Milk, Harvey
|
Teljes neve: Harvey Bernard Milk
Született: 1930. május 22.; Woodmere, New York, USA Meghalt: 1978. november 27.; San Francisco, Kalifornia, USA Szülei: William Milk és Minerva Karns Milk Nemzetisége: amerikai Foglalkozása: üzletember, politikus, meleg-aktivista Orientációja: meleg |
        |
Harvey Bernard Milk az egyik legismertebb amerikai, nyíltan meleg politikus, melegjogi aktivista volt, akit melegsége tudtával választottak be a San Francisco-i képviselőtestületbe. Nagy hatást gyakorolt a meleg mozgalomra Amerikában és a nagyvilágon egyaránt. 1978-ban egy kollégája meggyilkolta, emiatt a "melegmozgalom mártírja"-ként szokták emlegetni. John Cloude író úgy foglalta össze Milk tevékenységének lényegét, hogy megmutatta az embereknek, hogy egy homoszexuális személy is élhet tisztességes életet és érhet el sikereket. Milk a New York állambeli Woodmere-ben, Long Island-en született 1930. május 22-én, litván zsidó családba. Szülei, William Milk és Minerva Karns Milk, litván származású zsidó házaspár volt. Nagyapja, Morris üzlettulajdonos, eladó volt New York-ban, s a helyi zsinagóga egyik alapítója. Harvey gyermekkorában eleven gyerek volt, az osztály "bohóca". Szerette a futballt, ám az operát is, és hamar rádöbbent saját homoszexualitására, amit azonban titkolni igyekezett.
Középiskolai tanulmányait a helyi Bay Shore Gimnáziumban folytatta, ahol 1947-ben végzett. 1947 és 1951 között a New Yorki Állami Tanárképző Főiskolán tanult Albany-ben, s matematika tanárnak készült. A főiskolán nem nagyon voltak barátai, s társai gyanították, hogy meleg lehet. Az iskola elvégzése után bevonult katonának, s a koreai háborúban a haditengerészetnél szolgált. A USS Kittiwake tengeralattjárón teljesített szolgálatot, mint búvártiszt. Később a San Diego-i Haditengerészeti Támaszpontra helyezték át, ahol búvároktatóként dolgozott. 1955-ben szerelt le, hadnagyi rangban.
Leszerelése után a George W. Hewlett Gimnáziumban kezdett tanítani, Long Islanden. Melegsége ekkorra már teljesen nyilvánvaló volt számára. 1956-ban ismerkedett meg Joe Campbellel, a Jacob Riis Park strandon, akivel hat éven keresztül éltek együtt. Campbell hét évvel volt fiatalabb nála, kapcsolatukat pedig nagy szenvedélyesség jellemezte. Szerelmi viszonyukat híven jellemzi az a számtalan fennmaradt szerelmes levél, melyet Joe-nak írt. Egy rövid időre közösen elköltöztek Texasba, mert unatkoztak otthon, ám nem sokkal később visszaköltöztek New York-ba. Milk ekkor biztosítási statisztikusként kezdett dolgozni. Az unalom azonban később is kínozta: egy leszbikus barátnőjével ismét lelépett, ezúttal Miami-ba, majd megint visszatért szülővárosába. Kapcsolata is meglazult Joe-val, titokban másokkal is kapcsolatba kezdett.
1962-ben Milk szerelmes lett a nála tíz évvel fiatalabb Craig Rodwell-be, s nagy volt a szerelem, de Rodwell a Mattachine Society egyik aktivistájaként is tevékenykedett. A kapcsolat nem sokáig tartott, Milk ekkor még egyáltalán nem volt nagy mozgalmár alkat; nem nézett jó szemmel Rodwell melegjogi aktivizmusára sem. Miután Craig-et egy, a Riis Parkban megtartott, a férfi fürdőruha viseletre vonatkozó tüntetés kapcsán letartóztatták, szakítottak.
Ez alatt az idő alatt Milk többször váltott munkahelyet: dolgozott aktuáriusként (olyan szakemberként, aki a kockázatok kvantifikált pénzügyi hatásait elemzi és alkalmazza a gyakorlatban), biztosítási ügynökként (a Bache & Co. nevű cégnél) és kutatóként is. Milk ekkoriban Jack Galen McKinley-vel járt együtt, aki foglalkozott politikával is: 1964-ben részt vett a republikánus Barry Goldwater kampányában. Kapcsolatuk meglehetősen zaklatott volt, mivel Jack hajlamos volt a depresszióra, s többször öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Milk nem törődik vele eleget. A helyzetet bonyolította, hogy Jack féltékeny lett Milk kettővel előző szerelmére, Joe-ra, aki kórházban volt, és Milk gyakran látogatta. Joe öngyilkosságot próbált elkövetni, mert elhagyta egy Billy Sipple nevű férfi.
1969-ben Milk San Franciscóba költözött. Kezdetben egy befektetési cégnek dolgozott, majd elvesztette a munkáját. Nagy mértékben csalódott a politikai életben, s elsősorban a vietnami háború kambodzsai szakasza miatt csatlakozott a hippi mozgalomhoz, a haját is megnövesztette. A Castro nevű negyedben telepedett le, mely korábban írek által lakott városrésznek számított, ám a második viklágháború utáni években fokozatosan meleg negyeddé alakult át. Állandó munkája nem volt, s élte a hippik életét, s meglehetősen boldog volt. Rövid időre visszatért New Yorkba, ahol megismerkedett a nála tíz évvel fiatalabb Scott Smith-szel, és a két hosszú hajú, szakad farmeros hippi 1972-ben visszaköltözött San Franciscóba (képünkön együtt).
Nem sokkal később a félretett utolsó 1000 dollárjukból megvásárolták a Castro Street 575-ös szám alatti üzlethelyiséget, s fényképezőgép boltot nyitottak Castro Camera néven. Miután vállalkozása kapcsán gyakran összetűzésbe került a különböző hatóságokkal, s tekintélyre tett szert a többi kereskedő között, mivel többször is fellépett érdekeik védelme érdekében, eldöntötte, hogy politikusként méretteti meg magát. Igazi politikai tapasztalata és támogatása még nem volt, s igazán pénze sem volt a kampányra. Profi kampánycsapata sem volt, alkalmazottai, élettársa, valamint egy Francis Fitzgerald nevű újságírónő támogatták. Liberális szociális politikai programot hirdetett, támogatta a kis és középvállalkozásokat. Dacosan ragaszkodott kampányában a szexuális kisebbségek egyenlő jogainak elismeréséhez, valamint harcolt a marihuána legalizálásáért. Bár a pártoktól és hivatásos politikusoktól nem sok segítséget kapott, az 1973-as önkormányzati választásokon 16.900 szavazatott kapott, ezzel a 32 jelölt közül a tizedik lett.
A választások után azonban egy másik lehetőség csillant fel Milk előtt, hogy megcsillantsa tehetségét. A Teamsters megkereste őt azzal a kéréssel, hogy támogassa őket a Coors sör elleni bojkottban. Milk belement, azzal a feltétellel, hogy a szállító cég a jövőben meleg alkalmazottakat is felvesz sofőrnek, szemben a korábbi diszkriminatív gyakorlattal. Néhány nappal később egész Castro-ban nem árultak Coors sört, s csatlakoztak a kínai és arab kereskedők is. A bojkott néhány nap alatt teljes sikert hozott. Milk ezzel a lépéssel megtalálta első, hathatós szövetségeseit a szervezett munkásság körében. Ekkoriban keresztelték el a helyiek (rossz nyelvek szerint maga Milk ötletére) a "Castro Street polgármesterének".
1973 másik fontos eseménye az volt, hogy kiéleződött a feszültség a helyi vallásos közösség és a betelepült melegek között. A Most Holy Redeemer Parish nevű gyülekezet tagjainak hatására az Eureka Völgyi Kerekedelmi Szövetség meg akarta akadályozni, hogy két meleg férfi antikvár üzletet nyithasson a kerületben. Milk erre létrehozta a meleg üzlettulajdonosokat tömörítő Castro Village Egyesületet.
1975-ben újra indult a képviselőségért, bár jelentősen változtatott politikai programján és főleg az imázsán. Levágatta a haját, s a hippi kinézet ezzel a múlté lett. A kampány során már öltönyben jelent meg, s változtatott szokásain is: nem szívott el többé egyetlen füves cigarettát, és nem járt többé meleg szaunába sem. Ekkor még mindenben támogatta élettársa, Scott Smith, bár kapcsolatukat nagyban megviselte a sokadik kampány.
Korábbi szervezkedéseinek köszönhetően immár komoly támogatókat tudhatott maga mögött a Castro negyed helyi vállalkozói és a szakszervezeti mozgalom tagjai közül: a Teamster-en kívül őt támogatták a tűzoltók, a szakszervezetek és az építőipari munkások. A polgármesteri küzdelemben az addigi városvezető, Joseph Alioto (1916-1998) ellenében Geroge Mosconét támogatta, azzal a feltétellel, hogy Moscone latba veti befolyását a melegekkel szembeni ún. "szodómia törvény" állami szintű eltörlése érdekében. Nagyrészt az ő Castro-negyedbeli kampányának köszönhetően végül Moscone lett a polgármester. A hálás polgármester még a választási győzelem éjszakáján felkereste Milk-et üzletében, mely egyben a kampányközpont is volt, és személyesen mondott köszönetet. Őmaga nem lett képviselő, a hetedik helyezést érte el, Moscone azonban, felajánlott Milk-nek egy állást a város vezetésében (a különböző engedélyezésekkel foglalkozó bizottságban). Moscone azonban nem, tudott eredményt elérni, mivel győzelme ellenére a képviselőtestületben megmaradt a konzervatív többség. Azt a programpontját sem tudta megvalósítani, hogy a jövőben melegeket is felvegyenek a rendőrség keretébe; ennek Charles Gain rendőrfőnök teljes mértékben ellenállt.
Milk azonban elégedetlen volt az eredménnyel, és egy évvel később, 1976-ban már Kalifornia állam képviselőházába tartott. Moscone polgármester azonban egy másik jelöltet, név szerint Art Agnost támogatta. Egyébként amikor Moscone megtudta, hogy Milk is indul, leváltotta a bizottságban betöltött tisztségéről. A kampány során saját politikai szervezetet hozott létre San Franciscói Meleg Demokrata Klub néven, többek között azért, mert a már meglévő meleg szervezet, az Alice B. Toklas Klub Agnes-t támogatta. A kampány elején Milk azonban már országos hírnévre tett szert. Történt ugyanis, hogy 1975. szeptember 22-én San Franciscóba látogatott Gerald Ford elnök, s úgy döntött, egy rövid szakaszon gyalogosan közelíti meg autóját. Egy merénylő, Sara Jane Moore azonban fegyvert fogott az elnökre, a pisztolyt tartó kezet azonban lefogta egy férfi, s így a golyó célt tévesztett. A férfi nem volt más, mint az az Oliver Sipple, akiért annak idején Joe Campbell elhagyta Milk-et. Az országos sajtó felkapta a sztorit, s San Francisco Chronicle rovatvezetője, Herb Caen megírta azt, hogy Sipple és ismerőse, Milk egyaránt melegek. A jelölt melegségéről eddig ugyanis csak a város lakói tudtak, az állam lakosságának többsége körében nem volt olyan ismert személyiség. A hír nagy mértékben ártott Milk esélyeinek a vidéki lakosság körében. Milk és önkéntesei mindent megpróbáltak, hogy minél több támogatót szerezzenek így is. Harvey sokat járt a városban, kezet fogott minden emberrel a buszmegállóban, aktivistái pedig Milk-et támogató táblákkal álltak az utak mentén.
A kampány során számos halálos fenyegetést is kapott, ennek kapcsán mondta azóta szállóigévé vált mondatát: "If a bullet should enter my brain, let that bullet destroy every closet door" (mely magyarul elég nehezen fordítható, körül-belül annyit tesz, hogy "Ha egy golyó hatol az agyamba, az szakítsa át az minden gardróbszekrény ajtaját" - mely valószínűsíthetően a coming out egyik amerikai szleng-változatára utalhat, mely szerint a szekrényajtó mögött van egy csontváz, vagyis ott valami titok lapul, s ha meg akarjuk szüntetni az állandó titkolózást, akkor elő kell bújnunk!). Ez a mondat egyébként egybecseng Milk gyakran, főleg a Briggs-féle szavazási kampányon hangoztatott "coming out" hullám utáni vágyával. Bár a megmérettetésben ismét alul maradt, mindössze 4.000 szavazattal kapott ki Agnestől. A kampány azonban véglegesen tönkre tette magánéletét: Scott elhagyta őt.
Az újabb vesztes kampány után azonban Milk ismét talált magának elfoglaltságot. 1977 elején ugyanis elindult az országban egy Védjük meg a gyermekeinket! (Save Our Children) nevű, elsősorban a konzervatív fundamentalista keresztények támogatásával, melynek élén Anita Bryant énekesnő állt. Anita szerint a homoszexualitás ellenkezett a bibliai erkölccsel. Ezen kampány hatására például Floridában eltörölték azt a törvényt, mely tiltotta a munkavállalók hátrányos megkülönböztetését a szexuális orientáció alapján. Bryant kezdeményezésére Kaliforniában 64.000 aláírást gyűjtöttek össze, hogy népszavazást tarthassanak ugyanerről a kérdésről. Bryant heves kampányba kezdett, s a televízión keresztül zengte Kalifornia népéhez, hogy meg kell akadályozni azt, hogy Kalifornia a homoszexuálisok "melegágyává" változzon, ahol a meleg férfiak kisfiúkkal fickándoznak egy ágyban.
Milk csapata mindent megpróbált, hogy megfordítsa a változó közhangulatot. Miamiból érkezett hozzájuk a kampányt segíteni Jim Foster. Az ő vezetésével szervezték meg az ún. Orange Bowl Parade-ot, mellyel Anita citrus-termesztő múltjára akartak ironikusan utalni. A kampány mindkét részről eldurvult: a melegek is bevetetek minden eszközt. Anita egyik sajtótájékoztatóján például egy személy tortát vágott Anita Bryant arcába.
A népszavazás eredménye végül a várakozásoknak megfelelően alakult: a többség támogatta Anita Bryan-t és híveit, Dade megyében például 70 százalékos arányban. Közben ezzel ppárhuzamosan hasonló kimenetelű szavazásokat tartottak Saint-Paulban (Minnesota), Wichitában (Kansas) és Eugene-ban (Oregon). Milk vezetésével ekkor az elégedetlen melegek kivonultak az utcára: mintegy 3000-en masíroztak a megyeháza elé. Milk felszólalt a tüntetésen, s kiemelte azt, hogy Anita sokat tett azért, hogy létrejöjjön egy igazi meleg közösség, mely fellép az érdekei védelmében. Ekkor mondta később híressé vált mondatát: "Harvey Milk vagyok. Azért jöttem ide, hogy toborozzak."
A melegellenes kampányt meglovagolta John Briggs kaliforniai szenátor, aki úgy gondolta, hogy ez kiváló lehetőség az újraválasztásához. Briggs benyújtott egy népszavazási kérdést (6. számú indítvány), mely megtiltotta volna a melegek alkalmazását az iskolákban, sőt a meleg tanárokat alkalmazó igazgatókat is az elbocsátás rémével fenyegette. A hangulat ettől meglehetősen elmérgesedett a városban.
Megszaporodtak a melegek elleni támadások a Castro negyedben, s a rendőrség nem tett ez ellen semmit. Ekkor hoztak létre a melegek önvédelmi csoportokat, s síppal a nyakukban jártak a negyedben, hogy megtámadásuk esetén segítséget tudjanak hívni. 1977. június 21.-én szabadult el a pokol, amikor egy meleg férfit, Robert Hillsborough-t 15 késszúrással végeztek ki az utcán, miközben azt kántálták, hogy "buzi". Moscone polgármester Briggs-et és Bryant-et tette felelőssé a férfi haláláért, többek között azért, mert egy héttel korábban a szenátor beszédében olyan kitételt tett a városháza előtti sajtótájékoztatóján, hogy a városnak meg kell szüntetnie ezt a "homoszexuális szemétdombot". Egy héttel később, a gyilkosság hatására a melegek megrendezték az eddigi legnagyobb melegfelvonulást, melyen mintegy 250 ezren vettek részt.
1976 novemberében a városi képviselőtestület elfogadta azt a választójogi reformot, melynek keretében átszabták a választási kerületek határát. Ennek értelmében Milk úgy gondolta, minden korábbinál nagyobb eséllyel indulhat a választáson, mivel már csak két városrész (Castro és Haigh-Ashbury) tartozott az 5. választási kerületbe. S a nemrég történt véres események nem csak őt, hanem számos más meleget is felbátorítottak. A megerősödő meleg közösséget jellemzi, hogy a választáson 17 jelölt indult, s ennek több mint a fele meleg volt. A Milk vezette Castro Village Egyesület már 90 tagúra bővült, s egyes becslések szerint a melegek száma a város 750.000 fős lakosságából már 100.000 és 200.000 közötti számot tett ki. Mindezek megmutatták, hogy a melegek nagyon fontos tényezővé váltak a város politikai életében is. Milk legfontosabb ellenfele Rick Stokes ügyvéd volt. Milknek ekkor azonban már jelentős előnye volt, a közvélemény-kutatások 30 %-os támogatottságot jeleztek, a többi 16 jelölttel szemben. Milk megint erőteljes kampányt folytatott, s elérte, hogy a San Francisco Chronicle is őt támogassa. Annak ellenére érte el mindezt, hogy a sajtó megszellőztette magánéletét is. Hírt adott Harvey újabb szerelméről, a mexikói Jack Liráról, aki meglehetősen furcsa egyéniség volt, s többször is mutatkozott meglehetősen részeg állapotban Milk társaságában.
Az 1977-es önkormányzati választásban a szervezettebb politikai kampány végre meghozta számára az eredményt, beválasztották a városi közgyűlésbe, az 5. kerület képviselőjeként. Több mint 30%-ot vert a második helyen befutó jelöltre. 1978. január 8-án lépett hivatalba. S mellette más személyekkel is megújult a képviselőtestület. Ekkor választották be Carole Ruth Silvert, aki egyedülálló anya volt, a kínai-amerikai Gordon Laut, Ella Hill Hutch afroamerikai nőt, valamint az egykori vietnámi veterán, s azután tűzoltóként és rendőrként dolgozó Daniel White (1946-1985)-ot.
Milk már megválasztott képviselőként részt vett az 1978-as San Francisco-i meleg felvonuláson (Gay Freedom Day); becslések szerint mintegy 275.000-350.000 fő vett rajta részt, s Milk egy nyitott autóban ülve vonult végig a menettel együtt, s a rendezvény végén nagy sikerű beszédet mondott a városháza előtti téren. Ezt a beszédét azóta is a "reménység beszéde"-ként emlegetik. Beszédében kihangsúlyozta a "coming out" fontosságát, hogy azzal, hogy a melegek előbújnak a vécékből, megmutatják magukat a melegek, azzal lerombolhatók a melegekről kialakult hazugságok, mítoszok. De Milk természetesen nem csak melegügyekben tevékenykedett. Rendkívül népszerű kampányt kezdett például a városban gondatlanul otthagyott kutyaürülék ellen is.
Mindeközben azonban folyt a másik kampány is a Briggs-javaslat ellen. A kampány során több nyilvános vitára is sor került kettejük között. Ezeken Briggs többször hangoztatta, hogy azért nem támogatja, hogy melegek tanárok lehessenek, mert ők visszaélnének a helyzetükkel, s megrontanák a gyerekeket, közülük toboroznának új homoszexuálisokat. Milk a viták során a rendőrség által összesített statisztikát is felhasznált, mely kimutatta, hogy a felderített molesztálási ügyek túlnyomó többségét heteroszexuális férfiak követik el lányok ellen. A vita során egy viccet is elejtett, mely szerint akkor az egyházi iskolákban apácáktól is félteni kéne a gyerekeket.
Milk ezzel a kampánnyal a helyi politikán túlmutató ismertségre is szert tett. A Briggs-javaslat ellen folytatott kampány nem várt sikereket hozott, s 1978. november 7-én 75 %-os többséggel elvetették a törvényjavaslatot, több mint egy millióval többen szavaztak a kezdeményezés ellen, mint mellette. Milk magánélete azonban rendkívül drámai fordulatot vett. Meglehetősen labilis lelki világú partnere, Jack Lira ugyanis egyik este felhívta őt telefonon, hogy mikor megy haza? Milk végül késéssel ért csak haza, s addigra a lakásában saját maga által felakasztva találta Jack-et.
Milk - a korábbi nézetletérések ellenére - jó kapcsolatot épített ki Moscone polgármesterrel, valamint a képviselőtestület elnökével, Dianne Feinsteinnel (1933-). Kezdetben jó viszonyt ápolt Dan White-tal, igaz csak kölcsönösen támogatott javaslatok esetében. Képviselőként Milk számos melegeket érintő kezdeményezés élére állt: ő nyújtotta be a melegek hátrányos megkülönböztetése ellen fellépő jogszabályt a munkavállalás és a lakhatás területén, melyet kezdetben White is támogatott, ám mikor Milk meggondolta magát a pszichiátriai intézet elhelyezésével kapcsolatban, megromlott a viszonyuk. A testület végül megszavazta a törvényt, egyedül White szavazott nemmel. Az utókor azóta is ezt tekinti Milk legnagyobb melegjogi eredményének. Harvey emellett például kampány indított annak érdekében is, hogy minél több meleg és leszbikus ember jelentkezzen rendőrnek.
S ekkor közbevágott Dan White. 1978. november 17-én bejelentette, hogy lemond képviselőségéről, mert családját nem tudja eltartani a 9600 dolláros keresetéből. Korábban Milk-et hiába próbálta arra rábeszélni, hogy nyújtson be egy indítványt a képviselői fizetés felemeléséről. Moscone elfogadta a döntést, White azonban időközben meggondolta magát. A polgármester ezután már ne volt hajlandó támogatni White visszavételét a testületbe. 1978. november 28-án a dühös White a biztonsági ellenőrzést kikerülve, felfegyverkezve az alagsoron keresztül hatol be a városházára, s bejelentkezett Moscone irodájába. Ahol White négy lövéssel végzett a polgármesterrel. Az irodát elhagyva megkereste Milk-et, s a mit sem sejtő képviselőt behívta irodájába. White őt is megölte: ötször lőtt rá Milk-re, ebből kétszer a fejére célzott. A tettes elmenekült a helyszínről, s Milk holttestét Dianne Feinstein találta meg. Ő értesítette a rendőrséget, s remegve a sajtót is: "Az én feladatom, hogy tájékoztassam Önöket arról, hogy Moscone polgármestert és Harvey Milk képviselőt meggyilkolták." A rendőrség később megerősítette, hogy a gyanúsított Dan White. Milk 48 éves volt, Moscone 49.
A gyilkosságot követően spontán részvétnyilvánítás kezdődött. A Castro Street felől fáklyás felvonulók kezdtek a városháza felé vonulni. Számukat a sajtó 25.000 és 40.000 közé tette. A két meggyilkolt politikus holttestét a városházán ravatalozták fel. A polgármestert eltemették, míg Milk hamvait barátai a San Franciscói-öbölbe szórták.
Dan White-ot nem sokkal később elfogták, s első fokú gyilkossággal vádolták meg, mely halálbüntetéssel büntethető. Ítélete 1979. május 21-én születet meg, azonban csak hét éves börtönbüntetésre ítélték. Ennek az volt az oka, hogy az esküdteket meggyőzte Martin Blinder pszichiáter véleménye arról, hogy White depressziós volt, és beszámíthatatlan állapotban volt, mert a beteg agyára negatívan hatott a sok cukor, mely a Twinkies snack-ben és a Coca-Colában volt. A meleg közösséget mélyen felháborította az ítélet. Zavargások törtek ki a városban. 1985 októberében szabadult, s az új polgármester, Dianne Feinstein kérése ellenére visszaköltözött a városba. Megpróbálta helyrehozni viszonyét feleségével, ám a házasság hamar felbomlott. 1985-ben végül öngyilkosságot követett el.
Harvey Milk nevét több közterület is viseli San Franciscóban, ezek közül a leghíresebb a Harvey Milk Plaza, amelyen az év 365 napján óriási szivárvány zászló lobog. A Milk által alapított politikai csoport, a San Franciscói Meleg Demokrata Klub 1978-ben felvette alapítója nevét. Ma ez a legnagyobb demokrata csoport San Franciscóban. Emlékére minden évben megrendezik a Harvey Milk Emlékmenetet. A Time 1999-ben felvette a 20. század legnagyobb hőseit számba vevő listájára.
Az 1984-ben forgatott The Times of Harvey Milk c. dokumentumfilmet Oscar-díjjal jutalmazták. Életéből 1991-ben musical, 1996-ban opera készült. 2008-ban Gus Van Sant Milk címmel forgatott róla filmet, a főszerepet Sean Penn játszotta. A filmet nyolc Oscar-díjra, köztük a legjobb filmnek járó díjra jelölték. Ebből kettőt díjra is váltott; így Oscar-djat kapott a Milk-et alakító Penn és a forgatókönyvíró, a rendezőhöz hasonlóan nyíltan meleg Dustin Lance Black.
Válogatott irodalom:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Harvey_Milk
http://en.wikipedia.org/wiki/Harvey_Milk
http://www.yachtingnet.com/time/time100/heroes/profile/milk01.html
Középiskolai tanulmányait a helyi Bay Shore Gimnáziumban folytatta, ahol 1947-ben végzett. 1947 és 1951 között a New Yorki Állami Tanárképző Főiskolán tanult Albany-ben, s matematika tanárnak készült. A főiskolán nem nagyon voltak barátai, s társai gyanították, hogy meleg lehet. Az iskola elvégzése után bevonult katonának, s a koreai háborúban a haditengerészetnél szolgált. A USS Kittiwake tengeralattjárón teljesített szolgálatot, mint búvártiszt. Később a San Diego-i Haditengerészeti Támaszpontra helyezték át, ahol búvároktatóként dolgozott. 1955-ben szerelt le, hadnagyi rangban.
Leszerelése után a George W. Hewlett Gimnáziumban kezdett tanítani, Long Islanden. Melegsége ekkorra már teljesen nyilvánvaló volt számára. 1956-ban ismerkedett meg Joe Campbellel, a Jacob Riis Park strandon, akivel hat éven keresztül éltek együtt. Campbell hét évvel volt fiatalabb nála, kapcsolatukat pedig nagy szenvedélyesség jellemezte. Szerelmi viszonyukat híven jellemzi az a számtalan fennmaradt szerelmes levél, melyet Joe-nak írt. Egy rövid időre közösen elköltöztek Texasba, mert unatkoztak otthon, ám nem sokkal később visszaköltöztek New York-ba. Milk ekkor biztosítási statisztikusként kezdett dolgozni. Az unalom azonban később is kínozta: egy leszbikus barátnőjével ismét lelépett, ezúttal Miami-ba, majd megint visszatért szülővárosába. Kapcsolata is meglazult Joe-val, titokban másokkal is kapcsolatba kezdett.
1962-ben Milk szerelmes lett a nála tíz évvel fiatalabb Craig Rodwell-be, s nagy volt a szerelem, de Rodwell a Mattachine Society egyik aktivistájaként is tevékenykedett. A kapcsolat nem sokáig tartott, Milk ekkor még egyáltalán nem volt nagy mozgalmár alkat; nem nézett jó szemmel Rodwell melegjogi aktivizmusára sem. Miután Craig-et egy, a Riis Parkban megtartott, a férfi fürdőruha viseletre vonatkozó tüntetés kapcsán letartóztatták, szakítottak.
Ez alatt az idő alatt Milk többször váltott munkahelyet: dolgozott aktuáriusként (olyan szakemberként, aki a kockázatok kvantifikált pénzügyi hatásait elemzi és alkalmazza a gyakorlatban), biztosítási ügynökként (a Bache & Co. nevű cégnél) és kutatóként is. Milk ekkoriban Jack Galen McKinley-vel járt együtt, aki foglalkozott politikával is: 1964-ben részt vett a republikánus Barry Goldwater kampányában. Kapcsolatuk meglehetősen zaklatott volt, mivel Jack hajlamos volt a depresszióra, s többször öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Milk nem törődik vele eleget. A helyzetet bonyolította, hogy Jack féltékeny lett Milk kettővel előző szerelmére, Joe-ra, aki kórházban volt, és Milk gyakran látogatta. Joe öngyilkosságot próbált elkövetni, mert elhagyta egy Billy Sipple nevű férfi.
1969-ben Milk San Franciscóba költözött. Kezdetben egy befektetési cégnek dolgozott, majd elvesztette a munkáját. Nagy mértékben csalódott a politikai életben, s elsősorban a vietnami háború kambodzsai szakasza miatt csatlakozott a hippi mozgalomhoz, a haját is megnövesztette. A Castro nevű negyedben telepedett le, mely korábban írek által lakott városrésznek számított, ám a második viklágháború utáni években fokozatosan meleg negyeddé alakult át. Állandó munkája nem volt, s élte a hippik életét, s meglehetősen boldog volt. Rövid időre visszatért New Yorkba, ahol megismerkedett a nála tíz évvel fiatalabb Scott Smith-szel, és a két hosszú hajú, szakad farmeros hippi 1972-ben visszaköltözött San Franciscóba (képünkön együtt).
Nem sokkal később a félretett utolsó 1000 dollárjukból megvásárolták a Castro Street 575-ös szám alatti üzlethelyiséget, s fényképezőgép boltot nyitottak Castro Camera néven. Miután vállalkozása kapcsán gyakran összetűzésbe került a különböző hatóságokkal, s tekintélyre tett szert a többi kereskedő között, mivel többször is fellépett érdekeik védelme érdekében, eldöntötte, hogy politikusként méretteti meg magát. Igazi politikai tapasztalata és támogatása még nem volt, s igazán pénze sem volt a kampányra. Profi kampánycsapata sem volt, alkalmazottai, élettársa, valamint egy Francis Fitzgerald nevű újságírónő támogatták. Liberális szociális politikai programot hirdetett, támogatta a kis és középvállalkozásokat. Dacosan ragaszkodott kampányában a szexuális kisebbségek egyenlő jogainak elismeréséhez, valamint harcolt a marihuána legalizálásáért. Bár a pártoktól és hivatásos politikusoktól nem sok segítséget kapott, az 1973-as önkormányzati választásokon 16.900 szavazatott kapott, ezzel a 32 jelölt közül a tizedik lett.
A választások után azonban egy másik lehetőség csillant fel Milk előtt, hogy megcsillantsa tehetségét. A Teamsters megkereste őt azzal a kéréssel, hogy támogassa őket a Coors sör elleni bojkottban. Milk belement, azzal a feltétellel, hogy a szállító cég a jövőben meleg alkalmazottakat is felvesz sofőrnek, szemben a korábbi diszkriminatív gyakorlattal. Néhány nappal később egész Castro-ban nem árultak Coors sört, s csatlakoztak a kínai és arab kereskedők is. A bojkott néhány nap alatt teljes sikert hozott. Milk ezzel a lépéssel megtalálta első, hathatós szövetségeseit a szervezett munkásság körében. Ekkoriban keresztelték el a helyiek (rossz nyelvek szerint maga Milk ötletére) a "Castro Street polgármesterének".
1973 másik fontos eseménye az volt, hogy kiéleződött a feszültség a helyi vallásos közösség és a betelepült melegek között. A Most Holy Redeemer Parish nevű gyülekezet tagjainak hatására az Eureka Völgyi Kerekedelmi Szövetség meg akarta akadályozni, hogy két meleg férfi antikvár üzletet nyithasson a kerületben. Milk erre létrehozta a meleg üzlettulajdonosokat tömörítő Castro Village Egyesületet.
1975-ben újra indult a képviselőségért, bár jelentősen változtatott politikai programján és főleg az imázsán. Levágatta a haját, s a hippi kinézet ezzel a múlté lett. A kampány során már öltönyben jelent meg, s változtatott szokásain is: nem szívott el többé egyetlen füves cigarettát, és nem járt többé meleg szaunába sem. Ekkor még mindenben támogatta élettársa, Scott Smith, bár kapcsolatukat nagyban megviselte a sokadik kampány.
Korábbi szervezkedéseinek köszönhetően immár komoly támogatókat tudhatott maga mögött a Castro negyed helyi vállalkozói és a szakszervezeti mozgalom tagjai közül: a Teamster-en kívül őt támogatták a tűzoltók, a szakszervezetek és az építőipari munkások. A polgármesteri küzdelemben az addigi városvezető, Joseph Alioto (1916-1998) ellenében Geroge Mosconét támogatta, azzal a feltétellel, hogy Moscone latba veti befolyását a melegekkel szembeni ún. "szodómia törvény" állami szintű eltörlése érdekében. Nagyrészt az ő Castro-negyedbeli kampányának köszönhetően végül Moscone lett a polgármester. A hálás polgármester még a választási győzelem éjszakáján felkereste Milk-et üzletében, mely egyben a kampányközpont is volt, és személyesen mondott köszönetet. Őmaga nem lett képviselő, a hetedik helyezést érte el, Moscone azonban, felajánlott Milk-nek egy állást a város vezetésében (a különböző engedélyezésekkel foglalkozó bizottságban). Moscone azonban nem, tudott eredményt elérni, mivel győzelme ellenére a képviselőtestületben megmaradt a konzervatív többség. Azt a programpontját sem tudta megvalósítani, hogy a jövőben melegeket is felvegyenek a rendőrség keretébe; ennek Charles Gain rendőrfőnök teljes mértékben ellenállt.
Milk azonban elégedetlen volt az eredménnyel, és egy évvel később, 1976-ban már Kalifornia állam képviselőházába tartott. Moscone polgármester azonban egy másik jelöltet, név szerint Art Agnost támogatta. Egyébként amikor Moscone megtudta, hogy Milk is indul, leváltotta a bizottságban betöltött tisztségéről. A kampány során saját politikai szervezetet hozott létre San Franciscói Meleg Demokrata Klub néven, többek között azért, mert a már meglévő meleg szervezet, az Alice B. Toklas Klub Agnes-t támogatta. A kampány elején Milk azonban már országos hírnévre tett szert. Történt ugyanis, hogy 1975. szeptember 22-én San Franciscóba látogatott Gerald Ford elnök, s úgy döntött, egy rövid szakaszon gyalogosan közelíti meg autóját. Egy merénylő, Sara Jane Moore azonban fegyvert fogott az elnökre, a pisztolyt tartó kezet azonban lefogta egy férfi, s így a golyó célt tévesztett. A férfi nem volt más, mint az az Oliver Sipple, akiért annak idején Joe Campbell elhagyta Milk-et. Az országos sajtó felkapta a sztorit, s San Francisco Chronicle rovatvezetője, Herb Caen megírta azt, hogy Sipple és ismerőse, Milk egyaránt melegek. A jelölt melegségéről eddig ugyanis csak a város lakói tudtak, az állam lakosságának többsége körében nem volt olyan ismert személyiség. A hír nagy mértékben ártott Milk esélyeinek a vidéki lakosság körében. Milk és önkéntesei mindent megpróbáltak, hogy minél több támogatót szerezzenek így is. Harvey sokat járt a városban, kezet fogott minden emberrel a buszmegállóban, aktivistái pedig Milk-et támogató táblákkal álltak az utak mentén.
A kampány során számos halálos fenyegetést is kapott, ennek kapcsán mondta azóta szállóigévé vált mondatát: "If a bullet should enter my brain, let that bullet destroy every closet door" (mely magyarul elég nehezen fordítható, körül-belül annyit tesz, hogy "Ha egy golyó hatol az agyamba, az szakítsa át az minden gardróbszekrény ajtaját" - mely valószínűsíthetően a coming out egyik amerikai szleng-változatára utalhat, mely szerint a szekrényajtó mögött van egy csontváz, vagyis ott valami titok lapul, s ha meg akarjuk szüntetni az állandó titkolózást, akkor elő kell bújnunk!). Ez a mondat egyébként egybecseng Milk gyakran, főleg a Briggs-féle szavazási kampányon hangoztatott "coming out" hullám utáni vágyával. Bár a megmérettetésben ismét alul maradt, mindössze 4.000 szavazattal kapott ki Agnestől. A kampány azonban véglegesen tönkre tette magánéletét: Scott elhagyta őt.
Az újabb vesztes kampány után azonban Milk ismét talált magának elfoglaltságot. 1977 elején ugyanis elindult az országban egy Védjük meg a gyermekeinket! (Save Our Children) nevű, elsősorban a konzervatív fundamentalista keresztények támogatásával, melynek élén Anita Bryant énekesnő állt. Anita szerint a homoszexualitás ellenkezett a bibliai erkölccsel. Ezen kampány hatására például Floridában eltörölték azt a törvényt, mely tiltotta a munkavállalók hátrányos megkülönböztetését a szexuális orientáció alapján. Bryant kezdeményezésére Kaliforniában 64.000 aláírást gyűjtöttek össze, hogy népszavazást tarthassanak ugyanerről a kérdésről. Bryant heves kampányba kezdett, s a televízión keresztül zengte Kalifornia népéhez, hogy meg kell akadályozni azt, hogy Kalifornia a homoszexuálisok "melegágyává" változzon, ahol a meleg férfiak kisfiúkkal fickándoznak egy ágyban.
Milk csapata mindent megpróbált, hogy megfordítsa a változó közhangulatot. Miamiból érkezett hozzájuk a kampányt segíteni Jim Foster. Az ő vezetésével szervezték meg az ún. Orange Bowl Parade-ot, mellyel Anita citrus-termesztő múltjára akartak ironikusan utalni. A kampány mindkét részről eldurvult: a melegek is bevetetek minden eszközt. Anita egyik sajtótájékoztatóján például egy személy tortát vágott Anita Bryant arcába.
A népszavazás eredménye végül a várakozásoknak megfelelően alakult: a többség támogatta Anita Bryan-t és híveit, Dade megyében például 70 százalékos arányban. Közben ezzel ppárhuzamosan hasonló kimenetelű szavazásokat tartottak Saint-Paulban (Minnesota), Wichitában (Kansas) és Eugene-ban (Oregon). Milk vezetésével ekkor az elégedetlen melegek kivonultak az utcára: mintegy 3000-en masíroztak a megyeháza elé. Milk felszólalt a tüntetésen, s kiemelte azt, hogy Anita sokat tett azért, hogy létrejöjjön egy igazi meleg közösség, mely fellép az érdekei védelmében. Ekkor mondta később híressé vált mondatát: "Harvey Milk vagyok. Azért jöttem ide, hogy toborozzak."
A melegellenes kampányt meglovagolta John Briggs kaliforniai szenátor, aki úgy gondolta, hogy ez kiváló lehetőség az újraválasztásához. Briggs benyújtott egy népszavazási kérdést (6. számú indítvány), mely megtiltotta volna a melegek alkalmazását az iskolákban, sőt a meleg tanárokat alkalmazó igazgatókat is az elbocsátás rémével fenyegette. A hangulat ettől meglehetősen elmérgesedett a városban.
Megszaporodtak a melegek elleni támadások a Castro negyedben, s a rendőrség nem tett ez ellen semmit. Ekkor hoztak létre a melegek önvédelmi csoportokat, s síppal a nyakukban jártak a negyedben, hogy megtámadásuk esetén segítséget tudjanak hívni. 1977. június 21.-én szabadult el a pokol, amikor egy meleg férfit, Robert Hillsborough-t 15 késszúrással végeztek ki az utcán, miközben azt kántálták, hogy "buzi". Moscone polgármester Briggs-et és Bryant-et tette felelőssé a férfi haláláért, többek között azért, mert egy héttel korábban a szenátor beszédében olyan kitételt tett a városháza előtti sajtótájékoztatóján, hogy a városnak meg kell szüntetnie ezt a "homoszexuális szemétdombot". Egy héttel később, a gyilkosság hatására a melegek megrendezték az eddigi legnagyobb melegfelvonulást, melyen mintegy 250 ezren vettek részt.
1976 novemberében a városi képviselőtestület elfogadta azt a választójogi reformot, melynek keretében átszabták a választási kerületek határát. Ennek értelmében Milk úgy gondolta, minden korábbinál nagyobb eséllyel indulhat a választáson, mivel már csak két városrész (Castro és Haigh-Ashbury) tartozott az 5. választási kerületbe. S a nemrég történt véres események nem csak őt, hanem számos más meleget is felbátorítottak. A megerősödő meleg közösséget jellemzi, hogy a választáson 17 jelölt indult, s ennek több mint a fele meleg volt. A Milk vezette Castro Village Egyesület már 90 tagúra bővült, s egyes becslések szerint a melegek száma a város 750.000 fős lakosságából már 100.000 és 200.000 közötti számot tett ki. Mindezek megmutatták, hogy a melegek nagyon fontos tényezővé váltak a város politikai életében is. Milk legfontosabb ellenfele Rick Stokes ügyvéd volt. Milknek ekkor azonban már jelentős előnye volt, a közvélemény-kutatások 30 %-os támogatottságot jeleztek, a többi 16 jelölttel szemben. Milk megint erőteljes kampányt folytatott, s elérte, hogy a San Francisco Chronicle is őt támogassa. Annak ellenére érte el mindezt, hogy a sajtó megszellőztette magánéletét is. Hírt adott Harvey újabb szerelméről, a mexikói Jack Liráról, aki meglehetősen furcsa egyéniség volt, s többször is mutatkozott meglehetősen részeg állapotban Milk társaságában.
Az 1977-es önkormányzati választásban a szervezettebb politikai kampány végre meghozta számára az eredményt, beválasztották a városi közgyűlésbe, az 5. kerület képviselőjeként. Több mint 30%-ot vert a második helyen befutó jelöltre. 1978. január 8-án lépett hivatalba. S mellette más személyekkel is megújult a képviselőtestület. Ekkor választották be Carole Ruth Silvert, aki egyedülálló anya volt, a kínai-amerikai Gordon Laut, Ella Hill Hutch afroamerikai nőt, valamint az egykori vietnámi veterán, s azután tűzoltóként és rendőrként dolgozó Daniel White (1946-1985)-ot.
Milk már megválasztott képviselőként részt vett az 1978-as San Francisco-i meleg felvonuláson (Gay Freedom Day); becslések szerint mintegy 275.000-350.000 fő vett rajta részt, s Milk egy nyitott autóban ülve vonult végig a menettel együtt, s a rendezvény végén nagy sikerű beszédet mondott a városháza előtti téren. Ezt a beszédét azóta is a "reménység beszéde"-ként emlegetik. Beszédében kihangsúlyozta a "coming out" fontosságát, hogy azzal, hogy a melegek előbújnak a vécékből, megmutatják magukat a melegek, azzal lerombolhatók a melegekről kialakult hazugságok, mítoszok. De Milk természetesen nem csak melegügyekben tevékenykedett. Rendkívül népszerű kampányt kezdett például a városban gondatlanul otthagyott kutyaürülék ellen is.
Mindeközben azonban folyt a másik kampány is a Briggs-javaslat ellen. A kampány során több nyilvános vitára is sor került kettejük között. Ezeken Briggs többször hangoztatta, hogy azért nem támogatja, hogy melegek tanárok lehessenek, mert ők visszaélnének a helyzetükkel, s megrontanák a gyerekeket, közülük toboroznának új homoszexuálisokat. Milk a viták során a rendőrség által összesített statisztikát is felhasznált, mely kimutatta, hogy a felderített molesztálási ügyek túlnyomó többségét heteroszexuális férfiak követik el lányok ellen. A vita során egy viccet is elejtett, mely szerint akkor az egyházi iskolákban apácáktól is félteni kéne a gyerekeket.
Milk ezzel a kampánnyal a helyi politikán túlmutató ismertségre is szert tett. A Briggs-javaslat ellen folytatott kampány nem várt sikereket hozott, s 1978. november 7-én 75 %-os többséggel elvetették a törvényjavaslatot, több mint egy millióval többen szavaztak a kezdeményezés ellen, mint mellette. Milk magánélete azonban rendkívül drámai fordulatot vett. Meglehetősen labilis lelki világú partnere, Jack Lira ugyanis egyik este felhívta őt telefonon, hogy mikor megy haza? Milk végül késéssel ért csak haza, s addigra a lakásában saját maga által felakasztva találta Jack-et.
Milk - a korábbi nézetletérések ellenére - jó kapcsolatot épített ki Moscone polgármesterrel, valamint a képviselőtestület elnökével, Dianne Feinsteinnel (1933-). Kezdetben jó viszonyt ápolt Dan White-tal, igaz csak kölcsönösen támogatott javaslatok esetében. Képviselőként Milk számos melegeket érintő kezdeményezés élére állt: ő nyújtotta be a melegek hátrányos megkülönböztetése ellen fellépő jogszabályt a munkavállalás és a lakhatás területén, melyet kezdetben White is támogatott, ám mikor Milk meggondolta magát a pszichiátriai intézet elhelyezésével kapcsolatban, megromlott a viszonyuk. A testület végül megszavazta a törvényt, egyedül White szavazott nemmel. Az utókor azóta is ezt tekinti Milk legnagyobb melegjogi eredményének. Harvey emellett például kampány indított annak érdekében is, hogy minél több meleg és leszbikus ember jelentkezzen rendőrnek.
S ekkor közbevágott Dan White. 1978. november 17-én bejelentette, hogy lemond képviselőségéről, mert családját nem tudja eltartani a 9600 dolláros keresetéből. Korábban Milk-et hiába próbálta arra rábeszélni, hogy nyújtson be egy indítványt a képviselői fizetés felemeléséről. Moscone elfogadta a döntést, White azonban időközben meggondolta magát. A polgármester ezután már ne volt hajlandó támogatni White visszavételét a testületbe. 1978. november 28-án a dühös White a biztonsági ellenőrzést kikerülve, felfegyverkezve az alagsoron keresztül hatol be a városházára, s bejelentkezett Moscone irodájába. Ahol White négy lövéssel végzett a polgármesterrel. Az irodát elhagyva megkereste Milk-et, s a mit sem sejtő képviselőt behívta irodájába. White őt is megölte: ötször lőtt rá Milk-re, ebből kétszer a fejére célzott. A tettes elmenekült a helyszínről, s Milk holttestét Dianne Feinstein találta meg. Ő értesítette a rendőrséget, s remegve a sajtót is: "Az én feladatom, hogy tájékoztassam Önöket arról, hogy Moscone polgármestert és Harvey Milk képviselőt meggyilkolták." A rendőrség később megerősítette, hogy a gyanúsított Dan White. Milk 48 éves volt, Moscone 49.
A gyilkosságot követően spontán részvétnyilvánítás kezdődött. A Castro Street felől fáklyás felvonulók kezdtek a városháza felé vonulni. Számukat a sajtó 25.000 és 40.000 közé tette. A két meggyilkolt politikus holttestét a városházán ravatalozták fel. A polgármestert eltemették, míg Milk hamvait barátai a San Franciscói-öbölbe szórták.
Dan White-ot nem sokkal később elfogták, s első fokú gyilkossággal vádolták meg, mely halálbüntetéssel büntethető. Ítélete 1979. május 21-én születet meg, azonban csak hét éves börtönbüntetésre ítélték. Ennek az volt az oka, hogy az esküdteket meggyőzte Martin Blinder pszichiáter véleménye arról, hogy White depressziós volt, és beszámíthatatlan állapotban volt, mert a beteg agyára negatívan hatott a sok cukor, mely a Twinkies snack-ben és a Coca-Colában volt. A meleg közösséget mélyen felháborította az ítélet. Zavargások törtek ki a városban. 1985 októberében szabadult, s az új polgármester, Dianne Feinstein kérése ellenére visszaköltözött a városba. Megpróbálta helyrehozni viszonyét feleségével, ám a házasság hamar felbomlott. 1985-ben végül öngyilkosságot követett el.
Harvey Milk nevét több közterület is viseli San Franciscóban, ezek közül a leghíresebb a Harvey Milk Plaza, amelyen az év 365 napján óriási szivárvány zászló lobog. A Milk által alapított politikai csoport, a San Franciscói Meleg Demokrata Klub 1978-ben felvette alapítója nevét. Ma ez a legnagyobb demokrata csoport San Franciscóban. Emlékére minden évben megrendezik a Harvey Milk Emlékmenetet. A Time 1999-ben felvette a 20. század legnagyobb hőseit számba vevő listájára.
Az 1984-ben forgatott The Times of Harvey Milk c. dokumentumfilmet Oscar-díjjal jutalmazták. Életéből 1991-ben musical, 1996-ban opera készült. 2008-ban Gus Van Sant Milk címmel forgatott róla filmet, a főszerepet Sean Penn játszotta. A filmet nyolc Oscar-díjra, köztük a legjobb filmnek járó díjra jelölték. Ebből kettőt díjra is váltott; így Oscar-djat kapott a Milk-et alakító Penn és a forgatókönyvíró, a rendezőhöz hasonlóan nyíltan meleg Dustin Lance Black.
Válogatott irodalom:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Harvey_Milk
http://en.wikipedia.org/wiki/Harvey_Milk
http://www.yachtingnet.com/time/time100/heroes/profile/milk01.html