Sziasztok! Attila vagyok egy kis faluból, 38 éves meleg srác.
Nekem nem volt könnyű elfogadni, és elismernem magamnak, hogy meleg vagyok. Kb. 28 éves voltam, amikor megtörtént először fiúval a dolog, ami fantasztikus volt, ám ekkor még nem mondtam ki magamnak sem.
Nekem nem volt könnyű elfogadni, és elismernem magamnak, hogy meleg vagyok. Kb. 28 éves voltam, amikor megtörtént először fiúval a dolog, ami fantasztikus volt, ám ekkor még nem mondtam ki magamnak sem.
Tíz évnek kellett eltelni. Legelőször egy kedves lánynak mondtam el; a bátorságot a Fiúk a klubból sorozat adta. A lány sejtette rólam; elmondtam neki mindent, örültem neki. Aztán volt, hogy egyik barátom egy esti chatelés közben találta ki: azt mondta, nem zavarja, ha meleg vagyok… Mire én azt mondtam: talált, és elmondtam neki mindent. Azóta is barátok vagyunk.
A barátaimnak volt a legnehezebb elmondani az igazat. Sohasem gondoltam volna például, hogy meleg helyen ismerőssel futok össze; ez is segített abban, hogy elmondjam az igazat, miután az ismerős undok volt velem. De volt olyan is, amikor a távolsági buszon napi utazás során barát hölgynek mondtam el (tudta, sejtette a dolgot).
Ma már nem bántam meg egyiket sem, sőt, felszabadító és jó érzés! De mégis félek tőle; még mindig van, akinek nem mertem elmondani, de majd fokozatosan… Nálam az fordult elő, hogy nem azonnal, hanem másnap éreztem, hogy jobb, sokkal jobb. Azt mondom, és bíztatok mindenkit: az őszinteség a legjobb! Merjük elmondani barátainknak, hogy kik-mik vagyunk, jobb lesz, nem szabad magunkban tartani. Kell, akivel meg lehet beszélni mindent. Kellenek a barátok az életben.
Köszönöm, hogy elmondhattam.
Üdvözlettel, tisztelettel:
Attila
A barátaimnak volt a legnehezebb elmondani az igazat. Sohasem gondoltam volna például, hogy meleg helyen ismerőssel futok össze; ez is segített abban, hogy elmondjam az igazat, miután az ismerős undok volt velem. De volt olyan is, amikor a távolsági buszon napi utazás során barát hölgynek mondtam el (tudta, sejtette a dolgot).
Ma már nem bántam meg egyiket sem, sőt, felszabadító és jó érzés! De mégis félek tőle; még mindig van, akinek nem mertem elmondani, de majd fokozatosan… Nálam az fordult elő, hogy nem azonnal, hanem másnap éreztem, hogy jobb, sokkal jobb. Azt mondom, és bíztatok mindenkit: az őszinteség a legjobb! Merjük elmondani barátainknak, hogy kik-mik vagyunk, jobb lesz, nem szabad magunkban tartani. Kell, akivel meg lehet beszélni mindent. Kellenek a barátok az életben.
Köszönöm, hogy elmondhattam.
Üdvözlettel, tisztelettel:
Attila
RSS Feed