Saint Laurent, Yves
|
Teljes neve: Yves Henri Donat Mathieu-Saint-Laurent
Született: 1936. augusztus 1; Oran, Algéria Meghalt: 2008. június 1.; Párizs, Franciaország Szülei: Charles Saint Laurent és Lucienne-Andrée Wilbaux Testvérei: Michèle és Brigitte Nemzetisége: algériai születésű francia Foglalkozása: divattervező Orientációja: meleg |
     |
Yves Saint-Laurent a divattervezés egyik legnagyobb alakja volt. A mester visszavonulásáig az haute couture és a prêt-à-porter területén dolgozott. Nevét viseli az általa alapított divatház is. "Több volt, mint egy egyszerű provokátor, valódi alkotó volt, egy libertárius anarchista, aki a társadalom közepébe dobott bombát - így szabadítva fel a nőket" - mondta róla élettársa, Pierre Bergé. "A nő legszebb ruhadarabja annak a férfinak a karja, akit szeret. Mindazoknak, akiknek ez nem adatott meg, itt vagyok én" - mondta Yves Saint Laurent 1983-ban saját magáról.
Yves Saint Laurent (teljes nevén: Yves Henri Donat Mathieu-Saint-Laurent, vagy ahogy gyakran emlegették: YSL) 1936. augusztus 1-én született Algériában, mely akkor még francia gyarmat volt, Oran tartományban. Apja egy biztosítótársaság vezető tisztviselője volt. Mind apai, mind anyai nagyszülei Elzászból menekültek az 1870/71-es francia-porosz háború idején Észak-Afrikába. A helyi gimnázium egy diákelőadása alkalmával lobbant szerelemre a jelmeztervezés iránt, ekkor tizenegy éves volt. A divatvilág iránti ébredő vonzalma egyidejűleg menekülést is jelentett diáktársai gúnyolódása elől, akik a feminin kisfiúban állandó céltáblára leltek. Kezdetben csak anyjának és két nővérének tervezett ruhákat, majd 1953-ban, tizenhét éves korában költözött Párizsba, ahol az haute-couture szakmai kamara divatiskolájában (Chambre Syndicale de la Haute Couture) tanult.
Itteni képzése idején versenyt is nyert az IWS (Nemzetközi Gyapjútitkárság) pályázatán egy koktélruha-tervével, ahol egyik konkurense Karl Lagerfeld volt. Divatrajzai lassan a Vogue-ban is kezdtek megjelenni, s a főszerkesztő felfigyelt rá, és Christian Dior figyelmébe ajánlotta, aki alkalmazta is divatházában, és Saint Laurent Dior haláláig (1957) itt dolgozott, sőt 21 évesen művészeti vezetővé nevezték ki, hogy a válságba került céget a csődtől megmentse. Első Diornál készített kollekciója (Ligne Trapéze) világsiker, megszabadította a ruhákat a vattatömésektől és a merevítőktől, természetes vonalú ruhákat készített.
1957-ben Christian Dior halálakor átvette a divatház irányítását. 1960-ban katonai szolgálatra szülőföldjére, Algériába hívták be (itt ekkor már évek óta polgárháború tombolt), de húsz nappal később idegösszeroppanással zárt intézetbe került, ahol elektrosokkal és drogokkal kezelték, ennek következtében drogfüggő lett, így állását is elvesztette a Dior-háznál. Régi posztjára már nem térhetett vissza, a Dior ház már Marc Bohant foglalkoztatta fő-divattervezőként. Nem sokkal később, 1961-ben Saint Laurent és örök üzletember társa, Bergé létrehozták saját divatcégüket.
Saint Laurent és Bergé egyébként 1958-ban ismerkedett össze egy partin (Bergé ekkor még Bernard Buffet festő menedzsere és szeretője volt), s hamar romantikus szerelemre lobbantak egymás iránt. Homoszexualitásukat meglehetősen hosszú ideig titkolták, míg csak Saint-Laurent egy 1991-es interjúban nem beszélt erről a Figaro hasábjain. Nem sokkal később Bergé a sikeres francia meleg újság, a Tetu főszerkesztője lett.
YSL a legnagyobb szenzációt 1966 és 1968 között okozta előbb a szmoking, majd a ballonkabát és a fekete bőrdzseki nőiesítésével, végül pedig nadrág-kreációival járult hozzá az "uniszex"-divat világméretű hódításához. 1966-ban nyílt meg Párizsban első készruha-butikja, a Rive Gauche, amely hamarosan behálózta a világot. Tőle indultak el az átlátszó női blúzok, amelyek a kor melltartó-ellenességével együtt szintén részeivé váltak a "szexuális forradalomnak". Kísérletező hajlamára jellemző, hogy a korábban munkaruházatként ismert overallt a divatbemutatók szintjére emelte, egy 1975-ös bemutatója alkalmával. Tervezései a hatvanas években gyakran botrányszámba mentek, így például 1966-ban elsőként készített a későbbiekben klasszikussá vált női nadrágkosztümöt, bevallottan az 1920-as, ’30-as évek leszbikus divat mintájára. 1971-ben szintén némi botrányt okozott, miután saját meztelen fotójával hirdette férfiparfümjét. Az illatiparban mégsem ez, hanem az 1977-ben megjelent Opium parfüm jelentette számára a legnagyobb sikert.
Bátran nyúlt a legkülönbözőbb ihletekhez, a shakespeare-i korhoz, Van Gogh és Picasso művészetéhez, vagy az afrikai viseletekhez. Ugyanakkor alapelve volt, hogy a test vonala számít mindenek felett, éppen ezért nem szabad soha túldíszíteni egy ruhát, mert az árt az eleganciának. A nőiségről pedig így vélekedett: "Ahhoz, hogy nő szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya, és oldalán egy szerető férfi". Maga Saint Laurent amúgy mindig a nemek egyenlőségét hirdette, túl divattervezői munkáján is. Közben rendszeresen tervezett kosztümöket színháznak és mozinak is, olyan hírességeket öltöztetve, mint Madelaine Renaud, Claudia Cardinale, Romy Schneidert, vagy Catherine Deneuve.
A divatdiktátor sikerei ellenére nem volt boldog ember. Gyakran küzdött depresszióval, drogfüggőségi problémái is voltak, és rendkívüli mértékben rettegett a magánytól. Sikere és népszerűsége ellenére egész életében félénk maradt, félelmek gyötörték. "Volt egy nyilvános és egy privát énje" - mondta róla Bergé. Privát életében - melyet az emberek többsége nem ismert - gátlásos és introvertált volt, kevés barátot szerzett. Ugyanakkor tisztában volt saját munkássága jelentőségével. Bergé halálakor így nyilatkozott: "Yves sokat tett a nők fejlődéséért és pontosan tudta, hogy forradalmasította a 20. századi divatot. Chanel felszabadította a nőket, Saint Laurent erőt adott nekik". Saját magát "kézművesnek, boldogság-gyártónak" szerette leginkább nevezni. Meggyőződése volt, hogy "divatok jönnek és mennek, de a stílus marad, a divat hasztalan, a stílus nem".
1999-ben a Gucci magát az YSL-márkanevet is megvásárolta, a prêt-à-porter-részleg vezetését pedig az amerikai tervező Tom Ford vette át, maga Saint-Laurent az haute couture-kollekciókat készítette tovább. Nem sokkal később, 2002-ben visszavonult: a búcsúbemutatón a divatvilág prominensei és a francia kulturális élet kiválóságai búcsúztatták, míg kedvenc modelljei: Naomi Campbell, Jerry Hall és Laetitia Casta utoljára léptek fel ruháiban, Catherine Deneuve pedig egy szerelmes dalt énekelt. Tavaly decemberben megkapta a francia Becsületrend Főtisztje érdemrendet Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnöktől. A híres homoszexuális pár, Saint Laurent és Bergé 1980-ban vásárolta meg ezt a különleges szépségű édenkertet Marrákesben, amelyen élték együtt nyugdíjas éveiket.
Hosszan tartó, súlyos betegség (agydaganat) után, életének 72. évében hunyt el Párizsban, pár nappal életmű-kiállításának megnyitója után. Vasárnap bekövetkezett halála előtt nem sokkal YSL elvette barátját, Pierre Bergét. Bergé elmondta a Paris-Match című hetilapnak, hogy a szertartásra a már nagybeteg ruhatervező otthonában került sor. A két férfi a "melegházasság" francia változatát, az aránylag csekély házastársi jogokat biztosító, "PACS" néven ismert bejegyzett élettársi szerződést kötötte meg. Bergé szerint együttélésük hivatalossá tételének "szimbolikus okai voltak", "egyszerűen meg kellett történnie". A Libération című napilapban megjelent gyászjelentés már úgy említi a menedzsert, mint aki 50 éve volt YSL "társa, immár bejegyzett, házasságon kívüli partnere". Yves Saint Laurent hamvait végül a marrákesi Majorelle-parkban helyezték örök nyugalomra. Temetése kapcsán kiemelte rendkívüli tehetségét Jacques Fillon francia kormányfő, míg Christine Albanel kulturális miniszter így búcsúzott tőle: "Ő találta fel a fény, a csábítás, a vágy szövetébe öltözött modern nőt".
Válogatott irodalom:
HP: A divatvilág állócsillaga. Yves Saint-Laurent (1936-2008). Világraszóló melegek, 9. rész. In=Mások, 2008. július, 34-36. oldalak
http://en.wikipedia.org/wiki/Yves_Saint_Laurent_(designer)
http://www.fashion-forum.org/fashion-designers/yves-saint-laurent.html
Yves Saint Laurent (teljes nevén: Yves Henri Donat Mathieu-Saint-Laurent, vagy ahogy gyakran emlegették: YSL) 1936. augusztus 1-én született Algériában, mely akkor még francia gyarmat volt, Oran tartományban. Apja egy biztosítótársaság vezető tisztviselője volt. Mind apai, mind anyai nagyszülei Elzászból menekültek az 1870/71-es francia-porosz háború idején Észak-Afrikába. A helyi gimnázium egy diákelőadása alkalmával lobbant szerelemre a jelmeztervezés iránt, ekkor tizenegy éves volt. A divatvilág iránti ébredő vonzalma egyidejűleg menekülést is jelentett diáktársai gúnyolódása elől, akik a feminin kisfiúban állandó céltáblára leltek. Kezdetben csak anyjának és két nővérének tervezett ruhákat, majd 1953-ban, tizenhét éves korában költözött Párizsba, ahol az haute-couture szakmai kamara divatiskolájában (Chambre Syndicale de la Haute Couture) tanult.
Itteni képzése idején versenyt is nyert az IWS (Nemzetközi Gyapjútitkárság) pályázatán egy koktélruha-tervével, ahol egyik konkurense Karl Lagerfeld volt. Divatrajzai lassan a Vogue-ban is kezdtek megjelenni, s a főszerkesztő felfigyelt rá, és Christian Dior figyelmébe ajánlotta, aki alkalmazta is divatházában, és Saint Laurent Dior haláláig (1957) itt dolgozott, sőt 21 évesen művészeti vezetővé nevezték ki, hogy a válságba került céget a csődtől megmentse. Első Diornál készített kollekciója (Ligne Trapéze) világsiker, megszabadította a ruhákat a vattatömésektől és a merevítőktől, természetes vonalú ruhákat készített.
1957-ben Christian Dior halálakor átvette a divatház irányítását. 1960-ban katonai szolgálatra szülőföldjére, Algériába hívták be (itt ekkor már évek óta polgárháború tombolt), de húsz nappal később idegösszeroppanással zárt intézetbe került, ahol elektrosokkal és drogokkal kezelték, ennek következtében drogfüggő lett, így állását is elvesztette a Dior-háznál. Régi posztjára már nem térhetett vissza, a Dior ház már Marc Bohant foglalkoztatta fő-divattervezőként. Nem sokkal később, 1961-ben Saint Laurent és örök üzletember társa, Bergé létrehozták saját divatcégüket.
Saint Laurent és Bergé egyébként 1958-ban ismerkedett össze egy partin (Bergé ekkor még Bernard Buffet festő menedzsere és szeretője volt), s hamar romantikus szerelemre lobbantak egymás iránt. Homoszexualitásukat meglehetősen hosszú ideig titkolták, míg csak Saint-Laurent egy 1991-es interjúban nem beszélt erről a Figaro hasábjain. Nem sokkal később Bergé a sikeres francia meleg újság, a Tetu főszerkesztője lett.
YSL a legnagyobb szenzációt 1966 és 1968 között okozta előbb a szmoking, majd a ballonkabát és a fekete bőrdzseki nőiesítésével, végül pedig nadrág-kreációival járult hozzá az "uniszex"-divat világméretű hódításához. 1966-ban nyílt meg Párizsban első készruha-butikja, a Rive Gauche, amely hamarosan behálózta a világot. Tőle indultak el az átlátszó női blúzok, amelyek a kor melltartó-ellenességével együtt szintén részeivé váltak a "szexuális forradalomnak". Kísérletező hajlamára jellemző, hogy a korábban munkaruházatként ismert overallt a divatbemutatók szintjére emelte, egy 1975-ös bemutatója alkalmával. Tervezései a hatvanas években gyakran botrányszámba mentek, így például 1966-ban elsőként készített a későbbiekben klasszikussá vált női nadrágkosztümöt, bevallottan az 1920-as, ’30-as évek leszbikus divat mintájára. 1971-ben szintén némi botrányt okozott, miután saját meztelen fotójával hirdette férfiparfümjét. Az illatiparban mégsem ez, hanem az 1977-ben megjelent Opium parfüm jelentette számára a legnagyobb sikert.
Bátran nyúlt a legkülönbözőbb ihletekhez, a shakespeare-i korhoz, Van Gogh és Picasso művészetéhez, vagy az afrikai viseletekhez. Ugyanakkor alapelve volt, hogy a test vonala számít mindenek felett, éppen ezért nem szabad soha túldíszíteni egy ruhát, mert az árt az eleganciának. A nőiségről pedig így vélekedett: "Ahhoz, hogy nő szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya, és oldalán egy szerető férfi". Maga Saint Laurent amúgy mindig a nemek egyenlőségét hirdette, túl divattervezői munkáján is. Közben rendszeresen tervezett kosztümöket színháznak és mozinak is, olyan hírességeket öltöztetve, mint Madelaine Renaud, Claudia Cardinale, Romy Schneidert, vagy Catherine Deneuve.
A divatdiktátor sikerei ellenére nem volt boldog ember. Gyakran küzdött depresszióval, drogfüggőségi problémái is voltak, és rendkívüli mértékben rettegett a magánytól. Sikere és népszerűsége ellenére egész életében félénk maradt, félelmek gyötörték. "Volt egy nyilvános és egy privát énje" - mondta róla Bergé. Privát életében - melyet az emberek többsége nem ismert - gátlásos és introvertált volt, kevés barátot szerzett. Ugyanakkor tisztában volt saját munkássága jelentőségével. Bergé halálakor így nyilatkozott: "Yves sokat tett a nők fejlődéséért és pontosan tudta, hogy forradalmasította a 20. századi divatot. Chanel felszabadította a nőket, Saint Laurent erőt adott nekik". Saját magát "kézművesnek, boldogság-gyártónak" szerette leginkább nevezni. Meggyőződése volt, hogy "divatok jönnek és mennek, de a stílus marad, a divat hasztalan, a stílus nem".
1999-ben a Gucci magát az YSL-márkanevet is megvásárolta, a prêt-à-porter-részleg vezetését pedig az amerikai tervező Tom Ford vette át, maga Saint-Laurent az haute couture-kollekciókat készítette tovább. Nem sokkal később, 2002-ben visszavonult: a búcsúbemutatón a divatvilág prominensei és a francia kulturális élet kiválóságai búcsúztatták, míg kedvenc modelljei: Naomi Campbell, Jerry Hall és Laetitia Casta utoljára léptek fel ruháiban, Catherine Deneuve pedig egy szerelmes dalt énekelt. Tavaly decemberben megkapta a francia Becsületrend Főtisztje érdemrendet Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnöktől. A híres homoszexuális pár, Saint Laurent és Bergé 1980-ban vásárolta meg ezt a különleges szépségű édenkertet Marrákesben, amelyen élték együtt nyugdíjas éveiket.
Hosszan tartó, súlyos betegség (agydaganat) után, életének 72. évében hunyt el Párizsban, pár nappal életmű-kiállításának megnyitója után. Vasárnap bekövetkezett halála előtt nem sokkal YSL elvette barátját, Pierre Bergét. Bergé elmondta a Paris-Match című hetilapnak, hogy a szertartásra a már nagybeteg ruhatervező otthonában került sor. A két férfi a "melegházasság" francia változatát, az aránylag csekély házastársi jogokat biztosító, "PACS" néven ismert bejegyzett élettársi szerződést kötötte meg. Bergé szerint együttélésük hivatalossá tételének "szimbolikus okai voltak", "egyszerűen meg kellett történnie". A Libération című napilapban megjelent gyászjelentés már úgy említi a menedzsert, mint aki 50 éve volt YSL "társa, immár bejegyzett, házasságon kívüli partnere". Yves Saint Laurent hamvait végül a marrákesi Majorelle-parkban helyezték örök nyugalomra. Temetése kapcsán kiemelte rendkívüli tehetségét Jacques Fillon francia kormányfő, míg Christine Albanel kulturális miniszter így búcsúzott tőle: "Ő találta fel a fény, a csábítás, a vágy szövetébe öltözött modern nőt".
Válogatott irodalom:
HP: A divatvilág állócsillaga. Yves Saint-Laurent (1936-2008). Világraszóló melegek, 9. rész. In=Mások, 2008. július, 34-36. oldalak
http://en.wikipedia.org/wiki/Yves_Saint_Laurent_(designer)
http://www.fashion-forum.org/fashion-designers/yves-saint-laurent.html