Sziasztok!
Én Márk vagyok, 21 éves tanuló, jelenleg Délvidéken élő lakos. El szeretném mesélni nektek az én történetemet, hogy erőt merítsetek belőle, és merjetek előbújni abból, amiből annyira nehéz.
Én Márk vagyok, 21 éves tanuló, jelenleg Délvidéken élő lakos. El szeretném mesélni nektek az én történetemet, hogy erőt merítsetek belőle, és merjetek előbújni abból, amiből annyira nehéz.
Előtörténetben annyit elmondanék magamról, hogy 3 testvérem van, a családban én vagyok a harmadik gyerek. Szüleimmel rengeteget költöztünk (13-szor ) Magyarországon belül, mindig a munka kapcsán, hiszen apukámat többször áthelyezték a munkája során. A családomról tudni kell azt, hogy hívők, de egy nagy egyházhoz tartoznak, hanem egy egyszerű gyülekezetbe járnak.
Én is ebben a közösségben, életmódban nőttem fel. Nálunk pl. minden étkezés előtt a mai napig imádkozunk. Tehát a mi családunkban soha még csak szóba se jött a meleg téma.
Szóval miután leköltöztünk ide délre, én új iskolába kerültem. Mint minden középiskola, ez is ugyanolyan volt, mint a többi. Szorgalmasan tanultam, mondhatni jó gyerek vagyok, nem iszom, nem dohányzom, drogot, vízipipát azt sem tudom, hogy kell használni, és szórakozóhelyen is kb. 6 éve voltam. A tanulmányaim tökéletesek, hiszen 4,2–4,3 az átlagom. Ha kívülről nézzük, akkor mondhatni tökéletes az életem. Csak nem tudja senki, hogy mekkora belső harcok vannak bennem.
Én kb. 16-17 éves koromtól tudom magamról, hogy meleg vagyok, de abban a vallásos környezetben, amiben éltem/élek, ezt nem mertem elmondani senkinek. Azt gondoltam, hogy hatalmas bűnt követek el ezzel. Persze anyukám látta rajtam, hogy valami baj van, és sokszor kérdezte, mi van velem, miért vagyok lehangolt egyfolytában. De nem volt bátorságom elmondani neki.
Majd tavaly január 10-én ez mind megváltozott. Az egyik hétvégén este valahogy felkerültem egy meleg társkereső oldalra. Gondoltam, körbenézek, mi van egy ilyen honlapon, mégis hogy működik ez a dolog. Miután regisztráltam, előkerestem egy régi képet magamról, és feltettem. Úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, én belevágok ebbe az egészbe, nem akarok magamnak többet hazudni arról, amiről NEM KELL.
Miután regisztráltam, másnap délután már kaptam is egy üzenetet. Persze ki volt az, pont az a fiú, aki a sulimba jár (ő most legyen Kristóf). Elsőnek nem tudtam, mit válaszoljak, hiszen a kép egyértelmű volt, letagadni nem lehetett. Gondoltam, visszaírok neki. Elkezdtünk beszélgetni, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy szombat este egy fiúval smárolok a Duna-parton. Persze első fiú, első szerelem, teljesen belezúgtam. Nem tudtam nemet mondani az érzéseimnek.
Pár nap elteltével anyukám odajött hozzám, és elkezdett kérdezősködni, de csak finoman, hogy mi volt szombat este, hogy-hogy elmentem egyáltalán bulizni stb. Először nem tudtam mit mondani neki, csak kamuztam valamit. Közben telt az idő, és én Kristóffal nagyon jól elvoltam. Otthon bemutattam, mint barátot, aki a béna angolomat segíti. :-D De egyik este valamiért nem bírtam aludni, így kimentem a konyhába, gondoltam, ha eszek valamit, utána jobb az alvás. Miközben kint eszegettem, anyukám is kijött hozzám. Beszélgettünk erről-arról (suli, továbbtanulás stb.) , és egyszer csak anyukám felhozta a melegekkel való témát. Először hárítottam, és próbáltam elterelni a szót. De egy anyánál ezt nem lehet. Sőt!!
Sokat beszéltünk erről a dologról (kb. 1,5–2 órát), mondta, hogy ha nálunk a testvéreim közül kiderülne ez a dolog, akkor ő örülne neki, hiszen ő azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Nagyon felvilágosult volt ebben a témában, megértő volt és kedves. Tényleg olyan, mintha egy szakkönyvből húztam volna elő az anyukámat, aki tudja, hogy mit kell mondani ezzel kapcsolatban. Nekem ez hirtelen erőt adott, és ez az erő egy pillanat alatt jött, rögtön, spontán, nem is gondoltam volna ezt az egészet, és elmondtam neki mindent magamról és Kristófról. Elmondtam, hogy én MELEG vagyok, és hogy én így boldog vagyok, és végre van célom, végre van önbizalmam, végre van mindenem, ami eddig hiányzott. De leginkább a nyugalom volt az, ami hiányzott az életemből. Mindez egy pillanat volt, nem több 1–2 percnél. De belül a mellkasomról, tényleg egy hatalmas teher szállt le, és utána hatalmas nagy békesség jelent meg bennem. A többévi hazugságot, titkolózást végre befejezhettem.Végre nem kellet mást mutatnom, csakis magamat, azt, aki vagyok, és aki leszek.
A sors fintora, hogy miután anyumnak elmondtam a ,,nagy” titkot, Ő elmondta nekem, hogy ezt rég tudja. Vagyis sejtette, és Kristófra is gyanakodott. Persze ilyenkor derül ki, milyen furfangosak és leleményesek tudnak lenni a szülök. :-D Ezek után mindent átbeszéltünk, kettesben. Szerencsére nagyon szoros a kapcsolatom anyukámmal, és mindent megbeszéltem vele. Itt kiderült az is, hogy ő erre a beszélgetésre készült, olvasott könyveket, bújta a netet. Úgy érzem, hogy tökéletesen felkészült.
Boldog vagyok, hogy elmondtam neki, időközben 3 osztálytársamnak és a testvéreimnek is elmondtam. Az osztálytársak teljesen jól fogadták. A családban pedig csak bátyám akad ki, de a menyasszonya mindent tisztázott vele. Szerencsére nyitottak mindenre. :-D Már csak apukám van hátra, de vele várok. Neki csak akkor mondok el mindent, ha már tudom, hogy felkészült rá.
Én úgy érzem és gondolom, hogy mindent magadban kell tisztáznod elsőnek. Tudd, hogy mit csinálsz, és mit akarsz. Tudd, hogy rengetegen ellenzik ezt itt Magyarországon. A Nyugattól még jó 20–30 évre le vagyunk maradva. Ezért vigyázz, kinek mit mondasz, vagy mit cselekszel. Azt gondolom, hogy először csak annak mondd el, aki tényleg közel áll hozzád. Nekem a legjobb barátom az anyukám, és ennek csak örülhetek. :-D De mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy MERJ, MERJ, MERJ belevágni ebbe a dologba. Mutasd meg magadnak azt, hogy ki vagy valójában. Mert hidd el, Melegként élni a világban jobb dolog, mint a hazugságban.
Köszönettel,
Márk
Én is ebben a közösségben, életmódban nőttem fel. Nálunk pl. minden étkezés előtt a mai napig imádkozunk. Tehát a mi családunkban soha még csak szóba se jött a meleg téma.
Szóval miután leköltöztünk ide délre, én új iskolába kerültem. Mint minden középiskola, ez is ugyanolyan volt, mint a többi. Szorgalmasan tanultam, mondhatni jó gyerek vagyok, nem iszom, nem dohányzom, drogot, vízipipát azt sem tudom, hogy kell használni, és szórakozóhelyen is kb. 6 éve voltam. A tanulmányaim tökéletesek, hiszen 4,2–4,3 az átlagom. Ha kívülről nézzük, akkor mondhatni tökéletes az életem. Csak nem tudja senki, hogy mekkora belső harcok vannak bennem.
Én kb. 16-17 éves koromtól tudom magamról, hogy meleg vagyok, de abban a vallásos környezetben, amiben éltem/élek, ezt nem mertem elmondani senkinek. Azt gondoltam, hogy hatalmas bűnt követek el ezzel. Persze anyukám látta rajtam, hogy valami baj van, és sokszor kérdezte, mi van velem, miért vagyok lehangolt egyfolytában. De nem volt bátorságom elmondani neki.
Majd tavaly január 10-én ez mind megváltozott. Az egyik hétvégén este valahogy felkerültem egy meleg társkereső oldalra. Gondoltam, körbenézek, mi van egy ilyen honlapon, mégis hogy működik ez a dolog. Miután regisztráltam, előkerestem egy régi képet magamról, és feltettem. Úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, én belevágok ebbe az egészbe, nem akarok magamnak többet hazudni arról, amiről NEM KELL.
Miután regisztráltam, másnap délután már kaptam is egy üzenetet. Persze ki volt az, pont az a fiú, aki a sulimba jár (ő most legyen Kristóf). Elsőnek nem tudtam, mit válaszoljak, hiszen a kép egyértelmű volt, letagadni nem lehetett. Gondoltam, visszaírok neki. Elkezdtünk beszélgetni, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy szombat este egy fiúval smárolok a Duna-parton. Persze első fiú, első szerelem, teljesen belezúgtam. Nem tudtam nemet mondani az érzéseimnek.
Pár nap elteltével anyukám odajött hozzám, és elkezdett kérdezősködni, de csak finoman, hogy mi volt szombat este, hogy-hogy elmentem egyáltalán bulizni stb. Először nem tudtam mit mondani neki, csak kamuztam valamit. Közben telt az idő, és én Kristóffal nagyon jól elvoltam. Otthon bemutattam, mint barátot, aki a béna angolomat segíti. :-D De egyik este valamiért nem bírtam aludni, így kimentem a konyhába, gondoltam, ha eszek valamit, utána jobb az alvás. Miközben kint eszegettem, anyukám is kijött hozzám. Beszélgettünk erről-arról (suli, továbbtanulás stb.) , és egyszer csak anyukám felhozta a melegekkel való témát. Először hárítottam, és próbáltam elterelni a szót. De egy anyánál ezt nem lehet. Sőt!!
Sokat beszéltünk erről a dologról (kb. 1,5–2 órát), mondta, hogy ha nálunk a testvéreim közül kiderülne ez a dolog, akkor ő örülne neki, hiszen ő azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Nagyon felvilágosult volt ebben a témában, megértő volt és kedves. Tényleg olyan, mintha egy szakkönyvből húztam volna elő az anyukámat, aki tudja, hogy mit kell mondani ezzel kapcsolatban. Nekem ez hirtelen erőt adott, és ez az erő egy pillanat alatt jött, rögtön, spontán, nem is gondoltam volna ezt az egészet, és elmondtam neki mindent magamról és Kristófról. Elmondtam, hogy én MELEG vagyok, és hogy én így boldog vagyok, és végre van célom, végre van önbizalmam, végre van mindenem, ami eddig hiányzott. De leginkább a nyugalom volt az, ami hiányzott az életemből. Mindez egy pillanat volt, nem több 1–2 percnél. De belül a mellkasomról, tényleg egy hatalmas teher szállt le, és utána hatalmas nagy békesség jelent meg bennem. A többévi hazugságot, titkolózást végre befejezhettem.Végre nem kellet mást mutatnom, csakis magamat, azt, aki vagyok, és aki leszek.
A sors fintora, hogy miután anyumnak elmondtam a ,,nagy” titkot, Ő elmondta nekem, hogy ezt rég tudja. Vagyis sejtette, és Kristófra is gyanakodott. Persze ilyenkor derül ki, milyen furfangosak és leleményesek tudnak lenni a szülök. :-D Ezek után mindent átbeszéltünk, kettesben. Szerencsére nagyon szoros a kapcsolatom anyukámmal, és mindent megbeszéltem vele. Itt kiderült az is, hogy ő erre a beszélgetésre készült, olvasott könyveket, bújta a netet. Úgy érzem, hogy tökéletesen felkészült.
Boldog vagyok, hogy elmondtam neki, időközben 3 osztálytársamnak és a testvéreimnek is elmondtam. Az osztálytársak teljesen jól fogadták. A családban pedig csak bátyám akad ki, de a menyasszonya mindent tisztázott vele. Szerencsére nyitottak mindenre. :-D Már csak apukám van hátra, de vele várok. Neki csak akkor mondok el mindent, ha már tudom, hogy felkészült rá.
Én úgy érzem és gondolom, hogy mindent magadban kell tisztáznod elsőnek. Tudd, hogy mit csinálsz, és mit akarsz. Tudd, hogy rengetegen ellenzik ezt itt Magyarországon. A Nyugattól még jó 20–30 évre le vagyunk maradva. Ezért vigyázz, kinek mit mondasz, vagy mit cselekszel. Azt gondolom, hogy először csak annak mondd el, aki tényleg közel áll hozzád. Nekem a legjobb barátom az anyukám, és ennek csak örülhetek. :-D De mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy MERJ, MERJ, MERJ belevágni ebbe a dologba. Mutasd meg magadnak azt, hogy ki vagy valójában. Mert hidd el, Melegként élni a világban jobb dolog, mint a hazugságban.
Köszönettel,
Márk
RSS Feed