Halihó!
Bea vagyok, 21 éves. Nekem sem volt egyszerű "előbújni" - ahogy egyikünknek sem volt/lesz az!
Bea vagyok, 21 éves. Nekem sem volt egyszerű "előbújni" - ahogy egyikünknek sem volt/lesz az!
Mióta biztos vagyok abban, hogy ki is vagyok, és mit is szeretnék, nagyon sok kiskori emlék és kusza érzés tisztult ki bennem.
Pl.: már óvodában volt egy lány... szép arca volt... szép hosszú sötét haja... és valahogy mindig csodálattal bámultam, de mivel én a fiúkkal játszottam, napjaim nagy részében nem nagyon tudtam hozzá "közelebb" kerülni, de valamiért nagy késztetést éreztem erre, természetesen nem tudtam magamban hova tenni ezt a kusza érzést, hiszen még pici voltam.
Majd később általános iskola 3. osztályában szintén volt egy lány... akivel kapcsolatban ugyanezt éreztem... valamiért késztetést éreztem, hogy barátkozzak vele, jóban is voltunk, és együtt jártunk táncra. Emlékszem, mikor ő táncolt... nem is tudom... már akkor annyira finom és nőies volt, és nem értettem, miért tetszik ez nekem ennyire! És ami számomra érdekes volt, hogy fiúkkal kapcsolatban sosem volt még csak hasonló érzésem se, mindig eljátszottam, elhülyültem velük, de ennyi.
Később éltem a "normális" hetero életem (bár sosem voltam hetero, csak maximum biszex, csak szerettem volna elhitetni az emberekkel, hogy az vagyok!)
Volt barátom is, de valahogy a bulik alkalmával mindig sikerült 1-2 barátnőmmel összekavarodni.... Élveztem, finom érzés volt, és egy idő után valahogy elkezdtem ezt az érzést hajszolni. Miközben fűztem a csajok agyát... Bulikban kavargattam velük, élveztem, hogy én hódíthatok... Nem is gondolkoztam el azon, hogy ez normális-e... szimplán élveztem, és kész.
Eközben volt egy barátom (9 hónapig), de nem mondanám igazi kapcsolatnak, inkább csak ilyen "diákszerelemnek". Elvoltunk, néha taliztunk és ennyi, vele le sem feküdtem. Tehát volt kapcsolatom de nem nagyon érdekelt.
Persze később szingliként kavartam pasikkal is.... Érezni "akartam" azt, amit akkor érzek, ha egy nő csókol meg... de egyikőjüknél sem éreztem... de hát..."ez a normális!" mondogattam magamban, és reméltem, hogy majd jön valaki... egy srác, aki kiváltja azt a szintű érdeklődést belőlem, amit a nők nagy része kiváltott!
Már akkor is (középsuliban) volt egy jó barátom, egy srác. Sokat lógtunk együtt, sokat beszélgettünk, nagyon szerettem vele lenni! Suli mellett egy helyen is dolgoztunk, akkor mélyült el leginkább a dolog. Egy idő után benne ez átfordult, és többet szeretett volna, néha elcsattant egy csók, de én betudtam amolyan "baráti csóknak". Járni szeretett volna velem, én nem igazán akartam... mert jó barátom volt, és nem akartam, hogy ez megszakadjon, de gondoltam, már így is olyanok vagyunk, mint egy pár... Állandóan együtt lógtunk, motoroztunk stb... hát próbáljuk meg!
Jól megvoltunk, azt hittem, megtaláltam azt, akit kerestem, kötődtem hozzá, de szerelem nem alakult ki bennem. Közben a csajok iránti vonzalmam nem csitult, csak egy kis időre, és egy buli alkalmával lefeküdtem az egyik barátnőmmel. Ő volt az első (mivel csajjal történt a dolog, nem vettem úgy, hogy ez megcsalásnak számítana!) Mivel az a barátnőm teljesen heteonak vallja magát (nem úgy tűnt), nem is igazán beszéltünk utána erről a dologról... pedig én nagyon szerettem volna, később még el-el csattant 1-2 csók, utána még egyszer lefeküdtünk, és abbamaradt a dolog.
Mikor még tartott a kapcsolatunk azzal a sráccal, a sulinkban megismertem valakit... egy nőt... szimpatikus, jó fej volt, de meg sem fordult bennem, hogy bármi legyen, nem is tetszett. Férjnél volt, plusz olyan beosztásban is volt, hogy ez kivitelezhetetlen lett volna. De mégis bennem volt az az érzés... ugyanaz a "meg kell ismernem" dolog. Kialakult köztünk egy baráti viszony, több közös volt bennünk, egy idő után elkezdtünk találkozgatni, elmélyült a kapcsolatunk, és egy beszélgetés alkalmával elszóltam magam, hogy már voltam lánnyal. Elkezdett faggatni... és megnyílt nekem, hogy őt is nagyon érdeklik ezek a dolgok, stb... Ezen nagyon meglepődtem, de legalább volt még egy közös témánk! Sokat beszélgettünk erről... mígnem arra eszméltem fel, hogy igencsak kacérkodunk egymással (tudtam, hogy nem lenne szabad, és próbáltam tenni ellene, de mint tudjuk, a tiltott gyümölcs....) Az első ilyen beszélgetéstől számítva kb 2 hónap múlva megtörtént az első csók....amire már nagyon vágytunk, majd rá ismét 2 hónapra lefeküdtünk. Tehát nem siettük el a dolgokat. Végülis egy nagy szerelem lett belőle!
Mellette még megvolt a barátom, de őt is szerettem, nem akartam bántani, viszont már egyáltalán nem vágytam rá, és csak azon agyaltam, mi legyen... hogy mondjam el, hogy vége... és hogy egyáltalán eldobjam-e úgy, hogy az a nő, akibe szerelmes vagyok, sosem lehet az enyém! Végülis csak húztam a dolgokat, míg megunta, hogy nagyon passzív vagyok vele... és megtette ő... kidobott, ezzel megkönnyítve a dolgom, bár nagyon fájt, mégis jobb volt így. Akkor már biztos voltam abban, hogy soha nem lesz több pasim!
Barátnőmmel jól megvoltunk, 1-2 hátráltató dolgot leszámítva.
Ahogy múlt az idő, egyre többször fordult elő a suliban, hogy voltak kétértelmű megjegyzéseim, olyan megnyilvánulásaim, amiből teljesen le lehetett venni, hogy mi is a helyzet velem... és nem zavart egyáltalán, sőt, sokszor késztetést éreztem, hogy elüvöltsem magam, hogy meleg vagyok! El is mondtam pár embernek, és nagy szerencsémre mindenki úgy reagált rá, hogy "Attól te még te vagy, és ugyanúgy imádom a hülye fejed!" vagy: "wáá tök jó, én is ki akarom próbálni csajjal, és milyen??" és a fiúk (hát persze) "csajozhatunk akkor együtt!!"
A kapcsolatomban az az 1-2 hátráltató dolog idővel egyre nehezebb volt... egyre inkább elnyomott... nem lehetett az enyém, amennyire szerettem volna, bár éreztem, hogy úgy szeret, mint még senki azelőtt, egy idő után gyengült, és ez is "kevés" volt.
Végülis vége lett... nagyon nehezen és hosszadalmasan... Másfél évig voltunk együtt.
Már a kapcsolatunk alatt azon agyaltam, hogy anyunak hogy mondjam el. Vajon mit reagálna... nagyon kikívánkozott belőlem. De mivel... nem szépítem (és tudtam, hogy nem helyénvaló), de egy férjezett asszonnyal voltam együtt, akit ő is ismert mint barátomat, ha akkor hozakodom elő vele, hogy meleg vagyok, tutira összeállt volna neki a kép. Tehát már nagyon fusztrált a dolog, és mikor vége lett ennek a kapcsolatnak, rá 1-2 hónapra mondtam el neki. Nem fogadta a legjobban, de annyira rosszul sem. "Ez ellen nem tudok tenni, tudom, hogy te sem tudsz, megpróbálom elfogadni, de egyenlőre nem nagyon szeretnék tudni az ilyesfajta dolgaidról! Idő kell, míg helyrerakom magamban a dolgokat!"
Azóta sem igazán beszélünk erről... bár van most barátnőm. De sajnos messze lakik, és ha nálunk van, akkor minimum 4-5 napot, tehát 100%, hogy anyu tudja, hogy ő a barátnőm, és nagyon jól kijönnek, aminek én örülök a legjobban!!
Hát ez volt az én kis történetem.
Pl.: már óvodában volt egy lány... szép arca volt... szép hosszú sötét haja... és valahogy mindig csodálattal bámultam, de mivel én a fiúkkal játszottam, napjaim nagy részében nem nagyon tudtam hozzá "közelebb" kerülni, de valamiért nagy késztetést éreztem erre, természetesen nem tudtam magamban hova tenni ezt a kusza érzést, hiszen még pici voltam.
Majd később általános iskola 3. osztályában szintén volt egy lány... akivel kapcsolatban ugyanezt éreztem... valamiért késztetést éreztem, hogy barátkozzak vele, jóban is voltunk, és együtt jártunk táncra. Emlékszem, mikor ő táncolt... nem is tudom... már akkor annyira finom és nőies volt, és nem értettem, miért tetszik ez nekem ennyire! És ami számomra érdekes volt, hogy fiúkkal kapcsolatban sosem volt még csak hasonló érzésem se, mindig eljátszottam, elhülyültem velük, de ennyi.
Később éltem a "normális" hetero életem (bár sosem voltam hetero, csak maximum biszex, csak szerettem volna elhitetni az emberekkel, hogy az vagyok!)
Volt barátom is, de valahogy a bulik alkalmával mindig sikerült 1-2 barátnőmmel összekavarodni.... Élveztem, finom érzés volt, és egy idő után valahogy elkezdtem ezt az érzést hajszolni. Miközben fűztem a csajok agyát... Bulikban kavargattam velük, élveztem, hogy én hódíthatok... Nem is gondolkoztam el azon, hogy ez normális-e... szimplán élveztem, és kész.
Eközben volt egy barátom (9 hónapig), de nem mondanám igazi kapcsolatnak, inkább csak ilyen "diákszerelemnek". Elvoltunk, néha taliztunk és ennyi, vele le sem feküdtem. Tehát volt kapcsolatom de nem nagyon érdekelt.
Persze később szingliként kavartam pasikkal is.... Érezni "akartam" azt, amit akkor érzek, ha egy nő csókol meg... de egyikőjüknél sem éreztem... de hát..."ez a normális!" mondogattam magamban, és reméltem, hogy majd jön valaki... egy srác, aki kiváltja azt a szintű érdeklődést belőlem, amit a nők nagy része kiváltott!
Már akkor is (középsuliban) volt egy jó barátom, egy srác. Sokat lógtunk együtt, sokat beszélgettünk, nagyon szerettem vele lenni! Suli mellett egy helyen is dolgoztunk, akkor mélyült el leginkább a dolog. Egy idő után benne ez átfordult, és többet szeretett volna, néha elcsattant egy csók, de én betudtam amolyan "baráti csóknak". Járni szeretett volna velem, én nem igazán akartam... mert jó barátom volt, és nem akartam, hogy ez megszakadjon, de gondoltam, már így is olyanok vagyunk, mint egy pár... Állandóan együtt lógtunk, motoroztunk stb... hát próbáljuk meg!
Jól megvoltunk, azt hittem, megtaláltam azt, akit kerestem, kötődtem hozzá, de szerelem nem alakult ki bennem. Közben a csajok iránti vonzalmam nem csitult, csak egy kis időre, és egy buli alkalmával lefeküdtem az egyik barátnőmmel. Ő volt az első (mivel csajjal történt a dolog, nem vettem úgy, hogy ez megcsalásnak számítana!) Mivel az a barátnőm teljesen heteonak vallja magát (nem úgy tűnt), nem is igazán beszéltünk utána erről a dologról... pedig én nagyon szerettem volna, később még el-el csattant 1-2 csók, utána még egyszer lefeküdtünk, és abbamaradt a dolog.
Mikor még tartott a kapcsolatunk azzal a sráccal, a sulinkban megismertem valakit... egy nőt... szimpatikus, jó fej volt, de meg sem fordult bennem, hogy bármi legyen, nem is tetszett. Férjnél volt, plusz olyan beosztásban is volt, hogy ez kivitelezhetetlen lett volna. De mégis bennem volt az az érzés... ugyanaz a "meg kell ismernem" dolog. Kialakult köztünk egy baráti viszony, több közös volt bennünk, egy idő után elkezdtünk találkozgatni, elmélyült a kapcsolatunk, és egy beszélgetés alkalmával elszóltam magam, hogy már voltam lánnyal. Elkezdett faggatni... és megnyílt nekem, hogy őt is nagyon érdeklik ezek a dolgok, stb... Ezen nagyon meglepődtem, de legalább volt még egy közös témánk! Sokat beszélgettünk erről... mígnem arra eszméltem fel, hogy igencsak kacérkodunk egymással (tudtam, hogy nem lenne szabad, és próbáltam tenni ellene, de mint tudjuk, a tiltott gyümölcs....) Az első ilyen beszélgetéstől számítva kb 2 hónap múlva megtörtént az első csók....amire már nagyon vágytunk, majd rá ismét 2 hónapra lefeküdtünk. Tehát nem siettük el a dolgokat. Végülis egy nagy szerelem lett belőle!
Mellette még megvolt a barátom, de őt is szerettem, nem akartam bántani, viszont már egyáltalán nem vágytam rá, és csak azon agyaltam, mi legyen... hogy mondjam el, hogy vége... és hogy egyáltalán eldobjam-e úgy, hogy az a nő, akibe szerelmes vagyok, sosem lehet az enyém! Végülis csak húztam a dolgokat, míg megunta, hogy nagyon passzív vagyok vele... és megtette ő... kidobott, ezzel megkönnyítve a dolgom, bár nagyon fájt, mégis jobb volt így. Akkor már biztos voltam abban, hogy soha nem lesz több pasim!
Barátnőmmel jól megvoltunk, 1-2 hátráltató dolgot leszámítva.
Ahogy múlt az idő, egyre többször fordult elő a suliban, hogy voltak kétértelmű megjegyzéseim, olyan megnyilvánulásaim, amiből teljesen le lehetett venni, hogy mi is a helyzet velem... és nem zavart egyáltalán, sőt, sokszor késztetést éreztem, hogy elüvöltsem magam, hogy meleg vagyok! El is mondtam pár embernek, és nagy szerencsémre mindenki úgy reagált rá, hogy "Attól te még te vagy, és ugyanúgy imádom a hülye fejed!" vagy: "wáá tök jó, én is ki akarom próbálni csajjal, és milyen??" és a fiúk (hát persze) "csajozhatunk akkor együtt!!"
A kapcsolatomban az az 1-2 hátráltató dolog idővel egyre nehezebb volt... egyre inkább elnyomott... nem lehetett az enyém, amennyire szerettem volna, bár éreztem, hogy úgy szeret, mint még senki azelőtt, egy idő után gyengült, és ez is "kevés" volt.
Végülis vége lett... nagyon nehezen és hosszadalmasan... Másfél évig voltunk együtt.
Már a kapcsolatunk alatt azon agyaltam, hogy anyunak hogy mondjam el. Vajon mit reagálna... nagyon kikívánkozott belőlem. De mivel... nem szépítem (és tudtam, hogy nem helyénvaló), de egy férjezett asszonnyal voltam együtt, akit ő is ismert mint barátomat, ha akkor hozakodom elő vele, hogy meleg vagyok, tutira összeállt volna neki a kép. Tehát már nagyon fusztrált a dolog, és mikor vége lett ennek a kapcsolatnak, rá 1-2 hónapra mondtam el neki. Nem fogadta a legjobban, de annyira rosszul sem. "Ez ellen nem tudok tenni, tudom, hogy te sem tudsz, megpróbálom elfogadni, de egyenlőre nem nagyon szeretnék tudni az ilyesfajta dolgaidról! Idő kell, míg helyrerakom magamban a dolgokat!"
Azóta sem igazán beszélünk erről... bár van most barátnőm. De sajnos messze lakik, és ha nálunk van, akkor minimum 4-5 napot, tehát 100%, hogy anyu tudja, hogy ő a barátnőm, és nagyon jól kijönnek, aminek én örülök a legjobban!!
Hát ez volt az én kis történetem.
RSS Feed