Meleg mivoltomra lényegében 12 éves korom körül döbbentem rá, ha ez megfelelő kifejezés. Tudatos kíváncsiságom inkább a férfiak irányába terelődött, mint sem a nők felé. Bár az akkori környezetem passzív hatására persze én is átestem olyan szakaszokon, mint például a lányok bámulása, megjegyzések tétele, illetve később enyhén erotikus megérintése és tapizása, idővel aztán éreztem, hogy ez kicsit sem érdekel annyira, mint az akkori fiú társaimat. Nem a saját élvezetemre fogtam meg egy lány mellét szemtelen módon megalázva őt (és magamat) például egy osztály előtt, hanem azért, hogy ne lógjak ki a sorból.
|
Végigolvastam az összes előbújós történetet a honlapon, és arra gondoltam, én is megosztom, hogy megkönnyebbüljön a lelkem, és hogy más is lássa, hogy én min mentem keresztül.
29 éves srác vagyok. 16 éves koromig nem jöttem rá, hogy én más vagyok, mint a többi ember, és akkor sem én jöttem rá. A férfiakkal kapcsolatban csak azt gondoltam, hogy úgy akarok kinézni, mint ők, azért tetszenek. Szüleimtől és másoktól is azt láttam, hogy férfi és nő együtt egy pár, és én is úgy gondoltam, hogy majd egyszer felnövök, és családom lesz. Nyolcadik év végén már minden barátnőm nagyban pasizott, ami engem nem különösebben izgatott. Gondoltam, hogy fontosabb a továbbtanulás, de így visszaidézve, szerintem ez is csak egy ürügy volt, hogy nekem ne kelljen.
Kilencedik: új iskola, új élmények, új osztálytársak. Az egyik lány feltűnően szép és kedves volt velem, és azon a ponton kezdtem el azon gondolkozni, hogy vajon mik is lehetnek ezek az érzések. Az összeset hallottam már.
„Ne vedd úgy a szívedre.” „Nem kell foglalkozni vele, ki mit gondol.” „A világot el kell fogadni olyannak, amilyen.” Az emberek számtalan módon adják tudtomra nap mint nap, hogy valamit rosszul csinálok. Hogy ők értenek valamit, amit én nem. Hogy ők látnak valamit, amit én nem. Hogy ők elsajátítottak valamiféle titkos tudást, aminek én még nem vagyok birtokában. Nincs időm elmondani nekik, hogy ők azok, akik nem értik. Akik nem értenek engem. Akik még mindig nem értik, miért csinálom. Igazából nem is tudom, eddig miért nem írtam meg én magam is a történetemet hitemmel és melegségemmel kapcsolatban, hiszen már mikor megláttam ezt a rovatot, egyből felkeltette a figyelmemet. A videókat látva pedig egyre erősödött bennem, hogy én is írjak. Előre elnézést kérek, ha túl hosszú lesz, vagy kitérek olyanra is, ami csak közvetetten kapcsolható a témához. Illetve kicsit szélsőségesnek érzem a hitemet, ezért is külön elnézést.
Kedves Egyesület!
Nagy örömmel és szeretettel hallgattam a két videót, ami a melegvagyok.hu-n megjelent, és nagyszerű interjúk vannak bennük. A második részben szereplő, fekete hajú fiú, aki legelőször szólal meg, több alkalommal mondott olyasmit, ami azért "vágott pofán", mert szóról szóra én is ugyanazt gondoltam magamban. Sose éreztem, hogy amiért lánynak születtem, valamiből ki kéne maradnom, valahogyan viselkednem vagy öltözködnöm kéne. Sok mindent kipróbáltam, de a sok külső szabászati próbálkozásnak mindig is erőteljesen ellenálltam: pl. hogy nőiesíteni kellene a kinézetemet, smink, hosszú körmök, magas sarok, szűk, kényelmetlen ruhák stb. Ezektől mindig is a falra tudtam volna mászni, de keresztény jó kislányként mégis elvoltam a hosszú ruhákban és szoknyákban, visszafogott királylányos stílusban.
Már gyerekként tudtam, hogy a nőkhöz vonzódom, de mivel folyamatosan azt tapasztaltam, hogy a homoszexualitást nagyon perverz és félelmetes dolognak tartják, elfojtottam ezt magamban egészen a húszas éveim végéig. Kicsiként nagyon fiús voltam, a fiús játékokat szerettem, és fiúkkal lógtam mindig. Kamaszkoromban - hogy megfeleljek a normáknak - elkezdem nőiesen öltözködni, viselkedni és pasizni.
Katolikus családba születtem, ahol tudva levő, hogy nem igazán szeretik a melegeket. Ezzel a dilemmával 28 évesen találkoztam először, amikor saját magam előtt is bevallottam és elfogadtam melegségemet. Kérdés volt, hogy hogyan tudom ezt összeegyeztetni a vallásommal...
Én buddhista vagyok, 16 évesen választottam ezt a vallást (azelőtt vallástalannak neveltek, meg sem vagyok keresztelve). Akkor már tudtam, hogy leszbikus vagyok, ezért nagyon fontos szempont volt a vallásválasztásban, hogy a buddhizmus nem tartja bűnnek és nem tiltja a homoszexualitást, persze nem elsősorban ezért választottam, hanem a tanok tanulmányozása alapján.
Sziasztok! Dávid vagyok, 16, lassan 17 éves.
Én nagyon nehezen tudtam megküzdeni a másságommal, elsőként a legjobb barátnőmnek vállaltam fel magam, sajnos a pletykák miatt az összes családtagom és barátom megtudta rólam, olyan is, akinek sohasem szerettem volna elmondani. Sziasztok!
Szeretném megosztani az előbújásom történetét, ahogyan sokan már megtették. Bízom benne, hogy ezzel és is segíthetek a sorstársaimnak. :) Egy hónapja még teljesen más volt minden. Egy hónapja még önmagamat letagadva mentegetőztem anyának, mert a félelem eluralkodott rajtam. Nem tudtam, hogy mi legyen, csak álmodoztam arról, hogy milyen is lehetne a helyzetem, hol is tarthatnék most, de érdemleges előrelépés nem történt.
Sziasztok, én Dani vagyok, 16 éves. Már 2 éve tudok a melegségemről, nagyon sokat harcoltam ellene, kevés sikerrel. Körülbelül fél éve már feladtam ezt a harcot, rájöttem, ez vagyok én, így kell elfogadnom magamat. Azonban, mint szinte minden meleg, magam sem mertem mások előtt felvállalni identitásomat.
Sziasztok! Gergő vagyok, 20 éves, és ez az én történetem:
Körülbelül 13 éves lehettem, mikor rájöttem, hogy más vagyok, mint a többi ember. Az iskolában az osztálytársaim mindig a nőkről beszéltek, de ez engem valahogy mindig hidegen hagyott, én mindig a fiúkat néztem. „És mégis kiknek gondoltad még szétkürtölni rajtunk kívül?” – fogadott így édesanyám sírva 2 évvel ezelőtt egy rideg márciusi napon.
Sziasztok!
Én Márk vagyok, 21 éves tanuló, jelenleg Délvidéken élő lakos. El szeretném mesélni nektek az én történetemet, hogy erőt merítsetek belőle, és merjetek előbújni abból, amiből annyira nehéz. Nő vagyok, lassan negyed évszázados. Leszbikus.
A történetem nem túl izgalmas, bár valószínűleg mindenkinek mást jelent az izgalom. De az enyém, és az összes szépségével és fájdalmával együtt vállalom. Sziasztok!
Dávid vagyok, művésznevemen Ruszlán, 20 éves kaposvári srác vagyok. Szegeden tanulok szlavisztika-orosz–magyar szakon, de életem nagy részét Szegeden töltöm. A történetem talán 17 éves koromban kezdődik, 1 héttel a 18. születésnapom előtt, amikor kis naiv emberként leutaztam Szegedre, annak érdekében, hogy talán megtalálom az igaz szerelmet, és talán szeretni fognak. |
Igaz történetekKategóriák
All
Archívum
June 2023
|
RSS Feed