Tommy vagyok, 23 éves meleg srác. A másság mindig is érdekelt. Persze csak külső szemmel nézve... 13-14 éves koromban jöttem rá, hogy valójában én is a férfiakhoz vonzódom.
Volt nekem előtte barátnőm, de mivel fiatalok voltunk, csóknál tovább sose jutottunk. 14 éves lehettem, amikor az osztályba jött egy srác. Nevezzük Ricsinek. Ricsi egy barna hajú, barna szemű, kedves, mosolygós srác volt. Szép testalkattal. Egy pénteki napon kerültem hozzá közelebb. Az iskolában, ahol végeztem tanulmányaimat, épp évvégi papírgyűjtés volt. És a diák önkormányzati vezető (aki a tanárom volt) kiválaszott két srácot, hogy maradjunk ott egész nap, és vegyük át a papírkötegeket a szülőktől. Így esett Ricsire és rám a választás. Unalmasan telt a délelőtt, de aztán délután már csak ketten maradtunk a konténer mellett, mert a tanár kiment a boltba. Mondtam neki, hogy el kell szaladnom a WC-re, tartsa addig a frontot.
Épp a dolgomat végeztem, mikor látom, hogy jön ő is be. Nem foglalkoztam vele. Egyszer csak megállt mögöttem, és átkarolt. Megijedtem ettől a mozdulatától. Megfordultam, és megcsókolt. Kellemes, puha ajka volt, és istenien tudott csókolni. Hevesen csókolóztunk, amikor kinyílt az ajtó, és a tanár lépett be. Rögtön úgy csináltunk, mint akik most fejezték be a dolgukat. Megkérdezte, hogy mit csinálunk itt. Mondtuk, WC-ztünk. De erre annyit reagált, hogy azért csókolóztatok?
Tagadtuk, mert tudtuk, hogy ha kiderül, az mindkettőnkre nézve rosszul sülhet el. Nem kellett volna. Kimentünk a helyünkre, ő pedig némán követett minket. Miután befejeztük a napi gyűjtögetést, megkért, hogy menjünk vele a tanáriba. Megijedtünk, mert félő volt, hogy szaktanári figyelmeztetést kaphatunk. De nem. A tanáriban bent volt az iskola igazgatója, aki engem a fiaként szeretett. Elmesélte neki a tanár, hogy mit csináltunk. Leültünk a tanáriban, és elkezdtünk beszélgetni. Majd egy óvatos kérdést intézett felénk: „Gyerekek, melegek vagytok?” Tagadtuk. Próbáltuk másfelé terelni a beszélgetést, de hiába. Végül én kimondtam: igen, az vagyok. Az igazgató ennyit reagált: „Nem baj fiam, csak az iskola területén ne híreszteld”.
Picit megnyugodtam. De mikor hazamentem, akkor jött az igazi baj. Nővérem döbbenten nyitott ajtót. Azt mondta, beszéde van velem. Tudtam, hogy valami baj van. Leültünk a nappaliban, és ennyit mondott: „Most telefonált az igazgató az iskolából. Nem akarsz valamit elmondani?” Adtam a hülyét, hogy ugyan mit kellene elmondanom? Nézett rám értetlenül. Aztán fogtam fel a mondatát. Az igazgató telefonált a suliból! Ennyi. Elmondta. A szívem a torkomban dobogott, annyira féltem. Végül vettem egy nagy levegőt, és bevallottam: csókolóztam Ricsivel.
Nem szólt, csak nézett rám. Mindenféle dolgok kavarogtak a fejemben, hogy most mi lesz... Nem kérdezett, csak nézett. Majd felállt, felvette a telefont, és hívta a férjét. Ennyit mondott neki: „Siess haza! Azt hiszem, beszélgetnünk kell a gyerekkel.” Váltottak még néhány szót, majd letette a telefont. Addig én bezárkóztam a szobámba, és leültem az ágyra. Fél óra múlva hallottam, hogy itthon van a sógorom. Akkor ijedtem meg nagyon. Bejött a sógorom a szobába, bezárta az ajtót, és leült mellém az ágyra. Kérdezte, hogy mi volt a suliban. Elmeséltem neki, hogy papírgyűjtés volt, és engem meg egy másik osztálytársamat bíztak meg a feladattal. Nem erre volt kíváncsi. Elkezdtem sírni. Sírva mondtam el, hogy mi történt. Annyi volt a reakciója: „Szóval bu*i vagy?” Nem szóltam, csak bólogattam. Kaptam tőle egy pofont, amitől az ágy mellé estem. Behúzódtam a sarokba, és vártam, mi jön még ezután. Semmi. Felállt és kiment. Másnap nem ment dolgozni. Reggel bejött a szobába, és leült az ágyra ugyanúgy, mint előtte való nap. De most már nyugodt volt. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mivel jár, ha én meleg vagyok. Betegség, AIDS stb. A beszélgetésünk végén annyit mondott: „ Nem érdekel, hogy bu*i vagy, csak pasikat ne hozzál fel!” Többet nem beszéltünk. Így telt a hétvége. Hétfőn elmentem a suliba. Az első óra az osztályfőnökkel volt. Én voltam a téma. Hála istennek jó osztályom volt, mert senki se gúnyolt azért, mert kiderültek rólam dolgok. Szünetben az osztályfőnök félrehívott, hogy meséljem el neki is, mi volt pénteken a suliban meg otthon. Elmeséltem. Megnyugtatott, hogy soha nem fog kiderülni. Onnantól nem volt többé téma a melegség.
Jólesett az ofő. bíztatása. Attól a perctől kezdve mindvégig ott állt mellettem, és mindig hozott olyan könyveket, amik a meleg témával voltak kapcsolatosak. Azóta jópár év eltelt. Volt néhány kapcsolatom is. De még mindig szívesen járok be az osztályfőnökömhöz, mert tudom, hogy szeretettel fogad. Állandóan kérdezgeti, hogy mi újság, van már párod?
Az eset óta nem titkolom tovább. Sokan tudják rólam, hogy más vagyok, és emiatt nem ítélnek el. Igaz, barátaim nincsenek, de jobb is így, mert tudok magamra és a páromra koncentrálni. Ez volt az én történetem.
Épp a dolgomat végeztem, mikor látom, hogy jön ő is be. Nem foglalkoztam vele. Egyszer csak megállt mögöttem, és átkarolt. Megijedtem ettől a mozdulatától. Megfordultam, és megcsókolt. Kellemes, puha ajka volt, és istenien tudott csókolni. Hevesen csókolóztunk, amikor kinyílt az ajtó, és a tanár lépett be. Rögtön úgy csináltunk, mint akik most fejezték be a dolgukat. Megkérdezte, hogy mit csinálunk itt. Mondtuk, WC-ztünk. De erre annyit reagált, hogy azért csókolóztatok?
Tagadtuk, mert tudtuk, hogy ha kiderül, az mindkettőnkre nézve rosszul sülhet el. Nem kellett volna. Kimentünk a helyünkre, ő pedig némán követett minket. Miután befejeztük a napi gyűjtögetést, megkért, hogy menjünk vele a tanáriba. Megijedtünk, mert félő volt, hogy szaktanári figyelmeztetést kaphatunk. De nem. A tanáriban bent volt az iskola igazgatója, aki engem a fiaként szeretett. Elmesélte neki a tanár, hogy mit csináltunk. Leültünk a tanáriban, és elkezdtünk beszélgetni. Majd egy óvatos kérdést intézett felénk: „Gyerekek, melegek vagytok?” Tagadtuk. Próbáltuk másfelé terelni a beszélgetést, de hiába. Végül én kimondtam: igen, az vagyok. Az igazgató ennyit reagált: „Nem baj fiam, csak az iskola területén ne híreszteld”.
Picit megnyugodtam. De mikor hazamentem, akkor jött az igazi baj. Nővérem döbbenten nyitott ajtót. Azt mondta, beszéde van velem. Tudtam, hogy valami baj van. Leültünk a nappaliban, és ennyit mondott: „Most telefonált az igazgató az iskolából. Nem akarsz valamit elmondani?” Adtam a hülyét, hogy ugyan mit kellene elmondanom? Nézett rám értetlenül. Aztán fogtam fel a mondatát. Az igazgató telefonált a suliból! Ennyi. Elmondta. A szívem a torkomban dobogott, annyira féltem. Végül vettem egy nagy levegőt, és bevallottam: csókolóztam Ricsivel.
Nem szólt, csak nézett rám. Mindenféle dolgok kavarogtak a fejemben, hogy most mi lesz... Nem kérdezett, csak nézett. Majd felállt, felvette a telefont, és hívta a férjét. Ennyit mondott neki: „Siess haza! Azt hiszem, beszélgetnünk kell a gyerekkel.” Váltottak még néhány szót, majd letette a telefont. Addig én bezárkóztam a szobámba, és leültem az ágyra. Fél óra múlva hallottam, hogy itthon van a sógorom. Akkor ijedtem meg nagyon. Bejött a sógorom a szobába, bezárta az ajtót, és leült mellém az ágyra. Kérdezte, hogy mi volt a suliban. Elmeséltem neki, hogy papírgyűjtés volt, és engem meg egy másik osztálytársamat bíztak meg a feladattal. Nem erre volt kíváncsi. Elkezdtem sírni. Sírva mondtam el, hogy mi történt. Annyi volt a reakciója: „Szóval bu*i vagy?” Nem szóltam, csak bólogattam. Kaptam tőle egy pofont, amitől az ágy mellé estem. Behúzódtam a sarokba, és vártam, mi jön még ezután. Semmi. Felállt és kiment. Másnap nem ment dolgozni. Reggel bejött a szobába, és leült az ágyra ugyanúgy, mint előtte való nap. De most már nyugodt volt. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mivel jár, ha én meleg vagyok. Betegség, AIDS stb. A beszélgetésünk végén annyit mondott: „ Nem érdekel, hogy bu*i vagy, csak pasikat ne hozzál fel!” Többet nem beszéltünk. Így telt a hétvége. Hétfőn elmentem a suliba. Az első óra az osztályfőnökkel volt. Én voltam a téma. Hála istennek jó osztályom volt, mert senki se gúnyolt azért, mert kiderültek rólam dolgok. Szünetben az osztályfőnök félrehívott, hogy meséljem el neki is, mi volt pénteken a suliban meg otthon. Elmeséltem. Megnyugtatott, hogy soha nem fog kiderülni. Onnantól nem volt többé téma a melegség.
Jólesett az ofő. bíztatása. Attól a perctől kezdve mindvégig ott állt mellettem, és mindig hozott olyan könyveket, amik a meleg témával voltak kapcsolatosak. Azóta jópár év eltelt. Volt néhány kapcsolatom is. De még mindig szívesen járok be az osztályfőnökömhöz, mert tudom, hogy szeretettel fogad. Állandóan kérdezgeti, hogy mi újság, van már párod?
Az eset óta nem titkolom tovább. Sokan tudják rólam, hogy más vagyok, és emiatt nem ítélnek el. Igaz, barátaim nincsenek, de jobb is így, mert tudok magamra és a páromra koncentrálni. Ez volt az én történetem.
RSS Feed