...de annyira együttérzek Veletek, hogy mindenképpen Hozzátok, melegekhez szeretnék szólni, talán valakinek erőt is adni.
Évek óta meleg helyre járok szórakozni, mert olyan családias a légkör, annyira jó ránézni azokra az őszinte emberekre, párokra - akik nem mondom, hogy nem váltogatják a partnerüket - de sokkal hűségesebbek, sokkal ritkábban lépnek félre, mint mi, heterók.
Évek óta meleg helyre járok szórakozni, mert olyan családias a légkör, annyira jó ránézni azokra az őszinte emberekre, párokra - akik nem mondom, hogy nem váltogatják a partnerüket - de sokkal hűségesebbek, sokkal ritkábban lépnek félre, mint mi, heterók.
A homoszexualitás nem betegség, hanem állapot. Valami más, de a más nem feltétlenül rossz. Sőt, ők nagyon sok mindenben sokkal jobbak, mint mi. Érzékiebbek; tudják, mi az igazi szerelem; tudnak harcolni egymásért, és sokkal gyakrabban választanak párt egy életre, s nem csak életük egy szakaszára.
Én nagyon büszke vagyok azokra, akik másságukat nyíltan vállalják, kiállnak az elveikért. Ma már a XXI. századot éljük, nem a sötét középkort, amikor ugyanígy voltak melegek, csak szégyellni kellett. Ma már nem kell! Ne törődjetek senkivel! Majd most derül ki, ki az igazi barát, ki ítél meg magad miatt, és ki a képmutató, aki elfordul tőled, csak mert más vagy. Ez mindig csak nézőpont kérdése!
Légy hű önmagadhoz! Csak akkor leszel boldog az életben. Ha Te ezt az utat választod, annak oka van, és az életben minden okkal történik. Fogadd el, ne harcolj ellene, mert az csak lelki sérülésekhez vezet, és soha nem leszel boldog.
Olvastam egy anyuka hozzászólását (többét is), akiket megráz, amikor szembesülnek kisfiuk szexuális hovatartozásával. Néhányan jobban, a többség azonban kevésbé jól reagálja le ezt.
Az én fiam még csak 10 éves - ízig-vérig férfi, bár ezt ő fogja tudni, mi lesz belőle, de az érzéseim szerint nagy nőcsábász lesz :-) De ha nem, az is az ő dolga! Nekem (majdnem) mindegy. Ő az én fiam. Dagadtan, vékonyan, utcaseprőként, orvosként, melegként vagy heteróként... Imádom az életemnél is jobban! Ezt ő is tudja, mert éreztetem vele eleget.
Beszéltem már neki is sokat a melegekről, mutattam is sokat neki, csak hogy legyen nagyjából elképzelése róla, hogy ők ugyanolyan emberek, mint bárki más. Mindenki Isten gyermeke, tehát mi ne ítéljünk, mert nem a mi tisztünk. Mindenki egyenlő, és így is viselkedjünk mindenkivel!
Ha a fiam mégis elém állna pár év múlva, hogy ő a fiúkat szereti, nem esnék kétségbe (persze hazudnék, ha azt mondnám, hogy örülnék neki, de csak talán azért, mert akkor nem lennének unokáim). De neki semmiképp sem mutatnám, mert elég probléma lenne ez neki magának, a társadalommal elfogadtatni, a munkahelyével stb. Én az anyja vagyok, akinek mindenben támogatnom kell őt, és 100%-ig mellette állni. Csak így tud (viszonylag) sérülésmentesen beilleszkedni a környezetébe és önmagát elogadtatni. Az apja már kemény dió lenne...
Szóval tanácsolom minden ANYÁNAK, hogy ennek szellemében próbálja fogadni a "problémát", mert ők a gyermekeink, bennünk bíznak, szinte mindig nekünk mondják el először, ami a szívüket nyomja. Ne magunkkal foglalkozzunk, hogy ez nekünk mennyire kínos, vagy hogy mit fognak szólni az ismerősök, hanem arra gondoljunk, hogy itt ők vannak a középpontban, ez velük történik! Nekik mekkora erőre volt szükségük ezt nekünk és a világnak elmondani, felvállalni.
Kívánom Nektek a legjobbakat és erőt ahhoz, hogy önmagatok lehessetek!
Dorina
Én nagyon büszke vagyok azokra, akik másságukat nyíltan vállalják, kiállnak az elveikért. Ma már a XXI. századot éljük, nem a sötét középkort, amikor ugyanígy voltak melegek, csak szégyellni kellett. Ma már nem kell! Ne törődjetek senkivel! Majd most derül ki, ki az igazi barát, ki ítél meg magad miatt, és ki a képmutató, aki elfordul tőled, csak mert más vagy. Ez mindig csak nézőpont kérdése!
Légy hű önmagadhoz! Csak akkor leszel boldog az életben. Ha Te ezt az utat választod, annak oka van, és az életben minden okkal történik. Fogadd el, ne harcolj ellene, mert az csak lelki sérülésekhez vezet, és soha nem leszel boldog.
Olvastam egy anyuka hozzászólását (többét is), akiket megráz, amikor szembesülnek kisfiuk szexuális hovatartozásával. Néhányan jobban, a többség azonban kevésbé jól reagálja le ezt.
Az én fiam még csak 10 éves - ízig-vérig férfi, bár ezt ő fogja tudni, mi lesz belőle, de az érzéseim szerint nagy nőcsábász lesz :-) De ha nem, az is az ő dolga! Nekem (majdnem) mindegy. Ő az én fiam. Dagadtan, vékonyan, utcaseprőként, orvosként, melegként vagy heteróként... Imádom az életemnél is jobban! Ezt ő is tudja, mert éreztetem vele eleget.
Beszéltem már neki is sokat a melegekről, mutattam is sokat neki, csak hogy legyen nagyjából elképzelése róla, hogy ők ugyanolyan emberek, mint bárki más. Mindenki Isten gyermeke, tehát mi ne ítéljünk, mert nem a mi tisztünk. Mindenki egyenlő, és így is viselkedjünk mindenkivel!
Ha a fiam mégis elém állna pár év múlva, hogy ő a fiúkat szereti, nem esnék kétségbe (persze hazudnék, ha azt mondnám, hogy örülnék neki, de csak talán azért, mert akkor nem lennének unokáim). De neki semmiképp sem mutatnám, mert elég probléma lenne ez neki magának, a társadalommal elfogadtatni, a munkahelyével stb. Én az anyja vagyok, akinek mindenben támogatnom kell őt, és 100%-ig mellette állni. Csak így tud (viszonylag) sérülésmentesen beilleszkedni a környezetébe és önmagát elogadtatni. Az apja már kemény dió lenne...
Szóval tanácsolom minden ANYÁNAK, hogy ennek szellemében próbálja fogadni a "problémát", mert ők a gyermekeink, bennünk bíznak, szinte mindig nekünk mondják el először, ami a szívüket nyomja. Ne magunkkal foglalkozzunk, hogy ez nekünk mennyire kínos, vagy hogy mit fognak szólni az ismerősök, hanem arra gondoljunk, hogy itt ők vannak a középpontban, ez velük történik! Nekik mekkora erőre volt szükségük ezt nekünk és a világnak elmondani, felvállalni.
Kívánom Nektek a legjobbakat és erőt ahhoz, hogy önmagatok lehessetek!
Dorina
RSS Feed