Visszakanyarodva a témához, ez a környezet segít ahhoz, hogy elfogadjam magam, és például itt is tudjak írni egysmást.
Régebben sokkal nagyobb volt bennem a melegséggel szembeni gátlásosság, az utóbbi időben azonban van egy-két barátom is, aki szintén meleg, és tudunk beszélgetni személyesen is meleg témákról. (Jól jellemzi a dolgokat például, hogy a Fiúk a klubból c. sorozatot is csak most, 24 évesen néztem meg először...)
Tehát szerintem nagyon fontos, hogy mielőtt elmondanád bárkinek is, aki hetero, szerezz meleg barátokat, akikkel könnyen megérteted magad, és úgy sokkal könnyebb lesz. Jó, ha vannak beszélgetőpartnerek, és itt nem netes, hanem szemtől szemben ismeretségekre gondolok. Sokszor van, hogy társaságban, buliban a csajokról, hetero témákról megy a szó fiúk közt, és akkor mit csinálhat a meleg srác? Leginkább iszik csendben. Meleg társaságban meg önmaga lehet az ember.
Visszafelé menve az időben, volt azonban, hogy kiderült rólam a nemi irányultságom. Az egyetemi évek alatt, mikor kollégiumban laktam, szerelmes lettem egy fiúba, aki azonban nem viszonozta az érzéseimet, lévén hetero volt, csak én nem akartam ezt magamban elhinni/elfogadni. Sajnos, mivel a szerelem vakká tett, egyre jobban belehabarodtam. Egyik legjobb barátom volt, jó volt vele beszélgetni bármiről, közös érdeklődés volt hobbi-témákban, továbbá elég "meleges" külsővel áldotta meg a sors - vékony, finom, majdhogynem nőies alkat. És ő volt az első nagy szerelmem, akivel le tudtam volna élni egy egész életet.
Mikor bevallottam neki, hogy mit érzek iránta, mondta, hogy ő nem meleg; még nem is lett volna nagy gond, de még mindig vak voltam. Sok családi problémája is volt akkoriban, igyekeztem vele lenni, meg - bár ezt nem szabad ilyen helyzetben - drága ajándékokkal ellátni. Persze nem fogadta el...
Egy idő múlva aztán kiderült, hogy a közös barátaink nagyrésze is tudja már, hogy mi van kettőnk között (valamikor, valakiknek elmondta a srác, de nem hibáztatom így utólag persze, mert hát tényleg nem hagytam békén). Ekkor sokukkal megromlott a viszonyom, de később rendeződött (ma sem tudom sokukról, hogy ki mit gondol rólam pontosan, hogy kisiklás volt-e a dolog, vagy sem).
Elkeseredettségemben később már öngyilkosságon is járt az eszem, nem tudtam semmire se gondolni, csak rá. Egyik este beültem a kocsimba, és vezetés közben is ő járt a fejemben... aztán a szalagkorlát fogott meg. Körülbelül itt gondolkodtam el a dolgokról, hogy stop.
Tanulság: ne legyél vak semmilyen körülmények között. A szerelem nem mentség erre, senkire nem lehet ráeröltetni ilymódon az akaratunkat.
Jelenleg haveri társaságot igyekszem építeni, ahol hasonló érdeklődésű emberek vannak. Ki tudja, talán jön valaki, akivel több is lehet; de csak barátkozás célból is. Fenn vagyok GayRomeo-n, és bár az internetes ismerkedés a melegek számára a legveszélytelenebb-legeredményesebb módszer, nem igazán jön be. Jó lenne az életben találni valakit, akivel csak úgy összehoz a sors. Mivel elég maszkulin a külsőm, nem néznek melegnek az utcán, de ha valaki rákérdez, most már nem mondok nemet :-)
AleX 24