Kedves olvasók!
Íme az én előbújás-sztorim. Remélem, erőt ad azoknak, akik nem mernek előbújni, de nagyon szeretnének. :)
Én egy 20 éves mozgássérült lány vagyok, és kerekesszékben élem a mindennapi, aktív életemet. 14 évesen jöttem rá, hogy meleg vagyok. Az akkori legjobb barátnőmmel összejöttem, ő sem tudta akkor még magáról a dolgot, meg én sem, mindkettőnknek új volt ez az egész helyzet, de együtt ismertük meg magunkban, hogy mi is a valóság.
Íme az én előbújás-sztorim. Remélem, erőt ad azoknak, akik nem mernek előbújni, de nagyon szeretnének. :)
Én egy 20 éves mozgássérült lány vagyok, és kerekesszékben élem a mindennapi, aktív életemet. 14 évesen jöttem rá, hogy meleg vagyok. Az akkori legjobb barátnőmmel összejöttem, ő sem tudta akkor még magáról a dolgot, meg én sem, mindkettőnknek új volt ez az egész helyzet, de együtt ismertük meg magunkban, hogy mi is a valóság.
Mindenki előtt titkoltuk ezt, hiszen egy kis faluban éltünk, ahol ez az egész nem elfogadott és a családunk sem fogadta volna el. Aztán egyszer csak a bátyám elmesélte anyukámnak, hogy ő meleg. Természetesen ki volt akadva anyám, próbálta ezt velem megbeszélni, de úgy éreztem, hogy akkor nekem is muszáj elmondanom magamról, és így is történt. Így dupla „csapásként” érte, hogy mindkét gyermeke meleg. Nehezen, de elfogadta ezt az egészet, vagy legalábbis nem mond erről már semmi rosszat. De így a bátyám teljes mértékben megért engem és tudunk beszélgetni a dolgainkról.
Most szeptemberben felköltöztem Budapestre kollégiumba, ahol nagyon megtetszett az egyik lány, és ő is így érzett irántam. Egy hónapja vagyunk együtt, de mivel itt a kollégiumban nem igazán tudjuk titkolni, szinte már mindenki tudja ezt a dolgot — házon belül legalábbis. Nekem nagyon nehéz volt erről beszélni, de a barátnőm ezt lazábban veszi, és így sikerült elmondani a barátainknak, meg másoknak. De sokkal könnyebb így élni, hogy nem kell hazudnom magamról, nem kell kitalálgatnom dolgokat, hogy nehogy megtudják az emberek. Még így is van, akinek nem mondhatom el, de inkább kerülöm az olyan embereket, akik nem fogadnak el ilyennek, amilyen vagyok.
Az én helyzetemet egyébként is nehezebbnek tartom, mert nemcsak azt kell elfogadniuk a körülöttem lévőknek, hogy mozgássérült vagyok, hanem azt is, hogy meleg. Érdemes volt felvállalnom magam, de csak azok előtt az emberek előtt, akiket ez nem zavar, mert nem akartam, hogy olyan barátom is megtudja, aki ezek után esetleg került volna engem. De szerencsés vagyok, hogy egy ilyen elfogadó környezetben lehetek, és ilyen barátaim vannak. :)
Bea
Most szeptemberben felköltöztem Budapestre kollégiumba, ahol nagyon megtetszett az egyik lány, és ő is így érzett irántam. Egy hónapja vagyunk együtt, de mivel itt a kollégiumban nem igazán tudjuk titkolni, szinte már mindenki tudja ezt a dolgot — házon belül legalábbis. Nekem nagyon nehéz volt erről beszélni, de a barátnőm ezt lazábban veszi, és így sikerült elmondani a barátainknak, meg másoknak. De sokkal könnyebb így élni, hogy nem kell hazudnom magamról, nem kell kitalálgatnom dolgokat, hogy nehogy megtudják az emberek. Még így is van, akinek nem mondhatom el, de inkább kerülöm az olyan embereket, akik nem fogadnak el ilyennek, amilyen vagyok.
Az én helyzetemet egyébként is nehezebbnek tartom, mert nemcsak azt kell elfogadniuk a körülöttem lévőknek, hogy mozgássérült vagyok, hanem azt is, hogy meleg. Érdemes volt felvállalnom magam, de csak azok előtt az emberek előtt, akiket ez nem zavar, mert nem akartam, hogy olyan barátom is megtudja, aki ezek után esetleg került volna engem. De szerencsés vagyok, hogy egy ilyen elfogadó környezetben lehetek, és ilyen barátaim vannak. :)
Bea
RSS Feed