Tina története

Nyolcadik év végén már minden barátnőm nagyban pasizott, ami engem nem különösebben izgatott. Gondoltam, hogy fontosabb a továbbtanulás, de így visszaidézve, szerintem ez is csak egy ürügy volt, hogy nekem ne kelljen.
Kilencedik: új iskola, új élmények, új osztálytársak. Az egyik lány feltűnően szép és kedves volt velem, és azon a ponton kezdtem el azon gondolkozni, hogy vajon mik is lehetnek ezek az érzések.

Majd ahogy teltek az évek, minden álmom erről árulkodott: mindig lányokkal csókolóztam, randiztam. Volt egy álmom, a saját esküvőm volt, és arám volt. Akkora boldogságot éreztem, amikor felébredtem. Úgy gondoltam, hogy ezt nyíltan fel kellene vállalni, hiszen a boldogsághoz vezető út fontos mérföldköve ez.
Tizedikben mondhattam el egy lány osztálytársamnak. Végül is körülírtam. Erre ő felháborodott, és azt mondta, hogy senkinek se merjem ezt a hülyeséget elmesélni, és felejtsem el.
Próbálkoztam fiúkkal járni, de nagyon nem ment. Egyik sem tartott a részemről egy napnál tovább. A puszta közelségük is fojtogatott, borzasztóan rossz volt.
Aztán itthon elkezdtem rá célozgatni, hogy ez van. Szüleim mindig kikerülték a témát mondván, hogy ez egy múló szeszély.
Rengeteg erőt adott nekem a melegvagyok.hu, a Meleg szemmel műsor a YouTube-on, az LMBTQ emberek, szóval mindenki. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy próbáljuk meg még egyszer. Elkezdtem járni egy fiúval, aki teljesen odáig volt értem. Megint kezdődött elölről: undor, bűntudat, undor, bűntudat. De a fiú miatt húztam az időt, végül is a „kapcsolatunk” (én nem tartom annak) úgy telt el, hogy mindig áthívtam a barátnőmet, amikor ott volt, hogy ne legyek vele egyedül.
Aztán elmeséltem a legjobb barátnőmnek, hogy nem érzek iránta semmit, mert csak a lányok érdekelnek. Mondta, hogy igen, sejtette (egyszer régebben beszéltem már vele erről), erre csak annyit mondott, hogy szeret, és többet ne hazudjak neki.
Áthívta azt a fiút, és elmondtam neki, hogy szeretem, mint embert, de ennyi. Konkrétan így hangzott, hogy „meleg vagyok”. Megígérte, hogy nem mondja el senkinek, persze ahogy előre látható volt, nem tartotta be a szavát, de ezt tudtam előre.
Aztán jöttek a részéről a támadások, hogy miért csináltam ezt vele, meg hogy szeret stb. Azóta nem beszélek vele, mert én az elején közöltem, hogy köztünk semmi testi kapcsolat nem lesz, és akkor azt mondta, hogy rendben. Semmi joga nincsen az én nemi hovatartozásomat bírálni.
A szüleimnek nagyon nehéz volt. Mikor a bátyámnak elmondtam, röhögve közölte, hogy nem kell elmondani, ami egyértelmű. De a szüleim... Anyunak azt mondtam, hogy a lányokat szeretem, apa meg meg sem engedte, hogy végigmondjam, mert ez egy tini hülyeség, biztos a ***** barátnőm tömte tele a fejemet.
Anya részéről annyi kérés volt, hogy ne beszéljünk róla. Ezt be is tartom.
A nagynéném barátjának is elmeséltem, aki teljes mértékben támogat. Az osztályomban az összes lánynak elmondtam, és azóta... Hát igazából nem nagyon beszélnek velem, de ez van. :)
A papámnak pár napja mondtam el. Vagyis nem tudtam, hogy fog reagálni, ezért elkezdtem körbeírni a dolgokat, és annyit mondott, hogy érdekes felfogás, de ha egy nővel leszek boldog, akkor neki teljesen mindegy. Legyek boldog és kész.
Édesapámmal most jelenleg egy kis mosolyszünet van emiatt, mert azt hiszi, hogy szavakkal, üvöltözéssel meg tudja ezt változtatni.
Röviden: leszbikus vagyok és boldog. Nem érdekel, mennyi utat tettem meg, vagy kell még megtennem, egy nap eljön az a várva várt gyönyörűséges nap, amikor megtalálom a másik felemet. Ha mindent hátra kell miatta hagynom, hát legyen. Ha apám nem  kísér az oltárhoz, hát legyen. Ha a gyerekemet nem fogadják el a nagyszüleik, nem érdekel.
Boldog és büszke vagyok, ma, holnap és örökké.
Remélem, hogy aki hasonló cipőben jár vagy járt, annak erőt ad a történetem. Nem kell a homlokunkra írni, de letagadni sem szabad. Meleg vagyok, és?! Probléma? Sajnálom, ez van, de nem azt sajnálom, amire gondolsz. ;)

Kitartást, emberek, hatalmas erőt és ölelést küld minden melegnek: Tina