Aztán évekig nem foglalkoztam a kérdéssel, sőt, még fiúkkal is kezdeményeztem. Később az egyetemi éveim alatt egymás után szerettem bele néhány évfolyamtársnőmbe, egyszer egy tanárnőmbe is. Akkor úgy éreztem, végre el kell döntenem, mi is vagyok valójában. Úgy döntöttem, hogy vállalom a homoszexualitásomat. Azóta két barátnőm is volt, a második egy nagyon szép, vörös hajú lány, akit Olgának hívnak...
Az alábbi idézet Simone Weil filozófustól származik. Nekem nagyon sokat segített leküzdeni a társadalom által belém sulykolt bűntudatot. Remélem, másoknak is segít majd ez a szöveg:
Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés - Szerencsétlenség és istenszeretet (részlet)
"A szerencsétlenség megkeményít és kétségbe ejt, mivel tüzes vasként égeti a szerencsétlen lelkébe az önmegvetés, az önmagától irtózás, az önmagával meghasonlás érzését, a bűn és a mocsok amaz élményét, amit a bűnösnek kellene éreznie, de nem érez, és amit logikusan a bűnnek kellene eredményeznie, de amit a bűn nem eredményez. A bűn úgy lakik a bűnös lelkében, hogy az mit se érez e megszállásból. A bűn egyedül a szerencsétlen ártatlanok lelkére nehezül. Minden úgy fest, mintha a bűnös lelkiállapot tökéletesen függetlenedne a bűntől, a szerencsétlenséghez csatlakozna, mégpedig a szerencsétlenek ártatlanságának megfelelő súllyal."
Pilinszky János fordítása