Próbálom felidézni, hogyan fogadtam a hírt, mikor a bátyám bejelentette, hogy ő „más“.
Már az alváshoz készülődtünk, a férjem is ott volt. Beült a bátyám hozzánk a szobába; éreztem, hogy valami fontosat akar mondani. Akkor már egy ideje volt külföldön egy titokzatos „barátnője“. Én mindig a nevére voltam kíváncsi; egy véletlen miatt elneveztem Arankának. Aztán egyszercsak kiderült, hogy ez a titokzatos ismerős Attila névre hallgat. Nem erre számítottam! Nagyon fáradt voltam, de ennek a hírnek a hallatára szemeim hatalmasra tágultak. A falnak voltam fordulva, aminek akkor nagyon örültem, mert nem tudom, milyen pofát vághattam...
Emlékszem, egyszer régen felröppent olyan hír, hogy egy fiú interneten keresztül megismerkedett egy lánnyal, akibe beleszeretett, és a találkozásnál kiderült, hogy az illető fiú. Ösztönösen ez jutott az eszembe: nem tudtad, hogy fiú?
De tudta, csak mi nem tudtuk. Hirtelen számos kérdésre csak úgy zuhogtak a válaszok. A sok titokzatosság, a befeléfordulás, a rejtegetés, a külföldre utazás és a külföldre kacsintgatás. Mondta, hogy kérdezzünk bármit, föl van készülve. Már elfogadta, és nem érdekli más. Persze akkor a döbbenettől nem tudtam kérdezni. Nem tudom azt se, hogy milyen érzést váltott ki. Nagyon-nagyon meglepődtem és megdöbbentem.
Igazán csak másnap jutott el az agyamig. Egy kicsit kiborultam. Azóta se értem igazán, miért. Előtte se volt gondom a melegekkel, ezután meg duplán nem lesz. Talán mondhatni a sokk hatása volt. Hirtelen eljutott a tudatomig, hogy mennyi évet szenvedett ezzel a dologgal, és nagyon sajnáltam, hogy senkivel nem oszthatta meg, senki nem tudott neki segíteni ebben. És hogy milyen negatív hatásoknak volt/van kitéve – ez volt a legrosszabb. Ezek talán az első pillanatok voltak. Aztán ahogy múltak az órák, napok, ugyanolyan természetessé vált az egész, mint például az, hogy a fogkefére fogmosáskor fogkrémet teszünk.
A többit nem tudom. Csak ez az egyetlen pillanat és a hatás levezetése maradt meg bennem, a többi nem. Úgy érzem, azelőtt is nagyon empatikus voltam, főleg a nehezebb helyzetben lévő emberekkel, mint pl. a fogyatékosok, hajléktalanok stb.; ezután a melegek is ide tartoznak. SAJNOS.
Én szintén – mint sokan mások, de sajnos nem elegen – úgy gondolom, hogy az ember szexuális élete senki másra nem tartozik, csak a párjára. Semmivel sem jobb az, ha két heteró szado-mazót játszik, vagy sorolhatnám... Engem nem érdekel senki szexuális élete, csak az enyém, és szerintem ennek mindenkinél így kellene lennie. Nem az alapján ítélem meg a másikat, hogy kivel és hogyan csinálja, hanem a belső tulajdonságai alapján. Márpedig az én bátyám szerintem nagyon jó ember. Kedves, szeretetreméltó, törődő, ügyes, talpraesett. Kell ennél több?
Úgy érzem, hogy amióta ez kiderült, közelebbi és jobb a kapcsolatunk. Egy ideig azon morfondíroztam, hogyan tudnám megvédeni őt ezektől a negatív hatásoktól (talán vicces, hogy egy húg akarja megvédeni a bátyját, de mégis), aztán rájöttem, hogy nem kell. A bátyám van olyan talpraesett, hogy lerázza magáról az ilyen sérelmeket, és elfogadta már önmagát annyira, hogy képes legyen ezeken túllépni. Talán az is hozzásegített ehhez, hogy nálunk az egész környezet probléma nélkül elfogadta ilyennek, beleértve a rokonokat, barátokat, mindenkit.
Én kifejezetten kedvesnek és aranyosnak találok egy kéz a kézben sétáló meleg párt. Nagyra értékelem, hogy vállalják másságukat és a párjukat. Szerintem ezzel semmi világsértőt nem csinálnak. Talán én is utánuk fordulok, de csak kíváncsiságból. Nem tartom világbotrány témának a házasság kérdését sem. Sok szülő, akiről azelőtt el sem tudtam volna képzelni, úgy neveli a gyerekét, hogy legszívesebben kihívnám rájuk a gyámügyet. A bátyám például imádja a keresztlányát, és ugyan elég ritkán látják egymást, mégis abban a pici csöppségben is kialakult egy olyanfajta ragaszkodás iránta, ami ritkaság.
Nem tartok semmi kivetnivalót a másságban, főleg azért nem, mert bizonyított tény, hogy ez nem választott, hanem veleszületett dolog. Aki nem fogadja el a tudományt, az csupán saját hiányosságait bizonygatja.
Nem tudom, hogyan lehetne ezt elfogadtatni az emberekkel. A reklámot sokan fölháborítónak találják. Ha beszélnek róla, azt is. Talán egy idő után magától fog megoldódni a kérdés. Remélem, hogy minél előbb, és hogy egyre többen leszünk ebben a csapatban. Hajrá! :)
--------------------------------------------------------------------------------
Ha írni szeretnél a történet szerzőjének, az alábbi címen éred el:
[email protected]
Emlékszem, egyszer régen felröppent olyan hír, hogy egy fiú interneten keresztül megismerkedett egy lánnyal, akibe beleszeretett, és a találkozásnál kiderült, hogy az illető fiú. Ösztönösen ez jutott az eszembe: nem tudtad, hogy fiú?
De tudta, csak mi nem tudtuk. Hirtelen számos kérdésre csak úgy zuhogtak a válaszok. A sok titokzatosság, a befeléfordulás, a rejtegetés, a külföldre utazás és a külföldre kacsintgatás. Mondta, hogy kérdezzünk bármit, föl van készülve. Már elfogadta, és nem érdekli más. Persze akkor a döbbenettől nem tudtam kérdezni. Nem tudom azt se, hogy milyen érzést váltott ki. Nagyon-nagyon meglepődtem és megdöbbentem.
Igazán csak másnap jutott el az agyamig. Egy kicsit kiborultam. Azóta se értem igazán, miért. Előtte se volt gondom a melegekkel, ezután meg duplán nem lesz. Talán mondhatni a sokk hatása volt. Hirtelen eljutott a tudatomig, hogy mennyi évet szenvedett ezzel a dologgal, és nagyon sajnáltam, hogy senkivel nem oszthatta meg, senki nem tudott neki segíteni ebben. És hogy milyen negatív hatásoknak volt/van kitéve – ez volt a legrosszabb. Ezek talán az első pillanatok voltak. Aztán ahogy múltak az órák, napok, ugyanolyan természetessé vált az egész, mint például az, hogy a fogkefére fogmosáskor fogkrémet teszünk.
A többit nem tudom. Csak ez az egyetlen pillanat és a hatás levezetése maradt meg bennem, a többi nem. Úgy érzem, azelőtt is nagyon empatikus voltam, főleg a nehezebb helyzetben lévő emberekkel, mint pl. a fogyatékosok, hajléktalanok stb.; ezután a melegek is ide tartoznak. SAJNOS.
Én szintén – mint sokan mások, de sajnos nem elegen – úgy gondolom, hogy az ember szexuális élete senki másra nem tartozik, csak a párjára. Semmivel sem jobb az, ha két heteró szado-mazót játszik, vagy sorolhatnám... Engem nem érdekel senki szexuális élete, csak az enyém, és szerintem ennek mindenkinél így kellene lennie. Nem az alapján ítélem meg a másikat, hogy kivel és hogyan csinálja, hanem a belső tulajdonságai alapján. Márpedig az én bátyám szerintem nagyon jó ember. Kedves, szeretetreméltó, törődő, ügyes, talpraesett. Kell ennél több?
Úgy érzem, hogy amióta ez kiderült, közelebbi és jobb a kapcsolatunk. Egy ideig azon morfondíroztam, hogyan tudnám megvédeni őt ezektől a negatív hatásoktól (talán vicces, hogy egy húg akarja megvédeni a bátyját, de mégis), aztán rájöttem, hogy nem kell. A bátyám van olyan talpraesett, hogy lerázza magáról az ilyen sérelmeket, és elfogadta már önmagát annyira, hogy képes legyen ezeken túllépni. Talán az is hozzásegített ehhez, hogy nálunk az egész környezet probléma nélkül elfogadta ilyennek, beleértve a rokonokat, barátokat, mindenkit.
Én kifejezetten kedvesnek és aranyosnak találok egy kéz a kézben sétáló meleg párt. Nagyra értékelem, hogy vállalják másságukat és a párjukat. Szerintem ezzel semmi világsértőt nem csinálnak. Talán én is utánuk fordulok, de csak kíváncsiságból. Nem tartom világbotrány témának a házasság kérdését sem. Sok szülő, akiről azelőtt el sem tudtam volna képzelni, úgy neveli a gyerekét, hogy legszívesebben kihívnám rájuk a gyámügyet. A bátyám például imádja a keresztlányát, és ugyan elég ritkán látják egymást, mégis abban a pici csöppségben is kialakult egy olyanfajta ragaszkodás iránta, ami ritkaság.
Nem tartok semmi kivetnivalót a másságban, főleg azért nem, mert bizonyított tény, hogy ez nem választott, hanem veleszületett dolog. Aki nem fogadja el a tudományt, az csupán saját hiányosságait bizonygatja.
Nem tudom, hogyan lehetne ezt elfogadtatni az emberekkel. A reklámot sokan fölháborítónak találják. Ha beszélnek róla, azt is. Talán egy idő után magától fog megoldódni a kérdés. Remélem, hogy minél előbb, és hogy egyre többen leszünk ebben a csapatban. Hajrá! :)
--------------------------------------------------------------------------------
Ha írni szeretnél a történet szerzőjének, az alábbi címen éred el:
[email protected]
RSS Feed