Sziasztok!
Dávid vagyok, művésznevemen Ruszlán, 20 éves kaposvári srác vagyok. Szegeden tanulok szlavisztika-orosz–magyar szakon, de életem nagy részét Szegeden töltöm. A történetem talán 17 éves koromban kezdődik, 1 héttel a 18. születésnapom előtt, amikor kis naiv emberként leutaztam Szegedre, annak érdekében, hogy talán megtalálom az igaz szerelmet, és talán szeretni fognak.
Dávid vagyok, művésznevemen Ruszlán, 20 éves kaposvári srác vagyok. Szegeden tanulok szlavisztika-orosz–magyar szakon, de életem nagy részét Szegeden töltöm. A történetem talán 17 éves koromban kezdődik, 1 héttel a 18. születésnapom előtt, amikor kis naiv emberként leutaztam Szegedre, annak érdekében, hogy talán megtalálom az igaz szerelmet, és talán szeretni fognak.
Az az utazás egy mérföldkő volt az életemben, mind pozitív mind negatív értelemben, ugyanis akinél megszálltam, csak szexet akart tőlem, és még ő titulált engem rossznak, hogy nem jártam a kedvében. Utólag viszont megtudtam, hogy mindenkivel ezt csinálja. Ahogy utólag belegondolok, én és egy 36 éves pasas – ebből csak érdekkapcsolat lett volna. A szívem és a lelkem törött össze utána, persze, hogy depressziós volt a hangulatom, de a szüleimnek másképpen mondtam el mindent, mert nem akartam balhét.
Pár napra rá egy társkereső oldalon megismerkedtem egy sráccal, aki megsajnált a történtek után. A szüleim először nem akarták felengedni hozzánk, de végül igent mondtak. 5 hónapig együtt voltunk, de a kapcsolatnak az vetett véget, hogy elegem lett a srác féltékenykedéseiből. Még abban az évben két ünnep között eljött hozzánk, és a szüleim akkor már sejtették, hogy velem más a helyzet, de arra vártak, hogy magamtól mikor mondom el.
2012 januárjában szakítottunk. Próbáltam mást keresni, de kevés sikerrel. Március elején volt az, hogy vissza akartam hódítani a srácot, de ő félreértett mindent. Másnap a suliban öngyilkos akartam lenni: fel akartam magam kötni az iskola mosdójában. Egyik osztálytársam azonban felvette a mobiljával, és még aznap elküldte a szüleimnek. Mire hazaértem a suliból, Anyum már jött, hogy beszélni akar velem. Rögtön tudtam, hogy miről van szó, és bezárkóztam a szobámba. Nem engedtem be senkit sem, csak sírtam és pakolásztam, hogy biztos mehetek az utcára. Miután megnyugodtam egy kicsit, beszélgettem Anyummal, és eléggé félve mondtam meg neki, hogy mi is a helyzet. Nagyon meglepődtem a reakcióján: átölelt és kedves szavakkal illetett engem. Másnap nevelőapámnak és húgomnak coming out-oltam, és ők is teljes mértékben elfogadnak engem a mai napig. Való igaz, hogy osztálytársaimnak előbb mondtam el, de akkor az alkohol volt segítségemre.
Már nagyon vártam, hogy elkerüljek Szegedre, mert a kaposváriak bántottak a személyem miatt, kést szegeztek rám, és leitattak, mert szerintük irritáló és idegesítő vagyok, és pont az egyik homofób tag csinálta mindezt. Azóta hogy ha coming out-olok valakinek, félve teszem, mert tartok a reakciójától, hogy mit fog csinálni. Mire megjött az értesítő, hogy Szegedre felvettek, a reménysugár felcsillant és már vártam, hogy leköltözzek, persze a volt osztálytársaim nem örültek, hogy őket hanyagolom, de amit tettek, arra nincsen bocsánat. A mai napig nem tartom velük a kapcsolatot, a neonáci gyereket meg le is tiltottam, és most neki áll feljebb.
Szegeden végre kiteljesedhetek, támogatják az ambícióimat, felkérnek mindenre, hogy énekeljek, meg szerepeljek, az egyetemen is jól teljesítek. Kaposvárra soha többet nem fogok visszatérni!
Amióta Szegeden vagyok, ott is voltak kapcsolataim, de vagy kihasználtak vagy csak a szexre kellettem nekik. Így most várom, hogy megtaláljon az igazi, vagy én találjak rá, akit teljes szívemből szerethetek, hozzábújhatok, megölelhetem és csókkal köszönthetem.
Pár napra rá egy társkereső oldalon megismerkedtem egy sráccal, aki megsajnált a történtek után. A szüleim először nem akarták felengedni hozzánk, de végül igent mondtak. 5 hónapig együtt voltunk, de a kapcsolatnak az vetett véget, hogy elegem lett a srác féltékenykedéseiből. Még abban az évben két ünnep között eljött hozzánk, és a szüleim akkor már sejtették, hogy velem más a helyzet, de arra vártak, hogy magamtól mikor mondom el.
2012 januárjában szakítottunk. Próbáltam mást keresni, de kevés sikerrel. Március elején volt az, hogy vissza akartam hódítani a srácot, de ő félreértett mindent. Másnap a suliban öngyilkos akartam lenni: fel akartam magam kötni az iskola mosdójában. Egyik osztálytársam azonban felvette a mobiljával, és még aznap elküldte a szüleimnek. Mire hazaértem a suliból, Anyum már jött, hogy beszélni akar velem. Rögtön tudtam, hogy miről van szó, és bezárkóztam a szobámba. Nem engedtem be senkit sem, csak sírtam és pakolásztam, hogy biztos mehetek az utcára. Miután megnyugodtam egy kicsit, beszélgettem Anyummal, és eléggé félve mondtam meg neki, hogy mi is a helyzet. Nagyon meglepődtem a reakcióján: átölelt és kedves szavakkal illetett engem. Másnap nevelőapámnak és húgomnak coming out-oltam, és ők is teljes mértékben elfogadnak engem a mai napig. Való igaz, hogy osztálytársaimnak előbb mondtam el, de akkor az alkohol volt segítségemre.
Már nagyon vártam, hogy elkerüljek Szegedre, mert a kaposváriak bántottak a személyem miatt, kést szegeztek rám, és leitattak, mert szerintük irritáló és idegesítő vagyok, és pont az egyik homofób tag csinálta mindezt. Azóta hogy ha coming out-olok valakinek, félve teszem, mert tartok a reakciójától, hogy mit fog csinálni. Mire megjött az értesítő, hogy Szegedre felvettek, a reménysugár felcsillant és már vártam, hogy leköltözzek, persze a volt osztálytársaim nem örültek, hogy őket hanyagolom, de amit tettek, arra nincsen bocsánat. A mai napig nem tartom velük a kapcsolatot, a neonáci gyereket meg le is tiltottam, és most neki áll feljebb.
Szegeden végre kiteljesedhetek, támogatják az ambícióimat, felkérnek mindenre, hogy énekeljek, meg szerepeljek, az egyetemen is jól teljesítek. Kaposvárra soha többet nem fogok visszatérni!
Amióta Szegeden vagyok, ott is voltak kapcsolataim, de vagy kihasználtak vagy csak a szexre kellettem nekik. Így most várom, hogy megtaláljon az igazi, vagy én találjak rá, akit teljes szívemből szerethetek, hozzábújhatok, megölelhetem és csókkal köszönthetem.
RSS Feed