Kb. 17 és 27 éves korom között egy pünkösdi-karizmatikus gyülekezetbe jártam, elvégeztem a bibliai alapú teológiájukat is, de jó szolgálóként inkább gyerekként viselkedtem (de pl. 14 éves korom körül láttam titokban pornófilmeket, érdekelt a szex, az ismerkedés, és voltak plátói szerelmeim, főként férfiak, csak elfojtottam a témát).
Kb. 27 és 37 éves korom között próbáltam pasizni, mert nagyon hiányzott egy megértő társ és a szex is. Volt egy munkahelyi afférom, amely lényegében abból indult, hogy szűz voltam, és az egyik kolléganőmet ez nagyon izgatta, engem meg ő, de végül a barátkozásból nem lett több, csak nagy sértődés és bosszú.
Az utóbbi években már csak nőkért rajongtam (pl. kolléganők tetszettek), és kb. fél éve elkezdtem ismerkedni is – kifejezetten szexre készen, mert annyira erőltetettnek éreztem a pasizást: gyerekeket, családot akartam és sok dédelgetést, ölelést, de mindig nagyon hamar kiderült, hogy nem a megfelelő emberrel kerültem össze, és gyorsan szakítottam, mert akkor már egyedül jobb volt.
Óvatosan indultam neki, először egy levelezőtársra leltem, aki megijedt, hogy túlzottan ragaszkodnék hozzá, így gyorsan elmenekült. Ezután már találkoztam is valakivel, aki elsőre nem is tetszett különösebben, de egész jól el tudtunk beszélgetni, és a második találkozáson (egy mozizás során) teljesen elvarázsolt. Nagyon erősen vonzott, pedig a beszélgetést például már nem igazán bírtam agyilag 4–5 óra közös program után.
Csak a vállunk ért össze, meg se fogtuk egymás kezét, de nekem nagyon tartalmas, inspiráló belső élményeim, mondhatni Isten-élményem, szellemi áramlás élményeim voltak, és a harmadik találkozásunkkor eljutottunk az ágyig is, bár én ölelgetésnél behatóbb élményekre még nem voltam kész, pl. csókolózni sem akartam, de valami volt, mondjuk petting, ami nekem életem legizgatóbb szexuális élménye volt – még napokig a hatása alatt álltam, bár a másik fél nagyon csalódott volt: gondolom, mást szeretett volna és máshogy. Még egyszer találkoztunk, de aztán levélben befejeztük az ismerkedést – nem voltunk egy hullámhosszon szerinte, szerintem meg nem bírt elviselni, mert túl fura és bonyolult vagyok.
Mindig is megvoltak az elképzeléseim, hogy milyen ember illene hozzám: pl. pasizásnál fontos volt a diploma, az alkat – volt például egy szemsebész meg egy fogorvos pasim, illetve az androgünia jön be: lányos fiúk és fiús lányok, vagy inkább hozzám hasonlóan teljesebb, egyszerre férfias-nőies emberek. Az első nagy szerelmem egy meleg férfi, a középiskolás osztályfőnököm volt, a második a lázadó, Nietzsche-imádó, anarchista kolléganőm, a harmadik pedig egy szintén nagyon szabados, punk, anarchista angoltanárom – feleséggel, aki óra alatt kint várta, és akit aztán kézen fogva vitt haza, de órán elég rendesen flörtölt velem.
Az összes korábbi szerelmem nagyon érdekesnek talált, foglalkozott velem: ofőm pl. levelezett velem, a második és harmadik meg kifejezetten felpörgött agyilag, ha együtt voltunk, ahogy én is. Egyikkel sem történt köztünk szexuális értelemben semmi, csók sem.
Most teljesen önmagamnak érzem magamat (őszintébb, hűebb vagyok magamhoz). Tudom, hogy személyiségekhez, de testileg elsősorban lányokhoz vonzódom, és közelebb érzem magamat Istenhez is, mert ő tudja, ki vagyok, milyennek teremtett és miért, és teljesen elfogad. A mindennapokban viszont elég sok küzdelmem van, bár már talán harmonikusabb a viszonyom az emberekkel, és jobban tudom magamat képviselni, illetve az apró-cseprő gondjaimat kezelni, megoldani.