Hetero nő vagyok, úgy 8 éve beleszerettem egy férfiba. Úgy éreztem, flörtöl velem, állandóan kereste a társaságom, rengeteget voltunk együtt, nagyon jól éreztük magunkat. Már majd megőrültem érte, amikor rászántam magam, és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, de azt mondta: "Én is gondoltam rá, de nem lehet."
Úgy gondoltam, azért mondja, mert szomszédok vagyunk, és a férjem a barátja. Ebben igaza is volt, de én ezt nem akartam tudomásul venni. Változatlanul átjött hozzánk, nagyon jó barátok voltunk így együtt hárman, én pedig egyre kevésbé bírtam ezt a helyzetet. Amikor együtt voltunk, vidám voltam és boldog, amikor nem volt ott, sírtam. Nem értettem, hogy mért nem lehetünk egymáséi, amikor tudtam, hogy szeret, és számtalan jelét adta, hogy vonzódik hozzám.
Olyan mértékben belelovalltam magam ebbe a szerelembe, hogy nem bírtam tovább, el kellett mondanom a férjemnek, hiszen látta, hogy mindig sírok, és lerítt rólam, hogy érte. Nem lehetett tovább titkolni.
Ettől kezdve sokat beszélgettünk a férjemmel, akit szintén nagyon szeretek. Nagyon féltett engem, attól félt, hogy teljesen belebetegedek. Hosszas vívódás után megtalálta a megoldást: közösen ágyba csaltuk. A szex nem volt elsöprő, de a lelkemnek nagyon jó volt, a fellegekben jártam. És akkor a barátunk elmondta, hogy ő meleg, és van egy fiú barátja.
Én azt nem fogtam fel, hogy meleg, csak azt, hogy van valakije, és nem engem szeret, hanem őt. Egy világ dőlt össze bennem. Becsapottnak éreztem magam, de tudtam, hogy el kell fogadnom. A kapcsolatunknak nem szabad vége szakadni, mert abba én belehalok.
A fiúkapcsolata nem bizonyult tartósnak. Még sokáig kínoztam magam, reménykedtem, próbálkoztunk is még a szexszel évente egyszer-kétszer (kettesben is, hármasban is). Nagyon szerettük egymást, de a szex nem igazán ment. Hosszú évek után egyszercsak rádöbbentem, hogy ő valóban meleg. Nem kell nekem a szexet hajtanom, szerethetjük mi egymást anélkül is.
Most már minden letisztult. Tudomásul vettem, hogy ő más, megértem, ha nem mond el mindent, tiszteletben tartom a magánéletét. Nagyon sokat beszélgetünk. Olyan mély, kölcsönös szeretet köt össze bennünket, ami barátság, de a csendes, végtelen szerelemmel fűszerezve.
A férjem végig kitartott mellettem, és nagyon szeret mindkettőnket.
J.
Olyan mértékben belelovalltam magam ebbe a szerelembe, hogy nem bírtam tovább, el kellett mondanom a férjemnek, hiszen látta, hogy mindig sírok, és lerítt rólam, hogy érte. Nem lehetett tovább titkolni.
Ettől kezdve sokat beszélgettünk a férjemmel, akit szintén nagyon szeretek. Nagyon féltett engem, attól félt, hogy teljesen belebetegedek. Hosszas vívódás után megtalálta a megoldást: közösen ágyba csaltuk. A szex nem volt elsöprő, de a lelkemnek nagyon jó volt, a fellegekben jártam. És akkor a barátunk elmondta, hogy ő meleg, és van egy fiú barátja.
Én azt nem fogtam fel, hogy meleg, csak azt, hogy van valakije, és nem engem szeret, hanem őt. Egy világ dőlt össze bennem. Becsapottnak éreztem magam, de tudtam, hogy el kell fogadnom. A kapcsolatunknak nem szabad vége szakadni, mert abba én belehalok.
A fiúkapcsolata nem bizonyult tartósnak. Még sokáig kínoztam magam, reménykedtem, próbálkoztunk is még a szexszel évente egyszer-kétszer (kettesben is, hármasban is). Nagyon szerettük egymást, de a szex nem igazán ment. Hosszú évek után egyszercsak rádöbbentem, hogy ő valóban meleg. Nem kell nekem a szexet hajtanom, szerethetjük mi egymást anélkül is.
Most már minden letisztult. Tudomásul vettem, hogy ő más, megértem, ha nem mond el mindent, tiszteletben tartom a magánéletét. Nagyon sokat beszélgetünk. Olyan mély, kölcsönös szeretet köt össze bennünket, ami barátság, de a csendes, végtelen szerelemmel fűszerezve.
A férjem végig kitartott mellettem, és nagyon szeret mindkettőnket.
J.
RSS Feed