Én buddhista vagyok, 16 évesen választottam ezt a vallást (azelőtt vallástalannak neveltek, meg sem vagyok keresztelve). Akkor már tudtam, hogy leszbikus vagyok, ezért nagyon fontos szempont volt a vallásválasztásban, hogy a buddhizmus nem tartja bűnnek és nem tiltja a homoszexualitást, persze nem elsősorban ezért választottam, hanem a tanok tanulmányozása alapján.
|
Sziasztok! Dávid vagyok, 16, lassan 17 éves.
Én nagyon nehezen tudtam megküzdeni a másságommal, elsőként a legjobb barátnőmnek vállaltam fel magam, sajnos a pletykák miatt az összes családtagom és barátom megtudta rólam, olyan is, akinek sohasem szerettem volna elmondani. Sziasztok!
Szeretném megosztani az előbújásom történetét, ahogyan sokan már megtették. Bízom benne, hogy ezzel és is segíthetek a sorstársaimnak. :) Egy hónapja még teljesen más volt minden. Egy hónapja még önmagamat letagadva mentegetőztem anyának, mert a félelem eluralkodott rajtam. Nem tudtam, hogy mi legyen, csak álmodoztam arról, hogy milyen is lehetne a helyzetem, hol is tarthatnék most, de érdemleges előrelépés nem történt.
Sziasztok, én Dani vagyok, 16 éves. Már 2 éve tudok a melegségemről, nagyon sokat harcoltam ellene, kevés sikerrel. Körülbelül fél éve már feladtam ezt a harcot, rájöttem, ez vagyok én, így kell elfogadnom magamat. Azonban, mint szinte minden meleg, magam sem mertem mások előtt felvállalni identitásomat.
Sziasztok! Gergő vagyok, 20 éves, és ez az én történetem:
Körülbelül 13 éves lehettem, mikor rájöttem, hogy más vagyok, mint a többi ember. Az iskolában az osztálytársaim mindig a nőkről beszéltek, de ez engem valahogy mindig hidegen hagyott, én mindig a fiúkat néztem. „És mégis kiknek gondoltad még szétkürtölni rajtunk kívül?” – fogadott így édesanyám sírva 2 évvel ezelőtt egy rideg márciusi napon.
Sziasztok!
Én Márk vagyok, 21 éves tanuló, jelenleg Délvidéken élő lakos. El szeretném mesélni nektek az én történetemet, hogy erőt merítsetek belőle, és merjetek előbújni abból, amiből annyira nehéz. Nő vagyok, lassan negyed évszázados. Leszbikus.
A történetem nem túl izgalmas, bár valószínűleg mindenkinek mást jelent az izgalom. De az enyém, és az összes szépségével és fájdalmával együtt vállalom. Sziasztok!
Dávid vagyok, művésznevemen Ruszlán, 20 éves kaposvári srác vagyok. Szegeden tanulok szlavisztika-orosz–magyar szakon, de életem nagy részét Szegeden töltöm. A történetem talán 17 éves koromban kezdődik, 1 héttel a 18. születésnapom előtt, amikor kis naiv emberként leutaztam Szegedre, annak érdekében, hogy talán megtalálom az igaz szerelmet, és talán szeretni fognak. Sziasztok! Ezúton én is szeretném elmesélni a történetem.
22 éves Heves megyei lány vagyok. Elég érdekesen indultak a dolgok nálam, mindig fiú barátaim voltak, mindig fociztunk meg velük lógtam. Általános iskola 7. osztályában lettem figyelmes egy lányra, aki eléggé megtetszett. Mindig tudtam, hogy meleg vagyok, egészen kicsi koromtól kezdve. Bevallom, ez olyan természetes része volt az életemnek, hogy a nemi irányultságom ellen képtelen voltam küzdeni, mert annyira én voltam. Soha nem voltam erős fizikumú és a hangom is sajnos igen dallamosra sikeredett – szopránt énekeltem az iskola énekkarában – bezony, mozgalmi dalokat! Lányokkal barátkoztam és kerültem a balhét… Ezek éppen elég okot szolgáltattak arra, hogy már az általános iskolában lebuzizzanak, párszor fizikailag is bántalmaztak.
Sziasztok! Ádámnak hívnak :), 21 éves vagyok, maholnap 22.
Ma, 2013.11.04-én bújtam elő anyukámnak. Azt tudni kell, hogy régóta tudom, hogy meleg vagyok. Magamnak is elég későn vallottam be, amit kicsit bánok így utólag. Még mindig anyukámmal, a négy testvéremmel és a mamámmal lakom. A szüleim elváltak kb. 10 éve – nagyon rosszul viseltem. Van fiúm, akit nagyon szeretek, és ő segít, hogy túléljek minden napot. Mielőtt megismertem, nagyon letört és szomorú voltam, de most leírhatatlanul boldog vagyok. Csak miatta mondtam el. 2010-ben 28 éves voltam, és mint minden meleg srác, éltem a mindennapi életemet: dolgoztam, eljártam szórakozni, sportolni a haveri társaságommal. Nem volt párkapcsolatom már jó ideje, csak amolyan alkalmi kapcsolatok: beszélgetés meg hasonlók. Szerettem volna már én is egy kapcsolatot, amiben boldog lehetek.
Az első emlék, hogy más lennék, mint a legtöbb ember, úgy alsós koromra tehető, amikor is egy képes újságból kivágtam fényképeket fiúkról, férfiakról, és beragasztottam a szekrényembe a polcok háta mögé. Nem is igazán értettem, hogy mi van velem, mert az óvodában még kislánnyal csókolóztam, úgy óvodás módon… :)
Ahogy cseperedtem, úgy tudatosult bennem, hogy én máshogy működöm, mint a legtöbb ember. Sokáig tépelődtem, rejtőzködtem; nehezen teltek a kamasz évek, nem is szólva a középiskoláról. A barátaim akkor még nem tudtak rólam semmit, és a családom se, magamban őrlődve próbáltam feldolgozni a feldolgozhatatlant, hogy meleg vagyok. Úgy érzem, több évnyi történetolvasgatás után itt az oldalon, elérkezett a megfelelő időpont, hogy én is leírjam a saját történetem. Rólam csak annyit kell tudni, hogy egy huszonegy éves átlagos egyetemista vagyok egy délnyugat-szlovákiai településről. Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy mikor volt az a pont, amikor rájöttem, hogy személyem a heteroszexuálistól eltérően orientálódott, nem tudnán elhelyezni pontosan az időben. Durván saccolva 15 és 17 éves korom közé tehető a felismerés hosszadalmas és bonyolult folyamata.
Kedves olvasók!
Íme az én előbújás-sztorim. Remélem, erőt ad azoknak, akik nem mernek előbújni, de nagyon szeretnének. :) Én egy 20 éves mozgássérült lány vagyok, és kerekesszékben élem a mindennapi, aktív életemet. 14 évesen jöttem rá, hogy meleg vagyok. Az akkori legjobb barátnőmmel összejöttem, ő sem tudta akkor még magáról a dolgot, meg én sem, mindkettőnknek új volt ez az egész helyzet, de együtt ismertük meg magunkban, hogy mi is a valóság. Talán 11-12 éves lehettem, mikor egyszer csak beleszerettem egy tőlem két évvel idősebb lányba. Nagyon jó barátok lettünk, sokat jártunk el együtt ide-oda. Amikor már úgy éreztem, elmondhatom neki, hogy meleg vagyok, kiderült, hogy hívő. Ezzel még nem is lett volna probléma, ha nem lett volna hihetetlenül homofób. Megkérdeztem tőle ugyanis, hogy mit tenne, ha egyik ismerőse meleg lenne, mire azt válaszolta: „Ha egy ismerősöm meleg lenne, soha többet nem beszélnék vele, és valószínűleg gyűlölném és undorodnék tőle!” Nos, gondolhatjátok, ez mennyire fájt, mikor én szerettem, és ő lett volna az első, akinek őszintén elmondtam volna ezt a dolgot. Aztán inkább hanyagoltam a témát, és igencsak eltávolodtunk egymástól.
Sokat olvastam a honlapot, különösen érdekesek az előbújás-történetek, úgyhogy arra gondoltam, hogy billentyűzetet ragadok, és leírom az enyémet. :)
Nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, akik nyíltan vállalják a melegségüket és ezzel pozitív példát adnak arra, hogy merjünk előbújni. Az itt leírt történetek nagyon ösztönzőek számomra. Dávid vagyok, egy 20 éves fiú. A melegségemet már elfogadtam, de most kezdek el igazából önmagam lenni, vágyom arra, hogy vállaljam, ami nemcsak a tény közlését jelenti, hanem annál sokkal többet. Úgy érzem, hogy elsősorban önmagam miatt írom le a történetem, de tudom, hogy másoknak is segíteni fog.
|
Igaz történetekKategóriák
All
Archívum
December 2018
|
RSS Feed