|
Sose éreztem, hogy amiért lánynak születtem, valamiből ki kéne maradnom, valahogyan viselkednem vagy öltözködnöm kéne. Sok mindent kipróbáltam, de a sok külső szabászati próbálkozásnak mindig is erőteljesen ellenálltam: pl. hogy nőiesíteni kellene a kinézetemet, smink, hosszú körmök, magas sarok, szűk, kényelmetlen ruhák stb. Ezektől mindig is a falra tudtam volna mászni, de keresztény jó kislányként mégis elvoltam a hosszú ruhákban és szoknyákban, visszafogott királylányos stílusban.
Már gyerekként tudtam, hogy a nőkhöz vonzódom, de mivel folyamatosan azt tapasztaltam, hogy a homoszexualitást nagyon perverz és félelmetes dolognak tartják, elfojtottam ezt magamban egészen a húszas éveim végéig. Kicsiként nagyon fiús voltam, a fiús játékokat szerettem, és fiúkkal lógtam mindig. Kamaszkoromban - hogy megfeleljek a normáknak - elkezdem nőiesen öltözködni, viselkedni és pasizni.
Katolikus családba születtem, ahol tudva levő, hogy nem igazán szeretik a melegeket. Ezzel a dilemmával 28 évesen találkoztam először, amikor saját magam előtt is bevallottam és elfogadtam melegségemet. Kérdés volt, hogy hogyan tudom ezt összeegyeztetni a vallásommal...
|
Igaz történetekKategóriák
All
Archívum
November 2022
|
RSS Feed