Tomlin, Lily
Eredeti neve: Mary Jean Tomlin
Született: 1939. szeptember 1.; Detroit, Michigan, USA Szülei: Guy Tomlin és Lillie Mae Ford Foglalkozása: filmszínésznő, komika, író, producer Nemzetisége: amerikai Művei: Nashville (1975), The Late Show (1977), Kilentől ötig (1980), Csökke-nő (1981), Mindenem a tied (1984), A nagy üzlet (1988), Murphy Brown (1988, sorozat), Árnyak és köd (1992), A játékos (1992), Rövidre vágva (1993), És a zenekar játszik tovább... (1993, tévéfilm), Beverly Hill-dili (1993), Egy füst alatt - Beindulva (1995), Megúszni egy gyilkosságot (1996), Gyagyás család (1999), Alibi törzs (1998), Tea Mussolinivel (1999), Az elnök emberei (1999, tévéfilm), A kölyök (2000), Narancsvidék (2002), Multik haza! (2004), Az utolsó adás (2006), Hangya boy (2006), A kísérő (2007) Orientációja: leszbikus |
Amerikai színésznő; az elismert komikák egyike, aki a szórakoztatóipar minden területén élvezi a megérdemelt sikert: film, televízió, szinkron, színház, videó. Pályája során összesen hat Emmy-, két Tony és egy Grammy-díjat kapott. 1977-ben megkapta a legjobb női főszereplő Ezüst Medve-díját a berini filmfesztiválon. Számos filmben szerepelt, a Nashville-ben nyújtott alakításáért Oscarra jelölték. Robert Altman egyik kedvenc színésznője; összesen öt filmjében játszott. S mindemellett természetesen nyíltan leszbikus.
1939. szeptember 1-én született Detroitban, a Brewster-Douglass Housing Projects nevű, 700 lakásos, felhőkarcolószerű munkásnegyedben. Édesapja Guy Tomlin gyári munkás, édesanyja Lillie Mae Ford háztartásbeli és segédápolónő. Szülei a nagy gazdasági világválság elől menekültek, munka reményében a Kentucky-beli Paducah-ból Detroitba. A család déli baptista vallású volt.
Mary Jean 1957-ben kezdte meg tanulmányait a Lewis Cass Technical High School-on. Később a Wayne State University-n folytatta tanulmányait, ahol érdeklődni kezdett a színház és egyéb előadóművészetek iránt. Az egyetem elvégzése után nappal pincérnőként dolgozott, miközben éjjel egy detroit-i nightklubban kezdett stand-up-comedy előadásaival, később pedig New York-ban próbálkozott. Első televíziós komikusi fellépése 1965-ben volt a Merv Griffin Show-ban.
1969-ben Tomlin szerepelt egy sketch comedy show-ban, a Laugh-In címűben (a sorozat 1973-ig futott). Az itt általa megformált karakterek később is kihatással voltak karrierjére. Legismertebb karaktere a rágógumizó, sértett telefonos operátor volt: Ernestine volt. Játszotta még az ötéves csibész Edith Ann-t; Buster-t, a kiskutyát; és a Ízléses Lady-t. Ezek a karakterek később is visszatértek karierje során, így például a közönség a Saturday Night Live Show-ban is találkozhatott vele.
Tomlin volt az első a komikák közül, aki fellépéseiben férfi ruhába bújt. Egyik kedvenc férfi alakítása Pervis Hawkins, fekete bőrű rhythm-and-blues soul énekes volt. Szakállban, bajusszal és affro hajjal lépett színpadra. Így nem csak a nemi sztereotípiákon tört át, hanem a faji előítéleteken is. Később egy reklámügynökség felajánlott neki 500.000 dollárt, hogyha egy reklámban is eljátsza Ernestine karakterét, de ő ezt visszautasította; nem akarta tönkre tenni éppen induló karrierjét. Aztán 1970-ben a Laugh-In című show-műsorban vált igazán ismertté.
Első ismertebb filmszerepét Robert Altman Nashville (1975) című filmjében alakította, melyért rögtön Oscar-díjra is jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ő alakította Linnea Reese gospel-énekest, két siker gyermek anyját. Nemsokkal később a Sampon című filmben tűnt fel, majd 1984-ben Steve Martin-nal játszott az All of Me című filmben.
1989-ben játszott A nagy üzlet című vígjátékban, melyben Bette Midler sziámi ikertestvérét alakította. Később egy prostituáltat alakított Woody Allen 1992-es Árnyak és köd című művében. 1993-ban ismét Altmannal dolgozhatott együtt, amikor a Rövidre vágva című filmben Doreen Piggott-ot, egy láncdohányos pincérnőt alakított. Ezután inkább a televízió felé fordult: részt vett a The Magic School Bus cyímú sorozatban (1994-1998), majd a népszerű Murphy Brown-ban, ahol a címszereplő főnököt alakította, a Will & Grace-ben pedig 2005-2006-ban Will Truman főnökét. Bár emelett is néha feltűnt mozifilmekben, így 1998-ban Prof. Ruth Allen szerepében Richard Dreyfuss partnere volt az Alibi-törzs-ben. 1999-ben Georgie Rockwell, egy idősebb, s nyíltan leszbikus amerikai hölgy karakterét játszotta Zeffirelli Tea Mussolinivel című filmjében.
Közben a színháztól sem távolodott el: 1985-től játszott egy Broadway-darabban, mely a meglehetősen hosszú The Search for Signs of Intelligent Life in the Univers (mely körül-belül annyit tetsz, hogy az érteles élet jeleinek keresése az univerzumban). A darab írónője az a Jane Wagner volt, akivel ekkor ismerkedett meg, s partnernője lett. A show Tony-díjat nyert, s 1991-ben film is készült belőle.
Lily Tomlin nyíltan leszbikus közéleti személyiség. 1971-ben találkozott élete szerelmével, későbbi élettársával, Jane Wagnerrel, akivel ma is együtt él. Szexuális orientációját soha sem titkolta, bár először konkrétan 2001-ben beszélt róla a sajtónak. Amikor 2008-ban a Just Out című magazinnak interjút adott, abban is kifejtette, hogy a szakma már jóval korábban tisztában volt azzal, hogy Jane az partnere. Magánéletéről azonban nem igen beszél a nyilvánosság előtt. Részt vett feminista és meleg mozgalmakban is. 1995-ben részt vállalt az HBO által gyártott The Celluloid Closet című dokumentumfilmben, mely a hollywoodi melegkről szólt, s itt sem titkolta orientációját.
Tomlin 2006-ban részt vett Robert Altman utolsó filmjében, az Utolsó előadásban, melyben Rhonda Johnson-t, egy közép-nyugati rádiójáték énekesnőjét alakította Meryl Streep-pel együtt. Legtuóbbi filmjében, A rózsaszín párduc 2-ben ismét Steve Martinnal játszott együtt. Következő, 2009 áprilisában bemutatandó filmje a Ponyo on the Cliff by the Sea lesz.
Lily Tomlin eddigi pályafutása során számos díjban részesült már. Hétszer kapott Emmy-díjat, ebből 1977-ben egy speciális díjat életművéért. Kapott Peabody-díjat, valamint egy komédia albumáért Grammy-díjat.
Válogatott irodalom:
http://en.wikipedia.org/wiki/Lily_Tomlin
http://www.lilytomlin.com/
http://lesbianlife.about.com/od/lesbianactors/p/LilyTomlin.htm
http://www.glbtq.com/arts/tomlin_l.html
1939. szeptember 1-én született Detroitban, a Brewster-Douglass Housing Projects nevű, 700 lakásos, felhőkarcolószerű munkásnegyedben. Édesapja Guy Tomlin gyári munkás, édesanyja Lillie Mae Ford háztartásbeli és segédápolónő. Szülei a nagy gazdasági világválság elől menekültek, munka reményében a Kentucky-beli Paducah-ból Detroitba. A család déli baptista vallású volt.
Mary Jean 1957-ben kezdte meg tanulmányait a Lewis Cass Technical High School-on. Később a Wayne State University-n folytatta tanulmányait, ahol érdeklődni kezdett a színház és egyéb előadóművészetek iránt. Az egyetem elvégzése után nappal pincérnőként dolgozott, miközben éjjel egy detroit-i nightklubban kezdett stand-up-comedy előadásaival, később pedig New York-ban próbálkozott. Első televíziós komikusi fellépése 1965-ben volt a Merv Griffin Show-ban.
1969-ben Tomlin szerepelt egy sketch comedy show-ban, a Laugh-In címűben (a sorozat 1973-ig futott). Az itt általa megformált karakterek később is kihatással voltak karrierjére. Legismertebb karaktere a rágógumizó, sértett telefonos operátor volt: Ernestine volt. Játszotta még az ötéves csibész Edith Ann-t; Buster-t, a kiskutyát; és a Ízléses Lady-t. Ezek a karakterek később is visszatértek karierje során, így például a közönség a Saturday Night Live Show-ban is találkozhatott vele.
Tomlin volt az első a komikák közül, aki fellépéseiben férfi ruhába bújt. Egyik kedvenc férfi alakítása Pervis Hawkins, fekete bőrű rhythm-and-blues soul énekes volt. Szakállban, bajusszal és affro hajjal lépett színpadra. Így nem csak a nemi sztereotípiákon tört át, hanem a faji előítéleteken is. Később egy reklámügynökség felajánlott neki 500.000 dollárt, hogyha egy reklámban is eljátsza Ernestine karakterét, de ő ezt visszautasította; nem akarta tönkre tenni éppen induló karrierjét. Aztán 1970-ben a Laugh-In című show-műsorban vált igazán ismertté.
Első ismertebb filmszerepét Robert Altman Nashville (1975) című filmjében alakította, melyért rögtön Oscar-díjra is jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ő alakította Linnea Reese gospel-énekest, két siker gyermek anyját. Nemsokkal később a Sampon című filmben tűnt fel, majd 1984-ben Steve Martin-nal játszott az All of Me című filmben.
1989-ben játszott A nagy üzlet című vígjátékban, melyben Bette Midler sziámi ikertestvérét alakította. Később egy prostituáltat alakított Woody Allen 1992-es Árnyak és köd című művében. 1993-ban ismét Altmannal dolgozhatott együtt, amikor a Rövidre vágva című filmben Doreen Piggott-ot, egy láncdohányos pincérnőt alakított. Ezután inkább a televízió felé fordult: részt vett a The Magic School Bus cyímú sorozatban (1994-1998), majd a népszerű Murphy Brown-ban, ahol a címszereplő főnököt alakította, a Will & Grace-ben pedig 2005-2006-ban Will Truman főnökét. Bár emelett is néha feltűnt mozifilmekben, így 1998-ban Prof. Ruth Allen szerepében Richard Dreyfuss partnere volt az Alibi-törzs-ben. 1999-ben Georgie Rockwell, egy idősebb, s nyíltan leszbikus amerikai hölgy karakterét játszotta Zeffirelli Tea Mussolinivel című filmjében.
Közben a színháztól sem távolodott el: 1985-től játszott egy Broadway-darabban, mely a meglehetősen hosszú The Search for Signs of Intelligent Life in the Univers (mely körül-belül annyit tetsz, hogy az érteles élet jeleinek keresése az univerzumban). A darab írónője az a Jane Wagner volt, akivel ekkor ismerkedett meg, s partnernője lett. A show Tony-díjat nyert, s 1991-ben film is készült belőle.
Lily Tomlin nyíltan leszbikus közéleti személyiség. 1971-ben találkozott élete szerelmével, későbbi élettársával, Jane Wagnerrel, akivel ma is együtt él. Szexuális orientációját soha sem titkolta, bár először konkrétan 2001-ben beszélt róla a sajtónak. Amikor 2008-ban a Just Out című magazinnak interjút adott, abban is kifejtette, hogy a szakma már jóval korábban tisztában volt azzal, hogy Jane az partnere. Magánéletéről azonban nem igen beszél a nyilvánosság előtt. Részt vett feminista és meleg mozgalmakban is. 1995-ben részt vállalt az HBO által gyártott The Celluloid Closet című dokumentumfilmben, mely a hollywoodi melegkről szólt, s itt sem titkolta orientációját.
Tomlin 2006-ban részt vett Robert Altman utolsó filmjében, az Utolsó előadásban, melyben Rhonda Johnson-t, egy közép-nyugati rádiójáték énekesnőjét alakította Meryl Streep-pel együtt. Legtuóbbi filmjében, A rózsaszín párduc 2-ben ismét Steve Martinnal játszott együtt. Következő, 2009 áprilisában bemutatandó filmje a Ponyo on the Cliff by the Sea lesz.
Lily Tomlin eddigi pályafutása során számos díjban részesült már. Hétszer kapott Emmy-díjat, ebből 1977-ben egy speciális díjat életművéért. Kapott Peabody-díjat, valamint egy komédia albumáért Grammy-díjat.
Válogatott irodalom:
http://en.wikipedia.org/wiki/Lily_Tomlin
http://www.lilytomlin.com/
http://lesbianlife.about.com/od/lesbianactors/p/LilyTomlin.htm
http://www.glbtq.com/arts/tomlin_l.html