Nos, összeköltöztünk, mert én úgy voltam vele, hogy ha nekem jó, akkor hagy döntsem el én, mit szeretnék. Szép is volt egy darabig, aztán jöttek a gondok, amiket Ő addig sosem hozott elő. Féltékenységi dolgok, hogy csak az övé legyek és senki másé, s ha nem, akkor ezt ő megbosszulja. Egy este még egy kés is előkerült. Én úgy voltam vele, hogy szeretem őt annyira, hogy ezeket át lehet beszélni. Aztán valahogyan nem hagyott nyugodni a gondolat, elkezdtem keresni valami támpontot a múltjában. Ráakadtam egy orvosi papírokkal teli dobozra. Amikor végigolvastam, nem hittem a szememnek: szó szerint depressziós elmezavarral kezelték sok éven át, egyszóval nem volt beszámítható az állapota. Én nagyon gyorsan ki akartam szállni ebből a rémálomból, de még mindig szerettem annyira, hogy beszéltem vele erről. Ő erre csak annyit mondott, hogy régen volt, és már a gyógyszereket sem kell szednie.
Nem akartam ezt így folyatni, elvégre sosem tudhattam, hogy éppen mikor tör rá valami elmebetegség újra.
2012. november elsejéig tartott ez a kétéves kapcsolat, amiből nagyon sokat tanultam. Volt sok jó része is, és nagyon sok rossz is. Mára már csak a szépre emlékszem ebből. Remélem, jön még szép dolog az életben, elvégre még nagyon fiatal vagyok, és reménykedve várom az új kapcsolat lehetőségét!
Dénes