23 éves, fiatal meleg férfi vagyok. Az alábbiakban szeretném röviden leírni az Olvasónak, hogy hogy tudtam a melegségemet könnyedén integrálni a mindennapjaimba, hogyan lettem nyíltan meleg ember, mindezt súlyos mentális betegségek mellett. A célom ezzel az, hogy rámutassak, nincs reménytelen eset, mindig van kiút.
|
Krisztián három gyermekes családapa, aki heteróként, identitását titkolva él; egyelőre csak pszichológusának bújt elő. Lelki vívodásait vetette papírra egypercesek formájában.
Fogadjátok szeretettel az első 12 egypercesét! Sziasztok! Attila vagyok egy kis Pest-megyei faluból. Már egyszer írtam ide, s leírtam a történetem.
Magamról: 44 éves meleg fiú vagyok. Előbújtam több embernek, barátnak, ismerősöknek. Külsőleg egy jófej, helyes, vicces, 21 éves meleg srác vagyok, aki vállalja az identitását. Azért szeretném megosztani a történetemet, hogy segíthessek másoknak elfogadni önmagukat. Tudom, milyen érzés a kezdő lépés, én is voltam ezen az oldalon, és mások sztorijai rengeteg erőt és önbizalmat adtak ahhoz, hogy elfogadjam magam. Elég nehéz elkezdeni erről beszélni, de igyekszem mindenre kitérni, ami az én utam volt. Dőlj hátra, készítsd be a forró teádat, vagy csak feküdj le az ágyba, és olvasd. Remélem, tetszeni fog; jó szórakozást!
Hm, hol is kezdjem... 18 éves lány vagyok. Nem is tudom, mikor jött a felismerés, hogy biszexuális vagyok. Mindenesetre a legelső ilyesfajta közelség 6-7. osztály elején történt, amikor egy lány (akkori osztálytársam), akit eddig nem akartam észre venni, vagy hát… inkább úgy mondom, hogy nem egy stílust preferáltunk, tehát egyszer csak elkezdtem vele beszélni, mert neki gondjai voltak, én meg imádok segíteni másokon (lelki dolgokban).
16 éves meleg fiú vagyok. A szüleim szerencsére támogatnak, ahogy a húgom, és barátaim is. Talán az engem körülölelő elfogadásnak köszönhetően természetesnek érzem, hogy azt viseljem, amit akarok. Alapjáraton nem hordok rövidnadrágot, mert szerintem csúnya (ez a gondolat kb. térdig érő shortokra vonatkozik). Most tettem kivételt, mert amikor a húgommal legutóbb voltunk plázázni, találtam egy olyan darabot, ami megtetszett. Igazából semmi különös, egy farmershort, az alja fel van hajtva, és a dereka magasabban van, csak hogy ez női..
Egyik reggel állok a megállóban, és jön az egyik kolléga. Random kérdezi, hogy én meg a Pityu miért nem beszélgetünk, meg azt látta, hogy olyan lenézően szokott köszönni. Erre mondtam neki, hogy van oka annak, hogy így viselkedik velem... Kérdi, hogy "azért, amire gondolok?" Rávágtam, hogy igen: azért, mert meleg vagyok, mert nem a munkám nézi, hanem azt, hogy más vagyok, mint a többiek. Erre rávágta, hogy ez hülyeség; modern világban élünk, meg a munkahely az munkahely.
Itt az én nagy nehezen leírt coming out sztorim is. Szívemből kívánom, hogy legyen javatokra és bátorításotokra. Igyekszem nem belefolyni a részletekbe, hogy ne untassak senkit, de aki azokra (is) kíváncsi, szívesen megosztok mindent az illetővel, ha felveszi velem kommentben a kapcsolatot.
19 éves voltam, amikor teljesen belezúgtam egy lányba, anélkül, hogy tudatában lettem volna annak, mi is történik velem pontosan. András vagyok, 22 éves, biszexuális és transznemű.
Már alsó tagozatos korom óta tudtam, hogy nem vagyok heteró. Igazából régebb óta tudom, mint azt, hogy egyáltalán mi az, hogy melegség. Sziasztok, Gergely vagyok, egy 14 éves srác, és szeretném elmesélni nehéz és sokszor
rejtelmes életemet. Bennem nagyon hamar tudatosult, hogy én nagyon más vagyok, mint a többi ember. Sokszor éreztem magamat ufónak, ami persze érthető. Török Benjamin vagyok, 24 éves élsportoló ultrafutó, BSI Futónagykövet.
Nagyon rossz gyerekkorom volt, sőt nem is volt. Egy hónapról hónapra élő család nem tervezett gyerekeként fogantam meg, mert aznap éjszaka nem védekeztek. Ez a tény egészen addig kísért, míg el nem költöztem tőlük a sok rossz dolog után, 18 évesen. Sziasztok, szeretném én is elmesélni a történetem (nem egyszerű).
Azt, hogy meleg vagyok, 14 évesen tudtam meg magamról, hiszen még iskolába jártam; a fiúk a lányok után futkostak, én meg nem. A lényeg, hogy mire letisztáztam volna magamban, hogy ki is vagyok, történt velem egy szörnyű dolog: 16 éves voltam, amikor megerőszakoltak. Egy idézettel kezdeném, amit saját magam írtam: „Kinyílok, mint a rózsa, melyet gondoznak!”
Sziasztok! Attila vagyok egy kis faluból, 38 éves meleg srác.
Nekem nem volt könnyű elfogadni, és elismernem magamnak, hogy meleg vagyok. Kb. 28 éves voltam, amikor megtörtént először fiúval a dolog, ami fantasztikus volt, ám ekkor még nem mondtam ki magamnak sem. Ugyanaz a 15 éves srác vagyok, aki ezelőtt is írt (A homoszexualitás pszichoanalitikus szemléletű bevezetése címmel).
Azt szeretném még elöljáróban elmondani, hogy ez az iromány már kevéssé fog szakszöveget tartalmazni, ezzel sokkal inkább az embert, főként az önmagát elfogadni nem tudó meleg embert célzom meg, illetve ha máshogy nézem, mindenkit, aki nem érzi jól magát a bőrében. A melegséget pszichiátria szempontból csak egy pontban fogjuk érinteni. 15 éves meleg fiú vagyok, és más melegek lelki megbékéléséért szeretném megosztani annak a történetét, hogyan is tudta meg egy nagyon jó barátom - nevezzük őt Ferinek -, hogy meleg vagyok.
Nyolcadik év végén már minden barátnőm nagyban pasizott, ami engem nem különösebben izgatott. Gondoltam, hogy fontosabb a továbbtanulás, de így visszaidézve, szerintem ez is csak egy ürügy volt, hogy nekem ne kelljen.
Kilencedik: új iskola, új élmények, új osztálytársak. Az egyik lány feltűnően szép és kedves volt velem, és azon a ponton kezdtem el azon gondolkozni, hogy vajon mik is lehetnek ezek az érzések. Az összeset hallottam már.
„Ne vedd úgy a szívedre.” „Nem kell foglalkozni vele, ki mit gondol.” „A világot el kell fogadni olyannak, amilyen.” Az emberek számtalan módon adják tudtomra nap mint nap, hogy valamit rosszul csinálok. Hogy ők értenek valamit, amit én nem. Hogy ők látnak valamit, amit én nem. Hogy ők elsajátítottak valamiféle titkos tudást, aminek én még nem vagyok birtokában. Nincs időm elmondani nekik, hogy ők azok, akik nem értik. Akik nem értenek engem. Akik még mindig nem értik, miért csinálom. Sose éreztem, hogy amiért lánynak születtem, valamiből ki kéne maradnom, valahogyan viselkednem vagy öltözködnöm kéne. Sok mindent kipróbáltam, de a sok külső szabászati próbálkozásnak mindig is erőteljesen ellenálltam: pl. hogy nőiesíteni kellene a kinézetemet, smink, hosszú körmök, magas sarok, szűk, kényelmetlen ruhák stb. Ezektől mindig is a falra tudtam volna mászni, de keresztény jó kislányként mégis elvoltam a hosszú ruhákban és szoknyákban, visszafogott királylányos stílusban.
|
Igaz történetekKategóriák
All
Archívum
June 2023
|
RSS Feed