Hm, hol is kezdjem... 18 éves lány vagyok. Nem is tudom, mikor jött a felismerés, hogy biszexuális vagyok. Mindenesetre a legelső ilyesfajta közelség 6-7. osztály elején történt, amikor egy lány (akkori osztálytársam), akit eddig nem akartam észre venni, vagy hát… inkább úgy mondom, hogy nem egy stílust preferáltunk, tehát egyszer csak elkezdtem vele beszélni, mert neki gondjai voltak, én meg imádok segíteni másokon (lelki dolgokban).
Tehát sokáig dumáltunk, és egyszer csak kibukott belőle, hogy ő a lányokat is szereti, és történetesen az egyik barátnőm bejön neki. Na ezen nagyon meglepődtem, és elbeszélgettem vele erről még többet. Végül elég jól kijöttünk, és hát ezelőtt sose néztem meg úgy lányokat, de most hirtelen én is azt vettem észre, hogy igen szép barátnőm van, és kezdtem érezni valamit iránta… De mondom neeem, ez nem az; bevallom, féltem magamtól… hogy ugye nem leszek leszbikus vagy biszexuális… Nem tudom, miért, de nem akartam az lenni, valószínűleg a többiek miatt. A kitaszítottságtól féltem, hiszen a népszerű lányok közé tartoztam. Gondoltam, ha ez lenne, már nem lennék ott, és bevallom, szerettem ott lenni, bár mindig is fiúsabb voltam: a beszédstílusom, az öltözködésem... Elég sokszor megkaptam anyumtól, hogy lányosabbnak kellene lennem.
Mindegy, ugorjunk… Elérkezett a gimi, feszültség és izgalom társulása. De itt már sejtettem, hogy bi vagyok, és még mindig féltem, hogy elutasítanak... főleg, mert új suli… nem is hangoztattam, senki sem tudta. Volt egy csapattársam (még mindig van), akivel nagyon jóban voltam, mondhatni mai nyelven "legjobb barátnő". Nagyon sok mindent elmondtunk egymásnak, és nagyon-nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Én eközben fullig belezúgtam… Teljesen megbabonázott, és ő tisztában volt vele, hogy ilyen hatást vált ki belőlem. Tehát játszadoztunk szóban egymással (flört?), és egyszer csak elmondtam neki, hogy én beleszerettem, és hogy megértem, ha emiatt elhagy… Letaglózta a hír, de velem maradt, és ez szerintem még jobban összehozott minket. Ezalatt az idő alatt sokat jártam át hozzájuk. Itt már nem csak flört volt, hanem petting is, de semmi komoly, csak ilyen ruhánkeresztüli dolog, és inkább csak szívtuk egymást, de fehérnemű alá nem mentünk, és csók se volt. Valahogy nem volt elég merszem hozza… Így visszagondolva megtehettem volna.
Tehát szívásnyomok… Először a nyakán voltak, és mivel a bőre elég érzékeny volt, hamar meglátszott, még ha nem is csináltam neki sokáig vagy erősen. Az anyja ezt nem nézte jó szemmel. Sőt, mivel már nem bírtunk magunkkal, így amikor csak találkoztunk és tudtuk, harapdáltuk/szívtuk egymást… Mint egy pár, úgy néztünk ki, de ez egyikünket se zavarta. Így esett, hogy már edzéseken, ha az öltözőben csak mi voltunk, hát ott elszabadult minden… Addig mentünk, míg végül sikerült a fehérneműjét levennem; bár ez visszataszította egy kicsit.
Ez nagyon sokáig így működött, míg tavaly… huh, nem is tudom mikor… nyár után egyik este, amikor meccsről mentünk haza kis csapatbusszal, hátul csak mi szoktunk lenni, és sötét is volt, senki nem zavart. Szép lassan megcsókoltam… félénken, hisz nem beszéltük meg, hogy most fogom, de nagyon adott volt már. Nem húzódott el, sőt visszacsókolt. Egyre jobban beleestem... Tudtam, hogy nagyot fogok csalódni, ha ő egy fiúval elkezd járni (így is lett).
Összetörte a szívem, de tudtam, hogy neki ez kell, hisz állítása szerint heteró (ezt a mai napig tagadom… szimplán fél, hiszen a családja elég vallásos, és nem tolerálják az ilyet, főleg az anyja). Tudta, hogy ez nekem mennyire fáj, így próbált nem foglalkozni vele, ha odamentem hozza suliban (évfolyamtársak vagyunk), és ugyanúgy folytattuk a játékunkat. Sokáig kérdezgettem, hogy most ez nem zavar? Olyan, mintha megcsalnád stb., de csak az elején zavarta, utána már nem. Én anyukámnak elmondtam a gimi elején, hogy beleestem az említett lányba, mármint bőgve meséltem neki… A lány anyukája beszélt velem, hogy álljak le, és ne találkozgassak a lányával, mert látta a szívásnyomokat stb. Csúnyákat mondott rólam, és ez kiborított. Féltem ezután bármit is tenni a lánnyal, de közben hajtott az is, hogy tilos… Tehát anyának ezért sírtam, és közben kijött, hogy beleszerettem. De átölelt, és elmondta, hogy elfogad, így is szeret. Megkönnyebbültem.
Aztán szakított a barátjával, mi egyre jobban összejöttünk, aztán jött a második csapás! Összejött egy másik palival, ami összetört. Mondta, hogy megérti, ha emiatt elhagyom, de én ugye szeretem őt... Gondoltam, ezt is kibírom, mint az előzőt. 2 hétig bírtam... Utána azt mondtam, hogy most egy darabig ne irkáljunk és menjünk oda egymáshoz... Ez azóta tart. A szerelem felé, a barátságom felé… bár bízni már nem tudnék benne, de iszonyatosan hiányzik…
Ezalatt a fél év alatt, mialatt ő nem volt a képben, sok lányon es fiún is megakadt a szemem, de csak ennyi. Sokan kérdezik, hogy leszbikus vagyok-e, mert a hajam is közben fiús lett, de nem válaszolok, így csak a barátaim tudják a csapatból és itthon (mama nem). Tervezem a sulis barátaimnak is elmondani, csak félek, hogy mit fognak gondolni. Egyszer már puhatolóztam, de azt mondta az illető, hogy nem lenne jó, ha leszbikus barátnője lenne.
Igazából ennyi...
Mindegy, ugorjunk… Elérkezett a gimi, feszültség és izgalom társulása. De itt már sejtettem, hogy bi vagyok, és még mindig féltem, hogy elutasítanak... főleg, mert új suli… nem is hangoztattam, senki sem tudta. Volt egy csapattársam (még mindig van), akivel nagyon jóban voltam, mondhatni mai nyelven "legjobb barátnő". Nagyon sok mindent elmondtunk egymásnak, és nagyon-nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Én eközben fullig belezúgtam… Teljesen megbabonázott, és ő tisztában volt vele, hogy ilyen hatást vált ki belőlem. Tehát játszadoztunk szóban egymással (flört?), és egyszer csak elmondtam neki, hogy én beleszerettem, és hogy megértem, ha emiatt elhagy… Letaglózta a hír, de velem maradt, és ez szerintem még jobban összehozott minket. Ezalatt az idő alatt sokat jártam át hozzájuk. Itt már nem csak flört volt, hanem petting is, de semmi komoly, csak ilyen ruhánkeresztüli dolog, és inkább csak szívtuk egymást, de fehérnemű alá nem mentünk, és csók se volt. Valahogy nem volt elég merszem hozza… Így visszagondolva megtehettem volna.
Tehát szívásnyomok… Először a nyakán voltak, és mivel a bőre elég érzékeny volt, hamar meglátszott, még ha nem is csináltam neki sokáig vagy erősen. Az anyja ezt nem nézte jó szemmel. Sőt, mivel már nem bírtunk magunkkal, így amikor csak találkoztunk és tudtuk, harapdáltuk/szívtuk egymást… Mint egy pár, úgy néztünk ki, de ez egyikünket se zavarta. Így esett, hogy már edzéseken, ha az öltözőben csak mi voltunk, hát ott elszabadult minden… Addig mentünk, míg végül sikerült a fehérneműjét levennem; bár ez visszataszította egy kicsit.
Ez nagyon sokáig így működött, míg tavaly… huh, nem is tudom mikor… nyár után egyik este, amikor meccsről mentünk haza kis csapatbusszal, hátul csak mi szoktunk lenni, és sötét is volt, senki nem zavart. Szép lassan megcsókoltam… félénken, hisz nem beszéltük meg, hogy most fogom, de nagyon adott volt már. Nem húzódott el, sőt visszacsókolt. Egyre jobban beleestem... Tudtam, hogy nagyot fogok csalódni, ha ő egy fiúval elkezd járni (így is lett).
Összetörte a szívem, de tudtam, hogy neki ez kell, hisz állítása szerint heteró (ezt a mai napig tagadom… szimplán fél, hiszen a családja elég vallásos, és nem tolerálják az ilyet, főleg az anyja). Tudta, hogy ez nekem mennyire fáj, így próbált nem foglalkozni vele, ha odamentem hozza suliban (évfolyamtársak vagyunk), és ugyanúgy folytattuk a játékunkat. Sokáig kérdezgettem, hogy most ez nem zavar? Olyan, mintha megcsalnád stb., de csak az elején zavarta, utána már nem. Én anyukámnak elmondtam a gimi elején, hogy beleestem az említett lányba, mármint bőgve meséltem neki… A lány anyukája beszélt velem, hogy álljak le, és ne találkozgassak a lányával, mert látta a szívásnyomokat stb. Csúnyákat mondott rólam, és ez kiborított. Féltem ezután bármit is tenni a lánnyal, de közben hajtott az is, hogy tilos… Tehát anyának ezért sírtam, és közben kijött, hogy beleszerettem. De átölelt, és elmondta, hogy elfogad, így is szeret. Megkönnyebbültem.
Aztán szakított a barátjával, mi egyre jobban összejöttünk, aztán jött a második csapás! Összejött egy másik palival, ami összetört. Mondta, hogy megérti, ha emiatt elhagyom, de én ugye szeretem őt... Gondoltam, ezt is kibírom, mint az előzőt. 2 hétig bírtam... Utána azt mondtam, hogy most egy darabig ne irkáljunk és menjünk oda egymáshoz... Ez azóta tart. A szerelem felé, a barátságom felé… bár bízni már nem tudnék benne, de iszonyatosan hiányzik…
Ezalatt a fél év alatt, mialatt ő nem volt a képben, sok lányon es fiún is megakadt a szemem, de csak ennyi. Sokan kérdezik, hogy leszbikus vagyok-e, mert a hajam is közben fiús lett, de nem válaszolok, így csak a barátaim tudják a csapatból és itthon (mama nem). Tervezem a sulis barátaimnak is elmondani, csak félek, hogy mit fognak gondolni. Egyszer már puhatolóztam, de azt mondta az illető, hogy nem lenne jó, ha leszbikus barátnője lenne.
Igazából ennyi...
RSS Feed