Talán ez a történet hétköznapi a melegek világában, talán nem. Mégis, mikor rábukkantam erre a honlapra, és láttam az "előbújás" rovatot, éreztem, el szeretném mesélni az életem.
Mindig aszerint élek, hogy boldog legyek… de ez nem volt így nagyon sokáig. Nem írom le kamaszkorom történetét, miszerint lefeküdtem a legjobb fiú barátommal… ezt nem részletezem, mert nem ez a történetem.
A mássággal 21 évesen néztem szembe, és nem bánom, hogy addig vártam. Habár nagyon nehéz volt, de talán így védve voltam egy kemény, kegyetlen világtól, amivel felnőttként egyszerűbb szembe nézni. 14 éves korom óta érzem, hogy a saját nemem jobban érdekel. De sokáig elnyomtam magamban, nem vettem róla tudomást, mondván: eljön az a lány, akit szeretni fogok. De nem jött… azaz voltam szerelmes lányba, de a testiséggel nem merem ma kihasználni őket. Nem ezt érdemlik, ez fontos!!
Egyetemista vagyok, az előző félévben megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon helyes... odáig voltam érte… s mintha először szerelmes lettem volna. De elkeserítek mindenkit, abból nem lett semmi, de hálás vagyok ennek a fiúnak, mert felnyílt a szemem, és mertem ismerkedni melegekkel.
Az internettel óvatosan, de merjen bánni az ember, még ha tudatlan is - ezt vallom :-) Így hát regisztráltam ismerkedős honlapokon, ahol szabadon chatelhettem meleg fiúkkal. Eleinte csak elmeséltem az életemet mindenkinek, és pozitívan csalódtam, mikor valamennyi srác meghallgatott. A válaszuk, hogy „üdv a klubban” már - eleinte - kevésbé esett jól. Majd mikor elég erősnek éreztem magam, személyesen is találkoztam velük.
Jelenlegi páromnak, akit szintén interneten ismertem meg, nagyon hálás vagyok. Sok erőt adott nekem, és sokat segített abban, hogy erőm legyen szembenézni magammal és a homoszexualitással. Mellette megtudtam, milyen szerelmesnek lenni, milyen meleg emberként teljes életet élni, boldog és felszabadult lenni, s nem aggódni mások véleménye miatt. Először életemben felvállaltam magam, és ki mertem mondani: meleg vagyok, a saját nememhez vonzódom, homoszexuális vagyok!
Elsőként legjobb barátomnak, egy lánynak mondtam el. Sírtam, amikor kimondtam, hogy nem a lányok érdekelnek, hanem a fiúk. De ő ott volt mellettem, amikor fiúkkal randizgattam, amikor megismertem a barátomat, és most is mellettem van, legyek akár boldog, akár szomorú. Véleménye szerint a társadalom nincs megérve arra, hogy a homoszexualitást elfogadja, mert ez is természetes :-)
A legrosszabb sokáig az volt, hogy a családomnak hazudtam… nagyon sokat. Nem titkolom: volt, amikor pszichiáterhez jártam, mert annyira magam alatt voltam. Gyógyszereket is szedtem, de rájöttem, azok nem oldják meg problémáimat. Mikor életembe belépett a szerelem, elég erősnek éreztem magam, és elmondtam a titkomat a családomnak. Először testvéremnek, akitől féltem, hogy unokaöcsémet eltiltja mellőlem. Majdnem sírt, amikor félelmem elmondtam neki. Azt, hogy meleg vagyok, ő érezte; a testvére vagyok és leszek is, akár a fejem tetejére állok :-)
Szüleim már nehezebb diónak bizonyultak. Amikor elmondja az ember a tulajdon szülőjének, az olyan dolog, amit nem szabad elviccelni. Nehéz, de megéri őszintének lenni, ha érezzük, hogy a családunk nagyon szeret. Engem mindig is körbe vett a családi béke s szeretet, ezért volt nehéz apának és anyának ezt elmondani. Ez a hála… de nem így kell gondolni. Előbb anyukámmal, majd apukámmal osztottam meg az életem nagy problémáját, s egyből megértették, miért voltam sokszor szomorú, miért jártam orvoshoz… de el is gondolkodtak, hogyan tovább.
Tudom, nekik az a legfontosabb, hogy a fiuk boldog legyen, csakis ez számít! Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, tolerálnak, de nem értik. Ezt viszont én tolerálom és elnézem, mert hálás vagyok. Sokszor hallok olyan történeteket, ahol a család kirekeszti a meleg fiút vagy lányt.
Hálás vagyok a sorsnak. Boldog lennék, ha mindenki ilyen életet kapna, ilyen család és barátok vennék körbe, mint engem.
Szerintem melegként is lehet teljes jogú, boldog életet élni, ha a szeretet megvan. A későbbiekben szeretnék egy lakást, ha lediplomáztam, s szeretnék barátommal úgy élni, mint egy rendes pár - úgy, ahogy a társadalmilag elfogadott heterók.
A melegekről alkotott kép sokszor valótlan. Nem magamutogatók vagyunk, nem akarunk senkit se megbántani, csak élni boldogan, mint más.
Igaz, egy dolog kimarad az életünkből… az élet értelme, a gyerek. Amit semmi sem pótolhat.
De ha van egy szerető családod és barátaid, és szerelmes vagy, akkor hiszem, hogy te leszel a világ legboldogabb embere! :-)
A melegség felvállalásához LÉGY ERŐS, mert később megtérül az őszinteséged!
Egy meleg srác, aki reméli, erőt adott Neked, hogy őszinte légy
A mássággal 21 évesen néztem szembe, és nem bánom, hogy addig vártam. Habár nagyon nehéz volt, de talán így védve voltam egy kemény, kegyetlen világtól, amivel felnőttként egyszerűbb szembe nézni. 14 éves korom óta érzem, hogy a saját nemem jobban érdekel. De sokáig elnyomtam magamban, nem vettem róla tudomást, mondván: eljön az a lány, akit szeretni fogok. De nem jött… azaz voltam szerelmes lányba, de a testiséggel nem merem ma kihasználni őket. Nem ezt érdemlik, ez fontos!!
Egyetemista vagyok, az előző félévben megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon helyes... odáig voltam érte… s mintha először szerelmes lettem volna. De elkeserítek mindenkit, abból nem lett semmi, de hálás vagyok ennek a fiúnak, mert felnyílt a szemem, és mertem ismerkedni melegekkel.
Az internettel óvatosan, de merjen bánni az ember, még ha tudatlan is - ezt vallom :-) Így hát regisztráltam ismerkedős honlapokon, ahol szabadon chatelhettem meleg fiúkkal. Eleinte csak elmeséltem az életemet mindenkinek, és pozitívan csalódtam, mikor valamennyi srác meghallgatott. A válaszuk, hogy „üdv a klubban” már - eleinte - kevésbé esett jól. Majd mikor elég erősnek éreztem magam, személyesen is találkoztam velük.
Jelenlegi páromnak, akit szintén interneten ismertem meg, nagyon hálás vagyok. Sok erőt adott nekem, és sokat segített abban, hogy erőm legyen szembenézni magammal és a homoszexualitással. Mellette megtudtam, milyen szerelmesnek lenni, milyen meleg emberként teljes életet élni, boldog és felszabadult lenni, s nem aggódni mások véleménye miatt. Először életemben felvállaltam magam, és ki mertem mondani: meleg vagyok, a saját nememhez vonzódom, homoszexuális vagyok!
Elsőként legjobb barátomnak, egy lánynak mondtam el. Sírtam, amikor kimondtam, hogy nem a lányok érdekelnek, hanem a fiúk. De ő ott volt mellettem, amikor fiúkkal randizgattam, amikor megismertem a barátomat, és most is mellettem van, legyek akár boldog, akár szomorú. Véleménye szerint a társadalom nincs megérve arra, hogy a homoszexualitást elfogadja, mert ez is természetes :-)
A legrosszabb sokáig az volt, hogy a családomnak hazudtam… nagyon sokat. Nem titkolom: volt, amikor pszichiáterhez jártam, mert annyira magam alatt voltam. Gyógyszereket is szedtem, de rájöttem, azok nem oldják meg problémáimat. Mikor életembe belépett a szerelem, elég erősnek éreztem magam, és elmondtam a titkomat a családomnak. Először testvéremnek, akitől féltem, hogy unokaöcsémet eltiltja mellőlem. Majdnem sírt, amikor félelmem elmondtam neki. Azt, hogy meleg vagyok, ő érezte; a testvére vagyok és leszek is, akár a fejem tetejére állok :-)
Szüleim már nehezebb diónak bizonyultak. Amikor elmondja az ember a tulajdon szülőjének, az olyan dolog, amit nem szabad elviccelni. Nehéz, de megéri őszintének lenni, ha érezzük, hogy a családunk nagyon szeret. Engem mindig is körbe vett a családi béke s szeretet, ezért volt nehéz apának és anyának ezt elmondani. Ez a hála… de nem így kell gondolni. Előbb anyukámmal, majd apukámmal osztottam meg az életem nagy problémáját, s egyből megértették, miért voltam sokszor szomorú, miért jártam orvoshoz… de el is gondolkodtak, hogyan tovább.
Tudom, nekik az a legfontosabb, hogy a fiuk boldog legyen, csakis ez számít! Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, tolerálnak, de nem értik. Ezt viszont én tolerálom és elnézem, mert hálás vagyok. Sokszor hallok olyan történeteket, ahol a család kirekeszti a meleg fiút vagy lányt.
Hálás vagyok a sorsnak. Boldog lennék, ha mindenki ilyen életet kapna, ilyen család és barátok vennék körbe, mint engem.
Szerintem melegként is lehet teljes jogú, boldog életet élni, ha a szeretet megvan. A későbbiekben szeretnék egy lakást, ha lediplomáztam, s szeretnék barátommal úgy élni, mint egy rendes pár - úgy, ahogy a társadalmilag elfogadott heterók.
A melegekről alkotott kép sokszor valótlan. Nem magamutogatók vagyunk, nem akarunk senkit se megbántani, csak élni boldogan, mint más.
Igaz, egy dolog kimarad az életünkből… az élet értelme, a gyerek. Amit semmi sem pótolhat.
De ha van egy szerető családod és barátaid, és szerelmes vagy, akkor hiszem, hogy te leszel a világ legboldogabb embere! :-)
A melegség felvállalásához LÉGY ERŐS, mert később megtérül az őszinteséged!
Egy meleg srác, aki reméli, erőt adott Neked, hogy őszinte légy
RSS Feed