Szimpozion Klub élménybeszámolók

Iszonyú friss, hadar, elképesztően okos és belesüpped egy fotelbe ott ül a Pocok Klubban. Több mint félszáz ember issza szavát, míg ő megállás nélkül ontja a magából ömlő történelmi masszát. Mi az?
Heller Ágnes!

 A Pocok Klub hűséges látogatója még ki sem heverte az Ormos Mária okozta sokkot – nincs mindenki fölkészülve arra, hogy az érettségi letétele után is töri órákra kelljen járnia –, két hét múlva újabb Nagy Gondolkodó nagy gondolataival kellett megküzdenie: ezúttal Tamás Gáspár Miklós, a közkedvelt közellenség volt az izgalom tárgya.

Mikor a tanárnőt fölkértük egy „zömmel melegek által látogatott klubban tartandó előadásra”, egyből rázendített, hogy ő milyen szívesen jönne, hiszen ismer személyesen egy meleg párt, ráadásul még Emil is… Az mondjuk már több gondot okozott, hogy miről is fogja tartani az előadást: az általa fölajánlott témakörcsokorból kiválasztottuk a legködösebb címűt – Történelmi bűnbakok.

Mi a teendő, ha öt nappal a Pocok Klub előtt azt se tudjuk, hogy mi lesz a program? Ráadásul nem elég, hogy nincs program, a látogatók sem garantáltak: a Háttér mellett neonáci beállítottságú honfitársaink is nagy bulit csaptak aznap (noha pocokjaink elsősorban nem a neonáci megemlékezésekre, hanem mondjuk egy antifasiszta kerti partira látogattak el). S e szorongató helyzetben isteni szikra gyúlt a nagyfőnök agyában: tart ő majd Camino-élménybeszámolót! 

De véletlenül sem a megszokott beindítom-a-diavetítést-és-pofázok-valamit módon – olyat még Hagyó „Mosom kezeimet” Miklós is tud –, hanem egy interaktív kiállítással megfűszerezve…

Lehet nagy hó, zúgó vihar, kurva hideg  (és nem túl izgalmasnak ígérkező program) stb., de a Pocok Klub közönségét semmi sem tántoríthatja el. 2010. január 30-án két pocok ajánlására a Védegylet, Greenpeace és még több más naiv idealistákból álló civil szervezet által propagált A hülyeség kora című angol dokumentumfilmet vetítettük – mi tagadás: szerény elvárásokkal.

Mégis: ahogy telt az idő, úgy telt egyre meg a Klub előtere. Hála részben az ingyen osztogatott teának (ha már egyszer eljöttek a drágák eme ítéletidőben, egy bögre teát csak megérdemelnek), mindannyian hamar kihevertük az átázott cipőink okozta lelki traumát.

A már 7 éve minden második szombaton megrendezésre kerülő meleg (de magától értetődőleg heteróbarát) közéleti klub ezúttal sem szünetelt: 2009. november 14-én, a meghirdetett 8 órás kezdésre már szép számmal összegyűltek a kíváncsi fiúk és lányok.

Az impozáns hatvanfős közönséget a köztudottan rendkívül értékes társaság mellett a rendkívül értékesnek ígérkező előadások is vonzották – a témák aznap, hogy a reklámszöveget idézzem, a következők voltak: “beszélgetés az osztrák IBM képviselőjével, Andreas Citak-kal és Balaci Adriánnal, a Társadalom- és környezettudatos Üzlet- és Vállalatfejlesztési Kft. kreatív igazgatójával, valamint Virág Zsolttal, az LMBT Szövetség ügyvivőjével a vállalható melegségről, a munkahelyi meleg csoportok kialakításának lehetőségéről.“ E szépen megfogalmazott mondat gyakorlati megvalósulásáról lásd alant.