A már 7 éve minden második szombaton megrendezésre kerülő meleg (de magától értetődőleg heteróbarát) közéleti klub ezúttal sem szünetelt: 2009. november 14-én, a meghirdetett 8 órás kezdésre már szép számmal összegyűltek a kíváncsi fiúk és lányok.
Az impozáns hatvanfős közönséget a köztudottan rendkívül értékes társaság mellett a rendkívül értékesnek ígérkező előadások is vonzották – a témák aznap, hogy a reklámszöveget idézzem, a következők voltak: “beszélgetés az osztrák IBM képviselőjével, Andreas Citak-kal és Balaci Adriánnal, a Társadalom- és környezettudatos Üzlet- és Vállalatfejlesztési Kft. kreatív igazgatójával, valamint Virág Zsolttal, az LMBT Szövetség ügyvivőjével a vállalható melegségről, a munkahelyi meleg csoportok kialakításának lehetőségéről.“ E szépen megfogalmazott mondat gyakorlati megvalósulásáról lásd alant.
Az est díszvendége Andreas Citak volt, a bécsi IBM melegeket, leszbikusokat, biszexuálisokat és transzneműeket tömörítő csoportnak a vezetője: jelenlegi életcélja, hogy minél több transznacionális cég kelet-európai képviseleténél az IBM-nél működő Diversity Group-hoz hasonló társaságok létrehozásában közreműködjék – többek között a jelen levő Balaci Adrián közvetítésével.
Lendületes, Power Point-os prezentációval fölvértezett produkcióját arról, hogy milyen hasznos egy ilyen közösség az árbájtpláccon belül, csak néha szakította meg egy-egy szkeptikus hallgató – pl. „Miért kéne nekem más munkahelyi melegekkel haverkodnom, csak azért, mert ők is melegek?”. Jóllehet, azt is egy csipetnyi kétellyel fűszerezett álmélkodással fogadtuk, amikor Herr Citak különböző „nemzetközi statisztikákra” hivatkozva kijelentette, hogy a munkahelyén előbújt meleg dolgozó a coming-out előtti teljesítményéhez képest 30%-kal effektívebben működik, ti. a rejtőzködés maga annyi energiát fölemészt. Megelégedésére senkinek egy rossz szava nem volt az egyórás beszéd többi részén, melyben szó volt a rejtőzködő meleg dolgozók lelki világáról és a szexuális orientációjukat fölvállalók előtt álló kihívásokról; ezenkívül kitért a meleg szubkultúrára mint márkahű fogyasztói szegmensre és említést tett a nyugaton egyre népszerűbb meleg tematikájú reklámszpotokról is. Bár sajnos bemutatni nem mutatott be egyet sem, elintézte az egészet annyival, hogy pötyögjük be a YouTube-ba azt, hogy „gay ad”... (Senki sem kérdezte, de nekem a kedvencem ez: http://www.youtube.com/watch?v=DndSS4uQBAI)
Az erős német akcentusú angol nyelvű előadást Szőcs László fordítása tette érthetővé az inglisül nonbeszélők számára. (Egyébként Herr Citak folyamatos mondatvégi “jaa?”-zása – pl. “That’s understandable, jaa?” –, úgy érzem, nemcsak engem emlékeztettek South Park imádott Mr. Mackey-ére.)
S eljött az idő, hogy a hallgatóság bebizonyítsa, figyelt: a “lehet kérdezni!” felszólítás mondhatni átszakította a gátat, rögtön kérdések özöne árassza el a bátor szereplőket: de ők sem voltak restek, nem egyszer előfordult, hogy a becses férfiúk egymás szavába vágva egyszerre akartak válaszolni.
Az idő pedig csak múlt: de úgy, hogy némely delikvensnek már a szakálla is nőtt – ha nincs az a fránya moderátor (ő is biztos csak a drágájához akart hazamenni), simán napfölkeltéig eszmecseréltek volna a népek. (Az pusztán részletkérdés, hogy noha a beszélgetésnek vége lett 22:30 környékére, a helyiségét utolsóknak elhagyók még éjfélkor is nagyban trécseltek a foteleken ülve. Ezt hívják haladó szellemiségű klubnak.)
De lehet, hogy mindaz, amit írtam, blöff. Lehet, hogy az egész Pocok Klub egy dögunalmas gittegylet kivénhedt buzik számára. (Különben is: az interneten található információk jelentős része kamu.) Mindenesetre addig esélyed sem lesz tudni ítéletet mondani, amíg tiszteletedet nem teszed a Klubban – summa-summárum: várunk!
Az est díszvendége Andreas Citak volt, a bécsi IBM melegeket, leszbikusokat, biszexuálisokat és transzneműeket tömörítő csoportnak a vezetője: jelenlegi életcélja, hogy minél több transznacionális cég kelet-európai képviseleténél az IBM-nél működő Diversity Group-hoz hasonló társaságok létrehozásában közreműködjék – többek között a jelen levő Balaci Adrián közvetítésével.
Lendületes, Power Point-os prezentációval fölvértezett produkcióját arról, hogy milyen hasznos egy ilyen közösség az árbájtpláccon belül, csak néha szakította meg egy-egy szkeptikus hallgató – pl. „Miért kéne nekem más munkahelyi melegekkel haverkodnom, csak azért, mert ők is melegek?”. Jóllehet, azt is egy csipetnyi kétellyel fűszerezett álmélkodással fogadtuk, amikor Herr Citak különböző „nemzetközi statisztikákra” hivatkozva kijelentette, hogy a munkahelyén előbújt meleg dolgozó a coming-out előtti teljesítményéhez képest 30%-kal effektívebben működik, ti. a rejtőzködés maga annyi energiát fölemészt. Megelégedésére senkinek egy rossz szava nem volt az egyórás beszéd többi részén, melyben szó volt a rejtőzködő meleg dolgozók lelki világáról és a szexuális orientációjukat fölvállalók előtt álló kihívásokról; ezenkívül kitért a meleg szubkultúrára mint márkahű fogyasztói szegmensre és említést tett a nyugaton egyre népszerűbb meleg tematikájú reklámszpotokról is. Bár sajnos bemutatni nem mutatott be egyet sem, elintézte az egészet annyival, hogy pötyögjük be a YouTube-ba azt, hogy „gay ad”... (Senki sem kérdezte, de nekem a kedvencem ez: http://www.youtube.com/watch?v=DndSS4uQBAI)
Az erős német akcentusú angol nyelvű előadást Szőcs László fordítása tette érthetővé az inglisül nonbeszélők számára. (Egyébként Herr Citak folyamatos mondatvégi “jaa?”-zása – pl. “That’s understandable, jaa?” –, úgy érzem, nemcsak engem emlékeztettek South Park imádott Mr. Mackey-ére.)
S eljött az idő, hogy a hallgatóság bebizonyítsa, figyelt: a “lehet kérdezni!” felszólítás mondhatni átszakította a gátat, rögtön kérdések özöne árassza el a bátor szereplőket: de ők sem voltak restek, nem egyszer előfordult, hogy a becses férfiúk egymás szavába vágva egyszerre akartak válaszolni.
Az idő pedig csak múlt: de úgy, hogy némely delikvensnek már a szakálla is nőtt – ha nincs az a fránya moderátor (ő is biztos csak a drágájához akart hazamenni), simán napfölkeltéig eszmecseréltek volna a népek. (Az pusztán részletkérdés, hogy noha a beszélgetésnek vége lett 22:30 környékére, a helyiségét utolsóknak elhagyók még éjfélkor is nagyban trécseltek a foteleken ülve. Ezt hívják haladó szellemiségű klubnak.)
De lehet, hogy mindaz, amit írtam, blöff. Lehet, hogy az egész Pocok Klub egy dögunalmas gittegylet kivénhedt buzik számára. (Különben is: az interneten található információk jelentős része kamu.) Mindenesetre addig esélyed sem lesz tudni ítéletet mondani, amíg tiszteletedet nem teszed a Klubban – summa-summárum: várunk!
RSS Feed