Én egy 17 éves lány vagyok, egy jónevű gimnáziumba járok, és nem olyan régen mondtam el a 3 legjobb barátnőmnek, hogy mi is valójában a helyzet.
Azt gondoltam, hogy 1-eske el fog fogadni, mert ő állt hozzám a legközelebb, mint barát; a másik kettőben nem is nagyon reménykedtem, hogy megértenek...
Hát, úgy néz ki, hogy nagyon rosszul gondoltam. Az a barátnőm, aki elvileg mindenben mellettem volt... nos... hogy is mondjam szépen, azóta (kb. 1 hónapja) hozzám sem szól. Elült mellőlem a suliban, jóformán köszönésre sem méltat. A másik kettő viszont nagyon toleráns, ami itt (Magyarországon) igen meglepő.
Egyetlen bibije van ennek a dolognak: ha egy lány mellém ül a buszon és jókat nevetünk, meg minden, akkor már másnap meg is kérdezik, hogy: "Niki, neked ez a csaj bejön? Volt már vele valami?" Ez egyrészt rosszul esik, mert nem kéne mindig arra gondolniuk, valahányszor egy lánnyal beszélgetek. Másrészt viszont nagyon pozitív dolog, mert ahelyett, hogy tévhitben lennének, tisztán látják a helyzetet.
Azt hiszem, jó döntést hoztam azzal, hogy "coming out"-oltam...Csak így derült ki, hogy kik az IGAZI BARÁTNŐIM, és kik azok, akik csak MEGJÁTSZOTTÁK MAGUKAT valami miatt.
A szüleimnek nem hiszem, hogy a közeljövőben el fogom mondani, mert félek, hogy nem tudnának így elfogadni. Semmi gond nincs velem, mert 4-5-ösnél rosszabb jegyeim nincsenek, tisztelettudó vagyok, meg minden...
Az olyan embereknek, akik még nem mondták el senkinek, de el akarják valakinek mondani, hogy mi a helyzet velük, Nekik üzenem, hogy HAJRÁ! Szorítok...Ti is szorítsatok nekem ahhoz, hogy a szüleim elfogadjanak...egy szép napon...
Hát, úgy néz ki, hogy nagyon rosszul gondoltam. Az a barátnőm, aki elvileg mindenben mellettem volt... nos... hogy is mondjam szépen, azóta (kb. 1 hónapja) hozzám sem szól. Elült mellőlem a suliban, jóformán köszönésre sem méltat. A másik kettő viszont nagyon toleráns, ami itt (Magyarországon) igen meglepő.
Egyetlen bibije van ennek a dolognak: ha egy lány mellém ül a buszon és jókat nevetünk, meg minden, akkor már másnap meg is kérdezik, hogy: "Niki, neked ez a csaj bejön? Volt már vele valami?" Ez egyrészt rosszul esik, mert nem kéne mindig arra gondolniuk, valahányszor egy lánnyal beszélgetek. Másrészt viszont nagyon pozitív dolog, mert ahelyett, hogy tévhitben lennének, tisztán látják a helyzetet.
Azt hiszem, jó döntést hoztam azzal, hogy "coming out"-oltam...Csak így derült ki, hogy kik az IGAZI BARÁTNŐIM, és kik azok, akik csak MEGJÁTSZOTTÁK MAGUKAT valami miatt.
A szüleimnek nem hiszem, hogy a közeljövőben el fogom mondani, mert félek, hogy nem tudnának így elfogadni. Semmi gond nincs velem, mert 4-5-ösnél rosszabb jegyeim nincsenek, tisztelettudó vagyok, meg minden...
Az olyan embereknek, akik még nem mondták el senkinek, de el akarják valakinek mondani, hogy mi a helyzet velük, Nekik üzenem, hogy HAJRÁ! Szorítok...Ti is szorítsatok nekem ahhoz, hogy a szüleim elfogadjanak...egy szép napon...
RSS Feed