- Gábor vagyok, 22 éves, és homoszexuális!
Az a vicc az egészben, hogy igaz.
Sokáig próbáltam a mások által választott módszert: a melegségem magamba fojtását. Úgy voltam vele, ha nem veszek róla tudomást, nem érhet baj, és idővel elmúlik. Amolyan "minden betegségnek vége van egyszer" felfogást éltem meg akkor. Végül leballagtam, és elkerültem gimnáziumba.
Az évek alatt a kisfiús arcból és satnya testből egy mások által vonzónak vélt kamasz srác bújt elő. A gimnázium felkapott sráca lettem már elsőben. Barátnő követett barátnőt (megjegyzem: egyikkel sem volt csóknál több testi kontaktusom), hiszen az elvárásoknak és az egómnak eleget kellett tennem, így foglalkozni kezdtem a csajokkal.
Az iskolám mellett volt közvetlen a kollégiumom. Hatszemélyes szoba, koedukált tusolók, választófalak nélkül! Annyira ösztönösen kezeltem a helyzetet, hogy eszembe se jutott, hogy tusolás közben bárkit meglessek. Elégedett voltam magammal, az akkori barátnőmmel, és azzal hogy sikerült „szocializálódnom”.
De az élet furcsa fintora (vagy kifürkészhetetlensége) úgy hozta, hogy a szembe lévő szobába egy új srác érkezett. Amolyan divatos haj, szép száj, és eléggé sportos testfelépítés. De hát mit várhatunk egy focistától. A mi két szobánk volt a folyosó végén, ahol ki volt téve egy televízió. Minden vasárnap 10 előtt kitettem a kis székem a szobám ajtaja elé, bekapcsoltam a tévét, és szokásomhoz híven néztem a Heti Hetest.
A srác beköltözése első estéjén kiült mellém, és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy mindketten a focit játszani és nem nézni szeretjük, hogy majdnem hasonló az ízlésünk, és amolyan pasis dolgokról beszélgettünk. Egy kemény év telt el így, hogy minden vasárnap az üres folyosón ülve, a Heti Hetes mellett, a vacsinkat fogyasztva társalogtunk.
Később nekem elérkezett az érettségim ideje, és úgy döntöttem, hogy elhagyom a kollégiumot a nyugodtabb tanulás érdekében. Az utolsó estén szintén kiültem unalmamban, amolyan búcsútévézés gyanánt. Majd pár perc elteltével kiült Dávid is. A szokásokhoz híven elcsevegtünk, majd elmondtam neki, hogy én a jövő héttől már nem leszek a kollégiumban. Nagyon meglepődött, majd mielőtt válaszolt volna, a portás kikapcsolta az áramot a folyosókon. Ez jelezte a fekvés idejét. Felálltunk székünkről, és elköszönés gyanánt kezet fogtunk. Én épp engedtem el a kezét és fordultam volna a szobámba, amikor éreztem, hogy Dávid megszorítja a kezem, magához húz, és megcsókol. Mintha 50 liter meleg vízzel öntöttek volna le, a testem szinte lefagyott, és az agyam kikapcsolt. A mai napig érzem magamban azt az érzést.
Majd a száját elvette az enyémtől, és azt mondta:
- Hogy emlékezz rám.
Na, akkor jött elő bennem minden olyan elfojtott érzés, amit azelőtt több éven át magamban tartottam. Szinte sokként ért. Borzalmas volt tiszta fejjel, a vizsgák előtt rádöbbenni arra, hogy meleg vagyok.
Másnap ijedten és félve hagytam el a kollégiumot. Nem tudtam elszámolni magamnak, és csak édesanyám járt a fejemben, hogy vajon mit szólna hozzá?! Tudtam, hogy egy szülő számára nagyon nehéz, ha kiderül a fiúkról vagy lányukról, hogy a saját neméhez vonzódik. Így egy időre hagytam az egész melegség témát. Bár belül egyre jobban kezdett foglalkoztatni...
Majd a vizsgáim eredménye nem lett olyan, amilyet szerettem volna. Ahogy telt az idő, csak őrlődtem. Végül nem bírtam tovább, és nem úsztam tovább az árral szembe. Elkezdtem chatelni, beszélgetni, ismerkedni, de egyik sem hozta meg a várt eredményt.
Majd idővel megismertem egy fiút. Sokak számára ismerős a srác, hiszen egy közkedvelt csapat egyik énekese volt. Szép szem, igéző szavak, és meglepően okos volt. Így elkezdtünk ismerkedni. Az első csók, az első ölelés, a szex. Minden szép volt... de valami mégis hiányzott. Féltem a srác jelenlétében lenni. Majd később kiderült, hogy folyton megcsalt. Az eset után szakítottunk, és elhatároztam, hogy többé nem kezdek fiúval.
Nagyon hosszú idő telt el. Én csak ellenálltam, és próbáltam megváltozni. Mostanáig!!!
Egy olyan kapcsolatba léptem, aminek minden egyes perce csodaszép. Amióta Tamással vagyok, egyre jobban kezdtem elfogadni önmagam. Meleg szervezeteket kerestem fel. Minden, ami a melegséggel kapcsolatos, átkutattam és átolvastam. Elkezdett érdekelni, mi a nyitja ennek a szépségnek, ami körülvesz.
Végül annyi érzelemmel voltam teli és annyira zaklatott voltam, hogy édesanyám elé álltam, és elmondtam, hogy párkapcsolatban vagyok egy fiúval. Valahogy nem gondolkodtam, és egyszerűen a józan megérzésemre hagyatkoztam. Azt tettem, amit azelőtt soha. Magamra hallgattam, és megnyíltam. Édesanyám meg mosolygott egyet, és azt felelte:
- Tudom. Minden anya tudja, ha a fia meleg...
Hatalmas kő esett le a szívemről. Tudom, hogy fáj neki, és hogy ő is próbálja még feldolgozni a helyzetet. De elfogad, és ez a lényeg!
Az én történetem legyen tanulság azok számára, akik magukkal küzdenek. Nem mi döntjük el, kik vagyunk. Ha tehetném, mindent másképp csinálnék. Nem ostoroznám magam azért, ami vagyok. Hanem elfogadnám...
Gábor