Mercury, Freddie
A modern popzene kitörölhetetlen csillaga, a Queen együttes énekese, az 1970-es, '80-as évek egyik legnagyobb sztárja és legsikeresebb előadója volt.1971 és 1991 között világhírnévre és vagyonra tett szert mint az együttes tagja, és 1985-től sikeres szólókarriert is folytatott. Olyan híres Queen slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Bohemian Rhapsody, a Somebody to Love, a We Are the Champions és a Crazy Little Thing Called Love. 1991-ben AIDS betegségből származó szövődmények okozták halálát, ami ráirányította a figyelmet erre a betegségre, és az AIDS-es betegek társadalomból való kirekesztettségére. Freddie Mercury eredetileg Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei, Bomi és Jer Bulsara azért vándoroltak ki az indiai Gujaratból Zanzibárba, hogy apja pénztáros maradhasson a Brit Gyarmati Hivatalban. Nővérét Kashmirának hívják.
Tanulmányait a Bombay melletti panchgani (Satara) St. Peter's boarding school-ban kezdte, és itt lépett először nyilvánosság elé a The Hectics nevű együttesben. Szintén a St. Peter's-ben kapta a Freddie becenevet. Ezután 17 éves koráig a mazagoni (Bombay) St. Mary's High School-ban tanult, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elől Angliába menekült.
Gyermekkorában sok indiai zenét hallgatott, korai hatásai a bollywoodi playback énekestől, Lata Mangeskhartól eredeztethetők. Alkalma nyílt rá, hogy élőben is láthassa. Miután Angliába költözött, a The Beatles, John Lennon és Jimi Hendrix nagy rajongója lett[6]. Utóbbiról így nyilatkozott: "Jimi Hendrixnek nagy jelentősége van. Ő a példaképem. A színpadon ötvöz mindent, ami egy rocksztár egész munkájában benne van. Nem lehet máshoz hasonlítani őt. Akár megvan benned a varázs, akár nincs. Nem tudod elérni a szintjét. Senki sem veheti át a helyét". Kedvenc előadóművészei közé számított még Liza Minelli énekes és színésznő. 1975-ben ezt mondta róla: "Liza egy igazi tehetség. Van energiája és kitartása, és ezt át tudja adni a színpadon, az pedig, ahogyan eladja magát a közönségnek, annak nagy hatása van. Sokat lehet tanulni tőle". Kedvelte még Elvis Presley zenéjét, az ő tiszteletére írta a Crazy Little Thing Called Love-ot, amely annyira hasonlított Presley korai stílusára, hogy sokan azt hitték, valójában ő írta. Koncerteken előszeretettel énekelte a dalait, például a Jailhouse Rockot.
Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian May-jel. Mikor ők együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata.
A legelismertebb popzenei énekesek közé sorolják. Nagyon jellegzetes, majdnem négy oktávnyi terjedelmű hangot birtokolt. Természetes hangja bariton volt, de a legtöbb dalt tenorban adta elő. Élő előadásokon előfordult, hogy nem tudta kiénekelni a legmagasabb hangokat, részben a rendszeres tréning hiánya miatt.
Személyiségének jellegzetessége volt az átalakulás, amin átment az 1970-es évektől 1980-ig. 1973-ban, a Queen debütálásakor korhű glam rock külsőségek jellemezték: glitteres ruházat, feketére lakkozott körmök, magassarkú cipő, rúzsozott száj. Évek múltával - zenéjük változásával összhangban - enyhült az extravaganciája. 1978-ra már rövid volt a haja, megjelent a jellegzetességévé vált sportcipő a fellépéseken, nem egyszer szegecses bőrruhákba bújt, ezüstös napszemüveggel kísérve (bár a zenéjük már korántsem volt ilyen kemény). 1980-ban bajuszt növesztett, és a haját teljesen rövidre vágta. A rajongókat meglepte a döntés, és sokáig nem is voltak kibékülve vele: egyik koncertjén például borotvákkal dobálták meg. Érdekes, hogy bár ezután nem látható a Judas Priesthez hasonló bőrruhákban, a tipikus 80-as évekbeli ábrázolás bőrruhákban, napszemüveggel és bajusszal alkotta meg a meleg sztereotípiát. Hogy ebben mennyi része volt Mercury stílusának, azt nehéz megállapítani.
A '80-as évek elején New Yorkban és Münchenben élt, meglehetősen kicsapongó életet. Mindkét végéről és középről is égette a gyertyát, a Queen munkáinak szüneteiben féktelen mulatságok központi figurája volt. Legendás bulikat és partikat adott a legfelkapottabb bárokban: egy alkalommal a teljes baráti társaságának repülőt bérelt, és a frissen felfedezett playboy-szigetre, Ibizára repítette őket. Ismert boltok és áruházak nem egyszer zárás után fogadták, hogy vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Nem sajnálta a pénzt, a legdrágább pezsgőt és kaviárt, a luxuslakosztályt, a kokaint, a Concorde jegyeket, a drága ajándékokat, a virágokat és bókokat azoktól, akik féktelen életviteléhez társulni vágytak. Barátságával és szerelmével sokan visszaéltek, ezeket a keserű történeteket dalaiban örökítette meg. Első szólólemeze Mr. Bad Guy címmel, 1985-ben jelent meg, és egy excentrikus, túlfűtött, érzelmes világsztár önéletrajzának, egyúttal egy korszak lezárásának tekinthető. 1985 őszén, nem sokkal a Mr. Bad Guy album megjelenése után Freddie Mercury felkérést kapott, hogy énekelje lemezre Dave Clark és John Christie közös musicaljének, a Time-nak két dalát. Ezek az In My Defence és a címadó Time. Mindkét dal nagy ívű, drámai szerzemény, jellegzetes kórusokkal. Tökéletesen passzolnak Freddie érzékeny előadói stílusához. A következő nagy dobás az 1987 februárjában megjelent The Great Pretender kislemez volt, mely tulajdonképpen egy harminc évvel korábbi Platters szám feldolgozása. Mercury mintha csak önmagáról ("A nagy követelőző") énekelne a kissé szirupos dalban, melynek videóklipjében nem kevés öniróniával figurázza ki saját magát. Sláger is lett.
Bár a közvélemény extravagánsnak és hiperaktívnak ismeri, saját bevallása szerint a magánéletében visszahúzódó és zárkózott személyiség volt: "Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkretenném az embereket. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj".
Kevesek számára ismert, hogy valójában biszexuális volt, és az 1970-es évektől egy Mary Austin nevű nővel élt párkapcsolatban. A sajtó a kezdetektől vájkált a magánéletében, és vélt vagy valós bizonyítékokat közölt a másságával kapcsolatban. 1974-ben például a New Musical Express újságírójának így nyilatkozott: "meleg vagyok, mint a kályha, drágám!". A 80-as években több homoszexuális kapcsolatára is fény derült, például a legtartósabb viszony Jim Huttonhoz fűzte (képünkön együtt).
Ennek gyökeresen ellentmond a közvéleményben kialakult kép: legjobb példák a legendás partijai. A Living On My Own kislemez videoklipjében egy ilyen, tipikus Mercury parti felvételei szerepelnek, ahol megfigyelhető az énekes központi szerepe, karizmatikus és nárcisztikus személyisége. Legendák keringtek arról, hogy a szerelemben is ilyen rámenős volt, ha meg akart szerezni magának valakit, akkor drága ajándékokkal próbálta meg levenni a lábáról: "Nekem igazából sok szeretetre van szükségem, és rettenetesen elkényeztetem a szeretőimet. Szeretem boldoggá tenni őket és örömet okoz, ha igazán drága és csodálatos ajándékokat adhatok nekik".
Londonban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a Japánban készült fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között egy nyugodtabb életet kezdhetett.
1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona című daluk a közelgő spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Még '86 végén kereste meg Barcelona polgármestere Montserrat Caballét, hogy a városban rendezendő Olimpiai Játékok népszerűsítésére énekeljen valamit, ami a fiatalokat is megérintheti. Freddie mindig is rajongott az operáért és egyik kedvenc művésze volt a katalán operaénekesnő a klasszikus műfajban. Korábbi személyes találkozásuk adta az ötletet Caballénak, hogy felhívja Mercuryt az ötlettel. Freddie-t elvarázsolta a lehetőség és rögtön neki is láttak Mike Morannel a munkának. Elsőként az Exercises In Free Love készült el, melyben Mercury tökéletesen utánozza Caballé hangját. Ez a dal a The Great Pretender kislemez b-oldalán jelent meg, de később Montserrat Caballé is énekelte saját koncertjein. Aztán megszületett a Barcelona című himnusz, amivel mindenkit megdöbbentettek. A rockzene és az opera ilyen fokú összeolvadására addig nem volt példa (még a Bohemian Rhapsody esetében sem). Soha nem volt azelőtt rock énekes, aki odaállhatott volna egy opera díva mellé duettet énekelni, és megállja a helyét, nem bukik el, sőt. Freddie Mercury nagyságát ennél jobban semmi nem bizonyítja. Hasonló című, a rockzene és az opera sajátosságait ötvöző lemezükön Freddie Mercury méltó partnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának.
1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. A lesifotósok képein egyre soványabb; a szakállas Freddie Mercury egészségi állapotával kapcsolatos találgatások szinte folyamatossá váltak. Ritka nyilvános szereplései alkalmával az egykori party-sztár visszahúzódó főnemes benyomását keltette. Ugyanakkor folyamatosan és fantasztikus lendülettel dolgozott a Queen svájci és londoni stúdiójában, melyek eredményeként a zenekar 1989-ben és 1991-ben is új albummal jelentkezett. 1991 őszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy azokat a közönség már csak a halála után fogja hallani.
A legvalószínűbb feltevések szerint Mercury már 1987-ben elkapta a HIV vírust. Ezt a nézetet támasztják alá az ezután megritkult stúdiólemezek, és a teljesen abbahagyott koncertek. Mivel már 1989-ben külsőleg is felfedezhetők voltak a tünetek, a sajtó gyakran cikkezett az egészségi állapotáról, titokzatos betegségeket találgatva, sőt, emlegették az AIDS betegséget is vele kapcsolatban. A zenekar tagjaival 1989. május 22-én tudatta az állapotát.
Az utolsó Queen munka, melyben részt vett, a These Are the Days of Our Lives dal videoklipje volt. Ekkorra már szembeötlő volt leromlott egészségi állapota, bőrét a Kaposi-szarkóma sebei lepték el.
1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS betegségben szenved: "Mivel az elmúlt két évben annyiféle találgatást olvastam a lapokban, szeretném bejelenteni, hogy a vizsgálatok HIV-pozitívnak mutattak és AIDS-ben szenvedek. Úgy tartottam helyesnek, hogy nem hozom nyilvánosságra a dolgot, azok érdekében, akik a környezetemben élnek. De eljött az idő, hogy barátaim és rajongóim megtudják az igazat, és remélem mindenki csatlakozik hozzám, orvosaimhoz és mindazokhoz, akik szerte a világon küzdenek ez ellen a szörnyű kór ellen." A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken. Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre. Két nappal később, zárt körű zoroasztriánus temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Hamvait máig ismeretlen helyre szállították, egyes információk szerint a szülei őrzik. A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza egyaránt a rajongók zarándokhelye. 2001 óta, szeptember első napjaiban Montreux-ben koncertekkel emlékeznek az énekesre a Freddie Mercury Memorial Day rendezvénysorozaton. A Queen megmaradt tagjai megalapították a Freddie Mercury Phoenix Trust-öt, amely egy AIDS ellenes szervezet, és megszervezték a Freddie Mercury emlékkoncertet, amelynek teljes nyereségét az alapítvány javára utalták.
Mercuryt gyakran kritizálták, mert vonakodott nyilvánosan elismerni szexuális irányultságát és indiai származását. Ezenkívül azt is felrótták neki, hogy éveken át titkolta AIDS betegségét, ez pedig olyan üzenetet jelenthet más betegeknek, hogy az AIDS betegség szégyellnivaló állapot. Szerintük Mercury sok anyagi és erkölcsi támogatást szerezhetett volna a betegség elleni harcnak, ha őszintén beszél az állapotáról. Nem sokkal a halála után Phil Collins így nyilatkozott róla: "A legnagyobb tiszteletem és szeretetem iránta. De ha olyan kicsapongó életet élsz, amilyet ő, mindig az AIDS kockázatával játszol".
Freddie Mercury művészetével nagy hatást gyakorolt más művészekre is. Ami leginkább hatással volt másokra, az a színpadi teljesítménye és extravagáns viselkedése volt. Az 1980-as évekre már nyílt titok volt biszexuális volta, és ennek vélt, vagy valós hatása zenéjére és megjelenésére számos más meleg zenei előadót befolyásolt, mint George Michael, Boy George (Culture Club), Rob Halford (Judas Priest) és a Frankie Goes to Hollywood zenekar.
Freddie Mercury utolsó dalait az 1995-ben megjelent Made In Heaven album tartalmazza, ahol a Queen zenészei fejezték be végül a munkát a legendás énekes 1991-es halálát követően. Az Interneten kis utánajárással néhány kiadatlan anyagot még fel lehet kutatni. Ilyenek például a Michael Jacksonnal közösen készített felvételek 1983-ból (State Of Shock, Victory, There Must Be More To Life Than This). De létezik egy házifelvétel is The Garden Lodge Tape néven az igazi gyűjtőknek, ahol londoni otthonában a zongoránál ülve bolondozik Freddie a barátaival.
Válogatott irodalom:
Freestone, Peter: Mister Mercury. Tusitala, Londom, 1988
http://hu.wikipedia.org/wiki/Freddie_Mercury
http://en.wikipedia.org/wiki/Freddie_Mercury
http://headbanger.wplanet.hu/be/htdocs/main_file.php/cikkek/8097/
Tanulmányait a Bombay melletti panchgani (Satara) St. Peter's boarding school-ban kezdte, és itt lépett először nyilvánosság elé a The Hectics nevű együttesben. Szintén a St. Peter's-ben kapta a Freddie becenevet. Ezután 17 éves koráig a mazagoni (Bombay) St. Mary's High School-ban tanult, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elől Angliába menekült.
Gyermekkorában sok indiai zenét hallgatott, korai hatásai a bollywoodi playback énekestől, Lata Mangeskhartól eredeztethetők. Alkalma nyílt rá, hogy élőben is láthassa. Miután Angliába költözött, a The Beatles, John Lennon és Jimi Hendrix nagy rajongója lett[6]. Utóbbiról így nyilatkozott: "Jimi Hendrixnek nagy jelentősége van. Ő a példaképem. A színpadon ötvöz mindent, ami egy rocksztár egész munkájában benne van. Nem lehet máshoz hasonlítani őt. Akár megvan benned a varázs, akár nincs. Nem tudod elérni a szintjét. Senki sem veheti át a helyét". Kedvenc előadóművészei közé számított még Liza Minelli énekes és színésznő. 1975-ben ezt mondta róla: "Liza egy igazi tehetség. Van energiája és kitartása, és ezt át tudja adni a színpadon, az pedig, ahogyan eladja magát a közönségnek, annak nagy hatása van. Sokat lehet tanulni tőle". Kedvelte még Elvis Presley zenéjét, az ő tiszteletére írta a Crazy Little Thing Called Love-ot, amely annyira hasonlított Presley korai stílusára, hogy sokan azt hitték, valójában ő írta. Koncerteken előszeretettel énekelte a dalait, például a Jailhouse Rockot.
Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian May-jel. Mikor ők együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata.
A legelismertebb popzenei énekesek közé sorolják. Nagyon jellegzetes, majdnem négy oktávnyi terjedelmű hangot birtokolt. Természetes hangja bariton volt, de a legtöbb dalt tenorban adta elő. Élő előadásokon előfordult, hogy nem tudta kiénekelni a legmagasabb hangokat, részben a rendszeres tréning hiánya miatt.
Személyiségének jellegzetessége volt az átalakulás, amin átment az 1970-es évektől 1980-ig. 1973-ban, a Queen debütálásakor korhű glam rock külsőségek jellemezték: glitteres ruházat, feketére lakkozott körmök, magassarkú cipő, rúzsozott száj. Évek múltával - zenéjük változásával összhangban - enyhült az extravaganciája. 1978-ra már rövid volt a haja, megjelent a jellegzetességévé vált sportcipő a fellépéseken, nem egyszer szegecses bőrruhákba bújt, ezüstös napszemüveggel kísérve (bár a zenéjük már korántsem volt ilyen kemény). 1980-ban bajuszt növesztett, és a haját teljesen rövidre vágta. A rajongókat meglepte a döntés, és sokáig nem is voltak kibékülve vele: egyik koncertjén például borotvákkal dobálták meg. Érdekes, hogy bár ezután nem látható a Judas Priesthez hasonló bőrruhákban, a tipikus 80-as évekbeli ábrázolás bőrruhákban, napszemüveggel és bajusszal alkotta meg a meleg sztereotípiát. Hogy ebben mennyi része volt Mercury stílusának, azt nehéz megállapítani.
A '80-as évek elején New Yorkban és Münchenben élt, meglehetősen kicsapongó életet. Mindkét végéről és középről is égette a gyertyát, a Queen munkáinak szüneteiben féktelen mulatságok központi figurája volt. Legendás bulikat és partikat adott a legfelkapottabb bárokban: egy alkalommal a teljes baráti társaságának repülőt bérelt, és a frissen felfedezett playboy-szigetre, Ibizára repítette őket. Ismert boltok és áruházak nem egyszer zárás után fogadták, hogy vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Nem sajnálta a pénzt, a legdrágább pezsgőt és kaviárt, a luxuslakosztályt, a kokaint, a Concorde jegyeket, a drága ajándékokat, a virágokat és bókokat azoktól, akik féktelen életviteléhez társulni vágytak. Barátságával és szerelmével sokan visszaéltek, ezeket a keserű történeteket dalaiban örökítette meg. Első szólólemeze Mr. Bad Guy címmel, 1985-ben jelent meg, és egy excentrikus, túlfűtött, érzelmes világsztár önéletrajzának, egyúttal egy korszak lezárásának tekinthető. 1985 őszén, nem sokkal a Mr. Bad Guy album megjelenése után Freddie Mercury felkérést kapott, hogy énekelje lemezre Dave Clark és John Christie közös musicaljének, a Time-nak két dalát. Ezek az In My Defence és a címadó Time. Mindkét dal nagy ívű, drámai szerzemény, jellegzetes kórusokkal. Tökéletesen passzolnak Freddie érzékeny előadói stílusához. A következő nagy dobás az 1987 februárjában megjelent The Great Pretender kislemez volt, mely tulajdonképpen egy harminc évvel korábbi Platters szám feldolgozása. Mercury mintha csak önmagáról ("A nagy követelőző") énekelne a kissé szirupos dalban, melynek videóklipjében nem kevés öniróniával figurázza ki saját magát. Sláger is lett.
Bár a közvélemény extravagánsnak és hiperaktívnak ismeri, saját bevallása szerint a magánéletében visszahúzódó és zárkózott személyiség volt: "Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkretenném az embereket. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj".
Kevesek számára ismert, hogy valójában biszexuális volt, és az 1970-es évektől egy Mary Austin nevű nővel élt párkapcsolatban. A sajtó a kezdetektől vájkált a magánéletében, és vélt vagy valós bizonyítékokat közölt a másságával kapcsolatban. 1974-ben például a New Musical Express újságírójának így nyilatkozott: "meleg vagyok, mint a kályha, drágám!". A 80-as években több homoszexuális kapcsolatára is fény derült, például a legtartósabb viszony Jim Huttonhoz fűzte (képünkön együtt).
Ennek gyökeresen ellentmond a közvéleményben kialakult kép: legjobb példák a legendás partijai. A Living On My Own kislemez videoklipjében egy ilyen, tipikus Mercury parti felvételei szerepelnek, ahol megfigyelhető az énekes központi szerepe, karizmatikus és nárcisztikus személyisége. Legendák keringtek arról, hogy a szerelemben is ilyen rámenős volt, ha meg akart szerezni magának valakit, akkor drága ajándékokkal próbálta meg levenni a lábáról: "Nekem igazából sok szeretetre van szükségem, és rettenetesen elkényeztetem a szeretőimet. Szeretem boldoggá tenni őket és örömet okoz, ha igazán drága és csodálatos ajándékokat adhatok nekik".
Londonban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a Japánban készült fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között egy nyugodtabb életet kezdhetett.
1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona című daluk a közelgő spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Még '86 végén kereste meg Barcelona polgármestere Montserrat Caballét, hogy a városban rendezendő Olimpiai Játékok népszerűsítésére énekeljen valamit, ami a fiatalokat is megérintheti. Freddie mindig is rajongott az operáért és egyik kedvenc művésze volt a katalán operaénekesnő a klasszikus műfajban. Korábbi személyes találkozásuk adta az ötletet Caballénak, hogy felhívja Mercuryt az ötlettel. Freddie-t elvarázsolta a lehetőség és rögtön neki is láttak Mike Morannel a munkának. Elsőként az Exercises In Free Love készült el, melyben Mercury tökéletesen utánozza Caballé hangját. Ez a dal a The Great Pretender kislemez b-oldalán jelent meg, de később Montserrat Caballé is énekelte saját koncertjein. Aztán megszületett a Barcelona című himnusz, amivel mindenkit megdöbbentettek. A rockzene és az opera ilyen fokú összeolvadására addig nem volt példa (még a Bohemian Rhapsody esetében sem). Soha nem volt azelőtt rock énekes, aki odaállhatott volna egy opera díva mellé duettet énekelni, és megállja a helyét, nem bukik el, sőt. Freddie Mercury nagyságát ennél jobban semmi nem bizonyítja. Hasonló című, a rockzene és az opera sajátosságait ötvöző lemezükön Freddie Mercury méltó partnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának.
1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. A lesifotósok képein egyre soványabb; a szakállas Freddie Mercury egészségi állapotával kapcsolatos találgatások szinte folyamatossá váltak. Ritka nyilvános szereplései alkalmával az egykori party-sztár visszahúzódó főnemes benyomását keltette. Ugyanakkor folyamatosan és fantasztikus lendülettel dolgozott a Queen svájci és londoni stúdiójában, melyek eredményeként a zenekar 1989-ben és 1991-ben is új albummal jelentkezett. 1991 őszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy azokat a közönség már csak a halála után fogja hallani.
A legvalószínűbb feltevések szerint Mercury már 1987-ben elkapta a HIV vírust. Ezt a nézetet támasztják alá az ezután megritkult stúdiólemezek, és a teljesen abbahagyott koncertek. Mivel már 1989-ben külsőleg is felfedezhetők voltak a tünetek, a sajtó gyakran cikkezett az egészségi állapotáról, titokzatos betegségeket találgatva, sőt, emlegették az AIDS betegséget is vele kapcsolatban. A zenekar tagjaival 1989. május 22-én tudatta az állapotát.
Az utolsó Queen munka, melyben részt vett, a These Are the Days of Our Lives dal videoklipje volt. Ekkorra már szembeötlő volt leromlott egészségi állapota, bőrét a Kaposi-szarkóma sebei lepték el.
1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS betegségben szenved: "Mivel az elmúlt két évben annyiféle találgatást olvastam a lapokban, szeretném bejelenteni, hogy a vizsgálatok HIV-pozitívnak mutattak és AIDS-ben szenvedek. Úgy tartottam helyesnek, hogy nem hozom nyilvánosságra a dolgot, azok érdekében, akik a környezetemben élnek. De eljött az idő, hogy barátaim és rajongóim megtudják az igazat, és remélem mindenki csatlakozik hozzám, orvosaimhoz és mindazokhoz, akik szerte a világon küzdenek ez ellen a szörnyű kór ellen." A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken. Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre. Két nappal később, zárt körű zoroasztriánus temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Hamvait máig ismeretlen helyre szállították, egyes információk szerint a szülei őrzik. A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza egyaránt a rajongók zarándokhelye. 2001 óta, szeptember első napjaiban Montreux-ben koncertekkel emlékeznek az énekesre a Freddie Mercury Memorial Day rendezvénysorozaton. A Queen megmaradt tagjai megalapították a Freddie Mercury Phoenix Trust-öt, amely egy AIDS ellenes szervezet, és megszervezték a Freddie Mercury emlékkoncertet, amelynek teljes nyereségét az alapítvány javára utalták.
Mercuryt gyakran kritizálták, mert vonakodott nyilvánosan elismerni szexuális irányultságát és indiai származását. Ezenkívül azt is felrótták neki, hogy éveken át titkolta AIDS betegségét, ez pedig olyan üzenetet jelenthet más betegeknek, hogy az AIDS betegség szégyellnivaló állapot. Szerintük Mercury sok anyagi és erkölcsi támogatást szerezhetett volna a betegség elleni harcnak, ha őszintén beszél az állapotáról. Nem sokkal a halála után Phil Collins így nyilatkozott róla: "A legnagyobb tiszteletem és szeretetem iránta. De ha olyan kicsapongó életet élsz, amilyet ő, mindig az AIDS kockázatával játszol".
Freddie Mercury művészetével nagy hatást gyakorolt más művészekre is. Ami leginkább hatással volt másokra, az a színpadi teljesítménye és extravagáns viselkedése volt. Az 1980-as évekre már nyílt titok volt biszexuális volta, és ennek vélt, vagy valós hatása zenéjére és megjelenésére számos más meleg zenei előadót befolyásolt, mint George Michael, Boy George (Culture Club), Rob Halford (Judas Priest) és a Frankie Goes to Hollywood zenekar.
Freddie Mercury utolsó dalait az 1995-ben megjelent Made In Heaven album tartalmazza, ahol a Queen zenészei fejezték be végül a munkát a legendás énekes 1991-es halálát követően. Az Interneten kis utánajárással néhány kiadatlan anyagot még fel lehet kutatni. Ilyenek például a Michael Jacksonnal közösen készített felvételek 1983-ból (State Of Shock, Victory, There Must Be More To Life Than This). De létezik egy házifelvétel is The Garden Lodge Tape néven az igazi gyűjtőknek, ahol londoni otthonában a zongoránál ülve bolondozik Freddie a barátaival.
Válogatott irodalom:
Freestone, Peter: Mister Mercury. Tusitala, Londom, 1988
http://hu.wikipedia.org/wiki/Freddie_Mercury
http://en.wikipedia.org/wiki/Freddie_Mercury
http://headbanger.wplanet.hu/be/htdocs/main_file.php/cikkek/8097/