Barátommal való megismerkedés

Megismerkedtem egy sráccal, nem tudom pontosan, hogy mikor, valamikor március vagy április környékén, és elkezdtünk beszélgetni messzen. Az első lépések hamar mentek, én már eléggé kétségbeesetten kerestem valaki normálisat, és mint utóbb kiderült, ő is. Hamar megadtam a rendes id-m, ő meg a facebookját.

Aztán, ugyebár én még normálisan nem igazán ismerkedtem meg senkivel, mindig csak kalandjaim voltak, ismeretlenek, akik ahogy jöttek, úgy is mentek, névtelenül, nyomtalanul, ezért nem is igazán tudtam hogyan megközelíteni a dolgot. Ő találkozni akart, én kifogásokat kerestem. Mondjuk tényleg akkor sok dolgom volt, kellett tanulni a parciális vizsgákra meg ilyenek, de mondjuk éppenséggel találkozhattam volna vele, de féltem, tartottam tőle, meg ugye nem vagyok önbizalmilag a toppon, és nem akartam csalódni ismét.

Egy szép nap az egyik gyakvizsga után elindultunk a csajokkal shoppingolni csoporttársaimmal vásárolni, és míg én kint vártam az egyik bolt előtt, hogy végigcsodálják az összes női cipőt (férfi cipő persze nem volt), elsuhant mellettem a srác, akiről ez a bejegyzés szól. Legyen Ő. Az egész csak egy pillanat volt, épp, hogy eszembe jutott, hogy köszönjek, és ő is meglepődött, szerintem hirtelen nem is tudta, hogy ki vagyok, aztán ahogy később kiderült, leesett neki. :-)

Utána egyre többet beszélgettünk messzen, a találkozás ideje is megérett lassan. Közben vészesen közeledtek a diáknapok, így kaptam az alkalmon, és az egyik bulira hívtam őt is. Az elején úgy volt, hogy nem fog jönni, de aztán mégis megérkezett a barátaival. Én ugye nem vagyok az a kezdeményező típus, és mivel tudom, hogy félénk vagyok, jól kompenzáltam eme gyenge tulajdonságomat tekintélyes mennyiségű némi alkohollal, és hát eléggé spicces jó kedvű voltam. :-)  E-val és R-vel álltunk a tömeg szélén, és ő odajött, kezet fogtunk, és tovább is suhant...

Végig sms-eztünk, szemeztünk, én táncoltam legjobb tudásom szerint, ő nézett. Nagyon tetszett. Képeken nem nyerte el a tetszésem, de élőben annál inkább. Aztán eldöntöttük, hogy találkozunk a színpad mellett. Odamentünk, dumálgattunk, én nyomtam rendesen a szöveget :-)  Nem voltam egyáltalán feszélyezve, provokációra provokációval válaszoltam, és így indultak be az események. Én elmentem tombolni a tömegbe, ő is vissza a barátaihoz, aztán megint találkoztunk, ezúttal egy sötétebb helyen, és elindultunk a folyó mentén, ahol padok voltak. Leültünk. Tovább beszélgettünk, szó szót követett. Flörtölés volt a javából. Bennem dolgozott az alkohol, levetkőztem minden gátlásomat. Megcsókoltam. Isteni volt. Főleg, hogy még sosem csókolóztam így fiúval…Rendes, normális buli közben elcsattanó csók volt. Csókolóztunk.

Visszamentünk a tömegbe, sms-el búcsúztunk. Május hetedike volt. Szombaton lesz tizenegyedik hete és igen, szeretem!!!

Egy meleg srác Erdélyből
No more Wonderland