Nem tudom még, hogy el merek-e majd menni...

Én még soha nem voltam a melegfelvonuláson. Azért nem, mert azt gondoltam róla, hogy rosszul szervezik meg, mert nincs eldöntve, hogy ez a felvonulás egy karnevál, vagy a melegjogokért történő tüntetés.

Most felülvizsgáltam a hozzáállásomat és önmagamat, és arra kellett rájönnöm, hogy azért vagyok elutasító, mert félek, és nem is fogadom el teljes mértékben önmagamat. A felvonulás jól volt megszervezve, mert egy olyan karnevál, amely a melegjogokért történő tüntetés. Szerintem nagyon sokan vannak úgy, mint én, hogy mindenféle problémát kitalálnak a felvonulással kapcsolatban, holott valójában arról van szó, hogy önmagunk elfogadása nem egy kétállású kapcsoló (vagy elfogadom magam, vagy nem), hanem egy folyamatos vonal. Most per pillanat ott tartok, hogy az agyammal elfogadom, hogy oda tartozom, olyan vagyok, csak ennek a gondolatnak a felvillanása nagyon sok folyamatot indít el lelkileg. Tehát félelmeket is, illetve megint megváltozott az egész világ, mintha olyan úton járnék, amin még nem jártam soha. Pedig már jópár éve csak velem megegyező nemű szexpartnereim voltak…

Mondjuk itthon ezt a helyzetet tovább nehezíti a 2006 óta uralkodó állapot. Nem biztos, hogy jó érzés, amikor az ember megkapja egy csoport huligántól, hogy "mocskos buzi" egy olyan eseményen, ahol éppen jó, pozitív élményeket kellene gyűjtenie. Tehát nem tudom még, hogy el merek-e majd menni, megpróbálok nyárig mindenféle melegprogramokon részt venni, aztán meglátjuk.

Mindenesetre a kérdésre, hogy miért vonulok - illetve az én helyzetemben, miért fordult meg a fejemben, hogy el kellene menni a meleg felvonulásra - elsőként is a legfontosabb válasz az, hogy azért, mert AZ vagyok, meleg vagyok. Illetve még azért is, mert a felvonulás az egyetlen eszköz, amivel a melegjogokért küzdenek a melegek Magyarországon.

R.