Külsőleg egy jófej, helyes, vicces, 21 éves meleg srác vagyok, aki vállalja az identitását. Azért szeretném megosztani a történetemet, hogy segíthessek másoknak elfogadni önmagukat. Tudom, milyen érzés a kezdő lépés, én is voltam ezen az oldalon, és mások sztorijai rengeteg erőt és önbizalmat adtak ahhoz, hogy elfogadjam magam. Elég nehéz elkezdeni erről beszélni, de igyekszem mindenre kitérni, ami az én utam volt. Dőlj hátra, készítsd be a forró teádat, vagy csak feküdj le az ágyba, és olvasd. Remélem, tetszeni fog; jó szórakozást!
Na, akkor hol is kezdjem… a legelejéről. Egy csendes kisvárosban lakom, ahol nem sok minden történik. Nem tudom, hogy megtűrik-e a melegeket, de az biztos, hogy nagyot néznének az utcán, ha látnának két meleg férfit vagy nőt kézen fogva sétálni. Kb. középiskolában kezdődött: kilencedikben, 15 évesen kezdtem azt érezni, hogy a fiúk kicsit jobban bejönnek, mint a lányok. Sokszor fantáziáltam, hogy milyen lehet pasival a szex, vagy együtt élni, sőt sokkal többször, mint lányokról. Ekkor még biszexnek vallottam magam, mert úgy éreztem, hogy az jobb és könnyebb, mint ha meleg lennék. Mégiscsak jobb így előbújni, nem? - „Anya, Apa, biszex vagyok, bejönnek a pasik, de ne aggódjatok, a csajok is”. És pár év múlva a szülők megnyugodhatnak, mert a fiuk egy lánnyal jött haza, és nem egy pasival.
Úgy éreztem, ez egy átmenet, majd kinövöm, és megismerek egy lányt, aki majd a lányok felé fog húzni. De ahogy olvashatod, ez nem így lett. A legelső „sokk” tök hirtelen jött: rájöttem, hogy oké, remek, hogy tetszenek a lányok, de le is kell velük feküdni. És tudjuk jól, hogy az antenna nem fog arra hangolódni, mert már be van az hangolva. Úgy próbáltam meg ez ellen tenni, hogy leszbi pornót, meg csajokat nézegettem. Hátha attól feláll, de nem. Akárhogy igyekeztem, erőlködtem, nem ment. Ez volt az első komoly ráébredésem, hogy lehet, hogy meleg vagyok? OMG, micsoda fordulat!! Várd ki a végét.
Nem akartam ezt elfogadni. Mert a családban, ha Lakatos Márk meg Steiner Kristóf féléket mutattak a tévében, akkor rögtön elhangzott a „mocskos buzi” kifejezés. Ezen néha kicsit megrémültem, hogy mi lesz, ha megtudják itthon. A melegség egyik előnye a jó megfigyelés. Mindig figyeljük, ha LMBT-téma van, mert ekkor tudjuk meg igazán, hogy mit gondol a másik a „fajtánkról” (tudom, kicsit csúnya kifejezés). Ekkor derül ki, hogy kiben bízhatunk és kiben nem annyira, akitől aztán retteghetünk, hogy mi lesz a válasza. A másik meg, amikor a „te, mit szólnál, ha a családban/baráti társaságban valaki meleg lenne” kérdést dobják be. Ez a másik kedvencem. Itthon a családban ez jó párszor előfordult. Nem volt kecsegtető a válasz, főleg anyám részéről. Ez egyszer karácsony reggelén történt. MERRY CHRISTMAS!!
Amikor elfogadtam magam, 16 éves voltam. Már egy jó ideje követtem egy lányt a YouTube-on, aki nyíltan vállalta szexualitását. Ez a lány Maris volt. A mai napig nagyon tisztelem és imádom. Az ő coming out videója óriásit segített nekem az elfogadásomban. Utána bepötyögtem a Google-ba életem legmeghatározóbb kérdését, amit rettegtem beírni, mert azt hittem, hogy ha beírom, akkor az olyan, mintha egy szerződést írnék alá, és hivatalossá válna. Ez a kérdés pedig az volt, hogy... „a Transformerek vajon gépjármű vagy életbiztosítást kötnek?”. Na de a viccet félre téve, beírtam azt a két nagy szót a keresőbe: „meleg vagyok?”. Gyakorikérdéseken át fórumokig, a Melegvagyok.hu oldalig olvastam mások történetét. Mintha egy jó könyvet olvasnék, nehezen tudtam letenni a telefont. Megnyugodtam és fellélegeztem, hogy nem vagyok egyedül. Hogy aki vagyok, az nem rossz. Utána kimentem WC-re, kezet mostam, és megvolt életem egyik legfontosabb coming outja: elmondtam annak a helyes fiúnak ott a tükörben, aki visszanézett rám, hogy meleg vagyok. És mosolyogtam. Boldog voltam.
2017 elején éreztem ennek az egyik legnagyobb hátrányát. A magányt. Egy kisvárosban, ahol nem tudod, hogy ki a meleg, ráadásul még attól is féltem, hogy egy társkereső alkalmazást is letöltsek, nehogy lebukjak és megtudja mindenki a titkomat. Nem nagyon szoktam az érzéseimet kibeszélni, illetve kimutatni. Mindig magamban tartottam, ami sokszor nehéz volt. Kívül nyugodt, csendes és mosolygós voltam, de belül meg magányos és szomorú. Ha láttam egy párt az ismerőseim között, akkor irigykedtem, hogy a heterók miért élhetnek boldogan, felhőtlenül, míg mi az árnyékban. Illetve csodáltam azokat a meleg párokat, akiket videókban néztem. Annyi előnye volt ennek, hogy a tanulásra tudtam koncentrálni, hogy meglegyen az érettségi. De ősszel letöltöttem a Romeo-t; szarok bele, hogy mi lesz, érdekelt, hogy ki van a közelben... Akkoriban nem nagyon jártam el sehova, pláne nem a városba. Introvertált személyiség vagyok, szeretek egyedül lenni. Ha a szüleim megkérdik, miért mész be a városba, mit mondjak? Jó persze, haveromat látogatom meg, de nem is volt annyi pénzem. Úgyhogy ezért sem nagyon ismerkedtem. Meg hát nem mertem.
Eljött az érettségi vége, megkaptam a bizonyítványt, és egyetemre mentem. Azon a nyáron, 2018 nyarán vesztettem el a szűzességemet. Egy nálam idősebb pasi volt. Egyszerűen már nem bírtam várni, meg akartam tapasztalni, milyen. És hát... fájt, de ugyanakkor csodálatos érzés volt. Nem mondom, hogy a férfi nagyon dögös lett volna, de legalább tapasztaltabb volt. Kb. két és fél órát töltöttünk együtt, és én gyorsan el akartam menni. Amikor a vonaton ültem, egész végig ez az érzés járt a fejemben, a szex és hogy milyen jó volt. Jó ideig úgy képzeltem, hogy majd egy kapcsolatban fogom elveszíteni, de sajna nem így lett. De az első csókot még nem használtam el, azzal megvártam az első kapcsolatomat.
Ősszel elindult az egyetem. Új emberek, új hely. Nehezen tudtam az elején alkalmazkodni, hiányzott a régi közeg és a délutáni alvás. De pár hét után hozzászoktam, bejárós voltam. Itt már elkezdtem komolyabban ismerkedni, találkozgatni. Jó ideig csak neten dumáltunk, de az sem tartott sokáig; vagy én, vagy a másik nem folytatta a beszélgetést. De azért találkozgattam is. Nem sokszor, csak párszor. Ezek inkább csak kalandok voltak, semmi több.
2019 januárjában megnéztem a Kszi, Simon című filmet. Nick Robinson azon kívül, hogy helyes pasi, nagyon jól eljátszotta, hogy mi, melegek min megyünk keresztül, hogy én min megyek keresztül, és hogy a coming out mennyire nehéz. A film megnézése után pár nappal ELŐBÚJTAM.
Az ikertesómnak mondtam el először. Épp együtt mentünk inni este, és megkérdezte, hogy mondjak valamit, mi újság velem. Január vége volt, elmondtam neki, hogy meleg vagyok. Mentünk, ő mosolygott, azt mondta oké, és nem baj. Az elején azt hitte, hogy viccelek, de mondtam neki, hogy ez komoly. És egy kicsit megkönnyeztem, de szerintem csak a hideg miatt könnyeztem XD
Tudtam, hogy ő elfogadja, mindig is nyitott volt, nem ítélkezett. Megbíztam benne.
Pár hétre rá egy közös ismerősünknek is elmondtam. Együtt mentünk be a városba vásárolni, és a vonaton előjött az a kérdés, amit az elején is említettem („mit szolnál, ha valakid meleg lenne”). És akkor ott elmondtam, hogy meleg vagyok. A srác meglepődött, kérdezett, voltak hülyeségek köztük, de én csak nevettem rajta. Tipikus, hogy akkor bejön nekem Lakatos Márk, meg miért jó ez nekem stb. Ő is elfogadta, de csak azért, mert ismer.
Azt hiszem, 2019. május 6-án vette kezdetét életem első kapcsolata. A srác 28 éves volt, én 19.
Az elején picit zavart a korkülönbség, de elfogadtam, meg nem is az számított. Nem gondoltam, hogy bármi is lesz majd közöttünk. De azzal már megfogott, hogy azzal kezdte a beszélgetést, hogy ugyanazt a sorozatot nézi és szereti, amit én. Ez pedig az Odaát volt. Az biztos, hogy ez a sorozat is közrejátszott abban, hogy meleg vagyok, mert két ilyen szexi pasit… Jensen Ackles és Jared Padalecki, hát igen… eléggé… dögösek. És mondjon bárki bármit, hogy Chris Evans meg Chris Hemsworth a legszexibb pasik a világon, nekem mindigis a Winchester-fivérek maradnak.
Dumálgattunk, elmondtuk egymásnak a nevét, facebookját. Áttértünk a messengerre, ott folytattuk tovább. Éjjeleket dumáltunk át, nem is tudtam elaludni, mert folyton ő járt a fejemben. Majd megdumáltunk egy találkát. Én ekkor a vizsgáimra készültem, meg beadandókat írtam. De nem érdekelt, akartam találkozni vele. Május 23. délelőtt 11-kor a vasútállomáson eljött a nagy pillanat. Nagyon izgultam, hogy ő lesz-e, milyen élőben a hangja, nem lesz-e túl „lányos”. Küldött képeket magáról, én is magamról, de hát ki tudja addig, hogy valóban az a személy van-e a másik oldalon.
A pasi pont az ideálom volt. Helyes, szexi izmos testtel, vicces és jófej. És pasis volt.
A találkozásunkkor hamar megtaláltuk a közös hangot, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Sétáltunk, leültünk a térre, kajáltunk, ittunk. Elmentünk egy kocsmába, aztán vissza az állomásra. Kb. 3 és fél órát töltöttünk együtt, neki később programja volt. Láttam rajta, hogy izgult, mert nem sokat beszélt, inkább én kérdezgettem, meg beszéltem. Kicsit úgy éreztem, hogy nem érdeklem. De már a vonaton visszaírt, hogy meg akart csókolni, de nem mert, meg tetszettem neki. Nekem is bejött. Már alig vártam, hogy újra találkozhassak vele. Sose éreztem ezt. Állandóan őrá gondoltam, írogattunk egymásnak. Élveztük egymást. Aztán újra találkoztunk, pár héttel később, akkor a lakására mentünk és aludtunk, meg filmeztünk. Ott viszont már én akartam megcsókolni, de nem mertem.
Aztán, ahogy szokás, a harmadik találkozásnál történt minden. Lefürödtünk, csókolóztunk és szeretkeztünk. Életem legcsodálatosabb pillanata volt. Hosszú idő után, amit eddig csak képzeltem, megvalósult. Megvolt életem legelső csókja, ami jó volt, de furcsa volt nekem, jó értelemben. Amúgy azt hittem, hogy tök béna vagyok benne, de megnyugtatott, hogy jól csináltam (most azt mondod magadban, hogy „akkor jól átvert”, mi? XD)
Az első „szeretlek”-re június 10-én került sor, ő írta le hosszas kis szövegekben és izgatottságban. És én is viszonoztam, amikor újra találkoztunk, elmentünk egy helyre, ahol csak mi voltunk. Felnéztem az égre, majd rá, és én is kimondtam, hogy „szeretlek”; utána megcsókolt. Kicsit féltem, hogy meglátnak, de nem számított, nem voltam egyedül.
2019 nyara életem legjobb nyara volt. Sose voltam olyan boldog. Az egész nyaram szabad volt, persze melóztam diákmelósként a strandon. De nem kellett tanulni, nem kellett gyakorlatozni, semmit. Volt egy kapcsolatom, szereztem egy kis pénzt, és megismertem, egy lányt (Csajszi), aki azóta nagyon jó barátom. Sokszor még a mai napig meglepődöm, hogy milyen érdekes tud lenni az élet, hogy kikkel futunk össze. A lány pénztárosként dolgozott, pár évvel volt csak idősebb nálam. Tudtam, ki ő, mert egy suliba jártunk. Nem gondoltam volna, hogy mi ketten ilyen jóban leszünk. Már az első nap, amikor ismerkedtünk, elmondtam, hogy mi a helyzet velem. Furcsa volt egy idegennek elmondani, de mégis más volt, könnyebb. Vele az vagyok, aki lehetek. A sok hülyüléssel együtt mindenről dumálunk, kitárgyaljuk a pasikat, nevetünk. Bármi van, tudom, hogy rá számíthatok.
2019 júliusában mondtam el a nővéremnek, hogy meleg vagyok. Mindenki itthon volt, úgy terveztem, hogy az egész családnak előbújok, de nem mertem még. Egész délután csak fel-alá járkáltam. „Elmondjam-e nekik? Tuti mérgesek lesznek”. Mindenki ment a dolgára, de a nővérem a másik szobában készülődött. „Jól van, ha nem is a családnak, de legalább neki elmondom.” Bementem, becsuktam az ajtót, és elmondtam mindent magamról, és hogy van valakim. Elfogadta és meghatódott. Azt mondta, hogy örül, hogy megbízom benne, és bármi van, rá számíthatok.
Akárhányszor találkoztam a barátommal, a szüleimnek azt hazudtam, hogy az egyetemi haverokkal találkozom.
A srác elhívott, hogy menjek vele és a barátaival nyaralni, de nem mentem, mert szerintem túl korai volt, és féltem. A „Csajszi” azt mondta, ne legyek puhány, és menjek. A szüleim ekkor még nem tudták, hogy meleg vagyok, mit mondjak. Nem mertem. Ezért augusztus 7-én mentem fel hozzá, három napot voltam nála. Csodálatos volt együtt lenni vele. A karjaiban aludni és filmet nézni. Augusztus 9-én hazajöttem. Vettem ezt-azt, könyvet, pólót meg egyebeket a diákmelós pénzemből. Megkérdezték, milyen volt az egyetemi haverokkal, miket csináltunk. És ekkor erőt vettem magamon, és elmondtam mindent. Hogy meleg vagyok, és hogy van valakim. Meglepődtek, anyám első reakciója egy egyszerű „OH” volt. Nem érdekelt, ha kitagadnak, hát kitagadnak. Ez vagyok. Nincs mit változtatni. Gondoltam. De elfogadták. A bejelentés után anyám feljött a szobába és elmondta, hogy ugyanúgy szeretnek, és ha úgy van, hozhatok bárkit, csak ne nagyon mutogassuk egymást. Aggódnak, mert ki tudja, kivel ismerkedek össze, meg hát Magyarországon tudjuk, hogy állnak ehhez.
A két bátyám nagyon ez ellen voltak, nekik az anyám mondta el. Úgy tudom, hogy elfogadták, de nem hozták fel a témát, eddig. Érdekes, hogy anyámról azt hittem, nem fogadná el, de sokszor kérdezett a barátom felől: „mikor hozod le, eljön-e karácsonyra”. Én szerettem volna, de ő nem akart, illetve akadtak dolgai. Meg aztán februárban vége lett a kapcsolatnak, de a barátság megmaradt közöttünk. Erről most nem igazán szeretnék írni. Az egy másik történet.
Ez lenne az én utam, ami még nagyon hosszú. Ha egyszer túl vagy a coming outon, akkor egyre könnyebb lesz. Örülök, hogy olyan családom és barátaim vannak, akik elfogadnak. A coming out idővel egyre természetesebb lesz számodra. Folyamatosan jönnek majd olyan kérdések, hogy van-e valakid, és ha nem szégyelled, akkor felvállalod magad. Ahogy én tettem idén nyáron, ha kérdeznek rólam. És hál’ istennek pozitívan álltak hozzá. Persze ez függ az adott embertől, mert nem mindegy, kinek mondod el. Szeretek erről beszélni, érdekes téma. Ugyanakkor mások coming outja is érdekel. Az előbújás sosem egyszerű. Az egyik legnagyobb és legfontosabb lépés mindig TE vagy. Hogy elfogadd, ki is vagy. És mondjon bárki bármit, akinek nem tetszik, ne törődj vele, szard le, ahogy Elsa mondaná a Jégvarázsból, Let It Go (Engedd el). Nem ők határoznak majd meg. Tudom, milyen érzés a küszöbön állni és kétkedni. Mindig a legrosszabbra gondolunk. Én is hányszor játszottam le a jeleneteket a fejemben, miket mondtam volna a családomnak, amikor kitudódik. Ne siesd el, figyelj és okulj! Ha van olyan ismerősöd, családtagod, akiben 110%-ban megbízol, csak akkor mondd el. Mert egy hatalmas szürke kő fog leesni a szép szivárványos szívedről (tudom, túl nyálas, de hát na, szeretem a drámát).
Az előbújás előnye az elfogadás önmagad felé, és hogy olyan emberekkel vagy együtt, akikben megbízol. Tudod, hogy ki vagy. Könnyebb így élni, mint egy hazugságban. A hátránya a magány, hogy nem lehetsz sokszor azzal, akit szeretsz. A félelem, hogy mit fog a másik mondani, és a rettegés a családtól.
Miben segített nekem a coming outom? Hogy vállalom magam, nem félek, és nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Boldog vagyok így? Igen, és őszintén semmi pénzért nem változnék meg. Így születtem. A párkapcsolatomban is rengeteget tanulhattam, hogy milyen vagyok a másikkal, milyen a másikról gondoskodni, törődni. Milyen szeretni és szeretve lenni.
Remélem, hogy tetszett és sokat segített a történetem.
Sok sikert az előtted álló úthoz!
Én elfogadlak.
Love,
Nick
Úgy éreztem, ez egy átmenet, majd kinövöm, és megismerek egy lányt, aki majd a lányok felé fog húzni. De ahogy olvashatod, ez nem így lett. A legelső „sokk” tök hirtelen jött: rájöttem, hogy oké, remek, hogy tetszenek a lányok, de le is kell velük feküdni. És tudjuk jól, hogy az antenna nem fog arra hangolódni, mert már be van az hangolva. Úgy próbáltam meg ez ellen tenni, hogy leszbi pornót, meg csajokat nézegettem. Hátha attól feláll, de nem. Akárhogy igyekeztem, erőlködtem, nem ment. Ez volt az első komoly ráébredésem, hogy lehet, hogy meleg vagyok? OMG, micsoda fordulat!! Várd ki a végét.
Nem akartam ezt elfogadni. Mert a családban, ha Lakatos Márk meg Steiner Kristóf féléket mutattak a tévében, akkor rögtön elhangzott a „mocskos buzi” kifejezés. Ezen néha kicsit megrémültem, hogy mi lesz, ha megtudják itthon. A melegség egyik előnye a jó megfigyelés. Mindig figyeljük, ha LMBT-téma van, mert ekkor tudjuk meg igazán, hogy mit gondol a másik a „fajtánkról” (tudom, kicsit csúnya kifejezés). Ekkor derül ki, hogy kiben bízhatunk és kiben nem annyira, akitől aztán retteghetünk, hogy mi lesz a válasza. A másik meg, amikor a „te, mit szólnál, ha a családban/baráti társaságban valaki meleg lenne” kérdést dobják be. Ez a másik kedvencem. Itthon a családban ez jó párszor előfordult. Nem volt kecsegtető a válasz, főleg anyám részéről. Ez egyszer karácsony reggelén történt. MERRY CHRISTMAS!!
Amikor elfogadtam magam, 16 éves voltam. Már egy jó ideje követtem egy lányt a YouTube-on, aki nyíltan vállalta szexualitását. Ez a lány Maris volt. A mai napig nagyon tisztelem és imádom. Az ő coming out videója óriásit segített nekem az elfogadásomban. Utána bepötyögtem a Google-ba életem legmeghatározóbb kérdését, amit rettegtem beírni, mert azt hittem, hogy ha beírom, akkor az olyan, mintha egy szerződést írnék alá, és hivatalossá válna. Ez a kérdés pedig az volt, hogy... „a Transformerek vajon gépjármű vagy életbiztosítást kötnek?”. Na de a viccet félre téve, beírtam azt a két nagy szót a keresőbe: „meleg vagyok?”. Gyakorikérdéseken át fórumokig, a Melegvagyok.hu oldalig olvastam mások történetét. Mintha egy jó könyvet olvasnék, nehezen tudtam letenni a telefont. Megnyugodtam és fellélegeztem, hogy nem vagyok egyedül. Hogy aki vagyok, az nem rossz. Utána kimentem WC-re, kezet mostam, és megvolt életem egyik legfontosabb coming outja: elmondtam annak a helyes fiúnak ott a tükörben, aki visszanézett rám, hogy meleg vagyok. És mosolyogtam. Boldog voltam.
2017 elején éreztem ennek az egyik legnagyobb hátrányát. A magányt. Egy kisvárosban, ahol nem tudod, hogy ki a meleg, ráadásul még attól is féltem, hogy egy társkereső alkalmazást is letöltsek, nehogy lebukjak és megtudja mindenki a titkomat. Nem nagyon szoktam az érzéseimet kibeszélni, illetve kimutatni. Mindig magamban tartottam, ami sokszor nehéz volt. Kívül nyugodt, csendes és mosolygós voltam, de belül meg magányos és szomorú. Ha láttam egy párt az ismerőseim között, akkor irigykedtem, hogy a heterók miért élhetnek boldogan, felhőtlenül, míg mi az árnyékban. Illetve csodáltam azokat a meleg párokat, akiket videókban néztem. Annyi előnye volt ennek, hogy a tanulásra tudtam koncentrálni, hogy meglegyen az érettségi. De ősszel letöltöttem a Romeo-t; szarok bele, hogy mi lesz, érdekelt, hogy ki van a közelben... Akkoriban nem nagyon jártam el sehova, pláne nem a városba. Introvertált személyiség vagyok, szeretek egyedül lenni. Ha a szüleim megkérdik, miért mész be a városba, mit mondjak? Jó persze, haveromat látogatom meg, de nem is volt annyi pénzem. Úgyhogy ezért sem nagyon ismerkedtem. Meg hát nem mertem.
Eljött az érettségi vége, megkaptam a bizonyítványt, és egyetemre mentem. Azon a nyáron, 2018 nyarán vesztettem el a szűzességemet. Egy nálam idősebb pasi volt. Egyszerűen már nem bírtam várni, meg akartam tapasztalni, milyen. És hát... fájt, de ugyanakkor csodálatos érzés volt. Nem mondom, hogy a férfi nagyon dögös lett volna, de legalább tapasztaltabb volt. Kb. két és fél órát töltöttünk együtt, és én gyorsan el akartam menni. Amikor a vonaton ültem, egész végig ez az érzés járt a fejemben, a szex és hogy milyen jó volt. Jó ideig úgy képzeltem, hogy majd egy kapcsolatban fogom elveszíteni, de sajna nem így lett. De az első csókot még nem használtam el, azzal megvártam az első kapcsolatomat.
Ősszel elindult az egyetem. Új emberek, új hely. Nehezen tudtam az elején alkalmazkodni, hiányzott a régi közeg és a délutáni alvás. De pár hét után hozzászoktam, bejárós voltam. Itt már elkezdtem komolyabban ismerkedni, találkozgatni. Jó ideig csak neten dumáltunk, de az sem tartott sokáig; vagy én, vagy a másik nem folytatta a beszélgetést. De azért találkozgattam is. Nem sokszor, csak párszor. Ezek inkább csak kalandok voltak, semmi több.
2019 januárjában megnéztem a Kszi, Simon című filmet. Nick Robinson azon kívül, hogy helyes pasi, nagyon jól eljátszotta, hogy mi, melegek min megyünk keresztül, hogy én min megyek keresztül, és hogy a coming out mennyire nehéz. A film megnézése után pár nappal ELŐBÚJTAM.
Az ikertesómnak mondtam el először. Épp együtt mentünk inni este, és megkérdezte, hogy mondjak valamit, mi újság velem. Január vége volt, elmondtam neki, hogy meleg vagyok. Mentünk, ő mosolygott, azt mondta oké, és nem baj. Az elején azt hitte, hogy viccelek, de mondtam neki, hogy ez komoly. És egy kicsit megkönnyeztem, de szerintem csak a hideg miatt könnyeztem XD
Tudtam, hogy ő elfogadja, mindig is nyitott volt, nem ítélkezett. Megbíztam benne.
Pár hétre rá egy közös ismerősünknek is elmondtam. Együtt mentünk be a városba vásárolni, és a vonaton előjött az a kérdés, amit az elején is említettem („mit szolnál, ha valakid meleg lenne”). És akkor ott elmondtam, hogy meleg vagyok. A srác meglepődött, kérdezett, voltak hülyeségek köztük, de én csak nevettem rajta. Tipikus, hogy akkor bejön nekem Lakatos Márk, meg miért jó ez nekem stb. Ő is elfogadta, de csak azért, mert ismer.
Azt hiszem, 2019. május 6-án vette kezdetét életem első kapcsolata. A srác 28 éves volt, én 19.
Az elején picit zavart a korkülönbség, de elfogadtam, meg nem is az számított. Nem gondoltam, hogy bármi is lesz majd közöttünk. De azzal már megfogott, hogy azzal kezdte a beszélgetést, hogy ugyanazt a sorozatot nézi és szereti, amit én. Ez pedig az Odaát volt. Az biztos, hogy ez a sorozat is közrejátszott abban, hogy meleg vagyok, mert két ilyen szexi pasit… Jensen Ackles és Jared Padalecki, hát igen… eléggé… dögösek. És mondjon bárki bármit, hogy Chris Evans meg Chris Hemsworth a legszexibb pasik a világon, nekem mindigis a Winchester-fivérek maradnak.
Dumálgattunk, elmondtuk egymásnak a nevét, facebookját. Áttértünk a messengerre, ott folytattuk tovább. Éjjeleket dumáltunk át, nem is tudtam elaludni, mert folyton ő járt a fejemben. Majd megdumáltunk egy találkát. Én ekkor a vizsgáimra készültem, meg beadandókat írtam. De nem érdekelt, akartam találkozni vele. Május 23. délelőtt 11-kor a vasútállomáson eljött a nagy pillanat. Nagyon izgultam, hogy ő lesz-e, milyen élőben a hangja, nem lesz-e túl „lányos”. Küldött képeket magáról, én is magamról, de hát ki tudja addig, hogy valóban az a személy van-e a másik oldalon.
A pasi pont az ideálom volt. Helyes, szexi izmos testtel, vicces és jófej. És pasis volt.
A találkozásunkkor hamar megtaláltuk a közös hangot, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Sétáltunk, leültünk a térre, kajáltunk, ittunk. Elmentünk egy kocsmába, aztán vissza az állomásra. Kb. 3 és fél órát töltöttünk együtt, neki később programja volt. Láttam rajta, hogy izgult, mert nem sokat beszélt, inkább én kérdezgettem, meg beszéltem. Kicsit úgy éreztem, hogy nem érdeklem. De már a vonaton visszaírt, hogy meg akart csókolni, de nem mert, meg tetszettem neki. Nekem is bejött. Már alig vártam, hogy újra találkozhassak vele. Sose éreztem ezt. Állandóan őrá gondoltam, írogattunk egymásnak. Élveztük egymást. Aztán újra találkoztunk, pár héttel később, akkor a lakására mentünk és aludtunk, meg filmeztünk. Ott viszont már én akartam megcsókolni, de nem mertem.
Aztán, ahogy szokás, a harmadik találkozásnál történt minden. Lefürödtünk, csókolóztunk és szeretkeztünk. Életem legcsodálatosabb pillanata volt. Hosszú idő után, amit eddig csak képzeltem, megvalósult. Megvolt életem legelső csókja, ami jó volt, de furcsa volt nekem, jó értelemben. Amúgy azt hittem, hogy tök béna vagyok benne, de megnyugtatott, hogy jól csináltam (most azt mondod magadban, hogy „akkor jól átvert”, mi? XD)
Az első „szeretlek”-re június 10-én került sor, ő írta le hosszas kis szövegekben és izgatottságban. És én is viszonoztam, amikor újra találkoztunk, elmentünk egy helyre, ahol csak mi voltunk. Felnéztem az égre, majd rá, és én is kimondtam, hogy „szeretlek”; utána megcsókolt. Kicsit féltem, hogy meglátnak, de nem számított, nem voltam egyedül.
2019 nyara életem legjobb nyara volt. Sose voltam olyan boldog. Az egész nyaram szabad volt, persze melóztam diákmelósként a strandon. De nem kellett tanulni, nem kellett gyakorlatozni, semmit. Volt egy kapcsolatom, szereztem egy kis pénzt, és megismertem, egy lányt (Csajszi), aki azóta nagyon jó barátom. Sokszor még a mai napig meglepődöm, hogy milyen érdekes tud lenni az élet, hogy kikkel futunk össze. A lány pénztárosként dolgozott, pár évvel volt csak idősebb nálam. Tudtam, ki ő, mert egy suliba jártunk. Nem gondoltam volna, hogy mi ketten ilyen jóban leszünk. Már az első nap, amikor ismerkedtünk, elmondtam, hogy mi a helyzet velem. Furcsa volt egy idegennek elmondani, de mégis más volt, könnyebb. Vele az vagyok, aki lehetek. A sok hülyüléssel együtt mindenről dumálunk, kitárgyaljuk a pasikat, nevetünk. Bármi van, tudom, hogy rá számíthatok.
2019 júliusában mondtam el a nővéremnek, hogy meleg vagyok. Mindenki itthon volt, úgy terveztem, hogy az egész családnak előbújok, de nem mertem még. Egész délután csak fel-alá járkáltam. „Elmondjam-e nekik? Tuti mérgesek lesznek”. Mindenki ment a dolgára, de a nővérem a másik szobában készülődött. „Jól van, ha nem is a családnak, de legalább neki elmondom.” Bementem, becsuktam az ajtót, és elmondtam mindent magamról, és hogy van valakim. Elfogadta és meghatódott. Azt mondta, hogy örül, hogy megbízom benne, és bármi van, rá számíthatok.
Akárhányszor találkoztam a barátommal, a szüleimnek azt hazudtam, hogy az egyetemi haverokkal találkozom.
A srác elhívott, hogy menjek vele és a barátaival nyaralni, de nem mentem, mert szerintem túl korai volt, és féltem. A „Csajszi” azt mondta, ne legyek puhány, és menjek. A szüleim ekkor még nem tudták, hogy meleg vagyok, mit mondjak. Nem mertem. Ezért augusztus 7-én mentem fel hozzá, három napot voltam nála. Csodálatos volt együtt lenni vele. A karjaiban aludni és filmet nézni. Augusztus 9-én hazajöttem. Vettem ezt-azt, könyvet, pólót meg egyebeket a diákmelós pénzemből. Megkérdezték, milyen volt az egyetemi haverokkal, miket csináltunk. És ekkor erőt vettem magamon, és elmondtam mindent. Hogy meleg vagyok, és hogy van valakim. Meglepődtek, anyám első reakciója egy egyszerű „OH” volt. Nem érdekelt, ha kitagadnak, hát kitagadnak. Ez vagyok. Nincs mit változtatni. Gondoltam. De elfogadták. A bejelentés után anyám feljött a szobába és elmondta, hogy ugyanúgy szeretnek, és ha úgy van, hozhatok bárkit, csak ne nagyon mutogassuk egymást. Aggódnak, mert ki tudja, kivel ismerkedek össze, meg hát Magyarországon tudjuk, hogy állnak ehhez.
A két bátyám nagyon ez ellen voltak, nekik az anyám mondta el. Úgy tudom, hogy elfogadták, de nem hozták fel a témát, eddig. Érdekes, hogy anyámról azt hittem, nem fogadná el, de sokszor kérdezett a barátom felől: „mikor hozod le, eljön-e karácsonyra”. Én szerettem volna, de ő nem akart, illetve akadtak dolgai. Meg aztán februárban vége lett a kapcsolatnak, de a barátság megmaradt közöttünk. Erről most nem igazán szeretnék írni. Az egy másik történet.
Ez lenne az én utam, ami még nagyon hosszú. Ha egyszer túl vagy a coming outon, akkor egyre könnyebb lesz. Örülök, hogy olyan családom és barátaim vannak, akik elfogadnak. A coming out idővel egyre természetesebb lesz számodra. Folyamatosan jönnek majd olyan kérdések, hogy van-e valakid, és ha nem szégyelled, akkor felvállalod magad. Ahogy én tettem idén nyáron, ha kérdeznek rólam. És hál’ istennek pozitívan álltak hozzá. Persze ez függ az adott embertől, mert nem mindegy, kinek mondod el. Szeretek erről beszélni, érdekes téma. Ugyanakkor mások coming outja is érdekel. Az előbújás sosem egyszerű. Az egyik legnagyobb és legfontosabb lépés mindig TE vagy. Hogy elfogadd, ki is vagy. És mondjon bárki bármit, akinek nem tetszik, ne törődj vele, szard le, ahogy Elsa mondaná a Jégvarázsból, Let It Go (Engedd el). Nem ők határoznak majd meg. Tudom, milyen érzés a küszöbön állni és kétkedni. Mindig a legrosszabbra gondolunk. Én is hányszor játszottam le a jeleneteket a fejemben, miket mondtam volna a családomnak, amikor kitudódik. Ne siesd el, figyelj és okulj! Ha van olyan ismerősöd, családtagod, akiben 110%-ban megbízol, csak akkor mondd el. Mert egy hatalmas szürke kő fog leesni a szép szivárványos szívedről (tudom, túl nyálas, de hát na, szeretem a drámát).
Az előbújás előnye az elfogadás önmagad felé, és hogy olyan emberekkel vagy együtt, akikben megbízol. Tudod, hogy ki vagy. Könnyebb így élni, mint egy hazugságban. A hátránya a magány, hogy nem lehetsz sokszor azzal, akit szeretsz. A félelem, hogy mit fog a másik mondani, és a rettegés a családtól.
Miben segített nekem a coming outom? Hogy vállalom magam, nem félek, és nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Boldog vagyok így? Igen, és őszintén semmi pénzért nem változnék meg. Így születtem. A párkapcsolatomban is rengeteget tanulhattam, hogy milyen vagyok a másikkal, milyen a másikról gondoskodni, törődni. Milyen szeretni és szeretve lenni.
Remélem, hogy tetszett és sokat segített a történetem.
Sok sikert az előtted álló úthoz!
Én elfogadlak.
Love,
Nick
RSS Feed