Lassan 10 éve nem élek Magyarországon, mert egy idő után már nem találtam megfelelő életteret magamnak. Hiszen valljuk be, kis hazánk meleg fellegvára Budapest, és ott is a 4/6-os villamos vonalán belül, a pesti oldalon. Vidék ugyan létezik, de élet/szex/hirtelen bulizás/szauna szempontjából egy meddő aszott halál. Mivel az előbújás-történetek rovatba írok, így értelemszerűen ez következik, de szeretném beleszőni a történetbe a címben utalt "van-e élet 30 után" gondolatot is.
Tehát kezdjük az elején. Mivel 1975-ben születtem, a fiúk a klubból film szele csak később csapott meg. A fővárostól kb. 50 km-re éltem, Vácon. Egészen óvodás korom óta a fiúk érdekeltek, és Juli vagy Panka haját is csak szolidaritásból húztam meg a napköziben. Mivel erős öntudatú srác voltam, így magamban már általános iskola 4-5 osztályában feltűnt, hogy valami nem stimmel velem. Mindabból kiindúlva, hogy az uszodában, ahova heti egyszer tornaórára jártunk, nem a lányok kesze-kusza leveles bőrsalátája és a mellmagasságban található rádióhullámsáv keresője izgatott, hanem a fiúk feszesen tapadó kisnadrágja a meglepetés csomaggal. De gondoltam, ez természetes, hiszen tinédzser vagyok. Mint kiderült, nem volt az. Egyre inkább zavart a téma, leginkább magam előtt. A szüleimet eszembe sem jutott belevonni, mert bár irtó jó volt a viszonyunk ez mégis csak cseppet magánügy. És valljuk be, marha ciki volt.
Magamnak az általános iskola végéig nem vallottam be. Majd egy osztálykirándulás alatt (kb. 1990-ben) egy osztálytársammal - Zsolt - hogyan már nem tudom, de valami ágakkal teli domboldalon hason elcsúsztunk. Azt hiszem, számháború vagy valami ilyesmi volt a játék témája. Szóval mindketten nyakig levelekben és faágakban pompáztunk, és idétlenül röhögtünk. Ahogy takarítottuk magunkat egymás mellett, ő lehajolt valami biz-baszért. Ahogy a nedves leveleket túrta négykézláb, megláttam, hogy a melegítő nadrágja a varrás mentén alul elszakadt. Ott himbi-limbizett a méteres kékeres és a bőrzsacsi premier plánban. Olyan meredten és nem is tudom talán mozdulatlanul néztem, hogy akarva-akaratlanul is feltűnt Zsoltnak. És most gondolom mindenkinek a fantáziája beindul, hogy mi minden történt ott a full nature-ben. Izgató zizzenő falevelek, buja madárcsicsergés, nedves szeptemberi pára.... A meglepetés, hogy ha valami, inkább egy masszív sokk ért. Szóval ott tartunk, hogy Zsolt térdel, és kocsányon lógó csiga szemeim rátapadtak. Talán vagy két perc is eltelt, hogy néztem, mert idáig nem sokat láttam a sajátomon kívül. Mereven beálltam a látványtól mint horgony az iszapba, és fel sem tűnt, hogy már engem is néznek. Majd lassan feltűnt, hogy olyan eszméletlen csönd lett az erdő közepén, hogy az már ijesztő volt. Pillanatokkal később Zsolt szintén nagy kék szemeit láttam, ahogy engem bámul, majd a kezével hátranyúlt a látvány forrásához, takarás gyanánt. Na, életemben akkor gondoltam, hogy most biztos megnyílik a föld alattam, de mégsem történt. Kínos csend következett, majd lassan megfordult, és leült velem szemben, alig egy méterre. Semmit nem szólt, csak engem nézett, én meg hol őt, hol a velem szemben lévő, a falevelek tetején elnyúló méteres kékerest. És ekkor volt életem első spontán erekciója, ami szemmel látható volt a vékony tréningnadrágomban. De még ekkor sem szólt semmit, csak néztük egymást, és a szívem valahol egy űrállomás helyén dobogott. Ahogy a földön ültünk, a lábamat lassan elkezdtem felé nyújtani. És a lábfejemmel életem első szexuális kontaktusa lezajlott. Pillanatokkal ezután, hogy az enyhe tapper létrejött Zsolttal, azt hiszem, mind a ketten még jobban megijedtünk. Erre ő felugrott, és egy akkora jobbhorgost kaptam, hogy láttam szűz Máriát a jobb kettes felhő mögött. Majd mint a féltégla, elterültem a földön, és percekig nem mozdultam. Mivel sírni nem tudok, csak ha hagymát tesznek az orrom alá, csöndben és azt hiszem a sokkok dömpingjétől nem mozdultam. Zsolt közben már messze járt, csak a zizegő falevelek hangját lehetett hallani. Percekig csak feküdtem, majd lassan felültem. Csak néztem azt a helyet, ahol előbb még Zsolt ücsörgött, és nem tudtam, pontosan mit is tegyek.
Ekkor tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen meleg vagyok, és semmi értelme magamnak tovább légvárakat építeni. Buliból, vagy azért, mert más is akar udvarolni egy csinos lánynak, nekem nem kell követni azt az utat. Az a sokk, hogy egy másik fiúra gerjedek, és ez nekem bejön, számomra olyan feladatot teremtett, amit azt hittem, egyedül képtelen leszek végigcsinálni. Akkor még ilyen, hogy lelki segélytelefon vagy meleg mentőcsapat nem lététezett. Talán az alatt a néhány perc alatt tudatosult bennem, hogy ez a meccs csak rám vár, másik játékos nincs, csak én. De leginkább az volt a probléma, hogy mi legyen magam felé a következő lépés. Míg ezen tanakodtam, az, hogy egy erdei játékot játszom további 32 másik fiúval, mondhatni hidegen hagyott. Percek alatt elértem a tábort, és az éppen ott lévő tanárral közöltem, hogy elestem, és kiszállok a játékból. Mire ő közölte, hogy az életből kiszállni nem lehet, mert egy nagy játék. Nahát, gondoltam, ez a mondat telitalálat. Majd lassan félrevonultam a lassan szállingózó többiek elől, és magamban kerestem a next steppet. Persze amikor megláttam Zsoltot, azt hittem, kiver a víz, és lemegyek hídba. Gondoltam, itt a vég, és engem dobozban visznek haza, mert öngyilkos leszek, ha ez megszólal. De nem szólat meg, még csak rám sem nézett, és gondosan kerültük egymást a hátralévő napon.
Majd napok teltek el a suliban, mire újra egyáltalán elkezdtünk beszélgetni. Bár egy osztályba jártunk, ez nem azt jelenti, hogy akkor beszélgetni is kell a másikkal. Később hol máshol, mint a fiú vécében futottunk össze. Akkor még nem tudtam, milyen jó ismerkedési hely, de sok évvel később rájöttem. Szóval némi vad szemkontaktus után egy vécéfülkében kötöttünk ki. Néma csend, a tűt lehetett volna hallani, ha leesik. Szemkontakt keményen, majd az azóta már szállóigévé vált mondat: "Én nem vagyok köcsög buzeráns, mint te, és semmi sem történt a kirándulás alatt!" Én rebegő pillákkal hallgattam, majd egyetértően bólintottam. És itt gondolom, most hiszi a kedves Olvasó, hogy nem nagy cucc amit, ez itt leírt... Felvág, mint két krumpli egy zsákban, csak hogy kitűnjön a többi hasonló - ha nem ugyanilyen - írás közül. Nem így van. Idáig azért írtam le a történetem, hogy egy átfogó képet kapjon mindenki, mi zajlott le bennem, és egy másik ember szemszögét is elmeséltem.
De most jön a lényeg. Mit ad isten, egy középsuliba kerültünk fél évvel később. Mivel szőke vagyok és kék szemű, a nap nyáron eléggé átalakít. Szóval a középiskola első napján összeakadtam Zsolttal. Mint a csiga, úgy nézett rám, majd suli után megvárt. Órákkal később egy hasonló erdőben kötöttünk ki, persze akkor már ruhátlanul. A kezdeti tapperok és a "csak nézlek téged meztelenül" hamar átcsapott másba. Kitalálható szerintem a történet folytatása. Majdnem négy éven át szexeltünk... ami belefér, vagy a csövön kifér. Mellette több iskolatársammal összejöttem, és egyiket sem vertem nagy dobra. Mindegyikről tudott, és volt, hogy kéjesen nézte, de nem szállt be, mivel ő ugye "nem meleg". Majd véget ért a suli, és mindenki ment, amerre akart. Mivel Zsolt nem volt meleg, csak én, így érzelmi kontaktus elméletileg nem is jött létre közöttünk.
Majd eltelt kb. 5-7 év. Egy nyáron az éppen akkor francia barátommal néhány napot Vácon töltöttünk, amikor megláttam Zsoltot. Aki ugye - mint tudjuk - nem meleg. Egyik kezében egy babakocsi, a másikban egy igen vékony, erősen túlsmikelt, rajzolt szemöldökű leányzóval taszajtotta azt a szerencsétlen babakocsit. Gondolom, akinek van személyautója, néhányszor már vészfékezett. Zsolt is így tett, és nagy kék szemeivel mint a radar pásztázta az éppen fagylalttal lecsöpögtetett testemet. Mivel nem vagyok bunkó, lazán odaszteppeltem, és ráköszöntem. Majd a döbbent csendet oldva a nemzetközi elterelő hadművelet következett: a babakocsi és a benne tekergő csecsemő. Talán valami távoli rokon? - kérdeztem a babára és a túlsminkelt, magas IQ-val és sarkú cipővel megáldott leányzóra nézve. Majd még mindig ezen leányzó egy tömítőgyűrűhöz hasonló "ékszert" villantott elém, és megszólalt: "Friss házasok vagyunk, és ez a fiúnk, Richárd". Ekkor Zsoltra néztem, aki ugye nem meleg, és a kezemből kiesett a félig elfogyasztott fagylalt. Placcs - mondta a fagylalt, és szinte hosszú másodpercekig ez volt az egyetlen hang. Majd a varázsmondat következett szintén a leányzótól, aki kezdte magát kellemetlenül érezni: "Régóta ismeritek egymást?" És még több banális mondat elhangzott, majd Zsolt lassan egy röpke pillanat alatt közölte, hogy marha elfoglalt, de adjam meg a számom, majd beszélünk. Majd révetegen taszajtott egyet asszonyán, és elindultak. Én órákig nem tértem magamhoz a döbbenettől. Mióta nem láttuk egymást, én éltem az életem. Nem titkoltam sem magam, sem a szűkebb külvilág előtt, hogy meleg vagyok. Éltem, de rendesen, ami belefért. És ahogy megláttam Zsoltot, nagy lógó pocakkal és tengernyi ránccal az arcán, akkor jöttem rá, hogy anno galaxisokkal arrébb az erdőben milyen jól döntöttem. Bónuszként mondom csak el, hogy nem hívott fel. Kb. egy évvel később az autómat vittem szervizbe, és ott találkoztunk. Kerülgettük egymást, mint kezdő buzik a gőzben, de csak szemkontaktus alakult ki.
Talán úgy két éve utaztam haza Londonból Budapestre, és a reptéren találkoztunk. Szokás szerint a gép két órát késett. Mit ad isten, az egyik testvére is azon a gépen volt. Nyilván tőle tudta meg a telefonszámom. Nos a lényeg: a legcudarabb esős londoni estén egy ismeretlen szám csenget vadul és kitartóan. Én olyan ember vagyok, hogy csak akkor veszem fel a telefont, ha kedvem van, vagy ha ismerem a hívót (persze van, hogy akkor sem). Mivel már az ötödik csörgést trillázta a telefonom, már nem bírtam tovább cérnával. Igen, kitalálta kedves olvasó: Zsolt volt az, és a házam elől hívott, egy esernyő alól. Döbbenet a maximumon volt nálam. Ahogy beengedtem, hogy pisiljen, egy levelet adott a kezembe. Vastag levél volt, kb. egy óráig olvastam. Tömören az volt benne, hogy azután az erdős sztori után mekkorát hibázott. És mennyire lenézett engem, amiért magammal szemben elismertem, hogy ugye a méteres kékeres a nyerő és nem a bőrsali. Majd az a rész következett, hogy mindvégig tudta, hogyan élek, meg hogy befutott író lettem stb., és mennyire irigyel, hogy nekem volt egy nagyszerű meleg élményekkel teli életem, míg neki egy gyerektartás és egy elvált feleség jutott. Majd következett a család, hogy elvárásoknak kell megfelelni, és még sorolhatnám az összefüggéseket. Csak olvasni kellett a sorok között, hogy rájöjjek: barátom a te hajód már elment.... Most már késő megváltoztatni azt, amit nem akartál elfogadni, sok-sok ideig. A tengernyi fájdalom, ami benne volt, egy levél útján nem jön ki, ez biztos. És hogy a meg nem történt dolgokon sem lehet változtatni varázsütésre. Mivel - mint említettem - esett az eső, Zsolt pedig átázva érkezett, levélolvasás alatt ott maradt, és a fürdőkádban kötött ki. Majd az ágyban mellettem, de semmi szex nem történt. Az egész teste remegett, mintha rázná az áram, és amikor csak egyszer is hozzáértem, szinte felnyögött. Majd pikk-pakk jött a reggel, és mire felébredtem, elment. Azt sem mondta, hogy bikmakk.
Nem olyan régen kaptam egy esküvői fotót róla. Ugyanis újra megnősült, és azóta van még egy gyereke. Míg élek, ezt a találkozást nem felejtem el. És csak elképzelni tudom, milyen kínokat élhetett át az életében egy ember aki, ugye, nem meleg....
Ezt a történetet azért meséltem el, hogy aki hezitál, hogy most előbújjon vagy sem, és ha mégsem, akkor legyen álheteró vagy sem, az kétszer is gondolja meg, mit csinál! Ha hasonló problémával küszködsz, akkor ha valamiben esetleg tudok segíteni, csak rajta, írj: [email protected]
Richard