Én még soha nem voltam a melegfelvonuláson. Azért nem, mert azt gondoltam róla, hogy rosszul szervezik meg, mert nincs eldöntve, hogy ez a felvonulás egy karnevál, vagy a melegjogokért történő tüntetés.
Én ténylegesen 15 évesen jöttem rá, hogy leszbikus vagyok. Ha visszaemlékszem, ez sok érzést és gondolatot megmagyaráz kisebb koromból.
Helló, Richárdnak hívnak, 34 éves vagyok és Londonban élek. Fél éven belül tervezem, hogy visszaköltözöm az USA-ba. Szeretem a szexet, és én ki is mondom, hogy szeretem.
A fenti bölcsességgel szeretném elindítani az én történetemet, ezzel is csatlakozva - s egyúttal erősítve - az előbújtak táborát, s virtuális erőt nyújtani azoknak, akik még nem tették meg ezt a fontos lépést, vagy még csak a felismerés, önmarcangolás fázisában vannak.
Csodálatos dolog, ha az embernek gyermeke születik. Amikor világra jön a kisgyermek, a szülők, a család elhalmozzák, körülveszik a szeretetükkel. Óvják, nevelik, támogatják minden lépését. És nem utolsósorban álmokat szőnek gyermekük jövőbeni életéről.
Már évek óta tervezem megírni a történetemet. Még most is nehéz elkezdeni. Elöljáróban annyit, hogy próbálom megosztani a pozitív történéseket is, nemcsak a negatívokat. Bár jellememből adódóan az utóbbi jobban fog menni. Ezért elnézést kérek mindenkitől!
Furcsa, olvasom a történeteket az előbújásról, némelyik hasonlít az enyémhez, ami viharos volt, de az őszinteség, akarat, hit, erő, szerelem, szeretet mindenben segít.
Egy rendkívül forró és hosszú nyáron, még 2007-ben, egy fiú az elveszett önmagát próbálta megtalálni. Néhány héttel korábban az addigi élete egyik legszörnyűbb eseményén ment keresztül: váratlanul elvesztette egy barátját. Az egész élete gyökerestől felfordult, ordítani lett volna kedve, és úgy érezte, tombolnia kell. Csak azért vágyott rá, hogy vérezzen, hogy tudja: még életben van.
Közeledik a Fesztivál, közeledik a felvonulás. Számomra teljesen egyértelmű, hogy ott a helyem, mégis, mikor megkérdezik a barátaim, rokonaim a miértjét, hirtelen nem tudok rá mit felelni. Hirtelen nem tudom, mit mondjak. De nem azért, mert nincs oka, hanem mert annyi van, hogy nem tudom, melyikkel kezdjem.
Olvasgattam a történeteket, és úgy döntöttem, hogy én is megírom az én történetemet, hiszen ezzel is egy ritka alkalom nyílik arra, hogy beszéljek erről, és ha már ezzel könnyítek magamon, megérte.
Talán ez a történet hétköznapi a melegek világában, talán nem. Mégis, mikor rábukkantam erre a honlapra, és láttam az "előbújás" rovatot, éreztem, el szeretném mesélni az életem.
1997-ben az első budapesti melegfelvonuláson vettem részt először. Akkor eleinte remegő lábakkal vonultam fel az Erzsébet hídtól a Vörösmarty térig és vissza, bújtam a kamerák elől. Féltem attól, hogy az újságból vagy a híradóból megtudják ismerőseim, kollégáim, hogy ott voltam, azaz biztos meleg vagyok.
A nevem nemes egyszerűséggel Robi, aki idén immár a huszonötödik (esős) tavaszát éli meg. Amiért viszont ide írok most, az a melegségem.
Iszonyú friss, hadar, elképesztően okos és belesüpped egy fotelbe ott ül a Pocok Klubban. Több mint félszáz ember issza szavát, míg ő megállás nélkül ontja a magából ömlő történelmi masszát. Mi az?
Heller Ágnes! A Pocok Klub hűséges látogatója még ki sem heverte az Ormos Mária okozta sokkot – nincs mindenki fölkészülve arra, hogy az érettségi letétele után is töri órákra kelljen járnia –, két hét múlva újabb Nagy Gondolkodó nagy gondolataival kellett megküzdenie: ezúttal Tamás Gáspár Miklós, a közkedvelt közellenség volt az izgalom tárgya.
Mikor a tanárnőt fölkértük egy „zömmel melegek által látogatott klubban tartandó előadásra”, egyből rázendített, hogy ő milyen szívesen jönne, hiszen ismer személyesen egy meleg párt, ráadásul még Emil is… Az mondjuk már több gondot okozott, hogy miről is fogja tartani az előadást: az általa fölajánlott témakörcsokorból kiválasztottuk a legködösebb címűt – Történelmi bűnbakok.
Jelenleg úgy érzem magam, mintha az egyik rehabilitációs központ lelkisegély-csoportjának egyik tagja lennék.
- Gábor vagyok, 22 éves, és homoszexuális! Az a vicc az egészben, hogy igaz. MV: Hogyan ismerkedtetek meg?
Laci: Mindketten ugyanabba a konditerembe jártunk a Rácz fürdőben. Nagyjából ugyanaz volt a baráti körünk, és bizony nem voltunk túlságosan szimpatikusak egymásnak! Mi a teendő, ha öt nappal a Pocok Klub előtt azt se tudjuk, hogy mi lesz a program? Ráadásul nem elég, hogy nincs program, a látogatók sem garantáltak: a Háttér mellett neonáci beállítottságú honfitársaink is nagy bulit csaptak aznap (noha pocokjaink elsősorban nem a neonáci megemlékezésekre, hanem mondjuk egy antifasiszta kerti partira látogattak el). S e szorongató helyzetben isteni szikra gyúlt a nagyfőnök agyában: tart ő majd Camino-élménybeszámolót!
20 éves srác vagyok, és kb. 14 évesen döbbentem rá, mi a helyzet velem. Innentől kezdve jött az összeomlás, mert nem akartam magam elfogadni. A chaten viszont barátokra leltem, és meg tudtam velük beszélni mindent, innentől kezdve kezdett el javulni a helyzet.
|
Igaz történetekKategóriák
All
Archívum
June 2023
|