A legjobb barátom, Krisztián, meleg, és én lassan 10 éve ismerem. Sok mindenen mentünk keresztül (főiskola, a legnagyobb bulik), és hiába laktunk távol egymástól, megpróbáltuk a lehető legtöbb időt együtt tölteni.
A folyamatos bulik alatt még nem figyeltem fel arra az utólag egyértelmű tényre, hogy amikor elmentünk bulizni és a többi srác bámulta, kritizálta, felszedte a csajokat, addig Krisztián szájából soha semmi ilyen jellegű megjegyzést nem hallottam. Akkor azt gondoltam, hogy mivel ritkán tud az egész csapat együtt bulizni, ezért biztos neki ilyenkor az a legfontosabb, hogy a barátai társaságát élvezze, csajozni ráér később is.
Így telt el kb. 5 év. Azután egyszer felment a mi kis csapatunk egy hosszú hétvégére a hegyekbe. Elindultunk sétálni, a hideg miatt viszont gyorsan meggondoltam magam, és az egyik lánnyal visszamentünk a szállásra. Beszélgettünk mindenféle dologról, és ő egyszer csak kijelentette, hogy Krisztián meleg. Én meg mondtam tovább az eredeti gondolatmenetemet. Majd még egyszer mondta, hogy Krisztián meleg. Hirtelen nem is tudtam mást mondani, csak hogy viccel. Azután visszagondoltam az elmúlt évekre, és rájöttem, hogy igen, ennek lehet valami alapja. De mi van akkor, ha Krisztián is a fiúkat szereti? Igazából már akkor úgy gondoltam: nem számít, hogy meleg-e, az a legfontosabb, hogy ő a legjobb barátom, akivel mindent meg tudok beszélni, aki mindig meg tud nevettetni, akivel mindig jól érzem magam, és aki mindig ott van nekem, ha szükségem van rá. És amíg ezt így érzem, addig kit érdekel, hogy meleg-e vagy sem; legalább így, a pasik révén van még egy közös témánk...
Ettől függetlenül, természetesen azért szerettem volna az ő szájából is hallani, hogy mi az igazság, és annak rendje és módja szerint az este folyamán némi alkohol mellett „őszinteség óráját” játszottunk, mi voltunk a vallatók, Krisztián pedig a vallatott. Sok dolgot megbeszéltünk, csak ott volt még a másnap reggel, hogy mi van akkor, ha Krisztián megbánja, hogy milyen sok mindent elmondott. Természetesen így történt, ezért miután hazautaztunk, az első megfelelő este „raportra” hívtam, hogy akkor eljött az ideje, hogy ismét megbeszéljük ezt a témát. Leültünk otthon (szigorúan csak ásványvizet lehetett inni!) és ő belevágott. Meleg vagyok, mondta. Mire én, hogy jól van, okés, de el kell mesélnem, hogy mi történt velem aznap. Szóval mindegy volt, hogy a nőkhöz vonzódik vagy a férfiakhoz, nem változtat a lényén, azon az emberen, akiben 1000%-osan megbízok, mert ő így is, úgy is a legjobb barátom maradt.
Mivel nekem nincs több homoszexuális ismerősöm, felmerült bennem a kérdés, vajon akkor sem zavart volna ez a dolog, ha nem egy ilyen hozzám ennyire közeli ember révén találkozok vele. Nem tudom, de azt hiszem, nem. Biztos nem szakítottam volna meg a kapcsolatot egy meleg „haverral”, de nem akartam volna jobban megismerni a meleg társadalmat, nem akartam volna többet megtudni az illető életmódjáról, barátairól. De így igenis kíváncsi voltam rá, meg akartam ismerni, mert továbbra is részese akartam maradni Krisztián életének. El akartam vele menni szórakozni meleg bárokba is – oda, ahol ő szeret kikapcsolódni, és ha ez meleg emberek között történik, akkor ott.
A megismerés folyamata részemről nem ment persze egyik napról a másikra, folyamatosan kellett történnie, apránként megismerni és időt hagyni nekem is ahhoz, hogy meg tudjam emészteni a dolgokat. De Krisztián ebben is nagyon jó volt, és ma már úgy gondolom, hogy mindent meg tudunk beszélni az ő szerelmi életéről – annyira, mint amennyire azt a heteroszexuális legjobb barátaival is megteszi az ember. A kapcsolatunkon semmit nem változtatott az a tény, hogy ő meleg, barátságunk inkább csak még szorosabb lett. Ma már a családom (szüleim, nagymamám, a párom) és a jó barátaim is tudják, hogy Krisztián meleg, és elfogadják őt. Nem a homoszexuális férfit látják benne, hanem Krisztiánt, az embert, aki eddig is volt és aki ezután is lesz. Aki pedig nem fogadja el, annak nem kell. Én büszkén mondom mindig, hogy a legjobb barátom meleg, és kiállok mellette. Akinek pedig a homoszexualitás nem tetszik, nem kell találkoznia meleg emberekkel, senkire sem erőltetem rá, hogy márpedig ismerd meg, és megváltozik a véleményed. Nem gondolom, hogy ezt erőltetni kellene, csak toleráljuk a másikat. Adjuk meg mindenkinek az esélyt, hogy ha akar, ismerkedjen meg a melegséggel; aki meg nem akar, annak ne kelljen.
Így telt el kb. 5 év. Azután egyszer felment a mi kis csapatunk egy hosszú hétvégére a hegyekbe. Elindultunk sétálni, a hideg miatt viszont gyorsan meggondoltam magam, és az egyik lánnyal visszamentünk a szállásra. Beszélgettünk mindenféle dologról, és ő egyszer csak kijelentette, hogy Krisztián meleg. Én meg mondtam tovább az eredeti gondolatmenetemet. Majd még egyszer mondta, hogy Krisztián meleg. Hirtelen nem is tudtam mást mondani, csak hogy viccel. Azután visszagondoltam az elmúlt évekre, és rájöttem, hogy igen, ennek lehet valami alapja. De mi van akkor, ha Krisztián is a fiúkat szereti? Igazából már akkor úgy gondoltam: nem számít, hogy meleg-e, az a legfontosabb, hogy ő a legjobb barátom, akivel mindent meg tudok beszélni, aki mindig meg tud nevettetni, akivel mindig jól érzem magam, és aki mindig ott van nekem, ha szükségem van rá. És amíg ezt így érzem, addig kit érdekel, hogy meleg-e vagy sem; legalább így, a pasik révén van még egy közös témánk...
Ettől függetlenül, természetesen azért szerettem volna az ő szájából is hallani, hogy mi az igazság, és annak rendje és módja szerint az este folyamán némi alkohol mellett „őszinteség óráját” játszottunk, mi voltunk a vallatók, Krisztián pedig a vallatott. Sok dolgot megbeszéltünk, csak ott volt még a másnap reggel, hogy mi van akkor, ha Krisztián megbánja, hogy milyen sok mindent elmondott. Természetesen így történt, ezért miután hazautaztunk, az első megfelelő este „raportra” hívtam, hogy akkor eljött az ideje, hogy ismét megbeszéljük ezt a témát. Leültünk otthon (szigorúan csak ásványvizet lehetett inni!) és ő belevágott. Meleg vagyok, mondta. Mire én, hogy jól van, okés, de el kell mesélnem, hogy mi történt velem aznap. Szóval mindegy volt, hogy a nőkhöz vonzódik vagy a férfiakhoz, nem változtat a lényén, azon az emberen, akiben 1000%-osan megbízok, mert ő így is, úgy is a legjobb barátom maradt.
Mivel nekem nincs több homoszexuális ismerősöm, felmerült bennem a kérdés, vajon akkor sem zavart volna ez a dolog, ha nem egy ilyen hozzám ennyire közeli ember révén találkozok vele. Nem tudom, de azt hiszem, nem. Biztos nem szakítottam volna meg a kapcsolatot egy meleg „haverral”, de nem akartam volna jobban megismerni a meleg társadalmat, nem akartam volna többet megtudni az illető életmódjáról, barátairól. De így igenis kíváncsi voltam rá, meg akartam ismerni, mert továbbra is részese akartam maradni Krisztián életének. El akartam vele menni szórakozni meleg bárokba is – oda, ahol ő szeret kikapcsolódni, és ha ez meleg emberek között történik, akkor ott.
A megismerés folyamata részemről nem ment persze egyik napról a másikra, folyamatosan kellett történnie, apránként megismerni és időt hagyni nekem is ahhoz, hogy meg tudjam emészteni a dolgokat. De Krisztián ebben is nagyon jó volt, és ma már úgy gondolom, hogy mindent meg tudunk beszélni az ő szerelmi életéről – annyira, mint amennyire azt a heteroszexuális legjobb barátaival is megteszi az ember. A kapcsolatunkon semmit nem változtatott az a tény, hogy ő meleg, barátságunk inkább csak még szorosabb lett. Ma már a családom (szüleim, nagymamám, a párom) és a jó barátaim is tudják, hogy Krisztián meleg, és elfogadják őt. Nem a homoszexuális férfit látják benne, hanem Krisztiánt, az embert, aki eddig is volt és aki ezután is lesz. Aki pedig nem fogadja el, annak nem kell. Én büszkén mondom mindig, hogy a legjobb barátom meleg, és kiállok mellette. Akinek pedig a homoszexualitás nem tetszik, nem kell találkoznia meleg emberekkel, senkire sem erőltetem rá, hogy márpedig ismerd meg, és megváltozik a véleményed. Nem gondolom, hogy ezt erőltetni kellene, csak toleráljuk a másikat. Adjuk meg mindenkinek az esélyt, hogy ha akar, ismerkedjen meg a melegséggel; aki meg nem akar, annak ne kelljen.
RSS Feed