Özpetek, Ferzan
|
Teljes neve: Ferzan Özpetek
Született: 1959. február 3.; Isztambul, Törökország Testvére: Zeynep Aksu (nővér) Foglalkozása: filmrendező, forgatókönyvíró Nemzetisége: török - olasz Művei: Törörfürdő (1997); Az utolsó hárem (1999); Tudatlan tündérek (2001); A szemközti ablak (2003); Szent Szív (2005); A Szaturnusz Gyűrűjében (2007); Un Giorno perfetto (2008); Szerelem, pasta, tenger (2010) Orientációja: meleg |
 |
Híres, nyíltan meleg, s nemzetközileg elismert, többször díjazott török forgatókönyvíró és filmrendező, aki már első filmjeivel nagy nemzetközi sikert aratott. Több filmje is fantasztikusan összetetten mutatja be a melegek helyzetét. Olaszországban él és alkot. Műveinek visszatérő alaphelyzete, hogy érzelmi válságban lévő hősei találkoznak egy számukra új, ismeretlen életformával vagy kultúrával, s ez megváltoztatja addigi életüket. Valamennyi saját filmje esetében a forgatókönyv megírásában is részt vett. Hazánkban bemutatott alkotásainak szűk, de lelkes rajongótábora van. Nővére Zeynep Aksu színésznő.
1959-ben született Isztambulban. 18 éves korában hagyta el hazáját, mivel tanulmányait 1977-től a La Sapienza University-n végezte Rómában. Később az Accademia d’Arte Drammatica "Silvio D’Amico" kurzusán vett részt, rendezést tanult, ahol olyan jelentős rendezők keze alatt dolgozhatott, s volt rendezőasszisztens, mint Massimo Troisi vagy Maurizio Ponzi, Lamberto Bava, Ricky Tognazzi és Marco Risi.
Első rendezői debütásála 1997-ben volt, Törökfürdő című filmjével, mely rögtön meghozta számára a nemzetközi elismertséget, főleg az amerkai bemutató után. A két főszereplő, Francesco (Alessandro Gassman) és Marta (Francesca d’Aloja) válságba került kapcsolatán keresztül Özpetek valójában a túl gyakorlatias, a mindennapi lét taposómalmába fásult nyugati világot állítja szembe a Kelet hangulatokra, illatokra, ízekre, finom érzékiségre épülő légies világával, ahol az idő múlása is egészen más értelmet nyer. Francesco, a magabiztos és független fiatal építész Rómában dolgozik, ám egy nap levelet kap a Török Nagykövetségtől, amelyben harminc éve Isztambulban élő nagynénje haláláról értesítik. Felesége sürgetésére odautazik, és kiderül, hogy öröksége egy törökfürdő. A kezdeti idegenkedés után egyszerre csak magával ragadja ez a világ, amely teljesen más, mint az addig megszokott életstílusa. Úgy dönt, hogy marad. A film Golden Orange díjat kapott az Antalya-i Nmezetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezés és film kategóriában. Ugyancsak két világ, a végnapjait élő Oszmán Birodalom és az európai kultúra drámai találkozását idézi fel helyenként talán túlságosan nosztalgiázó stílusban Az utolsó hárem (1999).
Tudatlan tündérek című filmje szintén a melegségről szólt. A történet szerint egy nő Margherita Buy) férje drámaian gyors halála után véletlenül rábukkna, hogy férjének szeretője volt. Elkezd nyomozni, s rájön, hogy a volt szerető (Stefano Accorsi). Fokozatosan megismerkedik egy kis homoszexuális közösség kezdetben szokatlan, ám szereteten, megbecsülésen és egymásra való odafigyelésen alapuló világával. Innentől kezdve kettejük között egyre érdekesebb és szorosabb kapcsolat alakul ki. Az alkotás megkapta a éegjobb film díját az Austin-i és a New York-i Gay & Lesbian International Film Festival-on is, továbbá Arany Medve díjra jelölték a Berlini Filmfesztiválon.
A szemközti ablak (2003) a művész egyik legszebb és legjobb filmje, melyben a főszereplők sorsa összekapcsolódik a múlt szomorú emlékeivel: Giovanna (Giovanna Mezzogiorno) életét megváltoztatja az amnéziában szenvedő idős Simonéhez (Massimo Girotti) fűződő baráti kapcsolata. A film szintén nemzetközileg elismert alkotásai közé tartozik, s így Crystal Globe díjat kapott a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, ám díjazták Seattle-ben és Bangkokban is, továbbá megkapta a David di Donatello díját is. A Szent szív (2005) hősnője, Irene ugyancsak élete átgondolására kényszerül, miután két barátja is öngyilkosságot követett el.
Utolsó bemutatott filmje A Szaturnusz Gyűrűjében (2007), melyet a XII. budapesti LMBT-fesztiválon is vetítettek. A történet szerint egy baráti társaság tagjai együtt élték át ifjúságukat a nyolvanas-kilencvenes években. Negyvenesekként számot kell vetniük barátságuk értelmével és mélységével, kapcsolataikkal, az életükkel. Az elválás elfogadhatatlansága a barátságban és a szerelemben arra kényszeríti őket, hogy nézzenek szembe érzéseikkel, érzelmeikkel és legbelső félelmeikkel. A csoport tagjainak személyes, néha melankolikus, néha keserű hangvételű története indirekt módon egy új szabályokat és kapcsolatformákat kereső társadalmat tükröz.
Özpetek a játékfilm-rendezésen kívül időnként mással is foglalkozik, így 2002-ben egy videoklipet is rendezett a szintén meleg Tarkan Hüp című számához. Jelenleg az Un Giorno perfetto című filmjének előmunkálatai folynak.
Válogatott irodalom:
http://en.wikipedia.org/wiki/Ferzan_%C3%96zpetek
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ferzan_%C3%96zpetek
1959-ben született Isztambulban. 18 éves korában hagyta el hazáját, mivel tanulmányait 1977-től a La Sapienza University-n végezte Rómában. Később az Accademia d’Arte Drammatica "Silvio D’Amico" kurzusán vett részt, rendezést tanult, ahol olyan jelentős rendezők keze alatt dolgozhatott, s volt rendezőasszisztens, mint Massimo Troisi vagy Maurizio Ponzi, Lamberto Bava, Ricky Tognazzi és Marco Risi.
Első rendezői debütásála 1997-ben volt, Törökfürdő című filmjével, mely rögtön meghozta számára a nemzetközi elismertséget, főleg az amerkai bemutató után. A két főszereplő, Francesco (Alessandro Gassman) és Marta (Francesca d’Aloja) válságba került kapcsolatán keresztül Özpetek valójában a túl gyakorlatias, a mindennapi lét taposómalmába fásult nyugati világot állítja szembe a Kelet hangulatokra, illatokra, ízekre, finom érzékiségre épülő légies világával, ahol az idő múlása is egészen más értelmet nyer. Francesco, a magabiztos és független fiatal építész Rómában dolgozik, ám egy nap levelet kap a Török Nagykövetségtől, amelyben harminc éve Isztambulban élő nagynénje haláláról értesítik. Felesége sürgetésére odautazik, és kiderül, hogy öröksége egy törökfürdő. A kezdeti idegenkedés után egyszerre csak magával ragadja ez a világ, amely teljesen más, mint az addig megszokott életstílusa. Úgy dönt, hogy marad. A film Golden Orange díjat kapott az Antalya-i Nmezetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezés és film kategóriában. Ugyancsak két világ, a végnapjait élő Oszmán Birodalom és az európai kultúra drámai találkozását idézi fel helyenként talán túlságosan nosztalgiázó stílusban Az utolsó hárem (1999).
Tudatlan tündérek című filmje szintén a melegségről szólt. A történet szerint egy nő Margherita Buy) férje drámaian gyors halála után véletlenül rábukkna, hogy férjének szeretője volt. Elkezd nyomozni, s rájön, hogy a volt szerető (Stefano Accorsi). Fokozatosan megismerkedik egy kis homoszexuális közösség kezdetben szokatlan, ám szereteten, megbecsülésen és egymásra való odafigyelésen alapuló világával. Innentől kezdve kettejük között egyre érdekesebb és szorosabb kapcsolat alakul ki. Az alkotás megkapta a éegjobb film díját az Austin-i és a New York-i Gay & Lesbian International Film Festival-on is, továbbá Arany Medve díjra jelölték a Berlini Filmfesztiválon.
A szemközti ablak (2003) a művész egyik legszebb és legjobb filmje, melyben a főszereplők sorsa összekapcsolódik a múlt szomorú emlékeivel: Giovanna (Giovanna Mezzogiorno) életét megváltoztatja az amnéziában szenvedő idős Simonéhez (Massimo Girotti) fűződő baráti kapcsolata. A film szintén nemzetközileg elismert alkotásai közé tartozik, s így Crystal Globe díjat kapott a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, ám díjazták Seattle-ben és Bangkokban is, továbbá megkapta a David di Donatello díját is. A Szent szív (2005) hősnője, Irene ugyancsak élete átgondolására kényszerül, miután két barátja is öngyilkosságot követett el.
Utolsó bemutatott filmje A Szaturnusz Gyűrűjében (2007), melyet a XII. budapesti LMBT-fesztiválon is vetítettek. A történet szerint egy baráti társaság tagjai együtt élték át ifjúságukat a nyolvanas-kilencvenes években. Negyvenesekként számot kell vetniük barátságuk értelmével és mélységével, kapcsolataikkal, az életükkel. Az elválás elfogadhatatlansága a barátságban és a szerelemben arra kényszeríti őket, hogy nézzenek szembe érzéseikkel, érzelmeikkel és legbelső félelmeikkel. A csoport tagjainak személyes, néha melankolikus, néha keserű hangvételű története indirekt módon egy új szabályokat és kapcsolatformákat kereső társadalmat tükröz.
Özpetek a játékfilm-rendezésen kívül időnként mással is foglalkozik, így 2002-ben egy videoklipet is rendezett a szintén meleg Tarkan Hüp című számához. Jelenleg az Un Giorno perfetto című filmjének előmunkálatai folynak.
Válogatott irodalom:
http://en.wikipedia.org/wiki/Ferzan_%C3%96zpetek
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ferzan_%C3%96zpetek