Capote, Truman
Teljes neve: Truman García Capote
Eredeti neve: Truman Streckfus Persons Született: 1924. szeptember 30.; New Orleans, Louisiana, USA Meghalt: 1984. augusztus 25.; Los Angeles, Kalifornia, USA Szülei: Archelaus Persons és Lillie Mae Folk (1907-) Nemzetisége: amerikai Foglalkozása: író, újságíró, forgatókönyvíró Művei: Nyári átkelés (19432); Miriam (1945); Más hangok, más szobák (1948); Az éjszaka fája és más történetek (1949); Sajátos színezet (1950); Fűhárfa (1952); Álom luxuskivitelben (1958); Hidervérrel (1965); Mozart és a kaméleonok (1980) Orientációja: meleg |
Truman Capote (nevének helyes kiejtése: k'poutí, a hangsúly a második szótagon van) az egyik legismertebb huszadik századi amerikai író, forgatókönyvíró, újságíró, a tényregény múfajának megalkotója. Az amerikai Dél életének egyik legismertebb megformálójának tartják. Legismertebb művei az Álom luxuskivitelben és a Hidegvérrel. Műveiből több mint 20 film készült. És mindemellett nyíltan meleg személyiség volt, nagy társasági figura, népszerű a New York-i társasági életben.
Truman Streckfus Persons néven született New Orleans-ban, 1924. szeptember 30-án. Apja, Archelus Persons ügynök volt, míg anyja, Lilie Mae Faulk mindössze tizenhét éves volt a szüléskor. Szülei nagyon nem illettek össze, így Truman négy éves korában elváltak, ezután anyja rokonaihoz került, az alabamai Monroeville-be. Az itteni rokonai egytől-egyik különös emberek voltak, akik sorra köszöntek vissza későbbi művei szereplőiként. Magányos gyermekként már az iskola megkezdése előtt megtanult írni olvasni. Ezen gyerekkori évek alatt ismerkedett meg szomszédjával, Harper Lee-vel (a később szintén híresé vált írónővel, a Megölni egy feketerigót (1960) szerzőjével), akivel életreszóló barátságot kötöttek. Ekkoriban Trumant "Bulldog" becenéven emlegették, mivel Bulldog Drummond, egy filmben szereplő detektív volt a kedvence. Már gyerekként írni kezdett: rövid történetei jelentek meg a Mobile Press Register támogatásával.
1933-ban anyjához költözött New Yorkba. Anyja ekkor már második férjével, Joseph Capote kubai származású textilkereskedővel élt, ekkor vette fel a Truman García Capote nevet. 8 é ves korától kezdve ontotta magából az írásokat, 11 éves korában kezdett komolyan foglalkozni az írással. Első novellája 10 évesen a "Old Mrs. Busybody" volt. Hamarosan már minden műfajban alkotott: írt kalandtörténetet, krimit, komédiát és meséket is. Tanulmányait 1935-ben a Trinity School-ban ketdte, majd a St. Joseph katonai iskola diákja volt, mivel anyja szerint nem volt kellően maszkulin, és azt szerette volna, ha fia férfiasabb lenne. Erre azért volt szükség, mert s kisfiúnak már nyolc évesen volt egy furcsa érzése a saját nemi identitásával kapcsolatban: csak egy boszorkánynak merte megvallani, hátha ő tud neki segíteni: "Lány szeretnék lenni" (Minderről később a Bűvölet című novellában írt, a Mozart és a kaméleonok elbeszéléskötet hatodik darabjában).
1939-ben a család Connecticut állambeli Greenwich-be költözött, itt Capote a helyi gimnáziumban (Greewinch High School) folytatta tanulmányait; több írása jelent meg az iskolai újságban, mely The Green Witch névre hallgatott. 1942-ben visszaköltöztek New Yorkba, s ezért Capote középiskolai tanulmányait a Dwight Schoolban fejezte be, egy New Xork-i magániskolában.
16 évesen sztepptáncos volt egy hajón, aztán New Yorkba ment, ahol eleinte üvegfestésből élt. 17 évesen úgy döntött, nem kíván továbbtanulni, s otthagyta az iskolapadot, és a New Yorker újságírója lett (korábban, 1941 és 1944 között már itt dolgozott másolófiúként). 1943-tól rendszeresen jelentek meg rövisebb írásai olyan jelentős amerikai folyóiratokban, mint például a The Atlantic Monthly, a Harper's Bazaar, a Harper's Magazine, vagy a The New Yorker. 1943-ban kezdte írni első regényét, a Nyári átkelés-t. A mű Grady O'Neil nyári románcának történetét mondja el a New York-i Fifth Avenue-n. A regényt sokáig elveszettnek hitték, ám 2004-ben előkerült az író hagyatékából, és 2005-ben jelent meg először a Random House gondozásában.
1944-ből maradt fent róla még egy meleg témájú anekdota. Egy New York-i estélyen megismerkedett egy híres, bár már meglehetősen lecsúszó félben lévő színésszel, aki nem volt más, mint Errol Flynn. A biszexuális filmsztárnak nagyon megtetszett a gyönyörű szép, 18 éves fiú, akit Flynn rögtön a lakására is csábított, és lefeküdt vele. Capote később Marilyn Monroe-nak bevallotta, hogy mindez nem volt olyan nagy élmény: "Ha nem Errol Flynn lett volna, talán nem is emlékeznék már rá."
1945 júniusában megjelent Miriam című novellája a Mademoiselle folyóiratban, melyért 21 évesen O. Henry Award-ot kapott, melyet tehetséges elsőkönyves szerzőknek szoktak kiosztani. 1946 tavaszán New York Saratoga nevű negyedébe költözött, a Yaddo nevű kolóniába, ahol 400 képzőművész és író élt egy közösségben.
A Miriam hatására figyelt fel Capote-ra Bennett Cerf, aki a Random House képviseletében megbízta egy regény megírásával: így 1948 megjelent önéletrajzi ihletettségű, egyben az ismertséget is meghozó regénye, a Más hangok, más szobák, mely kilenc hétig vezette a sikerlistákat. A siker nem kis részben a könyv borítóján található fénykép körüli botránynak volt köszönhető: a Harold Halma fényképe háton fekve, félreérthető mozdulatot téve ábrázolta Capote-t. Többen a jó ízlés elleni nyílt támadásként értékelték a fényképet.
Egy érdekes kapcsolatnak is okozója lett ez a fotó. Rendkívüli hatást gyakorolt a fiatal Andy Warhol pop-art művészre is, aki rajongói levelekkel bombázta Capote-t, és New Yorkba érkezve azonnal találkozott is vele. 1949-ben jelent meg Az éjszaka fája és más történetek című kötete, melynek megírása után, alapvetően depressziós állapota miatt európai utazásra indult, s két évet töltött Szicíliában.
1952-ben jelent meg legismertebb kisregénye, A fűhárfa. A regény aprólékos realizmussal ábrázolja az amerikai Dél - más művekből is jól ismert - egyik kisvárosát, annak jellegzetes figuráit, nyomasztó, de mégis meghitt légkörét, és ebben egy kisfiút, aki mintegy átszűri környezetét nosztalgiáin, beleszövi álmait a látottakba, részint megszépítve mindent, részint szinte az elviselhetetlenségig fokozva álom és való ellentétét. A költői, lírai szépségű kisregény szimbolikus sugárzása a nagy romantikus művekre emlékeztet, mintegy ellentéte a tematikailag rokon Mark Twain regényeknek. A történet szerint a tizenegy éves Collin elveszti fiatal édesanyját, majd hamarosan utazó ügynök apját is. Az árván maradt kis lurkó így két nénikéjéhez, Verenához és Dollyhoz kerül. Collin hamar kiismeri a két "öreglányt". Verena kemény, gyakorlatias és anyagias, s a fél városka az ő tulajdona, ingatlanok, telkek, üzletek egész sora. Azt szereti, ha zajlik körülötte az élet, és ő mozgathatja a szálakat. Dolly épp nővére ellentéte: romantikus, álmodozó, gyengéd alkat, aki a mezőn, az erdőben, a természetben érzi csak igazán jól magát; most éli második gyermekkorát. Az elmúlt évek során szép komótosan tökéletesítette gyógyfüvekből főzött "csodaszerét", amelynek jótékony hatása köztudott az egész környéken.
Ám egyszer csak megjelenik a városkában egy vadidegen, és Verenával szövetségben megpróbálja kicsalni Dollyból a kincset érő titkos receptet. Dolly, Catherine (a szolgálólány) és Collin - némi élelemmel együtt - elszökik otthonról, s jobb híján egy, a kisváros határában álló fának a tetejére teleepdnek. Verena valóságos hasjtóvadászatot rendel el a "szökevények" ellen, akikhez csatlakozik a frissen nyugdíjazott, s további életének éretelmet kereső Charlie Cool bíró, valamint Collin nagy örömére a csodált, csavargó kamasz, Riley Henderson. Ez az a momentum, ahol meleg vonal is megjelenik a történetben, hiszen - sejthetően, ám nem kimondva - Collin szerelmes Riley-ba. A történet bonyolódik, de végül - természetsen - rendeződnek a nézeteltérések. A regényt 1995-ben meg is filmesítették, többek között Edward Furlong, Walter Matthau, Piper Laurie és Sissy Spacek főszereplésével.
Az '50-es évektől Capote rendszeresen dolgozott Hollywoodban, filmforgatókönyvíróként, s kapcsolatot tartot fent számos filmsztárral. Elsőként 1953-ben John Huston Ördögi kör (Afrika kincse) című filmjének történetét írta meg, melyben Humphrey Bogart és Ginna Lollobrigida alakított. 1961-ben az Innocents című Jack Clayton film forgatókönyvét írta meg, melyben Deborah Kerr és Michael Redgrave játszott. Rendkívül népszerű társasági figurának számított a New York-i elit köreiben. Sokszor mutatkozott Marilyn Monroe-val is (képünkön közösen).
1959-ben Észrevételek címmel kötetbe gyűjtötte hírességekről írt karcolatait. Mindösszesen 1 méter 62 centiméter magas volt, és - fiatal korát leszámítva - nem igazán volt jóképűnek nevezhető. Mindemellett nyíltan meleg volt, bár ezt viselkedése miatt le sem tudta volna tagadni. Első tartósabb kapcsolata Newton Arvin-nal volt, a Smith College irodalom prefosszorával volt, aki National Book Award-ot kapott a szintén meleg Herman Melville-ről írt életrajzáért. Melegsége miatt kiemelten fontos volt teljesítési kényszere: egész életében azért küzdött, hogy helyet találjon magának a világban. Tudatosan használta fel személyiségét, írásaiban úgy állítva be önmagát, mint nem veszélyes homokost, hanem egy szórakoztató pojácát.
Karrierjének következő állomását az Álom luxuskivitelben c. kötetének megjelenése jelentette, amelyből film is készült Audrey Hepburn és George Peppard főszereplésével. Az Álom luxuskivitelben főhőse, Cily Hebrentsch elvált férjétől, egy nála jóval idősebb állatorvostól és New Yorkban keres mindenféle kalandokat. Aranyifjak, bohémek, művészek közé keveredik, nevéhez méltóan viselkedik, bohó és könnyelmű, de mindvégig bájos és rokonszenves is egyúttal. Egy idő múlva - éppoly hirtelenséggel, amint megjelenik a nagyvárosban - eltűnik: úgy dönt, boldogságát Dél-Amerikában fogja megkeresni, megtalálni. A sok humorral, játékos iróniával megírt elbeszélés művészileg is bravuros: a könnyed ábrázolástechnika, a pergő párbeszédek, a nyelvi jellemzés sokoldalúsága vibráló aurát von a hősnő köré. Capote hitelesen és egyéni módon vegyíti az őszinte érzelmességet és nosztalgiát egyfajta - gyökeresen dickensi - ellenállhatatlan humorral. Stílusművészete egyedülálló. A mű tipikus példája a korszak jellegzetes homoszexuális irodalmának. Az írásmodor egyzserre burkolt és őszinte: titkolózik, mert sosem beszél nyíltan homoszexualitésról, ugyanakkor jelrendszere, amellyel utal a melegségre, teljesen átlátható. Hebrencs Lili New York-ba kerülése minden vidéki meleg férfi azon vágyát testesíti meg, hogy feljusson a nagyvárosba, ahol szabadon élhet.
A hatvanas évek elejétől Capote-nak egyre gyakrabban voltak depressziós időszakai, melyeket töméntelen mennyiségű alkohollal és droggal próbált enyhíteni. Több ízben is kórházba került mérgezési tünetekkel, ám a kezeléseket önakaratából megszakította. Azonban hirtelen belevetettt magát a munkába, új regénye kapcsán, mely átmenetileg feloldotta problémáit.
Legnagyobb feltűnést keltő regényének a Hidegvérrel bizonyult, mely valós történetet dolgoz fel. A könyvet egy 1959. november 16-án megjelent újsághír ihlette. A 300 szavas cikk a New York Times-ban jelent meg, s ismertette a Clutter-család kiirtását a Kansas állambeli Holcomb településén. Capote gyerekkori barátjával, Harper Lee-vel elutazott a hírben szereplő gyilkosság helyszínére. Kezdetben csak egy tényfeltáró cikknek szánta a dolgot, s a kisváros lakói sem igen akartak neki interjút adni, mint például a szótlan Earl Robinson sheriff. Később azonban belebonylódott a cselekménybe, és mikor kiderült az elkövetők kiléte, sikerült elérnie, hogy a börtönben nyilatkozzanak neki. Összeségében évekig tanulmányozta a történet szereplőit, s óriási munkával, hat év alatt megszületett a nagy mű. Több ezer oldal nyomozati anyagot olvasott el, a beszélgetések során sem magnót, sem jegyzetfüzetet nem használt ilyenkor, viszont minden este lejegyezte az interjúk lényegét és saját benyomásait. Először 1965-ben jelent meg folytatásokban a The New Yorker folyóiratban, majd 1966-ban egyben a Random Houise adfta ki. A könyv óriási sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében. Ez a mű lett a világirodalom első tényfeltáró regénye ("documentary fiction"), s ezzel iskolát alapított.
A könyv megírása és az egyik főszereplő iránt érzett reménytelen szerelme rendkívül megvioselte. A Hidegvérrel sikere után Capote Palm Springsbe költözött, ahol egyre mélyebbre süllyedt a depresszióba és az alkoholizmusba. Alkotói válságba is került: ez után már nem alkotott igazán jelentős munkát. Megromlott viszonya élettársával, Jack Dunphyval is, akivel az 1948 óta óta élt élettársi kapcsolatban. (képünkön közösen láthatóak).
Ezt követően Capote gyakran fordult meg New York-i szaunákban, ahol többnyire nálánal jóval fiatalabb munkásfiúkkal bonyolódott alkalmi szexkapcsolatokba. Gyakran látták New York egyik népszerű, főleg melegek által látogatott kultikus szórakozóhelyén, a Studio 54-ben.
1973-ban egy szaunában ismerkedett meg a családos John O'Shea-val, aki hivatalosan a menedzsere lett. A régi barátok és ismerősök megrökönyödéssel tapasztalták, hogyan probálta John O'Shea kisajátítani Capote irodalmi és üzleti ügyeit. Kettőjük féltékenységgel és gyakori veszekedésekkel tarkított viszonya egészen a hetvenes évek végéig tartott. Nagy mértékben ártott megítélésének, hogy 1975-ben az Esquire magazin hasábjain részleteket közölt készülőben lévő írásából, a Meghallgatott imákból. Ebben sok barátjának nekitámadott. Nőgyűlölő szövegek mellett gyakorlatilag megutálta saját ikonját, a társaság meleg bohóc-kedvencének figuráját.
Ezt követően barátai sorra elfordultak tőle, az ismert író, Gore Vidal pedig be is perelte. Robert Moore rendező azonban rábízta a Meghívás egy gyilkos vacsorára című fergeteges krimi vígjátékának egyik szerepét, amit az író el is fogadott. Partnerei olyan nagyságok voltak, mint Peter Falk, Maggie Smith, David Niven és Alec Guinness. Az 1970-es évtized második felének jelentős részét Capote különböző rehabilitációs intézményekben töltötte. 1980-ban állapota olyan rosszra fordult, hogy hallucinációi miatt kórházi ellátásra szorult. Józan pillanataiban folytatta az írást, elsősorban a csak halála után megjelent Answered Prayers: The Unfinished Novel c. regényén dolgozott.
59 évesen, 1984. augusztus 25-én halt meg Los Angelesben. A halottkém jelentése szerint halálát májbetegség, visszérgyulladás és részegség okozta. Hamvait a Westwood Village Memorial Park Cemetery-ben helyezték el. Jack Dunphy halálát követően 1994-ben hamvaikat egy tóba szórták, nem messze attól a helytől, ahol korábban mindketten éltek. Capote végrendeletében 100 ezer dolláros irodalomkritikusi díjat alapított, melyet négyévente ítélnek oda.
2005-ben Capote hirtelen népszerűvé vált a filmesek körében. Egyszerre két film keretében ism feldolgozták az író életének tragédiáját és a Hidegvérrel születésének körülményeit. Az egyikben Philipp Seymour Hoffman, a másikban Toby Jones játszotta őt. Előbbi Oscar-díjat is kapott alakításáért.
Válogatott irodalom:
Bradányi Iván: Lidércnyomás luxuskivitelben. Marilyn Monroe és Truman Capote. Solo Music Budapest Zeneműkiadó, Budapest, 2002.
Clarke, Gerald: Capote. Életrajz. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006.
Rózságh Endre: Rakétából hullócsillag. Truman Capote (1924-1984). Melegek, akik formálták a világot, 44. rész. In=Mások, 2005. január, 20-21. oldal
http://hu.wikipedia.org/wiki/Truman_Capote
http://www.terasz.hu/premier/main.php?id=premier&page=cikk&cikk_id=6358
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=7133&pIdx=2
http://en.wikipedia.org/wiki/Truman_Capote
http://www.glbtq.com/literature/capote_t.html
http://gayfortoday.blogspot.com/2007/09/truman-capote.html
http://www.fyne.co.uk/index.php?item=230
http://www.kirjasto.sci.fi/capote.htm
http://www.teenreads.com/authors/au-capote-truman.asp
http://www.nytimes.com/learning/general/onthisday/bday/0930.html
http://www.nytimes.com/ads/capote/
http://www.pbs.org/wnet/americanmasters/episodes/truman-capote/introduct...
http://www.findagrave.com/cgi-bin/fg.cgi?page=gr&GRid=1175
Truman Streckfus Persons néven született New Orleans-ban, 1924. szeptember 30-án. Apja, Archelus Persons ügynök volt, míg anyja, Lilie Mae Faulk mindössze tizenhét éves volt a szüléskor. Szülei nagyon nem illettek össze, így Truman négy éves korában elváltak, ezután anyja rokonaihoz került, az alabamai Monroeville-be. Az itteni rokonai egytől-egyik különös emberek voltak, akik sorra köszöntek vissza későbbi művei szereplőiként. Magányos gyermekként már az iskola megkezdése előtt megtanult írni olvasni. Ezen gyerekkori évek alatt ismerkedett meg szomszédjával, Harper Lee-vel (a később szintén híresé vált írónővel, a Megölni egy feketerigót (1960) szerzőjével), akivel életreszóló barátságot kötöttek. Ekkoriban Trumant "Bulldog" becenéven emlegették, mivel Bulldog Drummond, egy filmben szereplő detektív volt a kedvence. Már gyerekként írni kezdett: rövid történetei jelentek meg a Mobile Press Register támogatásával.
1933-ban anyjához költözött New Yorkba. Anyja ekkor már második férjével, Joseph Capote kubai származású textilkereskedővel élt, ekkor vette fel a Truman García Capote nevet. 8 é ves korától kezdve ontotta magából az írásokat, 11 éves korában kezdett komolyan foglalkozni az írással. Első novellája 10 évesen a "Old Mrs. Busybody" volt. Hamarosan már minden műfajban alkotott: írt kalandtörténetet, krimit, komédiát és meséket is. Tanulmányait 1935-ben a Trinity School-ban ketdte, majd a St. Joseph katonai iskola diákja volt, mivel anyja szerint nem volt kellően maszkulin, és azt szerette volna, ha fia férfiasabb lenne. Erre azért volt szükség, mert s kisfiúnak már nyolc évesen volt egy furcsa érzése a saját nemi identitásával kapcsolatban: csak egy boszorkánynak merte megvallani, hátha ő tud neki segíteni: "Lány szeretnék lenni" (Minderről később a Bűvölet című novellában írt, a Mozart és a kaméleonok elbeszéléskötet hatodik darabjában).
1939-ben a család Connecticut állambeli Greenwich-be költözött, itt Capote a helyi gimnáziumban (Greewinch High School) folytatta tanulmányait; több írása jelent meg az iskolai újságban, mely The Green Witch névre hallgatott. 1942-ben visszaköltöztek New Yorkba, s ezért Capote középiskolai tanulmányait a Dwight Schoolban fejezte be, egy New Xork-i magániskolában.
16 évesen sztepptáncos volt egy hajón, aztán New Yorkba ment, ahol eleinte üvegfestésből élt. 17 évesen úgy döntött, nem kíván továbbtanulni, s otthagyta az iskolapadot, és a New Yorker újságírója lett (korábban, 1941 és 1944 között már itt dolgozott másolófiúként). 1943-tól rendszeresen jelentek meg rövisebb írásai olyan jelentős amerikai folyóiratokban, mint például a The Atlantic Monthly, a Harper's Bazaar, a Harper's Magazine, vagy a The New Yorker. 1943-ban kezdte írni első regényét, a Nyári átkelés-t. A mű Grady O'Neil nyári románcának történetét mondja el a New York-i Fifth Avenue-n. A regényt sokáig elveszettnek hitték, ám 2004-ben előkerült az író hagyatékából, és 2005-ben jelent meg először a Random House gondozásában.
1944-ből maradt fent róla még egy meleg témájú anekdota. Egy New York-i estélyen megismerkedett egy híres, bár már meglehetősen lecsúszó félben lévő színésszel, aki nem volt más, mint Errol Flynn. A biszexuális filmsztárnak nagyon megtetszett a gyönyörű szép, 18 éves fiú, akit Flynn rögtön a lakására is csábított, és lefeküdt vele. Capote később Marilyn Monroe-nak bevallotta, hogy mindez nem volt olyan nagy élmény: "Ha nem Errol Flynn lett volna, talán nem is emlékeznék már rá."
1945 júniusában megjelent Miriam című novellája a Mademoiselle folyóiratban, melyért 21 évesen O. Henry Award-ot kapott, melyet tehetséges elsőkönyves szerzőknek szoktak kiosztani. 1946 tavaszán New York Saratoga nevű negyedébe költözött, a Yaddo nevű kolóniába, ahol 400 képzőművész és író élt egy közösségben.
A Miriam hatására figyelt fel Capote-ra Bennett Cerf, aki a Random House képviseletében megbízta egy regény megírásával: így 1948 megjelent önéletrajzi ihletettségű, egyben az ismertséget is meghozó regénye, a Más hangok, más szobák, mely kilenc hétig vezette a sikerlistákat. A siker nem kis részben a könyv borítóján található fénykép körüli botránynak volt köszönhető: a Harold Halma fényképe háton fekve, félreérthető mozdulatot téve ábrázolta Capote-t. Többen a jó ízlés elleni nyílt támadásként értékelték a fényképet.
Egy érdekes kapcsolatnak is okozója lett ez a fotó. Rendkívüli hatást gyakorolt a fiatal Andy Warhol pop-art művészre is, aki rajongói levelekkel bombázta Capote-t, és New Yorkba érkezve azonnal találkozott is vele. 1949-ben jelent meg Az éjszaka fája és más történetek című kötete, melynek megírása után, alapvetően depressziós állapota miatt európai utazásra indult, s két évet töltött Szicíliában.
1952-ben jelent meg legismertebb kisregénye, A fűhárfa. A regény aprólékos realizmussal ábrázolja az amerikai Dél - más művekből is jól ismert - egyik kisvárosát, annak jellegzetes figuráit, nyomasztó, de mégis meghitt légkörét, és ebben egy kisfiút, aki mintegy átszűri környezetét nosztalgiáin, beleszövi álmait a látottakba, részint megszépítve mindent, részint szinte az elviselhetetlenségig fokozva álom és való ellentétét. A költői, lírai szépségű kisregény szimbolikus sugárzása a nagy romantikus művekre emlékeztet, mintegy ellentéte a tematikailag rokon Mark Twain regényeknek. A történet szerint a tizenegy éves Collin elveszti fiatal édesanyját, majd hamarosan utazó ügynök apját is. Az árván maradt kis lurkó így két nénikéjéhez, Verenához és Dollyhoz kerül. Collin hamar kiismeri a két "öreglányt". Verena kemény, gyakorlatias és anyagias, s a fél városka az ő tulajdona, ingatlanok, telkek, üzletek egész sora. Azt szereti, ha zajlik körülötte az élet, és ő mozgathatja a szálakat. Dolly épp nővére ellentéte: romantikus, álmodozó, gyengéd alkat, aki a mezőn, az erdőben, a természetben érzi csak igazán jól magát; most éli második gyermekkorát. Az elmúlt évek során szép komótosan tökéletesítette gyógyfüvekből főzött "csodaszerét", amelynek jótékony hatása köztudott az egész környéken.
Ám egyszer csak megjelenik a városkában egy vadidegen, és Verenával szövetségben megpróbálja kicsalni Dollyból a kincset érő titkos receptet. Dolly, Catherine (a szolgálólány) és Collin - némi élelemmel együtt - elszökik otthonról, s jobb híján egy, a kisváros határában álló fának a tetejére teleepdnek. Verena valóságos hasjtóvadászatot rendel el a "szökevények" ellen, akikhez csatlakozik a frissen nyugdíjazott, s további életének éretelmet kereső Charlie Cool bíró, valamint Collin nagy örömére a csodált, csavargó kamasz, Riley Henderson. Ez az a momentum, ahol meleg vonal is megjelenik a történetben, hiszen - sejthetően, ám nem kimondva - Collin szerelmes Riley-ba. A történet bonyolódik, de végül - természetsen - rendeződnek a nézeteltérések. A regényt 1995-ben meg is filmesítették, többek között Edward Furlong, Walter Matthau, Piper Laurie és Sissy Spacek főszereplésével.
Az '50-es évektől Capote rendszeresen dolgozott Hollywoodban, filmforgatókönyvíróként, s kapcsolatot tartot fent számos filmsztárral. Elsőként 1953-ben John Huston Ördögi kör (Afrika kincse) című filmjének történetét írta meg, melyben Humphrey Bogart és Ginna Lollobrigida alakított. 1961-ben az Innocents című Jack Clayton film forgatókönyvét írta meg, melyben Deborah Kerr és Michael Redgrave játszott. Rendkívül népszerű társasági figurának számított a New York-i elit köreiben. Sokszor mutatkozott Marilyn Monroe-val is (képünkön közösen).
1959-ben Észrevételek címmel kötetbe gyűjtötte hírességekről írt karcolatait. Mindösszesen 1 méter 62 centiméter magas volt, és - fiatal korát leszámítva - nem igazán volt jóképűnek nevezhető. Mindemellett nyíltan meleg volt, bár ezt viselkedése miatt le sem tudta volna tagadni. Első tartósabb kapcsolata Newton Arvin-nal volt, a Smith College irodalom prefosszorával volt, aki National Book Award-ot kapott a szintén meleg Herman Melville-ről írt életrajzáért. Melegsége miatt kiemelten fontos volt teljesítési kényszere: egész életében azért küzdött, hogy helyet találjon magának a világban. Tudatosan használta fel személyiségét, írásaiban úgy állítva be önmagát, mint nem veszélyes homokost, hanem egy szórakoztató pojácát.
Karrierjének következő állomását az Álom luxuskivitelben c. kötetének megjelenése jelentette, amelyből film is készült Audrey Hepburn és George Peppard főszereplésével. Az Álom luxuskivitelben főhőse, Cily Hebrentsch elvált férjétől, egy nála jóval idősebb állatorvostól és New Yorkban keres mindenféle kalandokat. Aranyifjak, bohémek, művészek közé keveredik, nevéhez méltóan viselkedik, bohó és könnyelmű, de mindvégig bájos és rokonszenves is egyúttal. Egy idő múlva - éppoly hirtelenséggel, amint megjelenik a nagyvárosban - eltűnik: úgy dönt, boldogságát Dél-Amerikában fogja megkeresni, megtalálni. A sok humorral, játékos iróniával megírt elbeszélés művészileg is bravuros: a könnyed ábrázolástechnika, a pergő párbeszédek, a nyelvi jellemzés sokoldalúsága vibráló aurát von a hősnő köré. Capote hitelesen és egyéni módon vegyíti az őszinte érzelmességet és nosztalgiát egyfajta - gyökeresen dickensi - ellenállhatatlan humorral. Stílusművészete egyedülálló. A mű tipikus példája a korszak jellegzetes homoszexuális irodalmának. Az írásmodor egyzserre burkolt és őszinte: titkolózik, mert sosem beszél nyíltan homoszexualitésról, ugyanakkor jelrendszere, amellyel utal a melegségre, teljesen átlátható. Hebrencs Lili New York-ba kerülése minden vidéki meleg férfi azon vágyát testesíti meg, hogy feljusson a nagyvárosba, ahol szabadon élhet.
A hatvanas évek elejétől Capote-nak egyre gyakrabban voltak depressziós időszakai, melyeket töméntelen mennyiségű alkohollal és droggal próbált enyhíteni. Több ízben is kórházba került mérgezési tünetekkel, ám a kezeléseket önakaratából megszakította. Azonban hirtelen belevetettt magát a munkába, új regénye kapcsán, mely átmenetileg feloldotta problémáit.
Legnagyobb feltűnést keltő regényének a Hidegvérrel bizonyult, mely valós történetet dolgoz fel. A könyvet egy 1959. november 16-án megjelent újsághír ihlette. A 300 szavas cikk a New York Times-ban jelent meg, s ismertette a Clutter-család kiirtását a Kansas állambeli Holcomb településén. Capote gyerekkori barátjával, Harper Lee-vel elutazott a hírben szereplő gyilkosság helyszínére. Kezdetben csak egy tényfeltáró cikknek szánta a dolgot, s a kisváros lakói sem igen akartak neki interjút adni, mint például a szótlan Earl Robinson sheriff. Később azonban belebonylódott a cselekménybe, és mikor kiderült az elkövetők kiléte, sikerült elérnie, hogy a börtönben nyilatkozzanak neki. Összeségében évekig tanulmányozta a történet szereplőit, s óriási munkával, hat év alatt megszületett a nagy mű. Több ezer oldal nyomozati anyagot olvasott el, a beszélgetések során sem magnót, sem jegyzetfüzetet nem használt ilyenkor, viszont minden este lejegyezte az interjúk lényegét és saját benyomásait. Először 1965-ben jelent meg folytatásokban a The New Yorker folyóiratban, majd 1966-ban egyben a Random Houise adfta ki. A könyv óriási sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében. Ez a mű lett a világirodalom első tényfeltáró regénye ("documentary fiction"), s ezzel iskolát alapított.
A könyv megírása és az egyik főszereplő iránt érzett reménytelen szerelme rendkívül megvioselte. A Hidegvérrel sikere után Capote Palm Springsbe költözött, ahol egyre mélyebbre süllyedt a depresszióba és az alkoholizmusba. Alkotói válságba is került: ez után már nem alkotott igazán jelentős munkát. Megromlott viszonya élettársával, Jack Dunphyval is, akivel az 1948 óta óta élt élettársi kapcsolatban. (képünkön közösen láthatóak).
Ezt követően Capote gyakran fordult meg New York-i szaunákban, ahol többnyire nálánal jóval fiatalabb munkásfiúkkal bonyolódott alkalmi szexkapcsolatokba. Gyakran látták New York egyik népszerű, főleg melegek által látogatott kultikus szórakozóhelyén, a Studio 54-ben.
1973-ban egy szaunában ismerkedett meg a családos John O'Shea-val, aki hivatalosan a menedzsere lett. A régi barátok és ismerősök megrökönyödéssel tapasztalták, hogyan probálta John O'Shea kisajátítani Capote irodalmi és üzleti ügyeit. Kettőjük féltékenységgel és gyakori veszekedésekkel tarkított viszonya egészen a hetvenes évek végéig tartott. Nagy mértékben ártott megítélésének, hogy 1975-ben az Esquire magazin hasábjain részleteket közölt készülőben lévő írásából, a Meghallgatott imákból. Ebben sok barátjának nekitámadott. Nőgyűlölő szövegek mellett gyakorlatilag megutálta saját ikonját, a társaság meleg bohóc-kedvencének figuráját.
Ezt követően barátai sorra elfordultak tőle, az ismert író, Gore Vidal pedig be is perelte. Robert Moore rendező azonban rábízta a Meghívás egy gyilkos vacsorára című fergeteges krimi vígjátékának egyik szerepét, amit az író el is fogadott. Partnerei olyan nagyságok voltak, mint Peter Falk, Maggie Smith, David Niven és Alec Guinness. Az 1970-es évtized második felének jelentős részét Capote különböző rehabilitációs intézményekben töltötte. 1980-ban állapota olyan rosszra fordult, hogy hallucinációi miatt kórházi ellátásra szorult. Józan pillanataiban folytatta az írást, elsősorban a csak halála után megjelent Answered Prayers: The Unfinished Novel c. regényén dolgozott.
59 évesen, 1984. augusztus 25-én halt meg Los Angelesben. A halottkém jelentése szerint halálát májbetegség, visszérgyulladás és részegség okozta. Hamvait a Westwood Village Memorial Park Cemetery-ben helyezték el. Jack Dunphy halálát követően 1994-ben hamvaikat egy tóba szórták, nem messze attól a helytől, ahol korábban mindketten éltek. Capote végrendeletében 100 ezer dolláros irodalomkritikusi díjat alapított, melyet négyévente ítélnek oda.
2005-ben Capote hirtelen népszerűvé vált a filmesek körében. Egyszerre két film keretében ism feldolgozták az író életének tragédiáját és a Hidegvérrel születésének körülményeit. Az egyikben Philipp Seymour Hoffman, a másikban Toby Jones játszotta őt. Előbbi Oscar-díjat is kapott alakításáért.
Válogatott irodalom:
Bradányi Iván: Lidércnyomás luxuskivitelben. Marilyn Monroe és Truman Capote. Solo Music Budapest Zeneműkiadó, Budapest, 2002.
Clarke, Gerald: Capote. Életrajz. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006.
Rózságh Endre: Rakétából hullócsillag. Truman Capote (1924-1984). Melegek, akik formálták a világot, 44. rész. In=Mások, 2005. január, 20-21. oldal
http://hu.wikipedia.org/wiki/Truman_Capote
http://www.terasz.hu/premier/main.php?id=premier&page=cikk&cikk_id=6358
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=7133&pIdx=2
http://en.wikipedia.org/wiki/Truman_Capote
http://www.glbtq.com/literature/capote_t.html
http://gayfortoday.blogspot.com/2007/09/truman-capote.html
http://www.fyne.co.uk/index.php?item=230
http://www.kirjasto.sci.fi/capote.htm
http://www.teenreads.com/authors/au-capote-truman.asp
http://www.nytimes.com/learning/general/onthisday/bday/0930.html
http://www.nytimes.com/ads/capote/
http://www.pbs.org/wnet/americanmasters/episodes/truman-capote/introduct...
http://www.findagrave.com/cgi-bin/fg.cgi?page=gr&GRid=1175