A dolgok az utóbbi időszakban kezdtek felpörögni. Az első találkozásom megtörtént egy meleg illetővel, beszélgettünk egy csomót, de nem voltunk annyira egymásnak az esetei. Nem sikerült megfognia. Viszont az éjszakát szerette volna kihasználni, de az nekem egyrészt nem ment, és nem rögtön arra volt szükségem, ezért nem történt semmi (ezt sem bánom a legkevésbé sem), szóval utána többet nem találkoztunk.
Utána jött egy keresgélős időszakom, egyfolytában kerestem éjszakákon át a társkeresőkön, hogy találjak valakit. Volt egy profil, aminek a képe is megfogott, illetve a szöveg is, ami oda volt írva. Gyakorlatilag ugyanaz volt az igény, mint nálam. Írtam hát neki egy üzenetet. Válaszolt, és felvettük msn-en a kapcsolatot. Néhány beszélgetés után elhívott magához, és egyik péntekre beszéltük meg a találkozót. Sokat beszélgettünk és tetszett, hogy értelmes, érző ember. Megfogott, és én is megfogtam már az első nap. Nagyon megszerettük egymást, egy hullámhosszon vagyunk minden téren, mindegyikünk azért szereti a másikat, aki, és hihetetlen szituáció alakult ki kettőnk között... Olyan, amilyet eddig soha el sem tudtam képzelni. Nem gondoltam volna, hogy sikerül találnom egy ilyen embert. És ő sem gondolta volna. Mindketten nagyon boldogok vagyunk, és nagyon szeretjük egymást.
A vicces az volt, hogy mikor az embernek összejön egy ilyen dolog, nagyon jó érzés ezt elmesélni, megosztani valakivel. Rólam senki sem tudta, hogy meleg vagyok! Úgy gondoltam, elmondom végre ezt a dolgot a testvéremnek. Nagyon szoros kapocs van közöttünk, és mindig is az volt, ennek ellenére sem mertem neki elmondani egészen máig. Az egész a lehető legpozitívabban sült el. Azt hittem, meg fog utálni.. azt hittem, le fog nézni. Először meglepődött ugyan, hiszen azt mondta, ő soha nem nézte volna ki belőlem, hogy a férfiakat szeretem. Viszont amiket utána mondott, és ahogyan mondta, annál jobb érzést soha nem okozott. Látszott rajta, hogy nem megnyugtatni akar, hogy nem hazudozik, hogy neki ezzel nincs baja. Épp ellenkezőleg. Örült, hogy boldog vagyok, és le is szidott, hogy miért nem mondtam el előbb, hiszen látta rajtam, hogy valamit titkolok előtte, és félt, hogy valami baj van. Viszont azt mondta, most már nyugodt és boldog ő is, hogy tudja, nincs semmi baj, és boldog vagyok. Hihetetlen volt, ahogyan beszélt. Azt mondta, hogy pontosan tudja, hogy ezt nem én választottam, és egyáltalán nem néz le emiatt, csak azt bánja, hogy mennyit kellett szenvednem ez végett! Azt mondta, nem kell magyarázkodnom, őt nem érdekli, hogy milyen a szexuális vonzódásom, őt csak az érdekli, hogy boldog legyek. Azt mondta, nagyon örül, hogy elmondtam neki, és nagy kő esett le a szívéről, hogy csak ennyiről van szó. Amikor nekiálltam magyarázkodni, hogy nem tehetek róla, küzdöttem a melegségem ellen, de képtelenség legyőzni stb. stb., akkor megkérdezte, hogy "Boldog vagy?", és én azt feleltem: " Igen." És erre ő: " Hát akkor meg? Nem azért jöttünk erre a világra, hogy boldogok legyünk? És mi szabjon gátat a boldogságnak? Szerintem semmi se! Miért kellenek ezek a korlátok egyáltalán, hogy hetero vagy buzi? Emberek vagyunk, ha ti ketten boldoggá teszitek egymást, akkor mi más számít? Én örülök, hogy találtál egy olyan embert akivel ilyen jól érzed magad!" És ezt mind annyira őszintén mondta, amikor magyarázkodni próbáltam, folyton belevágott a szavamba, hogy nem kell, és tökéletesen megért, és átlát mindent, és azt mondta: most, hogy elmondtam neki, még jobban szeret engem!
Elegem volt már abból, hogy titkolóznom kellett, és nagyon örülök neki, hogy ennyire jól sült el az előbújásom a testvéremnek. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem utált meg ezért, és ez nagyon jó érzés volt! Aki úgy érzi, hogy közeli kapcsolatban van valakivel lelkileg, szerintem nyugodtan elmondhatja az illetőnek, ha nagyon szeretné. Ha az illető értelmes, érzelmes ember, akkor biztos vagyok benne, hogy megérti. Hihetetlen élmény volt látni azt, hogy csupán meglepődés volt az elején, az is csak azért, mert nem tudta elképzelni rólam, és nagyon jó érzés volt, amilyen véleményen volt a dologról, és amilyen reálisan átlátta a dolgokat. Nem bántam meg, hogy elmondtam neki!