Évek óta figyelem a rendőri biztosítást, de lényegi változás nem történt: maradnak a kordonok, sok a rendőr, de igazán nem védenek meg minket a felvonulás előtt, alatt és után. Csupán elijesztésre jók, de ha valaki tényleg buzit akar verni, az tőlük még tud. Vagy megfélemlíteni, mocskosbuzizni, gyűlöletet kelteni… |
Következzék Steve írása - aki az idén vállalta, hogy vezeti a menetbiztosító önkénteseket, együttműködve a helyszínen a rendőröket vezető tisztekkel - a rendőri „védelem” hiányosságairól:
„A rendőri biztosítás az idei Pride-on
Előzetes diszklémer: az idén a Pride szervezőinek kérésére beugrós önkéntesként én végeztem a menetkísérők koordinálását az önkéntes aktivisták segítségével lebonyolított toborzástól a helyszíni megvalósításig. Viszont nem vagyok a Pride szervezője, sem a szervező Szivárvány Misszió Alapítvány munkatársa, azaz ha akarnék sem nyilatkozhatnék a nevükben, így az alább leírtak csak az én magánvéleményemet tükrözik.
A rendőri biztosítás katasztrofális volt.
Nem több, mint 30-40 szélsőséges huligán miatt az egész város lekordonozásra került, és a rendőrség így sem tudta biztosítani sem a biztonságos beléptetést, sem a vonulás zavartalanságát, sem az eredetileg megbeszélt távozási útvonalat, dacára annak, hogy több ezer(!) fővel vonultak fel.
Ez nem csak nonszensz, hanem végtelenül felháborító és aggasztó is.
Először hadd térjek ki a pozitívumokra, ezzel ugyanis gyorsan megleszek. A demonstrációk bejelentését fogadó, a részleteket leegyeztető és a rendőrséget a helyszínen koordináló BRFK Biztosítási Osztályának képviselői nagyon profin és lelkiismeretesen végezték a munkájukat. Emellett a rendőrség fizikailag hatalmas létszámmal vonult fel, ami legalábbis egy szándékot jelez. Végül pedig a kordonon belül összesen egyetlen esetben történt konfliktus.
Sajnálatos módon ez édeskevés volt, így innentől a negatívumok jönnek, csak az idén legfontosabbakat kiválogatva.
1) A rendőri erők totálisan inkompetensek voltak, a veszélyes helyzeteket egyáltalán nem, vagy csak késve és úgy-ahogy kezelték
A törvény által előírt, és az egyeztetéseken is rögzített leosztás mindig az, hogy a rendezvény biztonságát a rendőrség garantálja, a résztvevőkkel való foglalkozás, beléptetésnél a biztonsági ellenőrzés, és annak eldöntése, hogy ki nem jöhet be, pedig a szervezők feladata, amit jelen esetben a menetkísérők végeznek. A rendőrség ugyanis nem döntheti el, hogy egy bármilyen demonstrációra ki mehet be, mi viszont ha akarnánk sem léphetnénk fel fizikailag senki ellen, ezért mindenki csinálja a maga dolgát: a rendőrség magától is biztosít, és ha valaki a felszólításunk ellenére sem távozik, eltávolítják. Ebből részükről semmi nem történt meg.
1a) Az érpataki polgármester és szélsőjobbos társasága benyomulási kísérletekor 20-30 percen keresztül semmilyen rendőri fellépés nem volt.
A bejönni kívánók ugyan ekkor még nem voltak fizikailag erőszakosak, de mindenki láthatja a videókon, hogy teljesen elállták az utat, folyamatosan ordítottak, és a menetkísérők saját testükkel eléjük állva tudták csak kint tartani őket. A jogszabályoknak megfelelően közöltük velük, hogy nem jöhetnek be a rendezvény területére, és felszólítottuk őket, hogy távozzanak. Mivel ezt nem tették meg, a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége lett volna. Mögöttünk (a kordonon belül) 2 méterre álltak rendőrök, és szó nélkül nézték az egészet, arra sem reagálva, amikor a demonstráció bejelentésében megjelölt kapcsolattartó személyként, egyben a menetkísérők koordinátoraként kértem a segítségüket, konkrétan faarccal bámultak tovább, szó szerint meg se rezzenve arra, hogy egyáltalán valaki beszél hozzájuk. A Biztosítási Osztály tagjai eközben erősítést próbáltak hívni, ami minimum 20 perc múlva érkezett meg (az elvileg minden sarkon rendőrökkel megerősített környékről), és kezdték igazoltatni a bejönni próbálókat, azonban a bejáratot nem szabadították fel, így a továbbiakban a Kossuth téri metróhoz és Szabadság térhez legközelebb eső bejáraton (Honvéd-Kálmán Imre sarok) nem lehetett belépni. Ez azért is nagyon súlyos probléma volt, mert aki ide érkezett, az a két szomszédos beléptető pont egyikét sem tudhatta elérni. A Bajcsyn nyitott beléptető pont megközelítését a Kálmán Imre utcából érkezve végig a Vadász utcában húzott kordon akadályozta meg, és szinte egészen az Arany János utcai metrómegállóig kellett volna valami isteni ösztöntől vezérelve visszamenni az embereknek azokban az utcákban, ahol ekkor pont a széljobbosok is kóboroltak. A másik, az Alkotmány utca túloldalán, a Honvéd-Szalay sarkon lévő beléptető pont megközelítéséhez pedig a Kossuth téren kellett volna keresztül menni, ami az ott zajló ellendemonstráció miatt kifejezetten elkerülendő terület volt.
1b) A Vadász-Kálmán Imre sarkon feltorlódott tömeg nem tudott belépni, és szinte senki nem védte őket.
A fenti szituáció miatt a Kálmán Imre utcában több száz ember gyűlt össze, akik jó ideje sikertelenül próbáltak csatlakozni a rendezvényhez, és egyre feszültebben kóboroltak a nekik folyamatosan beszólogató szélsőjobbosok között. Ebben az időben kizárólag az önkéntes menetkísérők védelmére számíthattak, akik saját maguk igyekeztek beállni a két csoport közé. Ezt aláhúznám: az utcán a biztonságot olyan önkéntesek (többségében fiatal lányok) igyekeztek saját testi épségük kockáztatásával megoldani, akik konkrétan hostessi feladatokra jelentkeztek és arra is lettek felkészítve. De ha a szituáció nem lett volna elég rossz, egyszer csak a széljobbosok csoportosan elkezdtek a lezárt beléptetőtől a Vadász-Kálmán Imre sarkon összetömörült tömeg felé vonulni. Ekkorra a jelek szerint elég határozottá tett a szükséghelyzet, és gyakorlatilag ráparancsoltam a kordon mögött álló rendőrnek, hogy ezt a kordont most azonnal nyissa ki, ami a nap folyamán az első és egyben utolsó alkalom volt, amikor egy biztonsági kérésemre egy szolgálatot teljesítő rendőr reagált, megnyitottuk a kordont, és a menetkísérők azonnal megkezdték a szokásos (bár a gyorsaság kedvéért jóval felületesebb) biztonsági ellenőrzéssel egybekötött beléptetést. (Ennek során megkérjük az érkezőket, hogy mutassák meg a táskájuk tartalmát, fegyverek, petárdák stb behozását kiszűrendő,) Ekkor hangzott el két fegyverből leadott lövésnek hangzó pokolian erős durranás a felénk nyomuló szélsőjobbosok irányából (jóval későbbi információk szerint hanggránátok voltak, de ezt még jó ideig nem tudtuk). Átrohanva a tömeg azon oldalára, 20-30 huligán elől lassan visszavonuló, nagyjából tucatnyi rendőrből álló sorfalat láttunk. Valamint azt, hogy a huligánok befutnak egy keresztutcába, hogy a háztömb megkerülésével a hátunkba kerüljenek, ahol helyben lakó nyugdíjas házaspártól kisgyerekekig pont azok voltak, akik a legtávolabb akartak kerülni a konfliktustól. Rendőr értelemszerűen egy szál sem. A megoldás az lett, hogy kb a teljes kordont félretolva, bármiféle ellenőrzés nélkül villámgyorsan betoltuk a tömeget az Alkotmány utcába, amihez nem csak rendőri segítségünk nem volt, de ezáltal szinte garantálttá vált, hogy mi magunk juttatunk közénk vegyülni igyekvő széljobbosokat is a felvonulásba.
1c) A Városligetben a rendőrök kizárták a hátsó beléptető pontnál bejönni próbáló embereket.
Ugrunk egyet, legyen példa a beérkezés utánról is. A Városliget hátánál lévő beléptető pontot eredetileg nem engedélyezte a rendőrség, a megbeszéltek szerint kizárólag a Műcsarnok felől lehetett volna belépni. Azonban időközben a Kertembe egyébként is érkező vendégek miatt meggondolták magukat, így két csoportunk még a menet érkezése előtt előre ment beléptetni, közvetlenül a Kertem mögötti kordonhoz. A menet beérkezte után nem sokkal azonban a rendőrök lezárták ezt a kaput, miközben legalább tucatnyian álltak még odakint ruházatuk alapján egyértelműen a Pride-ra érkezett emberek, és a menetkísérőink kérték, hogy hadd engedjék be őket. Ezeknek az embereknek végül el kellett indulniuk a kordonon kívül a rendőrök által is veszélyesnek tartott Városligeten át (hiszen pont erre hivatkozva zárták a kaput), bízva benne, hogy épségben eljutnak a Dózsa György útig, ahonnan a Műcsarnok háta mögött vissza tudnak jönni.
Ezeken felül bőven volt számos “apróbb” eset, folyamatosan esnek be hozzám mailben a menetkísérőktől. Az érdekesség kedvéért ez például pont a poszt megírása közben jött az egyik legbékésebbnek számító sarokról (bejelentett demonstráción vagy be nem jelentett gyülekezésen eltakart arccal megjelenni rendzavarás szabálysértése):
a xxxxxxxxxx utcai saroknál, ahol egy csomó kopasz szaladgált, egy részük sállal eltakart arccal, a rendőr akinek szóltam, és aki egyedül állt ott, azt bírta mondani, hogy ő próbaidős(!) és nem tud csinálni semmit… szerintem, ha ott vmi történik, nekünk kellett volna őt megvédeni
Összességében nekem - kívülről, de közelről látva a rendőrség munkáját - az a benyomásom alakult ki, hogy a rendőrök többsége gyakorlatilag nem végezte a munkáját, a legtöbben egyáltalán nem foglalkoznak az utcán lévők, vagy a beléptető kapukban állók biztonságával, nem reagálnak az orruk előtt zajló veszélyes helyzetekre és minimum szabálysértésekre, de nem csak hogy maximálisan levegőnek tekintik az én intézkedésre vonatkozó kéréseimet, de még a biztosítást vezető parancsnokok utasításait is szinte bojkottálják. Döbbenetes tapasztalat volt.
2) A rendőrség szinte senkit nem állított elő.
Tavaly is írtam hasonló posztot, akkor még valamennyivel megengedőbb voltam, de a kordonokon felül főleg azt nehezményeztem, hogy a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetőket nem állítják elő. Nem csak Pride alatt egyébként hanem szinte soha. A rendőrségnek ugye szabálysértés vagy bűncselekmény esetén intézkedési kötelezettsége van, konkrétan köteles felszólítani az illetőt az adott szabálysértés vagy bűncselekmény abbahagyására, bűncselekmény esetén mindenképpen előállítani, szabálysértés esetén pedig akkor, ha ez szükséges ahhoz, hogy az illető abbahagyjon a szabálysértő magatartással.
Csak hogy érthető legyen mit jelent ez: az erőszakmentes ülő- és állósztrájkoknál, láncolásoknál stb pusztán azért már a fogdára kerülnek a demonstrálók, mert az első rendőri felszólításra nem távoztak, így elkövették a jogszerű intézkedés szabálysértését (diszklémer: köztük többször velem). Nézzétek végig nyugodtan az elmúlt öt év ilyen akcióit, ahol rendőri intézkedésre került sor erőszakmentes, passzív, de demonstrációra jogilag nem használható helyszíneken zajló eseményeken: szinte kivétel nélkül minden alkalommal minden egyes ember ellen szabálysértési eljárás indult, és leggyakrabban minden egyes résztvevő a fogdán kötött ki, de a ritka kivételekkor is a rendőrök elvitték a helyszínről, és amikor meggyőződtek róla, hogy nem fogja folytatni a szabálysértést és egyébként mindenben kooperatív, akkor (a szabálysértési eljárás megindításához szükséges adatai felvétele után) engedték csak el. Ez azt jelenti, hogy létszámtól függően szinte minden egyes alkalommal 15-20-30 vagy akár több ember a fogdán kötött ki, és soha, de soha nem hagyták a rendőrök a közveszélyes ücsörgés folytatását (ami egyébként jogos is, szóval ezzel semmi gond nincs).
Mire tippelnétek, egy bejelentett demonstráció megzavarásáért majd megtámadásáért, rendőrök megtámadásáért, kordon ledöntéséért stb stb hány ember lett szombaton előállítva? Mielőtt válaszolnál, számolj vele, hogy ezen tevékenységek vita nélkül kimerítenek egy rahedli szabálysértést, de ezeken felül konkrétan testi sértés és előkészülete bűncselekményeket, a közösség tagja elleni erőszak és előkészülete bűncselekményeket, az uszítás bűncselekményét, a gyülekezési szabadság megsértése bűncselekményt, a garázdaság bűncselekményét, meg még pár további bűncselekményt, és ezek jellemzően valahol 2-8 év közötti börtönbüntetéssel járnának. Szóval viszonyítva az erőszakmentes polgári engedetlenségi akciók 100%-os előállítási arányához, hány embert állítottak itt elő?
A BRFK közleménye szerint kettő darab embert állítottak elő.
Ez nem újdonság, évek óta zajlik, de minden alkalommal döbbenetes látni, hogy teljesen egyértelműen (és idén már jogász álláspontját is kikértem róla) bűncselekmények zajlanak a rendőrök orra előtt, és ezt hagyják, eszük ágában sincs előállítani őket, akik így egész nap tudják folytatni a műsort.
3) 30-40 szélsőjobbos huligán sikeresen érte el nem csak azt, hogy le legyen zárva az egész város kordonnal, de azt is, hogy a Dózsa György utat és az Andrássyt egész este lezárva kelljen tartani, és emiatt ellehetetlenüljenek egy bejelentett demonstráció tervezett távozási útvonalai.
Általában figyelek arra, hogy ne írjak le olyat, amitől a széljobbereknek kompenzálási kényszerük, vagy épp ellenkezőleg: még nagyobb sikerélményük lehet, de itt nem lehet elmismásolni a témát. Ha megszorzom kettővel a sajtóban megjelent információkat, akkor is max 80 ember, akiknek ráadásul délután 3 óta a fogdán kellett volna ülnie, elérte, hogy több ezer rendőr orra előtt szabadon randalírozhassanak, és emiatt 10.000 ember gyülekezési és szabad mozgáshoz való joga legyen korlátozva inkább. És tényleg nem voltak többen, a Hősök tere pl kongott az ürességtől: akiket egy-egy rövid videón láttok a kordont rázni, azok a teljes brancs voltak. Mégis, a rendőrség valahogy nem tudott velük mit kezdeni, sikeresen megszállva tarthatták a Dózsa György utat, és addig maradhatak, amíg meg nem unták. A menet Ligetbe érkezésekor viszont az általuk jelentett biztonsági veszély miatt fél órán keresztül semerre nem lehetett távozni - pont akkor, amikor több ezer ember egyszerre lép le mindig - szabályos lincshangulatot hozva létre a kordonnál feltorlódó résztvevők között. Amikor pedig végre lehetett távozni, azt csak ugyanazon úton lehetett megtenni, amin érkeztünk, felszállva a Bajza utcai megállónál a kisföldalattira. Aminek a kapacitása több ezer beáramló esetén végtelenül kevés. Gyalog vagy egyénileg viszont senkit nem engedtek a rendőrök semerre, így konkrétan egy órás sor jött létre a földalattira várva (megdobva pánikbetegekkel, klausztrofóbiásokkal stb), az így kitörő felháborodás pedig elhalványította még az iménti lincshangulatot is (és persze mindenki a menetkísérőkön gondolta levezetni a feszültséget, mintha tehettünk volna bármiről, de ez most mindegy).
Összefoglalva.
Őszintén szólva jó ideje bámulom a billentyűzetet, hogy valami következtetést vonjak le, de nem megy. Ahhoz el kéne tudnom képzelni, hogy hogy lehetséges ez az egész. Hogyan lehetséges, hogy aki délelőtt látványosan bűncselekményeket követ el, azt a rendőrség hagyja ugyanezt tenni estig? Hogyan lehet, hogy szolgáltatban lévő rendőrök semmit nem lépnek, amikor civilek veszélybe kerülnek az orruk előtt? Hogyan lehet, hogy egy demonstráción a bejelentő által erre felhatalmazott személy sürgős intézkedési kérésére a helyszínen lévő rendőr még egy pislantással sem reagál? Hogyan lehetséges, hogy pár tucatnyi ember randalírozása miatt több ezer embert kell hosszú időn keresztül a gyülekezési és mozgási szabadságában súlyosan korlátozni? Hogyan lehetséges, hogy ugyanezen pár ember miatt egy egész várost kell kordonnal körbevenni? És végül de egyáltalán nem utolsó sorban: hogyan lehetséges, hogy minden jel szerint a szolgálatot teljesítő rendőrök a rendezvény biztosítását vezető rendőrparancsnokok utasításainak is csak késve, vagy egyáltalán nem engedelmeskednek?
És nincsenek válaszaim. És nem akarok általánosítani: biztos vagyok benne, hogy számos rendőr volt a helyszínen, akik becsületesen végezték a munkájukat, de így egészében egyszerűen katasztrofális volt a helyzet. 2006 óta nekem határozottan pozitív össztapasztalatom volt a rendőrséggel, még az eseti, akár súlyos hibákat beleszámolva is. Egyrészt több demonstráció bejelentőjeként, másrészt több polgári engedetlenségi akción előállítottként is egy folyamatos professzionalizálódást láttam, nem csak a biztosítás vezetése részéről, de az állomány részéről is, mintha minden erejükkel azon dolgoznának, hogy a 2006-os elkúrásnak még az emlékét is lemossák magukról. És ebben érezhetőek voltak repedések már az elmúlt pár évben is (főleg a rendvédelmi szervek ellen hozott törvények és az akkori rendvédelmis demonstrációk óta), de egy ilyen hirtelen összeomlás egyszerűen sokkolt.
Tavaly egyébként 25 menetkísérő volt a meneten, akiknek sokat kellett szaladgálnunk, de semmi külső veszéllyel nem kellett foglalkoznunk, mert nem találkoztunk ilyennel. Felfoghatatlan szerencse, hogy idén először fordítottunk figyelmet a külön toborzásra, aminek hála most 170 menetkísérőnk volt, akiknek elméletileg a beléptetés intézése, az apróbb belső problémák megoldása (“napszúrástól szédül valaki” nagyságrendje), majd a vonulás során a menet egyben tartása kellett volna legyen a feladatuk, és ehhez képest nagy részük az idő jelentős részében az utcán korzózott, embereket terelve el a szabadon kóborló széljobbosok elől, saját testével állva be az útba ha kellett, mindezt hamar abban a tudatban, hogy a rendőrökre akkor sem számíthatunk, ha gáz van. És én nagyon sok mindennel megértő tudok lenni, de attól, hogy a felvonulásra igyekvők biztonsága ennyiszer és ilyen mértékben rajtunk múlott, és attól hogy a békés munkára jelentkezett embereim egyik konfliktusból a másikba kerültek ennek érdekében, no attól most rohadtul ideges vagyok.”
Forrás: Steve blogja (http://ka-steve.tumblr.com/post/91021171081/a-rendori-biztositas-az-idei...)
A keretet írta Virág Zsolt, a Melegség és megismerés program egyik koordinátora, korábbi felvonulásokon menetbiztosító önkéntesekért felelős szervező.