Ezen sorok írója szervezte az első magyarországi "melegbüszkeség"-ellenes demonstrációt. Ez még 1998-ban volt, jóval az azóta megszaporodott újnyilas homoszexualitás-ellenes tüntetések előtt. Hozzáteszem, ezen újnyilas indíttatású demonstrációkkal soha semmilyen közösséget nem vállaltam. Sosem vettem részt hasonló megmozduláson, mióta mindenféle nyilas gazemberek szervezik azokat.
Így számolt be rólam a www.budapestpride.hu:
"1998 - III. Magyar Meleg és Leszbikus Film- és Kulturális Fesztivál (..) A négy naposra bővült fesztivált ebben az évben a Közép Európai egyetemen rendezték meg, és ettől az évtől vált a filmfesztiválok részévé a felvonulás. Több mint félezren vonultak föl zeneszóval, zászlókkal és transzparensekkel. Nem feledkezhetünk meg az első ellentüntetőnkről sem, aki BUZI GO HOME feliratú táblájával várta a menetelőket."
Most biztos, azt várná valaki, hogy kellő hatásszünet után elismerem, hogy időközben magam is ráeszméltem, hogy homoszexuális vagyok. Pedig nem ez következik. Most is ugyanúgy heteroszexuális vagyok (saját kifejezésemmel élve: 101%-ban heteroszexuális), most is elborzaszt a homoszexuális szex akár legtávolabbi gondolata is. A férfiakra szexuális értelemben úgy tekintek, mint a kutyáimra, azaz sehogy. Kizárólag nők érdekelnek ebből a szempontból.
Azonban kezdtem a kérdésben semleges álláspontra helyezkedni, elsősorban azért mert láttam, hogy miféle alakok sorakoznak fel az "én" oldalamon. A hideg is kiráz, hogy ilyen alakokkal vagyok egy csoportban. Így lettem semlegesebb a kérdésben, bár megőrizve eredeti alapvetően homofób hozzáállásomat.
Azonban időközben jött egy megrázó személyes élmény is. Új munkahelyi közösségemben a legjobb kapcsolatot egyik nőnemű kollégámmal alakítottam ki. Emberileg nagyon kellemesnek találtam, nagyon sok volt a közös témánk is, s sok mindenben olyan vonásokat fedeztem fel benne, melyek nagyon rokonszenvesek voltak. Ritkán fordult elő hasonló eset eddigi életemben. Mivel ő is szimpatizált velem, jó kapcsolatba kerültünk egymással. Már-már úgy tűnhetett, hogy megcsalom a feleségemet, s szeretőm van, pedig erről szó sem volt, szimplán munkahelyi baráti viszony, semmi más. Aztán szép lassan kiderült a kedves hölgy magánéletéről is egy-két érdekesség, pl. az, hogy semmilyen szempontból nem érdeklik a férfiak, mivel 100%-ban leszbikus. Tehát kiderült, hogy egy homoszexuális ember a kedvenc kollégám, sőt a barátom lett. Kérdezte is, hogy megyek-e én is mint heteroszexuális támogató az idei melegbüszkeségre. Mondtam, hogy az azért kissé visszás lenne, ha én is mennék... Bevallom, nem mertem neki elárulni, hogy én voltam az első ellentüntetés szervezője... Aztán mondta, hogy egyébként ő sem megy, mert nem ért egyet azzal, hogy a felvonulás a homoszexuálisokat alapvetően nem egyenrangú, normális állampolgárok képében kommunikálja a lakosság felé, hanem valamiféle madártollas exhibicionistákként, ami szerinte nem helyes, mert szerinte a homoszexuálisok 95%-a nem exhibicionista.
Azóta már eltelt több hónap, de úgy éreztem, most ezt el kell mondani így is... Szóval, kedves "homokbetegek" (saját kifejezésem 10 évvel ezelőttről), utólagosan elnézéseteket kell kérnem. Nem ismertem senkit közelebbről közületek, így túlságosan általánosító véleményen voltam. Bocs. Azaz, stílusosabban: Buzi don't go home!
Amigo Osito
"1998 - III. Magyar Meleg és Leszbikus Film- és Kulturális Fesztivál (..) A négy naposra bővült fesztivált ebben az évben a Közép Európai egyetemen rendezték meg, és ettől az évtől vált a filmfesztiválok részévé a felvonulás. Több mint félezren vonultak föl zeneszóval, zászlókkal és transzparensekkel. Nem feledkezhetünk meg az első ellentüntetőnkről sem, aki BUZI GO HOME feliratú táblájával várta a menetelőket."
Most biztos, azt várná valaki, hogy kellő hatásszünet után elismerem, hogy időközben magam is ráeszméltem, hogy homoszexuális vagyok. Pedig nem ez következik. Most is ugyanúgy heteroszexuális vagyok (saját kifejezésemmel élve: 101%-ban heteroszexuális), most is elborzaszt a homoszexuális szex akár legtávolabbi gondolata is. A férfiakra szexuális értelemben úgy tekintek, mint a kutyáimra, azaz sehogy. Kizárólag nők érdekelnek ebből a szempontból.
Azonban kezdtem a kérdésben semleges álláspontra helyezkedni, elsősorban azért mert láttam, hogy miféle alakok sorakoznak fel az "én" oldalamon. A hideg is kiráz, hogy ilyen alakokkal vagyok egy csoportban. Így lettem semlegesebb a kérdésben, bár megőrizve eredeti alapvetően homofób hozzáállásomat.
Azonban időközben jött egy megrázó személyes élmény is. Új munkahelyi közösségemben a legjobb kapcsolatot egyik nőnemű kollégámmal alakítottam ki. Emberileg nagyon kellemesnek találtam, nagyon sok volt a közös témánk is, s sok mindenben olyan vonásokat fedeztem fel benne, melyek nagyon rokonszenvesek voltak. Ritkán fordult elő hasonló eset eddigi életemben. Mivel ő is szimpatizált velem, jó kapcsolatba kerültünk egymással. Már-már úgy tűnhetett, hogy megcsalom a feleségemet, s szeretőm van, pedig erről szó sem volt, szimplán munkahelyi baráti viszony, semmi más. Aztán szép lassan kiderült a kedves hölgy magánéletéről is egy-két érdekesség, pl. az, hogy semmilyen szempontból nem érdeklik a férfiak, mivel 100%-ban leszbikus. Tehát kiderült, hogy egy homoszexuális ember a kedvenc kollégám, sőt a barátom lett. Kérdezte is, hogy megyek-e én is mint heteroszexuális támogató az idei melegbüszkeségre. Mondtam, hogy az azért kissé visszás lenne, ha én is mennék... Bevallom, nem mertem neki elárulni, hogy én voltam az első ellentüntetés szervezője... Aztán mondta, hogy egyébként ő sem megy, mert nem ért egyet azzal, hogy a felvonulás a homoszexuálisokat alapvetően nem egyenrangú, normális állampolgárok képében kommunikálja a lakosság felé, hanem valamiféle madártollas exhibicionistákként, ami szerinte nem helyes, mert szerinte a homoszexuálisok 95%-a nem exhibicionista.
Azóta már eltelt több hónap, de úgy éreztem, most ezt el kell mondani így is... Szóval, kedves "homokbetegek" (saját kifejezésem 10 évvel ezelőttről), utólagosan elnézéseteket kell kérnem. Nem ismertem senkit közelebbről közületek, így túlságosan általánosító véleményen voltam. Bocs. Azaz, stílusosabban: Buzi don't go home!
Amigo Osito
RSS Feed