Mamámék és anyámék azok a tipikus régi öregek, abból a korból, ahol egy kapcsolat nőből és férfiból állt, így sokáig titkoltam előlük, hogy a fiúk nálam csak haverok voltak, semmi több.
Sokat gondolkodtam, hogy kinek nyíljak meg. Anyámnak nem nyíltam meg, mert nem volt és nincs is anya-lánya kapcsolat köztünk, de egy ember van, akiben mindig megbíztam: a kisöcsém. Ő tud rólam mindent, neki nyíltam meg.
Sokat gondolkodtam, mikor mondjam el neki, és hogyan. Egy délután gondoltam olyan jó idő van, elmehetnénk sétálni, olyankor mindig jókat tudtunk beszélgetni. Séta közben remegtem, de belevágtam:
„Öcsi, szeretnék neked mondani valamit”.. és itt jön az, hogy elkezdtem habogni neki. „Tudod, a nővéred más, mint a többi.”
Azt hittem, hogy majd lenéz vagy miegymás, de nem, olyan jól fogadta, és olyan aranyos volt:
„Tesó, tudom, a lányokat szereted, de ez nem baj, te nekem ugyanúgy a nővérem vagy és leszel.”
Nem hittem, hogy ilyen jó lesz valakinek kinyílni. Onnantól fogva jó volt sétálni; igaz, kerítőnek érezte magát, mert aznap minden lányt megnézett, megmutatott, és kíváncsi volt, hogy nekem melyik jön be.
Ezért szeretem annyira őt, köszönöm neki hogy, kinyílhattam.
Azóta több coming outom volt, sok olyan embernek bújtam elő, akiben megéreztem, hogy megbízhatok. Legutoljára az egyik kolleganőmnek bújtam elő, és az eddigi tapasztalataim alapján mindenki nagyon jól fogadta.
Bízom benne, hogy a többi ember is ilyen jól fogja fogadni!