Sziasztok! Dávid vagyok, 16, lassan 17 éves.
Én nagyon nehezen tudtam megküzdeni a másságommal, elsőként a legjobb barátnőmnek vállaltam fel magam, sajnos a pletykák miatt az összes családtagom és barátom megtudta rólam, olyan is, akinek sohasem szerettem volna elmondani.
Én nagyon nehezen tudtam megküzdeni a másságommal, elsőként a legjobb barátnőmnek vállaltam fel magam, sajnos a pletykák miatt az összes családtagom és barátom megtudta rólam, olyan is, akinek sohasem szerettem volna elmondani.
A barátnőm elég rosszul fogadta, mert akkor derült ki, hogy szerelmes belém. Idézem: „belőled sohasem néztem volna ki, de hát már rájöttem, hogy a szép fiúk melegek”. Ezt a mondatat a mai napig nem értem, bár azóta már eltelt több mint egy év.
Azóta a legtöbb barátom még jobban megkedvelt, többet találkozunk, végig mellettem voltak, akkor is, amikor édesapám elküldött otthonról.
A legjobb gyerekkori barátom is elég jól fogadta. Amikor elmondtam neki, eleinte nehéz volt neki, csak néha találkoztunk, de azóta testvéreként szeret és megvéd, ha esetleg bántani akarnak.
Mostanra egy rendes családba kerültem, a szerelmemék befogadtak, s a szülei saját gyerekükként szeretnek. A kezdeti nehézségeim eltűntek, a depresszióm is elillant, így örülök, hogy melegnek születtem.
Azóta a legtöbb barátom még jobban megkedvelt, többet találkozunk, végig mellettem voltak, akkor is, amikor édesapám elküldött otthonról.
A legjobb gyerekkori barátom is elég jól fogadta. Amikor elmondtam neki, eleinte nehéz volt neki, csak néha találkoztunk, de azóta testvéreként szeret és megvéd, ha esetleg bántani akarnak.
Mostanra egy rendes családba kerültem, a szerelmemék befogadtak, s a szülei saját gyerekükként szeretnek. A kezdeti nehézségeim eltűntek, a depresszióm is elillant, így örülök, hogy melegnek születtem.
RSS Feed