Mindezek ellenére a tanulmányi eredményem mit sem romlott, holott írtam úgy is témazáró dolgozatot, hogy éhgyomorra megivott fél üveg vodka volt bennem. A melegségemet pedig féltve őrzött titokként őriztem, az évek alatt megszerzett komoly tekintélyt és megbecsülést semmi pénzért nem akartam elveszteni. A szavamnak súlya volt a közösségben, bíztak bennem, a nagy többség kedvelt, és élveztem, hogy ez így van; nem akartam kockáztatni. Elképesztő mennyiségü energiát vett el az tőlem, hogy eltitkoljam a valódi kilétemet: hogy a „vidám” (annak tűnő), barátságos, megbízható srác valójában egy emberi roncs, ami bármelyik pillanatban összeomolhat.
Elérkezett az érettségi, amit kifejezetten jól éltem meg. Úgy tekintettem rá, hogy 4 éven át dolgoztam, most learatom a gyümölcsét. Így is történt, 90% alatt nem sikerült érettségim úgy, hogy kizárólag történelemből készültem, abból sem sokat.
Az érettségik után pedig elérkezett az a pillanat, amit elfedtem a gimnázium évei alatt: teljesen összeomlottam, a feladataimat többé nem tudtam ellátni, komoly veszélyt jelentettem saját magamra. Bipoláris zavart és egy csomó más finomságot állapítottak meg, amire rengeteg gyógyszert kaptam és kapok most is. Rájöttem arra, hogy ilyen körülmények között óriási luxus mérhetetlen mennyiségű energiát fektetni abba, hogy elrejtsem, ki vagyok. Így elhatároztam, hogy az egyetemen coming outolok: nemcsak a barátaimnak, hanem a világnak, és nyíltan meleg ember leszek. Elhatároztam, hogy többé nem vagyok hajlandó titkolózni, nem vagyok hajlandó megtagadni sem mások, sem magam előtt azt, aki vagyok.
Legnagyobb meglepetésemre, azt kell mondjam, ez volt életem eddigi legjobb döntése. Semmilyen negatív megkülönböztetés nem ért; a barátaim kíváncsian és elfogadóan kezelték, az egyetem pedig teljes semlegességel, a kutyát sem érdekelte, kit szeretek. Ezzel a szabadság soha nem ismert kapui nyíltak meg előttem. Szabadon beszélhettem az érzéseimről, arról, ki tetszik nekem, mit gondolok egyes megosztó témákról.
Remélem, az Olvasóban keltett némi harcikedvet ez az írás, és minél többen felvállaljuk magunkat. Úgy lehetünk csak szabadok, ha megmutatjuk, hogy nem vagyunk láthatatlanok.
Hajrá, mindenki! :)