Az én történetem eléggé átlagos. Sajnos olyan szüleim vannak, akik nem tudnak elfogadni, ezért az életem elég érdekes volt. De minden jó, ha jó a vége.
Én egy nagyon konzervatív családból származom, egész életemben azt hallgattam, hogy inkább legyek drogos, mint "buzi". Na, ezt mindig eleresztettem a fülem mellett.
Nekem már nagyon korán kezdődtek ezek a dolgok. Én már alsóban is a fiúkat néztem állandóan. Aztán egyszer volt egy barátom, akinek identitászavara volt, és hát csináltunk ezt-azt. És persze ahogy hozzám illik, lebuktam. Ment a nagy csetepaté. Túlestem életem talán legkínosabb beszélgetésén szüleimmel, végighallgattam, hogy ez a világon a legundorítóbb dolog amit csináltam, és hogy isten ezért a pokolba juttat. Nos hát kijelenthetem hogy hatott a szülői terror. Teljesen lecsillapították bennem a saját nemem utáni vágyakozást. Még barátnőt is szereztem magamnak.
Aztán felsőben már egy másik iskolába jártam. Volt az osztályomban egy fiú. Húú, álmaim férfija volt! Az a kék szem, szőke haj, mondhatom, hogy már csak a fehér ló hiányzott. Ő volt az iskolában az álompasi, akiről minden csaj csak álmodozni mert. Teljesen belehabarodtam. Állandóan őt bámultam. Aztán egy osztálykirándulás alkalmával, egy este kettesben maradtunk. Rám nézett, és tett felém egy lépést. Szerintem azóta életemben még nem volt ilyen magatehetetlen és bizonytalan, mint amilyen akkor voltam. De gondoltam egy kutya, én is tettem felé egy lépést. És csak néztünk egymás szemébe. Amikor már csak egy pár centi volt közöttünk, megfogta a derekam, én beletúrtam a hajába, és akkor elcsattant életem első csókja. (Ez volt az első, mivel lányhoz nem volt gusztusom, pasik meg nem nagyon voltak akkor még az életemben). Hát mondhatom, életemben nem csókolóztam azóta sem úgy, mint akkor. Nem is tudom leírni, volt valami a levegőben. Egyszerűen izzott körülöttünk a levegő. Aztán szépen elkezdtük levetkőztetni egymást. Na és azon az estén elvesztettem a szüzességem. Aztán csak feküdtünk egymás mellett, és néztük a napfelkeltét. Mintha évek lettek volna. Simogattam a combját. Átkarolva ültünk. Mintha megszűnt volna minden. Tér és dimenzió és idő. Csak mi ketten voltunk akkor az egész világon.
Akkor azt hittem, hogy mostantól minden meg fog változni, végre lesz valakim, akihez odabújhatok. De nem így lett. Másnap hozzám se szólt. Nem is említette a témát. Amikor megpróbáltam arra terelni a szót, hogy most mi lesz, akkor elment. Ezek után becsajozott. Hát mondhatom, nagyon jól esett. Azt hittem, kettészakad a szívem. Merthogy elkövettem egy hibát, amit soha többet nem fogok: BELESZERETTEM.
És ő ezt tudta. Tudta hogy bármit kér tőlem, én megteszem neki, éppen ezért mindenért ugráltatott. Tudta, hogy bármit tesz vagy mond nekem, én eleresztem a fülem mellett. Szóval enyhén szólva kihasznált. Aztán amikor látta, hogy kezdek kiszeretni belőle, akkor adott magából egy morzsát. Egy éjszakát, amikor ugyanis megint magába bolondított. És én minden egyes alkalommal beleestem. Emellett nem tudtam senkivel sem megbeszélni. Szüleimmel már említettem, miért nem. Barátaim meg nem voltak. A fiúk nem barátkoztak velem, mert én nem voltam olyan "Don Huan", mint ők. A lányok meg mindig is furcsállták, hogy bármilyen gesztust tesznek nekem, én feléjük sem hederítek.
Teltek az évek, és lassan gimnáziumba mentem. Az ezelőtti nyáron teljesen elfelejtettem, kivertem a fejemből a szerelmem. Gimnázium előtt elmentünk egy ilyen gólyatáborba. Ahol volt egy DÖK-ös fiú, aki nagyon, de nagyon szivatott állandóan. Folyamatosan engem ugráltatott mindenért, nekem kellett a sárban fetrengeni stb. Aztán amikor elkezdtünk járni a suliba, akkor lett egy nagyon jó barátnőm, aki kis idő elteltével elmondta nekem hogy leszbikus. Nagyra nyíltak a szemeim. Nem akartam elhinni. Közöltem vele hogy az jó, mert én meg meleg vagyok. Hát az volt életem egyik legjobb napja :-) Aztán teltek a hónapok. Egyszer nagyon sokáig maradtam suliban, mert tanulnom kellett a könyvtárban. Lemegyek a szekrényemhez. Persze már senki sincs az egész suliban. És akkor megláttam a szekrényem előtt azt a DÖK-ös fiút, aki a gólyatáborban nagyon szivatott.
Köszönt nekem, én meg semlegesen visszaköszöntem, de rá sem néztem. Ekkor elém állt. És most először belenéztem a szemeibe. Nyitva maradt a szám. Soha életemben nem láttam még ilyen szép szemeket. Vagy 3 percig álltam ott és csak néztem őt, nem bírtam betelni a szépségével, és nem tudtam felfogni, hogy eddig hogy nem vettem észre. Majd megszólalt. Bocsánatot kért a gólyatáborért, és megkérdezte, hogy cserébe nincs-e kedvem elmenni vele egy kávézóba. Mondtam, hogy jó, pont ráérek. Elmentünk, és beszélgettünk. Meglepő módon roppant sok közös témánk volt. Közben megfigyeltem a mimikáját, az arcát, és rájöttem, hogy épp most ülök a kávézóban álmaim férfijával. Mert ő akkor 18 éves volt. Aztán egyszer csak előretolta a lábát, és elkezdte simogatni a lábam a lábával. Elhúztam a lábam, mert egyszerűen nem tudtam mire vélni a dolgot. Mert féltem, hogy egy egyszerű tréfa, és másnap az egész iskola rajtam fog nevetni. Ekkor mondta, hogy bocsánat, felállt, és megpróbált elmenni, de ekkor én megfogtam a kezét, magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Hasonlított életem első csókjához. Utána eltelt egy hónap, és még mindig együtt voltunk.
Elhatároztam, hogy elmondom anyáméknak. Elmentem a párommal, és közöltem velük. Mondták, hogy kicsit most hagyjam őket magukra, hadd dolgozzák fel, menjünk el egy kicsit. Mondtam, hogy jó, mondván, hogy azt hittem, még üvöltözések is lesznek. Elmentem pár órára. Nos, mire hazaértem, egy bőrönd várt az ajtó előtt, valamint sikerült a zárat is kicseréltetniük az alatt a pár óra alatt. A bőröndön volt egy levél, benne csak ennyi állt: "Mi nem fogunk veled együtt égni a pokol tüzén". Ez volt az a pillanat, amikor összeestem. Elájultam, majd fél óra múlva ugyanott ébredtem, mert szüleim nemhogy orvost nem hívtak, de még csak be sem vittek a lakásba. Felhívtam a párom, hogy hadd költözzek hozzá. Szerencsére beleegyezett. Azóta eltelt 5 év, 21 éves lettem, és még mindig ugyanaz a párom, aki akkor volt. Nagyon megerősítette a kapcsolatunkat ez az incidens.
Minden rendben is volt. Szüleim elfelejtettem, nem láttam őket 5 évig. Aztán egyik nap éppen vacsorát csináltam a páromnak, amikor csöngettek. Kimegyek és egy nő állt előttem, könnyes szemekkel. Akkora fájdalmat okoztak nekem a szüleim, hogy teljesen kitöröltem őket az emlékeimből, így nem ismertem fel a saját anyámat. Egyszercsak térdre borult előttem, és bocsánatért esedezett. Azt mondta, hogy az egészet apám akarta, és hogy nem engedte neki, hogy felkeressen, mert most már nem tartozom a családhoz. De azóta meghalt (sajnos nagyon késői gyerek voltam, mindkét szülőm öreg volt). Ekkor megfogtam a nő kezét, talpra állítottam, és belenéztem a szemébe. És azt mondtam, hogy én nem haragszom a nénire, mert ő már nem az életem része. És becsuktam az ajtót.
Ez volt életem legrosszabb döntése. Eldobtam magamtól az utolsó reményt is, hogy visszakapjam anyám. Mert aznap este szívrohama volt, amibe belehalt. Olyan érzéssel fekszem le azóta is minden nap, hogy megöltem az anyám. Iszonyú érzés. De ettől függetlenül boldog ember vagyok, mert van egy párom, aki megkérte a kezem, és szeretem, és ő is szeret engem. Nincs annál fontosabb az életben, mint hogy legyen egy ember, aki tiszta szívből szeret. Mert csak a szeretet tud életben tartani.
Köszönöm, hogy végigolvastad az életem ebben a pár sorban.
Nekem már nagyon korán kezdődtek ezek a dolgok. Én már alsóban is a fiúkat néztem állandóan. Aztán egyszer volt egy barátom, akinek identitászavara volt, és hát csináltunk ezt-azt. És persze ahogy hozzám illik, lebuktam. Ment a nagy csetepaté. Túlestem életem talán legkínosabb beszélgetésén szüleimmel, végighallgattam, hogy ez a világon a legundorítóbb dolog amit csináltam, és hogy isten ezért a pokolba juttat. Nos hát kijelenthetem hogy hatott a szülői terror. Teljesen lecsillapították bennem a saját nemem utáni vágyakozást. Még barátnőt is szereztem magamnak.
Aztán felsőben már egy másik iskolába jártam. Volt az osztályomban egy fiú. Húú, álmaim férfija volt! Az a kék szem, szőke haj, mondhatom, hogy már csak a fehér ló hiányzott. Ő volt az iskolában az álompasi, akiről minden csaj csak álmodozni mert. Teljesen belehabarodtam. Állandóan őt bámultam. Aztán egy osztálykirándulás alkalmával, egy este kettesben maradtunk. Rám nézett, és tett felém egy lépést. Szerintem azóta életemben még nem volt ilyen magatehetetlen és bizonytalan, mint amilyen akkor voltam. De gondoltam egy kutya, én is tettem felé egy lépést. És csak néztünk egymás szemébe. Amikor már csak egy pár centi volt közöttünk, megfogta a derekam, én beletúrtam a hajába, és akkor elcsattant életem első csókja. (Ez volt az első, mivel lányhoz nem volt gusztusom, pasik meg nem nagyon voltak akkor még az életemben). Hát mondhatom, életemben nem csókolóztam azóta sem úgy, mint akkor. Nem is tudom leírni, volt valami a levegőben. Egyszerűen izzott körülöttünk a levegő. Aztán szépen elkezdtük levetkőztetni egymást. Na és azon az estén elvesztettem a szüzességem. Aztán csak feküdtünk egymás mellett, és néztük a napfelkeltét. Mintha évek lettek volna. Simogattam a combját. Átkarolva ültünk. Mintha megszűnt volna minden. Tér és dimenzió és idő. Csak mi ketten voltunk akkor az egész világon.
Akkor azt hittem, hogy mostantól minden meg fog változni, végre lesz valakim, akihez odabújhatok. De nem így lett. Másnap hozzám se szólt. Nem is említette a témát. Amikor megpróbáltam arra terelni a szót, hogy most mi lesz, akkor elment. Ezek után becsajozott. Hát mondhatom, nagyon jól esett. Azt hittem, kettészakad a szívem. Merthogy elkövettem egy hibát, amit soha többet nem fogok: BELESZERETTEM.
És ő ezt tudta. Tudta hogy bármit kér tőlem, én megteszem neki, éppen ezért mindenért ugráltatott. Tudta, hogy bármit tesz vagy mond nekem, én eleresztem a fülem mellett. Szóval enyhén szólva kihasznált. Aztán amikor látta, hogy kezdek kiszeretni belőle, akkor adott magából egy morzsát. Egy éjszakát, amikor ugyanis megint magába bolondított. És én minden egyes alkalommal beleestem. Emellett nem tudtam senkivel sem megbeszélni. Szüleimmel már említettem, miért nem. Barátaim meg nem voltak. A fiúk nem barátkoztak velem, mert én nem voltam olyan "Don Huan", mint ők. A lányok meg mindig is furcsállták, hogy bármilyen gesztust tesznek nekem, én feléjük sem hederítek.
Teltek az évek, és lassan gimnáziumba mentem. Az ezelőtti nyáron teljesen elfelejtettem, kivertem a fejemből a szerelmem. Gimnázium előtt elmentünk egy ilyen gólyatáborba. Ahol volt egy DÖK-ös fiú, aki nagyon, de nagyon szivatott állandóan. Folyamatosan engem ugráltatott mindenért, nekem kellett a sárban fetrengeni stb. Aztán amikor elkezdtünk járni a suliba, akkor lett egy nagyon jó barátnőm, aki kis idő elteltével elmondta nekem hogy leszbikus. Nagyra nyíltak a szemeim. Nem akartam elhinni. Közöltem vele hogy az jó, mert én meg meleg vagyok. Hát az volt életem egyik legjobb napja :-) Aztán teltek a hónapok. Egyszer nagyon sokáig maradtam suliban, mert tanulnom kellett a könyvtárban. Lemegyek a szekrényemhez. Persze már senki sincs az egész suliban. És akkor megláttam a szekrényem előtt azt a DÖK-ös fiút, aki a gólyatáborban nagyon szivatott.
Köszönt nekem, én meg semlegesen visszaköszöntem, de rá sem néztem. Ekkor elém állt. És most először belenéztem a szemeibe. Nyitva maradt a szám. Soha életemben nem láttam még ilyen szép szemeket. Vagy 3 percig álltam ott és csak néztem őt, nem bírtam betelni a szépségével, és nem tudtam felfogni, hogy eddig hogy nem vettem észre. Majd megszólalt. Bocsánatot kért a gólyatáborért, és megkérdezte, hogy cserébe nincs-e kedvem elmenni vele egy kávézóba. Mondtam, hogy jó, pont ráérek. Elmentünk, és beszélgettünk. Meglepő módon roppant sok közös témánk volt. Közben megfigyeltem a mimikáját, az arcát, és rájöttem, hogy épp most ülök a kávézóban álmaim férfijával. Mert ő akkor 18 éves volt. Aztán egyszer csak előretolta a lábát, és elkezdte simogatni a lábam a lábával. Elhúztam a lábam, mert egyszerűen nem tudtam mire vélni a dolgot. Mert féltem, hogy egy egyszerű tréfa, és másnap az egész iskola rajtam fog nevetni. Ekkor mondta, hogy bocsánat, felállt, és megpróbált elmenni, de ekkor én megfogtam a kezét, magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Hasonlított életem első csókjához. Utána eltelt egy hónap, és még mindig együtt voltunk.
Elhatároztam, hogy elmondom anyáméknak. Elmentem a párommal, és közöltem velük. Mondták, hogy kicsit most hagyjam őket magukra, hadd dolgozzák fel, menjünk el egy kicsit. Mondtam, hogy jó, mondván, hogy azt hittem, még üvöltözések is lesznek. Elmentem pár órára. Nos, mire hazaértem, egy bőrönd várt az ajtó előtt, valamint sikerült a zárat is kicseréltetniük az alatt a pár óra alatt. A bőröndön volt egy levél, benne csak ennyi állt: "Mi nem fogunk veled együtt égni a pokol tüzén". Ez volt az a pillanat, amikor összeestem. Elájultam, majd fél óra múlva ugyanott ébredtem, mert szüleim nemhogy orvost nem hívtak, de még csak be sem vittek a lakásba. Felhívtam a párom, hogy hadd költözzek hozzá. Szerencsére beleegyezett. Azóta eltelt 5 év, 21 éves lettem, és még mindig ugyanaz a párom, aki akkor volt. Nagyon megerősítette a kapcsolatunkat ez az incidens.
Minden rendben is volt. Szüleim elfelejtettem, nem láttam őket 5 évig. Aztán egyik nap éppen vacsorát csináltam a páromnak, amikor csöngettek. Kimegyek és egy nő állt előttem, könnyes szemekkel. Akkora fájdalmat okoztak nekem a szüleim, hogy teljesen kitöröltem őket az emlékeimből, így nem ismertem fel a saját anyámat. Egyszercsak térdre borult előttem, és bocsánatért esedezett. Azt mondta, hogy az egészet apám akarta, és hogy nem engedte neki, hogy felkeressen, mert most már nem tartozom a családhoz. De azóta meghalt (sajnos nagyon késői gyerek voltam, mindkét szülőm öreg volt). Ekkor megfogtam a nő kezét, talpra állítottam, és belenéztem a szemébe. És azt mondtam, hogy én nem haragszom a nénire, mert ő már nem az életem része. És becsuktam az ajtót.
Ez volt életem legrosszabb döntése. Eldobtam magamtól az utolsó reményt is, hogy visszakapjam anyám. Mert aznap este szívrohama volt, amibe belehalt. Olyan érzéssel fekszem le azóta is minden nap, hogy megöltem az anyám. Iszonyú érzés. De ettől függetlenül boldog ember vagyok, mert van egy párom, aki megkérte a kezem, és szeretem, és ő is szeret engem. Nincs annál fontosabb az életben, mint hogy legyen egy ember, aki tiszta szívből szeret. Mert csak a szeretet tud életben tartani.
Köszönöm, hogy végigolvastad az életem ebben a pár sorban.
RSS Feed