Dani vagyok, 16 éves, és azért írom le a történetem, mert elégedett vagyok a mostani életemmel.
Kezdjük is el az elején. Ez a kérdés nálam először óvodás koromban merült fel. Egy emlékkép maradt meg bennem, amikor egy izmos férfi felsőtest maradandó emléket hagyott bennem. Persze akkor még csak arra gondoltam, biztos én is majd ilyen szeretnék lenni. Általános iskola ötödik osztályában kezdtem érzékelni, hogy lehet nem vagyok hetero, de persze akkor még ezzel annyira nem foglalkoztam. Egyébként lehet másnak furcsa, de nekem a ráeszmélés és az elfogadás nem tartott sokáig, eléggé természetesen kezeltem a dolgot. Ez a melegség kérdés egyébként csak később, nyolcadik osztályos koromban jött elő újra, de olyan erősen és biztosan, hogy nem volt kérdés: meleg vagyok. Az általános iskolában rengeteg bántást, piszkálást, sértést, beszólást kaptam, pedig akkor még nem is mondtam el senkinek, és nem is néztem ki kihívóan. Az első ember, akinek elmondtam, az akkori legjobb barátnőm volt, és annyira jól fogadta, hogy elsírtam magam a telefonba. Azután a legközelebbi barátaim következtek, és így szépen lassan az összes barátom megtudta. A középiskola meghozta nekem az önbizalmat, és szabadon fejlődhetett az egyéniségem. Már merek olyan ruhákat felvenni, amilyeneket régen el sem tudtam volna képzelni. A barátaim, akiknek elmondtam, mind a mai napig szeretnek és elfogadnak, amilyen vagyok, és állandóan beszélünk róla. Egyáltalán nem gáz, sőt inkább már természetes dolog. A szüleimnek mondtam még el, és legnagyobb meglepetésemre apukám sokkal jobban fogadta (gyermekvédelmi igazgató volt, talán emiatt is ő komolyan vett), de anyukámmal nem tudom megértetni, hogy ez nem divat, ez komoly. A családból még egy-két ember tudja, aki fontos, de nem rejtegetem magam, csak nem érzem szükségét, hogy másnak is elmondjam. Volt már kapcsolatom, de sajnos mindig rosszul végződött rám nézve. Jelenleg nincs is senkim. Egyébként az, hogy én előbújtam, egyedül ennek az oldalnak a megindító történeteinek köszönhetem, mivel voltak olyan lányok/fiúk, akik csak 20 év körül bújtak elő, és én nem akartam odáig várni, mert nem akarom rejtegetni, hogy ki vagyok. Az, hogy merem vállalni magam mind külsőleg, mind belsőleg, nem mindenkinek olyan szimpatikus, mert ha megyek az utcán vagy bárhol, nincs olyan nap, hogy ne kapnék beszólást, vagy "hülye buzi"-s megjegyzéseket. De tisztában vagyok a társadalommal, és tudom, hogy ez nem egy könnyű dolog, de én eldöntöttem, hogy vállalom magam :-)
Dani
Dani
RSS Feed