Levelemnek apropója nincs, csak egy vélemény a témáról. Magamról annyit, hogy 28 éves, heteroszexuális lány vagyok; tehát nem kimondottan érintett a témában. De…!
A homoszexualitás mint fogalom nagyon közel áll hozzám – talán azért, mert ők alkotják azt az embercsoportot a kisebbségek között, akik nem tehetnek másságukról, és ezért rengeteg bántást, megaláztatást, kirekesztést kell elviselniük. A melegeket érzéseik miatt ítélik el. Pedig az érzések ösztönösek, ergo nem tudjuk irányítani őket.
A magam részéről írtam rengeteg cikket, hozzászólást újságokba, sőt vitáztam nem egyszer az érdekükben. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert véleményem szerint ott a baj, hogy a homoszexuálisok nem tudnak magukért kiállni. A mi országukban még igenis meg kell magyarázni, mi is valójában a másság, és ha lenne egy igazi szóvivő, talán nem kellene titkolniuk érzéseiket, és felvállalhatnák egymást az utcán is. A felvonulás nem rossz ötlet, de nem megoldás. Nézzük, mit lát az állampolgár: rikító színű, női ruhákban pompázó, vastagon sminkelt férfiakat, akik hangjukkal, mozgásukkal, beszédmodorukkal túlontúl nőiesek. Ők a transzvesztiták. Nekem ezzel nincs bajom, én tudom mi a különbség, de sokan csak ennyit látnak a felvonulásokon, és ezzel azonosítják a melegeket. Hangos, csúnya beszédű, női ruhákba öltözött, vastagon kifestett férfiak. Egy másik dolog, amivel szintén megnehezítik a saját magukról kialakult amúgy sem jó véleményt: nem egy meleg szájából hallottam már a következőket: „Én azért lettem meleg, mert a nők nem szeretnek”, vagy „Már régóta ki akartam próbálni, milyen lehet férfival csinálni, csupán kíváncsiság”. Tudjuk, hogy egy jó vezető rengeteg embert képes megmozgatni. Elnézést a kifejezésért, de még mindig birkatársadalomban élünk; kevés embernek van önálló véleménye, sokan aszerint vélekednek, ahogy a nagy többség.
Egy alkalommal megkérdeztem valakit, akiről tudtam, hogy elítéli a homoszexuálisokat, hogy mi az oka a gyűlöletének. Erre ő megvonta a vállát, és azt mondta, hogy azért, mert sokan utálják őket. Vagyis nem tudott konkrét választ adni. Én a következőkkel szoktam próbálkozni, ha a melegekről cserélünk véleményt: itt van például a szem szín. Barna, kék, zöld. Ha ezt nézzük, ez is egy másság, nem? Miért nem fognak össze a barna szemű emberek a kék szeműek ellen, hiszen mások? De olyat még nem hallottam, hogy azért bántottak volna valakit, mert más a szeme színe. Hát persze, hiszen azt belátjuk, hogy senki nem tehet arról, hogy milyen a szeme színe. Vagy egy másik példát nézve: én nem szeretem a káposztát, de te szereted. Ízlés dolga. Nem tehetek róla, hogy nem szeretem a káposztát, de senki nem is kényszerít rá, hogy megegyem. Tehát egy meleget sem lehet arra kényszeríteni, hogy változzon meg. Ez nem egy döntés, hanem egy érzés. Ki az, aki irányítani tudja érzéseit? Senki. Akkor miért várjuk el ezt a homoszexuálisoktól?
Utolsó példámat azoknak mondom, akik keresztény hitükkel és Istennel felvértezve a pokolra küldik a melegeket: ha Isten teremtett mindent és mindenkit, akkor a homoszexuálisok is az ő teremtményei, nem igaz?
Talán azt gondolják, példáimat elolvasva, hogy leegyszerűsítem a dolgot. De kérdem én, miért lenne ez bonyolultabb?
Ebben a témában messze a legjobb alkotás „A fiúk a klubból” c. sorozat, amit a Cool TV jóvoltából ismertem meg. Ezt a sorozatot sokaknak ajánlanám, mert itt megtalálható a visszahúzódó, önbizalomhiánnyal küszködő Michael, a határozott, „érzéketlen”, csodaszép Brian, a különc, érzékeny Emmet, az egyszerű könyvelő Ted stb. Az átlagember láthatná, hogy a melegek is ugyanazt az életet élik, mint mi: problémákkal, örömmel, kudarccal, sikerrel, csalódásokkal, szerelemmel, gyerekneveléssel...
Köszönöm türelmüket,
Kelemen Bea, Eger
[email protected]
A magam részéről írtam rengeteg cikket, hozzászólást újságokba, sőt vitáztam nem egyszer az érdekükben. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert véleményem szerint ott a baj, hogy a homoszexuálisok nem tudnak magukért kiállni. A mi országukban még igenis meg kell magyarázni, mi is valójában a másság, és ha lenne egy igazi szóvivő, talán nem kellene titkolniuk érzéseiket, és felvállalhatnák egymást az utcán is. A felvonulás nem rossz ötlet, de nem megoldás. Nézzük, mit lát az állampolgár: rikító színű, női ruhákban pompázó, vastagon sminkelt férfiakat, akik hangjukkal, mozgásukkal, beszédmodorukkal túlontúl nőiesek. Ők a transzvesztiták. Nekem ezzel nincs bajom, én tudom mi a különbség, de sokan csak ennyit látnak a felvonulásokon, és ezzel azonosítják a melegeket. Hangos, csúnya beszédű, női ruhákba öltözött, vastagon kifestett férfiak. Egy másik dolog, amivel szintén megnehezítik a saját magukról kialakult amúgy sem jó véleményt: nem egy meleg szájából hallottam már a következőket: „Én azért lettem meleg, mert a nők nem szeretnek”, vagy „Már régóta ki akartam próbálni, milyen lehet férfival csinálni, csupán kíváncsiság”. Tudjuk, hogy egy jó vezető rengeteg embert képes megmozgatni. Elnézést a kifejezésért, de még mindig birkatársadalomban élünk; kevés embernek van önálló véleménye, sokan aszerint vélekednek, ahogy a nagy többség.
Egy alkalommal megkérdeztem valakit, akiről tudtam, hogy elítéli a homoszexuálisokat, hogy mi az oka a gyűlöletének. Erre ő megvonta a vállát, és azt mondta, hogy azért, mert sokan utálják őket. Vagyis nem tudott konkrét választ adni. Én a következőkkel szoktam próbálkozni, ha a melegekről cserélünk véleményt: itt van például a szem szín. Barna, kék, zöld. Ha ezt nézzük, ez is egy másság, nem? Miért nem fognak össze a barna szemű emberek a kék szeműek ellen, hiszen mások? De olyat még nem hallottam, hogy azért bántottak volna valakit, mert más a szeme színe. Hát persze, hiszen azt belátjuk, hogy senki nem tehet arról, hogy milyen a szeme színe. Vagy egy másik példát nézve: én nem szeretem a káposztát, de te szereted. Ízlés dolga. Nem tehetek róla, hogy nem szeretem a káposztát, de senki nem is kényszerít rá, hogy megegyem. Tehát egy meleget sem lehet arra kényszeríteni, hogy változzon meg. Ez nem egy döntés, hanem egy érzés. Ki az, aki irányítani tudja érzéseit? Senki. Akkor miért várjuk el ezt a homoszexuálisoktól?
Utolsó példámat azoknak mondom, akik keresztény hitükkel és Istennel felvértezve a pokolra küldik a melegeket: ha Isten teremtett mindent és mindenkit, akkor a homoszexuálisok is az ő teremtményei, nem igaz?
Talán azt gondolják, példáimat elolvasva, hogy leegyszerűsítem a dolgot. De kérdem én, miért lenne ez bonyolultabb?
Ebben a témában messze a legjobb alkotás „A fiúk a klubból” c. sorozat, amit a Cool TV jóvoltából ismertem meg. Ezt a sorozatot sokaknak ajánlanám, mert itt megtalálható a visszahúzódó, önbizalomhiánnyal küszködő Michael, a határozott, „érzéketlen”, csodaszép Brian, a különc, érzékeny Emmet, az egyszerű könyvelő Ted stb. Az átlagember láthatná, hogy a melegek is ugyanazt az életet élik, mint mi: problémákkal, örömmel, kudarccal, sikerrel, csalódásokkal, szerelemmel, gyerekneveléssel...
Köszönöm türelmüket,
Kelemen Bea, Eger
[email protected]
RSS Feed