Krisztián, a három gyermekes családapa egypercesei döbbentettek rá, hogy nem én vagyok az egyetlen ember az országban, aki hasonló cipőben jár. Nekem is van családom, nekem is pont három gyermekem van. Krisztián nem hagyta, hogy abból a bizonyos dobozból kiugorjon az a rugós bohóc. Hát nekem ez idén júniusig sikerült. Ekkor bekerültem egy olyan örvénybe, aminek eredménye mély lelki seb lett. Talán ezért is írom le történetemet, hogy gyógyuljak, illetve azért is, hátha például szolgál másoknak is.
|
A Szimpozion Klubban vendégeink voltak a 2018-as Mr. Gay Hungary dobogósai: a győztes Pusztai Olivér és a második helyezett Árvai László.
Ugyanaz a 15 éves srác vagyok, aki ezelőtt is írt (A homoszexualitás pszichoanalitikus szemléletű bevezetése címmel).
Azt szeretném még elöljáróban elmondani, hogy ez az iromány már kevéssé fog szakszöveget tartalmazni, ezzel sokkal inkább az embert, főként az önmagát elfogadni nem tudó meleg embert célzom meg, illetve ha máshogy nézem, mindenkit, aki nem érzi jól magát a bőrében. A melegséget pszichiátria szempontból csak egy pontban fogjuk érinteni. 15 éves meleg srácként pszichiáternek készülök, jelenleg is kitüntetett figyelmet szentelek a neurológiának és pszichiátriának (összefoglaló néven egyébként neuropszichiátriának), kedvenc területeim a szkizofrénia spektrum és a pszichofarmakológia (pszichiátriai gyógyszerek) elmélete. Azzal a célzattal írok (reményeim szerint több alkalommal), hogy azoknak az embereknek segítsek jobban elfogadni a melegségünket, akikben valami már megcsillant, nyilván ez fennáll már azoknál, akik ezt most olvassák. Akkor csapjunk a lovak közé!
Néhány „gondolat” tüntetőktől/ellenzőktől:
1.) Én úgy tartom, hogy a család az alapja a társadalomnak, egy egészséges család, ami egy férfiból és egy nőből áll, és az általuk alkotott szeretetből fogant gyerekekből. Ez a család. Forrás: http://www.youtube.com/watch?v=kvaI0LmDNyo&feature=related Nemrég olvastam az élménybeszámolót az IBM emberével a melegek munkahelyi integrálódásáról. Az IBM valószínűleg egy nemes kivétel a munkáltatók között. Idehaza elég rossz e tekintetben a helyzet.
Csodálatos dolog, ha az embernek gyermeke születik. Amikor világra jön a kisgyermek, a szülők, a család elhalmozzák, körülveszik a szeretetükkel. Óvják, nevelik, támogatják minden lépését. És nem utolsósorban álmokat szőnek gyermekük jövőbeni életéről.
Iszonyú friss, hadar, elképesztően okos és belesüpped egy fotelbe ott ül a Pocok Klubban. Több mint félszáz ember issza szavát, míg ő megállás nélkül ontja a magából ömlő történelmi masszát. Mi az?
Heller Ágnes! A Pocok Klub hűséges látogatója még ki sem heverte az Ormos Mária okozta sokkot – nincs mindenki fölkészülve arra, hogy az érettségi letétele után is töri órákra kelljen járnia –, két hét múlva újabb Nagy Gondolkodó nagy gondolataival kellett megküzdenie: ezúttal Tamás Gáspár Miklós, a közkedvelt közellenség volt az izgalom tárgya.
Mikor a tanárnőt fölkértük egy „zömmel melegek által látogatott klubban tartandó előadásra”, egyből rázendített, hogy ő milyen szívesen jönne, hiszen ismer személyesen egy meleg párt, ráadásul még Emil is… Az mondjuk már több gondot okozott, hogy miről is fogja tartani az előadást: az általa fölajánlott témakörcsokorból kiválasztottuk a legködösebb címűt – Történelmi bűnbakok.
Mi a teendő, ha öt nappal a Pocok Klub előtt azt se tudjuk, hogy mi lesz a program? Ráadásul nem elég, hogy nincs program, a látogatók sem garantáltak: a Háttér mellett neonáci beállítottságú honfitársaink is nagy bulit csaptak aznap (noha pocokjaink elsősorban nem a neonáci megemlékezésekre, hanem mondjuk egy antifasiszta kerti partira látogattak el). S e szorongató helyzetben isteni szikra gyúlt a nagyfőnök agyában: tart ő majd Camino-élménybeszámolót!
Lehet nagy hó, zúgó vihar, kurva hideg (és nem túl izgalmasnak ígérkező program) stb., de a Pocok Klub közönségét semmi sem tántoríthatja el. 2010. január 30-án két pocok ajánlására a Védegylet, Greenpeace és még több más naiv idealistákból álló civil szervezet által propagált A hülyeség kora című angol dokumentumfilmet vetítettük – mi tagadás: szerény elvárásokkal.
A már 7 éve minden második szombaton megrendezésre kerülő meleg (de magától értetődőleg heteróbarát) közéleti klub ezúttal sem szünetelt: 2009. november 14-én, a meghirdetett 8 órás kezdésre már szép számmal összegyűltek a kíváncsi fiúk és lányok.
Kedves Honfitársaim!
Csakis így tudlak megszólítani Benneteket, mert nekem Ti bizony a honfitársaim vagytok, szemben azokkal, akik brutális, neonáci megnyilvánulásaikkal megkeserítik az életeteket ebben az országban. Kedves Szivárvány Missziósok!
Írhatnék a szabadságról filozófiai eszmefuttatásokkal megtűzdelve, de valószínűleg erről - vagy ennek hiányáról - ti sokkal többet tudtok, tapasztaltok. És most úgy érzem, sokkal fontosabb leírnom azt, amit érzek. Ezen sorok írója szervezte az első magyarországi "melegbüszkeség"-ellenes demonstrációt. Ez még 1998-ban volt, jóval az azóta megszaporodott újnyilas homoszexualitás-ellenes tüntetések előtt. Hozzáteszem, ezen újnyilas indíttatású demonstrációkkal soha semmilyen közösséget nem vállaltam. Sosem vettem részt hasonló megmozduláson, mióta mindenféle nyilas gazemberek szervezik azokat.
...de annyira együttérzek Veletek, hogy mindenképpen Hozzátok, melegekhez szeretnék szólni, talán valakinek erőt is adni.
Évek óta meleg helyre járok szórakozni, mert olyan családias a légkör, annyira jó ránézni azokra az őszinte emberekre, párokra - akik nem mondom, hogy nem váltogatják a partnerüket - de sokkal hűségesebbek, sokkal ritkábban lépnek félre, mint mi, heterók. Levelemnek apropója nincs, csak egy vélemény a témáról. Magamról annyit, hogy 28 éves, heteroszexuális lány vagyok; tehát nem kimondottan érintett a témában. De…!
|
Igaz történetekKategóriák
All
Archívum
June 2023
|
RSS Feed