13 éves koromban merült fel bennem először, hogy meleg vagyok. Az Élet és Tudományban olvastam a bismarcki német hadseregről, hogy milyen elfogadóak voltak a meleg katonákkal, tisztekkel. Édesanyám a legjobb barátom volt már akkoriban is; megmutattam neki a cikket azzal, hogy attól félek, én is ilyen leszek. „De miért, fiam?” – kérdezte. Nem tudtam megindokolni.
Javasolta, hogy felejtsem el, mert ez butaság. Jó gyerek voltam, igyekeztem. Mélyen elnyomtam magamban 9 évig; talán havonta éreztem, hogy jó lenne beszélni valamiről egy papnak vagy pszichológusnak, de nem fogalmaztam meg, pontosan miről.
Kamaszként lányoknak udvarolgattam, de nem sok sikerrel. Utólag tudom, hogy valójában nem érdekeltek a lányok. Húszéves voltam már, amikor összejöttem az első – és mindmáig egyetlen – barátnőmmel. Boldog voltam, hogy megfoghattam egy lány kezét; örültem az első csóknak és annak, hogy járunk. Próbáltam igazolni, hogy én is olyan vagyok, mint a többi fiú. Aztán ő szerelmes lett belém, és én nem akartam becsapni, hitegetni, ezért szakítottunk.
Még két évig próbálkoztam a lányoknál, aztán jött az első fiú érintése. Felkavart, beleborzongtam. Jó volt, és mégis erős lelkiismeret-furdalást okozott mindkettőnknek. Többször megismétlődött, és mi néhány hónapig bizonygattuk egymásnak, hogy ez még nem homoszexualitás. Amit nagy ritkán tettünk, azt is szorongva, erős bűntudat kíséretében. Aztán féltékeny lettem rá, amikor egy lánynak kezdett udvarolni. Akkor ismertem be magamnak, hogy ha egy fiúra vagyok féltékeny, és vele szeretnék járni, akkor bizony meleg vagyok. Elfogadtam, hogy nem lesz feleségem és gyermekeim.
Könyveket kezdtem keresni a témáról, hogy megtudjam, pontosan mi is az a homoszexualitás. Megvettem a Mások újságot is, amelyben a VándorMások túrakör hirdetett. Akkoriban vidéken tanultam. Egy tavaszi vasárnap hajnalán Budapestre utaztam, és remegő lábakkal a Batthyány térre mentem. Megtaláltam a túrára gyülekező melegeket, de pár percig csak messziről figyeltem őket. Féltem, hogy ha közéjük vegyülök, minden járókelő rögtön tudni fogja: meleg vagyok. Aztán erőt vettem magamon – hiszen ezért utaztam három órát hajnalok hajnalán –, és pár perc múlva már önfeledtem beszélgettem velük, nevetve a korábbi félelmeimen. Sok érdekes dolgok megtudtam; könyveket, filmeket ajánlottak; meséltek a melegéletről, kapcsolatokról, szerelmi történetekről. Úgy éreztem, kinyílt számomra a világ!
Zsolt
Kamaszként lányoknak udvarolgattam, de nem sok sikerrel. Utólag tudom, hogy valójában nem érdekeltek a lányok. Húszéves voltam már, amikor összejöttem az első – és mindmáig egyetlen – barátnőmmel. Boldog voltam, hogy megfoghattam egy lány kezét; örültem az első csóknak és annak, hogy járunk. Próbáltam igazolni, hogy én is olyan vagyok, mint a többi fiú. Aztán ő szerelmes lett belém, és én nem akartam becsapni, hitegetni, ezért szakítottunk.
Még két évig próbálkoztam a lányoknál, aztán jött az első fiú érintése. Felkavart, beleborzongtam. Jó volt, és mégis erős lelkiismeret-furdalást okozott mindkettőnknek. Többször megismétlődött, és mi néhány hónapig bizonygattuk egymásnak, hogy ez még nem homoszexualitás. Amit nagy ritkán tettünk, azt is szorongva, erős bűntudat kíséretében. Aztán féltékeny lettem rá, amikor egy lánynak kezdett udvarolni. Akkor ismertem be magamnak, hogy ha egy fiúra vagyok féltékeny, és vele szeretnék járni, akkor bizony meleg vagyok. Elfogadtam, hogy nem lesz feleségem és gyermekeim.
Könyveket kezdtem keresni a témáról, hogy megtudjam, pontosan mi is az a homoszexualitás. Megvettem a Mások újságot is, amelyben a VándorMások túrakör hirdetett. Akkoriban vidéken tanultam. Egy tavaszi vasárnap hajnalán Budapestre utaztam, és remegő lábakkal a Batthyány térre mentem. Megtaláltam a túrára gyülekező melegeket, de pár percig csak messziről figyeltem őket. Féltem, hogy ha közéjük vegyülök, minden járókelő rögtön tudni fogja: meleg vagyok. Aztán erőt vettem magamon – hiszen ezért utaztam három órát hajnalok hajnalán –, és pár perc múlva már önfeledtem beszélgettem velük, nevetve a korábbi félelmeimen. Sok érdekes dolgok megtudtam; könyveket, filmeket ajánlottak; meséltek a melegéletről, kapcsolatokról, szerelmi történetekről. Úgy éreztem, kinyílt számomra a világ!
Zsolt
RSS Feed