Egy 21 éves vidéki srác vagyok, és azért írom le a történetem, mert nem tudom, hogy csak én vagyok-e ebben a helyzetben, vagy mások is. Hogy miről is beszélek? Na jó, kezdjük az elején. Azt hiszem, valamikor 12 évesen elkezdődött ez már, de egészen tavalyig nem vallottam be magamnak.
Megismerkedtem egy lánnyal, aki nem tudta addig rólam, hogy mi újság velem, és szeretett volna tőlem többet is, mint barátság, így el kellett mondanom neki. Ő volt az első, aki megtudta. Azóta ő az, akinek minden egyes csalódást vagy örömöt el tudok mondani és megért. Viszont nagyon féltem attól, hogy a tesóim, illetve anyukám hogy fognak reagálni rá, ha elmondom. Egyik nap két bátyámmal elmentünk kicsit iszogatni, beszélgetni, és az egyiknek elmondtam. Pont annak, akiről azt gondoltam, hogy egy homofób ember. Hál' istennek tévedtem. Szerencsére nagyon sokat változott azóta a kapcsolatunk. Sokkal többet beszélgetünk a másságomról is, de minden másról is. Viszont anyumnak biztosan nem fogom elmondani, amíg itthon lakom, mert egy előző történetet olvasva, az én muterom sem értené meg. Nagyon régimódi. Igaz, hogy jó a kapcsolatunk, de épp ezért nem mondom el. Nem szeretném elrontani ezzel.
Nos, a történetem jelenleg ott tart, hogy kb. 10-15 ember tudja, hogy meleg vagyok. Azok az emberek, akikben megbízom, és akik közel állnak hozzám. Mind hetero, és volt köztük olyan is, aki nem értette, kérdezgetett "rólunk". Azt hiszem azzal, hogy elmondtam őszintén, hogy mit is érzek, kicsit segítettem egy heteroszexuálisnak abban, hogy máshogy lássa a melegeket. Viszont nagyon nehéz volt idáig eljutni, és sokszor zuhanok vissza oda, hogy nem tudom elfogadni magam. Remélem ez idővel el fog múlni, és remélem, hogy kicsit tudtam segíteni másoknak is a történetemmel!