Baldwin, James
|
Teljes neve: James Arthur Baldwin
Született: Harlem, New York City, New York, USA, 1924. augusztus 2. Meghalt: St.-Paul-de-Vence (Nizza mellett), Franciaország, 1987. november 30. Szülei: David Baldwin (nevelőapa) és Emma Berdis Joynes Foglalkozása: író, költő, drámaíró, esszéista, szabadságjogi harcos Nemzetisége: amerikai Művei: Az ártatlanság megőrzése (1949); Eredj, mondd el a hegyen (1953); Egy meghajszolt vadember feljegyzései (1955); Notes of a Native Son (1955); Giovanni szobája (1956); Senki nem tudja a nevemet (1961); Más ország (1962); A Talk to Teachers (1963); A következő tűzvész (1963); Blues for Mr. Charlie (1964); Mondja kérem, mikor ment el a vonat? (1968); No Name in the Street (1972); Ha a néger utca beszélni tudna (1974); The Devil Finds Work (1976); Just Above My Head (1979); Jimmy's Blues (1983); The Evidence of Things Not Seen (1985); The Price of the Ticket (1985); Harlem Quartet (1987). Orientációja: meleg |
   |
A 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai, fekete bőrű költője, s ezzel kétszeresen is kisebbségi helyzetű volt. A két kisebbséghez való tartozás azonban éles ellentétben volt egymással: az amerikai néger lakosság bőszülten elítéli és elutasítja homoszexualitást.
James Baldwin egy 20 éves leányanya gyermekeként született New York fekete gettójában (kilencen voltak testvérek), és óriási nyomorból indult neki az életnek. Anyja hamarosan hozzáment egy paphoz, Daniel Baldwin-hoz, akivel a kis James-nek mindig is feszült kapcsolata volt. Már kiskora óta vonzódott a fiúkhoz, és nőies mozgása miatt szakadatlan gyalázkodást kellett elviselnie mind nevelőapja (David Baldwin), mind kortársai részéről (a valódi apját soha életében nem ismerte).
A harmincas években a gazdasági világválság az elviselhetetlenségig fokozta a szegény emberek nyomorát, így Baldwin számára tökéletesen elérhetetlen volt mindennemű iskoláztatás. Legelőször egy tanár, Fiorello H. LaGuardia figyelt fel rá. Mint annyiszor a történelemben, az egyház adott lehetőséget a nyomorból való kikapaszkodásra. Különféle alantas munkái (liftes, tányérmosó, pincér, vasútépítő) végeztével vasárnaponta, mindenféle képesítés nélkül, 14 éves korától kezdve prédikálni kezdett az istentiszteleteken (a Fireside Pentecostal Churchben), s ez egyre több önbizalmat öntött belé. Később némi tanulmányokat is tudott folytatni a bronxi Frederick Douglass Junior High School-ban, majd a DeWitt Clinton High School-ban. 17 évesen átköltözött a Greenwich Village-be költözött, a főleg művészek lakta negyedbe, ahol ismét alkalmi munkákból tartotta el magát. Hamarosan válogatás nélkül falt olvasmányairól kezdett írni. Ezek a kritikák, tanulmányok, majd szépirodalmi kísérletek helyet kaptak a kis helyi lapokban is. A cikkek később, 1955-ben jelentek meg összegyűjtve (Notes of a Native Son) Első mentora Richard Wright, a nagy afroamerikai író volt, akinek közbenjárására kapta meg a Eugene F. Saxon Memorial Award-ot.
E korai írások közül jelentős Az ártatlanság megőrzése (1949) című cikk, mely szinte teljesen feledésbe merült. Az írást egyébként Baldwin csak külföldön merte közzé tenni: egy helyi érdekű párizsi lapban jelent meg. Hosszú ideig ez volt az egyetlen írása, melyben nyíltan és félreérthetetlenül szóba hozta a homoszexualitás kérdését. Párhuzamot vont a homofóbia és a fajgyűlölet között, s leszögezte: mindkettőnek alapja a tudatlanság, a képzelőerő hiánya, az emberi érzés csődje. E felfogás fényében jelenik meg a téma későbbi esszéiben (Egy meghajszolt vadember feljegyzései (1955); Senki nem tudja a nevemet (1961); A következő tűzvész (1963)) és nagy hatású regényeiben is. S ezen művei által nemcsak az afroamerikai, hanem a meleg-világirodalom megkerülhetetlen alakja lett.
Baldwinnak nagy szerepe volt az 1960-as évektől az amerikai polgárjogi mozgalmakban. Személyes barátai voltak többek között Medgar Evers, Malcolm X vagy Martin Luther King. Baldwin 1948-ban fillér nélkül Párizsba költözött, ott élt 1957-ig. Párizsban kapcsolatot tartott kora több jelentős írójával: Ernest Hemingway-vel, Gertrude Stein-nel, F. Scott Fitzgerald-dal, vagy például Richard Wright-tal, akik segítették karrierjét egyengetni. Barátai közé tartozott Beauford Delaney afroamerikai festő, Nina Simone, énekes, zongorista és a polgárjogi aktivista. A külföld, a távolság és ismeretlenség, a Világosság Városának szabadabb és szabadosabb szelleme üdvösen oldotta meg a 25 éves Baldwin lelkének sok görcsét.
Franciaország lett választott hazája. Amerikába visszatérve is sokszor megfordult az országban. "Csak a fehérek hagyhatják el a hazájukat,", mondta, "én mindenhová magammal viszem az enyémet!" Itt találta meg 1949-ben barátját és szerelmét Lucien Happersberger személyében, aki biztatta és bátorította. Itt jelent meg első regénye: Eredj, mond el a hegyen (Go Tell it on the Mountain; 1953), egy jellegzetesen meleg tematikájú könyv, hogyan szembesül a kamasz a maga homoszexualitásával. Sok tekintetben gyermekkori élményein alapul a mű, ám több mint önéletrajz: általános érvényű történet beavatásról, felnőtté érésről, egy fiatalember küzdelmeiről, hogy létrehozza önnön autonóm azonosságát a körülötte élő tekintélyek között, és azok ellenében. Az elbeszélés egyik szála a főhős, a 14 éves John Grimes jellemét formáló környezetet, családot, faji hovatartozást, az egyéb körülményeket részletezi, a másik szál a fiú szerelmi fejlődését rajzolja meg.
A nemi orientáció kérdésével foglalkozik az 1956-ban megjelent Giovanni szobája is, leginkább ismert, második regénye. Az amerikai néger körök ugyan élesen támadták, egyrészt, mert csak fehéreket szerepeltet, másrészt, mert két férfi szerelméről szól, egyértelműen homoerotikus részeket tartalmazva. David, a fiatal amerikai Párizsban beleszeret egy csinos olaszba, de képtelen megbékülni saját melegségével, és felbontja a kapcsolatot (közben eszébe jut egy kamaszkori élménye Joey-val, gyerekkori barátjával). Az elveszett Giovanni olyan állásba kényszerül (prostitúció), ahol kizsákmányolják, elkeseredésében megöli kitartóját, s halálra ítélik. David rémülten ismeri fel, hogy végső soron az ő határozatlansága az oka Giovanni pusztulásának. A regény előtt Baldwin már jelentős fekete írónak számított, s fekete bőrű olvasóinak nagy csalódást okozott a regény, ám egyben biztosította helyét a melegirodalomban.
A Más ország (1962) című művében már összefonódnak a faji és szexuális tiltakozás és tüntetés eseményei. A New Yorkban játszódó történet nyolc főszereplője jól jelképezi Amerika faji, szociális, földrajzi és szexuális hátterét. Az itteni konfliktusok lecsapódásai a társadalom kríziseinek. Rendkívül nyíltan tárgyalja többek között a férfiak egymás iránt érzett szeretetének témáját.
Ez a gondolat még hatásosabban jelenik meg Mondja kérem, mikor ment el a vonat? (1968) című művében. Egy világhírű fekete színész néz vissza életére, s igyekszik valami értelmet találni a vele történtekben. Végül abban állapodik meg, hogy a sok siker, ünneplés, anyagi és erkölcsi elismerés közepette egyedül a fekete felszabadító mozgalom egyik vezetője, Christopher iránt érzett szerelmének volt központi jelentőssége. A műben egyaránt fordulnak elő homo-, hetero- és biszexuális karakterek. A két kisebbség összefonódásával válaszolt az őt ért bírálatokra, mely szerint egy nyíltan meleg személy nem méltó a fekete politika vezetésére.
Baldwin munkásságával a fajok fölötti meleg-szabadságeszmének egyik legnagyobb alakja lett. Személyes példájával bátorította napfényre a meleg feketéket, és éles kanyart vett az amerikai fekete irodalom konzervatív útvezetésében. Baldwin idősebb kori amerikai tartózkodása után egy ideig Isztambulban élt, majd a Nizza melletti St.-Paul-de-Vence-ben telepedett le, a saját villájában. Itt halt meg 1987-ben 63 éves korában, gyomorrák következtében. Halálát a világ valamennyi számottevő hírlapja első oldalon adta tudtul. Nevét viseli és emlékét őrzi a halála évében, Kevin Brown fotóriporter által életre hívott National James Baldwin Literary Society. 2002-ben Baldwin bekerült a Molefi Kete Asante iskola által összeállított 100 legjelentősebb afroamerikairól szóló életrajzi szótárba.
Válogatott irodalom:
Rózságh Endre: Nemcsak a buzi, a fekete is ember. In: Mások, 2004/ december, 24-25. oldal.
http://en.wikipedia.org/wiki/James_Baldwin_(writer)
http://www.kirjasto.sci.fi/jbaldwin.htm
http://melegkultura.freeblog.hu/archives/2008/03/29/James_Baldwin_Giovanni_szobaja/
James Baldwin egy 20 éves leányanya gyermekeként született New York fekete gettójában (kilencen voltak testvérek), és óriási nyomorból indult neki az életnek. Anyja hamarosan hozzáment egy paphoz, Daniel Baldwin-hoz, akivel a kis James-nek mindig is feszült kapcsolata volt. Már kiskora óta vonzódott a fiúkhoz, és nőies mozgása miatt szakadatlan gyalázkodást kellett elviselnie mind nevelőapja (David Baldwin), mind kortársai részéről (a valódi apját soha életében nem ismerte).
A harmincas években a gazdasági világválság az elviselhetetlenségig fokozta a szegény emberek nyomorát, így Baldwin számára tökéletesen elérhetetlen volt mindennemű iskoláztatás. Legelőször egy tanár, Fiorello H. LaGuardia figyelt fel rá. Mint annyiszor a történelemben, az egyház adott lehetőséget a nyomorból való kikapaszkodásra. Különféle alantas munkái (liftes, tányérmosó, pincér, vasútépítő) végeztével vasárnaponta, mindenféle képesítés nélkül, 14 éves korától kezdve prédikálni kezdett az istentiszteleteken (a Fireside Pentecostal Churchben), s ez egyre több önbizalmat öntött belé. Később némi tanulmányokat is tudott folytatni a bronxi Frederick Douglass Junior High School-ban, majd a DeWitt Clinton High School-ban. 17 évesen átköltözött a Greenwich Village-be költözött, a főleg művészek lakta negyedbe, ahol ismét alkalmi munkákból tartotta el magát. Hamarosan válogatás nélkül falt olvasmányairól kezdett írni. Ezek a kritikák, tanulmányok, majd szépirodalmi kísérletek helyet kaptak a kis helyi lapokban is. A cikkek később, 1955-ben jelentek meg összegyűjtve (Notes of a Native Son) Első mentora Richard Wright, a nagy afroamerikai író volt, akinek közbenjárására kapta meg a Eugene F. Saxon Memorial Award-ot.
E korai írások közül jelentős Az ártatlanság megőrzése (1949) című cikk, mely szinte teljesen feledésbe merült. Az írást egyébként Baldwin csak külföldön merte közzé tenni: egy helyi érdekű párizsi lapban jelent meg. Hosszú ideig ez volt az egyetlen írása, melyben nyíltan és félreérthetetlenül szóba hozta a homoszexualitás kérdését. Párhuzamot vont a homofóbia és a fajgyűlölet között, s leszögezte: mindkettőnek alapja a tudatlanság, a képzelőerő hiánya, az emberi érzés csődje. E felfogás fényében jelenik meg a téma későbbi esszéiben (Egy meghajszolt vadember feljegyzései (1955); Senki nem tudja a nevemet (1961); A következő tűzvész (1963)) és nagy hatású regényeiben is. S ezen művei által nemcsak az afroamerikai, hanem a meleg-világirodalom megkerülhetetlen alakja lett.
Baldwinnak nagy szerepe volt az 1960-as évektől az amerikai polgárjogi mozgalmakban. Személyes barátai voltak többek között Medgar Evers, Malcolm X vagy Martin Luther King. Baldwin 1948-ban fillér nélkül Párizsba költözött, ott élt 1957-ig. Párizsban kapcsolatot tartott kora több jelentős írójával: Ernest Hemingway-vel, Gertrude Stein-nel, F. Scott Fitzgerald-dal, vagy például Richard Wright-tal, akik segítették karrierjét egyengetni. Barátai közé tartozott Beauford Delaney afroamerikai festő, Nina Simone, énekes, zongorista és a polgárjogi aktivista. A külföld, a távolság és ismeretlenség, a Világosság Városának szabadabb és szabadosabb szelleme üdvösen oldotta meg a 25 éves Baldwin lelkének sok görcsét.
Franciaország lett választott hazája. Amerikába visszatérve is sokszor megfordult az országban. "Csak a fehérek hagyhatják el a hazájukat,", mondta, "én mindenhová magammal viszem az enyémet!" Itt találta meg 1949-ben barátját és szerelmét Lucien Happersberger személyében, aki biztatta és bátorította. Itt jelent meg első regénye: Eredj, mond el a hegyen (Go Tell it on the Mountain; 1953), egy jellegzetesen meleg tematikájú könyv, hogyan szembesül a kamasz a maga homoszexualitásával. Sok tekintetben gyermekkori élményein alapul a mű, ám több mint önéletrajz: általános érvényű történet beavatásról, felnőtté érésről, egy fiatalember küzdelmeiről, hogy létrehozza önnön autonóm azonosságát a körülötte élő tekintélyek között, és azok ellenében. Az elbeszélés egyik szála a főhős, a 14 éves John Grimes jellemét formáló környezetet, családot, faji hovatartozást, az egyéb körülményeket részletezi, a másik szál a fiú szerelmi fejlődését rajzolja meg.
A nemi orientáció kérdésével foglalkozik az 1956-ban megjelent Giovanni szobája is, leginkább ismert, második regénye. Az amerikai néger körök ugyan élesen támadták, egyrészt, mert csak fehéreket szerepeltet, másrészt, mert két férfi szerelméről szól, egyértelműen homoerotikus részeket tartalmazva. David, a fiatal amerikai Párizsban beleszeret egy csinos olaszba, de képtelen megbékülni saját melegségével, és felbontja a kapcsolatot (közben eszébe jut egy kamaszkori élménye Joey-val, gyerekkori barátjával). Az elveszett Giovanni olyan állásba kényszerül (prostitúció), ahol kizsákmányolják, elkeseredésében megöli kitartóját, s halálra ítélik. David rémülten ismeri fel, hogy végső soron az ő határozatlansága az oka Giovanni pusztulásának. A regény előtt Baldwin már jelentős fekete írónak számított, s fekete bőrű olvasóinak nagy csalódást okozott a regény, ám egyben biztosította helyét a melegirodalomban.
A Más ország (1962) című művében már összefonódnak a faji és szexuális tiltakozás és tüntetés eseményei. A New Yorkban játszódó történet nyolc főszereplője jól jelképezi Amerika faji, szociális, földrajzi és szexuális hátterét. Az itteni konfliktusok lecsapódásai a társadalom kríziseinek. Rendkívül nyíltan tárgyalja többek között a férfiak egymás iránt érzett szeretetének témáját.
Ez a gondolat még hatásosabban jelenik meg Mondja kérem, mikor ment el a vonat? (1968) című művében. Egy világhírű fekete színész néz vissza életére, s igyekszik valami értelmet találni a vele történtekben. Végül abban állapodik meg, hogy a sok siker, ünneplés, anyagi és erkölcsi elismerés közepette egyedül a fekete felszabadító mozgalom egyik vezetője, Christopher iránt érzett szerelmének volt központi jelentőssége. A műben egyaránt fordulnak elő homo-, hetero- és biszexuális karakterek. A két kisebbség összefonódásával válaszolt az őt ért bírálatokra, mely szerint egy nyíltan meleg személy nem méltó a fekete politika vezetésére.
Baldwin munkásságával a fajok fölötti meleg-szabadságeszmének egyik legnagyobb alakja lett. Személyes példájával bátorította napfényre a meleg feketéket, és éles kanyart vett az amerikai fekete irodalom konzervatív útvezetésében. Baldwin idősebb kori amerikai tartózkodása után egy ideig Isztambulban élt, majd a Nizza melletti St.-Paul-de-Vence-ben telepedett le, a saját villájában. Itt halt meg 1987-ben 63 éves korában, gyomorrák következtében. Halálát a világ valamennyi számottevő hírlapja első oldalon adta tudtul. Nevét viseli és emlékét őrzi a halála évében, Kevin Brown fotóriporter által életre hívott National James Baldwin Literary Society. 2002-ben Baldwin bekerült a Molefi Kete Asante iskola által összeállított 100 legjelentősebb afroamerikairól szóló életrajzi szótárba.
Válogatott irodalom:
Rózságh Endre: Nemcsak a buzi, a fekete is ember. In: Mások, 2004/ december, 24-25. oldal.
http://en.wikipedia.org/wiki/James_Baldwin_(writer)
http://www.kirjasto.sci.fi/jbaldwin.htm
http://melegkultura.freeblog.hu/archives/2008/03/29/James_Baldwin_Giovanni_szobaja/