Úgy döntöttem, hogy csatlakozom az előttem lévő sorstársakhoz, és leírom eddigi életemet - mármint az előbújással kapcsolatban...
Már óvodás koromban tapasztaltam magamon, hogy a lányok játékszerei (babák, babaház) vonzanak. Akkor még nem is sejtettem, hogy mi történik velem. Még a szüleim sem, mikor anyukám elutazott, és előtte megkérdezte, hogy milyen ajándékot hozzon, és én babát kértem, nem úgy, mint a többi fiú. Ekkor 5-6 éves lehettem. Teltek az évek, és az osztályban is mindig csak a fiúkat szemeltem, a lányokkal csak barátkoztam, de azért volt néhány fiúbarátom is, akikkel - mint serdülő fiatalok - megbeszéltük "csajozós ügyeinket" (persze mindig ki kellett találni valamit).
Középsuliban ugyancsak színészkedni kellett, néhány osztálytársnőmmel olykor-olykor összeölelkeztem, a látszat kedvéért. Soha senki sem sejtette, hogy én más vagyok.Ekkor 175 magas, 78 kg és 18 éves voltam, aránylag helyesnek tartottak. Egyre jobban elfojtottam az érzelmeimet a fiúk iránt.
Jött a katonaság, majd leszereltem. Munkába álltam. Volt egy nagyon jó baráti köröm, ebből egy fiúbarátom, persze hetero beállítottságú volt. Ekkor voltam 22 éves. A munkahelyi közösségben találtam egy barátnőt, igazi lelki társat, akivel elmentünk nyaralni több alkalommal. Persze bárminemű testi vonzalom nélkül. Nagyon jól elbeszélgettünk, nyaraltunk.
Rengeteget gondolkodtam, hogy kivel osszam meg a titkomat az életemről, aki megért, és nem ítéli el a másságot. Mert úgy éreztem, nem bírom tovább magamban tartani. A szülők szóba se jöhettek, hiszen néhányszor hallottam tőlük, hogy akik mások, azok mind beteg emberek, meg megannyi rossz dolgot mondtak, úgyhogy kizárt volt, hogy nekik valaha is elmondhassam.
2005 nyarán meghalt édesapám, azóta édesanyámmal élek egy háztartásban.
2006 októberében szintén odavoltunk a barátnőmmel egy utazáson, ekkor voltam 34 éves. Egyszercsak beszélgetésbe keveredtünk a meleg témáról, és akkor elmondtam neki a titkomat, ő meg nekem elárulta, hogy ő meg a lányokat szereti... Tudtam, hogy ő is más, mivel egy munkahelyen dolgozunk, és több munkatárs elítélte őt is. Neki már volt több hosszabb, komoly kapcsolata, azért is mertem neki elsőnek elmondani a titkomat, tudtam, hogy ő meg fog érteni.
Ekkor megeredt a nyelvem, és amit annyi éven keresztül magamba fojtottam, nagy megkönnyebbüléssel csak úgy ömlött belőlem, ő pedig szívesen hallgatta a történetemet. Azóta még jobb barátok lettünk, és szinte mindent megbeszélünk. Úgy éreztem, hogy a lelkem szinte teljesen megkönnyebbült.
Másnak azért nem mertem sokáig beszélni a dolgaimról. Másfél éve van egy nagyon jó barátom, akiről egy éve tudom, hogy szintén meleg. Úgy érzem, hogy ha minél több bizalmas embernek elmondom a gondomat, annál könnyebb a lelkemnek. Csak nem sok a bizalmas ember, legalábbis a munkaközösségekben.
Ma is csak körülbelül 20 ember tudja, hogy más vagyok. A munkahelyemen ketten tudják, persze mindkettő nő. Ők jobban tolerálják a dolgot, úgy veszem észre.
Voltam egy-két alkalommal meleg szórakozóhelyen, nagyon jó hangulat volt, nagyon tetszett, hogy felszabadultan át lehetett ölelni kedvesünket.
Azért írtam le a történetemet, hogy a fiatalabbak legyenek bátrabbak, mint én, és ha van lehetőségük, osszák meg a gondjukat, problémájukat másokkal, igaz barátokkal...
Középsuliban ugyancsak színészkedni kellett, néhány osztálytársnőmmel olykor-olykor összeölelkeztem, a látszat kedvéért. Soha senki sem sejtette, hogy én más vagyok.Ekkor 175 magas, 78 kg és 18 éves voltam, aránylag helyesnek tartottak. Egyre jobban elfojtottam az érzelmeimet a fiúk iránt.
Jött a katonaság, majd leszereltem. Munkába álltam. Volt egy nagyon jó baráti köröm, ebből egy fiúbarátom, persze hetero beállítottságú volt. Ekkor voltam 22 éves. A munkahelyi közösségben találtam egy barátnőt, igazi lelki társat, akivel elmentünk nyaralni több alkalommal. Persze bárminemű testi vonzalom nélkül. Nagyon jól elbeszélgettünk, nyaraltunk.
Rengeteget gondolkodtam, hogy kivel osszam meg a titkomat az életemről, aki megért, és nem ítéli el a másságot. Mert úgy éreztem, nem bírom tovább magamban tartani. A szülők szóba se jöhettek, hiszen néhányszor hallottam tőlük, hogy akik mások, azok mind beteg emberek, meg megannyi rossz dolgot mondtak, úgyhogy kizárt volt, hogy nekik valaha is elmondhassam.
2005 nyarán meghalt édesapám, azóta édesanyámmal élek egy háztartásban.
2006 októberében szintén odavoltunk a barátnőmmel egy utazáson, ekkor voltam 34 éves. Egyszercsak beszélgetésbe keveredtünk a meleg témáról, és akkor elmondtam neki a titkomat, ő meg nekem elárulta, hogy ő meg a lányokat szereti... Tudtam, hogy ő is más, mivel egy munkahelyen dolgozunk, és több munkatárs elítélte őt is. Neki már volt több hosszabb, komoly kapcsolata, azért is mertem neki elsőnek elmondani a titkomat, tudtam, hogy ő meg fog érteni.
Ekkor megeredt a nyelvem, és amit annyi éven keresztül magamba fojtottam, nagy megkönnyebbüléssel csak úgy ömlött belőlem, ő pedig szívesen hallgatta a történetemet. Azóta még jobb barátok lettünk, és szinte mindent megbeszélünk. Úgy éreztem, hogy a lelkem szinte teljesen megkönnyebbült.
Másnak azért nem mertem sokáig beszélni a dolgaimról. Másfél éve van egy nagyon jó barátom, akiről egy éve tudom, hogy szintén meleg. Úgy érzem, hogy ha minél több bizalmas embernek elmondom a gondomat, annál könnyebb a lelkemnek. Csak nem sok a bizalmas ember, legalábbis a munkaközösségekben.
Ma is csak körülbelül 20 ember tudja, hogy más vagyok. A munkahelyemen ketten tudják, persze mindkettő nő. Ők jobban tolerálják a dolgot, úgy veszem észre.
Voltam egy-két alkalommal meleg szórakozóhelyen, nagyon jó hangulat volt, nagyon tetszett, hogy felszabadultan át lehetett ölelni kedvesünket.
Azért írtam le a történetemet, hogy a fiatalabbak legyenek bátrabbak, mint én, és ha van lehetőségük, osszák meg a gondjukat, problémájukat másokkal, igaz barátokkal...
RSS Feed